Szekszárd Vidéke, 1890 (10. évfolyam, 1-58. szám)
1890-09-18 / 44. szám
44. szám. X. évfolyam. 1890. Szekszárd, csütörtök, szeptember 18. TOL1TA "VA-IRIMIIEGr^IE törvényhatósági, tanügyi és közgazdasági érdekeit képviselő társadalmi és szépirodalmi lap. A tolnamegyei gazdasági egyesület s a szekszárdi szőlészeti és kertészeti tanfolyam hivatalos közlönye. ZElőfize-tési ár ; Mecrielenik minden csütörtökön. Hirdeiési cLíjalr z Három hasábos petit sor 15 kr, ugyanaz a nyilttérben 20 kr. Bírósági árverési hirdetmények: 200 szóig bélyeggel együtt 8 frt. 200—300-ig „ „ 4 frt. 800—400-ig „ „ 5 frt. Egész évre ..........................6 frt. Fé l évre . ..........................3 frt. Évn egyedre . . . . 1 frt 50 kr. A lap szellemi részére vonatkozó'közlemények, ngy a hirdetési és előfizetési pénzek a szerkesztőséghez küldendők. cJd Szerkesztőség: Kiadóhivatal: PáncLzsó-utcza 1022. sz. Széchenyi-utcza 172. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Főmunkatárs: Székely Ferencz. G e i °’ p r G V ll 1 a Lapkiadó: Ujfalusy Lajos. Selyemtermelésünk s a fillokszera. Alig néhány nap s a bortermő dombsorok „nektárt“ csepegtetnek. Fájdalom, ezt ma már majdnem szószerinti értelemben vehetjük. Szekszárdin még csak megjárja az idén, bár itt is nagy területen pusztít a vész ; igen félő, hogy 3—4 év múlva még csak nem is csepeg. Már most az a kérdés vájjon, ha kipusztul a szőlőterület — mert előbb-utóbb bekövetkezik — mivel legyen kárpótolva a tulajdonos, különösen pedig a szőlőtulajdonosok azon osztálya, mely föld- miveléssel illetve, jó részben bortermeléssel foglalkozik, a borból él és abból fizeti adóját ? E tekintetben úgy e lap hasábjain, valamint a T. K. társlapén is voltak felszólalások ; hadd legyen más eszme is felvetve, hiszen : több szem, többet lát“. Mindenesetre komoly megfontolást igényel; mert a nép legnagyobb része keresetforrás, kenyér nélkül marad ; okvetlenül kell jó eleve arról gondoskodni, hogy a népnek kipusztuló keresetforrása helyébe, minden nagyobb megszakítás nélkül, a folytonosság lehető megtartásával újabb, az előbbit jó részben pótló keresetforrás nyujtassék ; mert hiszen csak 2—3 évig legyen a nép kereset nélkül : ez egy virágzó község teljes tönkrejutásának alapvetése, Az újra beültetés csak a vésznek táplálása ; az amerikai fajok ültetése úgy látszik mindörökre próbaóv marad ; azt mondják, hogy ha a szőlőtőke kivész, gabonát fognak termelni, mert más módozatot nem ismernek. No ez az utóbbi mód is, a szekszárdi domboldalokon, azt hiszem, hogy majdnem kárba veszett fáradság. Annak a jövedelemnek, a mit csak ma is be fog venni a szőlőtulajdonos, ugyanazon helyen gabnatermeléssel felét is csak nagy szorgalommal, kitűnő művelés és felette kedvező időjárás mellett veheti majd be. Én egyenesen a dolog velejére megyek s ki- mondon : ültessünk az elpusztított területbe szederfát s termeljünk selyemgubót. Az országos selyemtenyósztési felügyelőség által 1889. évre összeállított kimutatásokból kitűnik, hogy Tolna vármegye területén az összes termelő községek közt a termelők számarányához képest Szekszárd a 7-ik helyen áll, — mig az egyes termelőkre jutott jövödelem tekintetében az első helyen. Szekszárd 167 termelővel 3227T0 kilót, Nagy-Dorog 267 „ 1677-20 „ Mözs 100 „ 1665-50 „ produkált; ebből Nagy-Dorognál egy termelőre