Szekszárd Vidéke, 1890 (10. évfolyam, 1-58. szám)
1890-09-25 / 45. szám
9. szám. Szekszárd, 1890. szeptember 25. mums kJ, Szerkesztő-tulajdonos : Geiger Gyula, a kihez ügy a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, mint aliirdetési és előfizetési pénzek küldendők. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárd, Pándzső-utcza 1022. Megjelenik minden hóban egyszer s állandó havi mellékletét képezi a „Szekszárd Vidékének“, s ennek előfizetői ingyen kapják. Külön megrendelve egész évre 2 forint 50 krajozár. ZE3Ii:r;de-tö czégeink szives figyelmébe. Ha a beküldő hirdetményéi a „Tolnamegyei Hölgyek Lapjában“ láván ja felvétetni, kérjük e körülményt különösen megjelölni. A divat-, és női munkák-, ruhák-, ókszer-pipere-czikkek, általában hölgyeinket érdeklő hirdetéseket lehetőleg itt fogjuk közölni. Hirdetési díjak: mint a főlapban. Nőnem és emberiség. Ki vonná kétségbe a nőnem hathatós befolyását az emberiség boldogitására'? Ha a történelem nyomán a múlt századokra visszatekintünk s a népek és nemzetek élete fölött elfogulatlan lélekkel elmélkedünk, hogy a valódi jólét egyedüli alapja az erkölcsösség és ez csak ott virágozhatik, hol ápoló anyja — a keresztény vallás — kellő becsben tartatik. Hol vallásosság és az általa ápolt erkölcsösség virágzik : ott sértetlenül állanak a természeti és polgári jogok ; híven teljesittetnek mindenki által a kötelességek ; zavartalanul áll a jó rend ; elégedettség honol a szivekben ; a polgárok mint testvérek, szeretettel ölelik egymást; kölcsönösen megosztva viselik az élet terheit ; a közjó érdekének örömest alárendelik saját személyi érdekeiket; ott nem kapnak lábra a bűn sötét rémei; elnémulnak a rosszra való csábítás syrón- hangjai ; a síron túli életről tan nem tekintetik puszta regének ; ott a nemes tettek, erények vígan tenyésznek; ott a béke olajágát hordó angyal kedves j lakhelyet lel, a boldogság szilárd alapon nyugszik. Ellenben hol a vallás fogékony keblekre nem talál, hol az a keblekből száműzetik : ott szomorú lábon áll minden. Ott a rakonczátlan szenvedélyek tombolnak ; ott csupán csak az állati embert látjuk tenni cselekedni, állatiságának megbélyegző kitöréseivel. Nincs nyomor vagy csapás, mely annyira elvágná a polgári jólét életerét, mint a vaUástalan- ság. A vallást száműző nemzet önkeblében emelkedett hullámoktól hanyatlik, mig szirthez ütődve megfeneklik és az örvénybe sülyed. Minden ember közreműködhetik és kell is, hogy közreműködjék az emberiség jólétének és boldogságának előmozdításában és ezt legsikeresebben teheti a vallásosság előmozdítása által. Es ép e téren nyílik tág mező a női tevékenységnek ; itt — hogy úgy fejezzük ki magunkat — a nő majdnem csodákat művelhet. E téren a nő háromféle alakban érvényesítheti befolyását, mint csupán nő, mint feleség, mint anya. Ha a nő természetét a férfiúéval összehasonlítjuk, látni fogjuk, hogy a férfiúban nagyobb az erő, a nő finomabb, nemesebb; a férfi szeret a végtelenig csapongani, a nő hódol a korlátoknak ; a férfi büszke és nyers, a nő alázatos, szerény és szelíd Ugyanazért a belső vallásosság, szent szemérem, illem, szeplőtlen erény azon elemekben, melyekben a nő legotthonosabb ; azért a női lélek hajlan 'óbb az Istenben való szilárd hitre ; forróbb szeretettel ölel mindent, a mi szent és a vallás körébe tartozik ; az illetlenséget visszautasítja, a gonosztól, a rossztól irtózik. Innét lehet megmagyarázni, miért oly undok, oly visszataszító látvány, ha egy nő a természet által kiszakított ösvényről leszédü ve és mintegy önmagát megtagadva, elfojtja szelídségre alkotott lelkében a hitet; a múlandóságon túl vágyó reményeinek a föld határinál szárnyait szegi; szivében