beváltási ár fejében esik 5 frt 90 kr, Mözsnól 18 frt, Szekszárdnál 18 frt 84 kr. Ebből következik, hogy Szekszárd kevesebb termelővel többet termelt s igy jövödelme is több; következik, hogy a termelési kedv sem az utolsók között van, következik, hogy ha egy termelő Szek- szárdon az idén képes volt átlag 20 kiló gubót termelni, daczára annak, hogy a szederfa levélért a szomszéd határba másfél órányi távolságra is el kellett menni : azon esetben, ha a kellő levél meny- nyiség közvetlen rendelkezésére áll, szedésében háborítva nincsen, tízszer nagyobb eredményt fog felmutatni ; — mert a szederfa sajátja lévén, saját közeli birtokán a szedésre alkalmas időt kiválaszthatja s válogatott levelekkel táplálhatja hernyóit, melynek aztán azon kifolyása lesz, hogy hernyói közt kevesbedik a betegség s egészséges hernyóktól, egészséges, nehéz gubót s természetesen többet fog nyerni s ez által a jövödelem is szaporodik. Hogy pedig ezek létesülhessenek, ajánlatos volna, hogy azokat a kipusztult területeket a tulajdonosok évről-évre ültessék be szederfákkal s mire azon vennék magukat észre, hogy még csak nem is csepeg bor, ott lesz helyette a szedésre alkalmas szederfaültetvény, melyből csekély befektetéssel, csekély fáradsággal szép jövedelmet fog huzni a tulajdonos ; meg leend a keresetforrás folytonossága úgyszólván a teljes kárpótlás az elveszettért s a szükség nem álland be. Azt hiszem, hogy csak egy holdnyi területről is, könnyen lehet nem 20, hanem 200—300 kiló gubót termelni. Számítsunk csak egy holdnyi területre 25 hektoliter bort, ez tesz átlag 250 irtot; ugyanezen területen termelendő 200—250 kiló gubóért a beváltási ár átlag véve 90 kr tehát 225 frt; de ez csak minimum kép van véve, mert a felvett területen lehet idővel 300—400 kilót is termelni; igy a talaj haszonvehetősége nem vész el, csak termelési ágat cserél hasonló haszon mellett. íme az eszme fel van vetve ; nem kell egyéb hozzá, minthogy fel legyen karolva s az eredmény nem marad el. Ha a fejsze elveszett, mentsük meg legalább a nyelét s a talajt használjuk'fel úgy, a mint azt legjobban lehet. . . . r Az igazságügyi palota kérdése. A Szék szúrd on létesítendő igazságügyi palota építésének mielőbbi megkezdése iránt a m. kir. igazságügytniniszterhez sürgető előterjesztés tétetett vármegyénk törvényhatósága által. Mint halljuk a régi épületek lebontásához még az ősszel hozzáfognak. = Az ebek utáni adó, mely a legújabban hozott szabályrendelet alapján vettetett ki, vármegyénk területéről összegezve, 10.562 irtot tesz ki. „Szekszárd Vidéke“ tárczája, —©sssS— XT íi levele k._ Dr. Ragályi Lajostól. Necpálon vagyok, szép fekvésű falucskájában a panslavismus által hírhedtté tett Thurócz vármegyében, ahol a magyar állameszme s a magyar nemzetiség mentsvárait a birtokos nemesség kastélyai alkotják. Egy ilyennek, a Necpáli Justhok ősi házának egy sarokszobáját tartom ón most elfoglalva s mig régi jó barátom, kedves házigazdám gazdasági leendőit végzi, ^sn a dolce far nientót élvezem. Élvezem a szó legszorosabb értelmében, mert bárki mit mondjon is : ez az időleges semmittevés valóságos, igaz élvezet, ügy vagyok ugyan vele, mint a zenével, hogy bár soha sem lett volna türelmem naponként 6—8 órán át zongorázhatva, végre kiérdemelni a művész nevet, de egy-egy órát szívesen és élvezettel játszom, — ép- ugj talán soha sem tudnám fölvinni a heverést a lazzaroni művészetéig, de a dilettantizmust benne kedvelem. Jól esik az tagadhatlanul : kiragadni magadat mindennapi fáradságos munkád köréből s egy jó divánon heverve szabadon kalandozni engedni gondolataidat, melyek szabad menetét nem zavarja semmi hivatali gond, semmi törődés a holnapi nappal. Ablakom előtt százados fenyőfák csoportja, melyek a ház építésével egyidejűleg elültetve, ma már túlnőtték az emeletes épület kettős magas tetejét is ; sürü ágakat, melyeken csak időnként s nagy nehezen tud áttörni egy-egy napsugár, meg- megmozditja a közel hegyekből leszálló kellemesen hiis légáram s méltóságos bólintgatásukhoz olyan jól illik a szökő kútnak nyitott ablakomon behalló harmonikus zeneje, amint a magasra szökő vizcsep- pek csobogva esnek vissza a kőpiramisra vagy a mikor a szól a vizsugarat oldalt hasítja, locsogva hullnak a reservoir apró hullámos vizszinére. Gondolatim megjárják a 14 évet, a mely eltelt azóta, amikor első Ízben voltam e kedves helyen. Mennyi kellemes emlék s mennyi fájó csalódás ! Sietve siklóm át emezeken, hogy amazokban időzhessem s elérek éltem legutolsó szakához, amely Tolnát tette az én kedves megyémmé. így jön meg a gondolatom, hogy szünidőm emlékeiből egyet-mást papirra vetve bekiildjek a „Szekszárd Vidéké“-nek. „A szándék egy a cselekedettel“ mondja egy magyar közmondás. E levél a tanúsága annak, hogy nálam is így van. Gyógyult ember szokásaként jó tanácscsal kezdem. Ha rheumád van és orvosod daczára annak hogy a baj már semmiféle jelenségben nem mutatkozik, mégis fürdőzést tanácsol : hogy neki is fogadd meg a tanácsát, mert ez a baj újra visz- szajön, hacsak minden erővel végkép ki nem űzöd. Duna-Földvár jeles községi orvosa váltig bizonyítgatta nekem a múlt év nyarán, hogy ha hóvvizi fürdőt nem használok, izom-rheumám télire vissza kerül, — nem hittem neki, a mint egyszer régen hitetlenül ráztam a fejemet egy öreg bátyám mondásán, a ki az affölötti vitát, vajon jól tette-e egy ismerősünk, hogy nejének ecclatans bizonyítékok daczára megbocsátott, igy vágta el : „Ismerek olyan lovat, a melyik mindig botiik, ismertem olyat is eleget, a melyik soha sem botlik, de olyat a melyik életében csak egyszer botlott, olyat nem láttam még soha.“ Es a következmények az öreg bátyámnak és a fiatal orvosomnak egyaránt igazat adtak. A hivő férjnek újra megfájult a homloka és nekem újra megfájult a lábam. Azóta az öreg bátyámnak és a fiatal orvosomnak egyaránt nagyon hiszek s megfogadom minden tanácsukat. A doktorkám hév fürdőt rendelt. Elhatároztam, hogy megfogadom a tanácsát s a sok közöl Trencsén-Tepliczet választottam, miután óit volt legtöbb kilátásom arra, hogy gyógyulás mellett mulatok is. A nagy forróság miatt, mely a vasúton utazást alig elviselhetőnek tüntette föl, hajón indultam Budapestről. Verőcze, Nagy-Maros már külsőleg is' felöl- tötték a fővárosi nyaralóhely kinézését, mióta őket utoljára láttam. A Üunaparton fényűzéssel épített emeletes nyaralók pompáznak piczinyke kertekkel, melyeket azután annál sűrűbben teleültet tulajdonosuk mindenféle füvei, fával, virággal s melyeket akkora kőgát véd a Duna gátjától, hogy várfának is boi 1 lenék. Épülnek, nyaralók Visegrádon is, ahol még szabadon járhat a közönség a közeli erdőbe, a melyben a szegény trónörökös többször