az isteniek iránti szereteted aljas szenvedély váltja föl; szemeiből szende szemérem helyett a kaczérság villámait löveli ; ajkairól az illem, szeplőtleuség szűz illatával fűszerezett beszéd helyett nyers, az ő szájába épen nem illő szavak hangzanak. Innét lehet megmagyarázni, mért hódol az erősebb és büszke férfin oly nőnek, ki a szó nemes értelmében az, minek természeténél fogva lennie kuli ; mért visszatartóbb, mért fékezi az ilyenek társaságában kicsapongásra hajlandó : kedélyét. Itt van alapja a nőnem befolyásának az emberiség szebbítésére, erkölcsösitósére és ez által pedig boldogitására. A nőnek, mielőtt a vallás ellen bárki által szórt gunyszavakat rosszalás nélkül, vagy épen helybenhagyólag hallgathatná, természetéből kellene kivetkőznie. Egy vallásos nő eiőtt csakis szemtelen férfiú merészelem! vallásgueyoló szavakat kiejteni ! Nőink adják a társalgási hangot; ők a napok, melyek körül minden kereng: ők szabják meg a társalgások menetét, ők az iránytűk, melyek után mindenki örömest indul. Bár figyelnének szép természetük nemes sugalmaira s távolitanának el körükből mindent mi az emberiség legdrágább kincsét — a vallást — sérti! Oh bár Ők, a divatkirálynék, a vallás iránti buzgalmat, a gyengéd szemérmet, a tiszta erkölcsösséget hoznák vissza ismét előbbi divatába s örökítenék meg azt! Akkor tapasztalnék, mily üdvös hatással lenne az egész emberiségre; a vallásgunyolók pirulva lépnének vissza a körökből, hol veszélyes elveik, gunyszavaik fölött a tiszta női kezek kárhoztató pálezát törnének ; s mivel e körökből való eltávolításukat úgy vennék, mint száműzetést az élet édenéből, elnémulnának és óvakodnának megsérteni a nő vallási érzetét. Lassacskán aztán fölébredne bennük a lelkiismeret és maguk is becsülni kezdenék az emberiség legnagyobb kincsét a vallást, melynek csirája úgy is természetükben fekszik, kiirthatlanul. Az eddig önállóiag tekintett nő befolyása még sikeresebb lesz, ha őt szerelme asszonynyá, feleséggé teszi, és egy férfiúval a házasság szent frigye által örökre egyesíti, közvetlenül ugyan inkább csak férjére, de közvetve másokra nézve is. A jó vallásos nő, a vallás kegyelme által gyámolitva, bir erővel tűrni az élet bajait, elfojtani vágyait és azokkal együtt önmagát helyzetének föláldozni ; meggyőzi igy ő a világot és példányképö lesz másoknak, öröme, dicsősége férjének. Távol áll az ilyen nőtől a rut tettetés ; jónak mutatja magát, mert lelke mé’yében jó ; szereti, becsüli a jót és létesíti azt, de szelíden, óvatos figyelemmel. Ha lelkére keserűség írat, ha reményeiben csalódik, nem háborog mint a fergeteges férfi, békében, az időtől vár balzsamot sebeire, sikert terveire. Kis körében figyelme minden csekélységre kiterjed, tudva, hogy a parányi mag gyakran nagyszerű eseményeket szül magában. Ily nőt melyik férj ne tekintené valóságos áldásnak! Ily nő lebet csak képes könnyelmű férjét ábrándjaiból gondolkodó életre kelteni, a jó, nemes és szép iránt elhidegült keblét szent lángra gyújtani, mert erkölcsileg lehetetlen, hogy a férj egykedvűen nézze a házát és családját íelreismerhetlenül boldogító vallás áldásait; becsülnie kell azt. minek oly gyönyörű szellem gyümölcseit látja erényes nejében. S e figyelem, mely a boldogságot alapító és biztosító vallás iránt lelkében keletkezik, lassacskán összeforr leikével, életével. Es mivel ily nő tud és alkalmas időben mer is szófián! fi az eredmény ritkán marad el. Lehet és vannak is kivételek, de ezek azért az általános elvet nem döntik meg. Mindazon befolyás, melyiyel az emberiség szellemi, erkölcsi nemesbítésre a nők akár mint önállók, akár a házasságban bírnak, csak csekély ahhoz mérve, melyiyel mint anyák bírnak.
