Szekszárd Vidéke, 1890 (10. évfolyam, 1-58. szám)
1890-08-28 / 41. szám
helyiségébe. Itt K ö v e s d y János elnök meleg hangú szép beszédben üdvözölte a vendégeket, mely után kezdetét vette az ismerkedési estély s az igazi jókedv csakhamar vig dalokban nyilvánult. Ez estén különösen a kalocsai egylet tagjai tüntették ki magukat kifogástalan precizitással énekelt legjobb szakértelemmel megválasztott férfi négyesek elétiek- lésóvel. A kalocsaiak állal ezúttal bemutatott hanganyag valóban meg is érdemli a művelést. A központi és budai egyletek a hajnali hajóval érkeztek s úgy a hajóállomásnál, mint az egylet helyiségében ünnepélyesen fogadtattak. 17-én reggel 8 órakor gyülekezett az ifjúság s több ezerre menő városi lakos a legényegylet helyisége .előtt, honnan a vidéki egyletek zászlóinak megkoszorúzása után a zászlóanya lakására indult a több száz főre rugó impozáns menet, melynek díszét a legszebb tizenkét koszorús leánykából álló, gyönyörű látvány képezte. Innen a zászlóanya ő méltóságával, br. E ö t- v ö s Fannival a plébánia templomba ünnepélyes isteni tiszteletre, — melyet Bencze István apát- plebános nagyrészt a vidéki egyletek egyházi elnökeinek segédletével végzett, — indultak a vidéki és helybeli egyletek, valamint az ünnepélyre meghívott testületnek képviselői s oly szánni közönség, — hogy a templom szűknek bizonyult befogadásukra. Az isteni tisztelet után az egylet zászlójának megáldása a templom téren ment végbe, hova a helybeli tűzoltó-egylet tagjai díszben vonultak ki s képeztek négyszögben sorfalat. Az egyházi szertartás végeztével Bencze István apát-plebános ismert ékesszólásával beszélt az ünnepély jelentőségéről s ezzel kapcsolatban a kath. legényegyletek történetével ismertette meg a jelenlevőket. Megemlékezett Kolpingról, ki egyszerű czipész segédből magas egyházi méltóságra emelkedve alapította meg Németországban az első kath. legényegyletet. Majd boldogult dr. Szabó Adolfról a magyarországi legényegyletek és dr. Grussa bécsi bibornok-érsekről, az osztrák legényegyletek legbuzgóbb apostoláról emlékezett meg. Végül a du- naföldvári kath. legény-egylet történetére térve át elmondja, hogy Duna-Földváron első nyomára a legényegyletnek az 50-es években akadunk, mely azonban pártolás hiányában működését csakhamar beszüntette. Később, ez évtizedben Szekeres Ferencz volt helybeli káplán és Novák János kántor buzgólkodása folytán megalakult a mai kát. legényegylet s megerősödve megkezdette áldásos működését. De. hogy a dunaföldvári kath. legény- egylet annyira fejlődhetett, hogy most már biztos léptekkel haladhat czólja felé, abban az egylet jelenlegi elnökének, a vas szorgalmú és önfeláldozó munkásságé férfiúnak van legtöbb s el nem évülhető érdeme. E szavaira, a több ezerre menő jelenlevő ajkáról lelkes éljenzés hangzott fel. Befejezésül az egylet tagjainak a munkásságot, vallásosságot és erényes életet ajálva figyelmükbe, őket minden jóban és nemesben való törekvésre buzdítja s az egyletet a Mindenható kegyelmébe ajánlja. Ezután a szokásos szegbeverés következett. Az elsőt Bencze Isrván apát-plebános, a másodikat a zászlóanya ő méltósága, a harmadikat az egylet elnöke verte be. Vertek be szögeket még : a koszorús leányok, a kaszinó-társulat, az ipartestület, az elöljáróság, az egyenlőségi kör, a kath. tanítóikat’, a tűzoltó-egylet és a polgári olvasókör. — Az ünnepély minden mozzanatát figyelemmel kisérő közönség, a jeligéket, melyek alatt az egyes szögek beverettek megéljenezte, A szögverós után K ö v e s d y János elnök a felszentelt zászlót, mely alatt az egylet tagjainak ezután szent ügyeik érdekében, a munka és vallás mellett küzdeniük kell, nekik ünnepélyesen átadja s figyelmezteti őket, hogy ha eddig kötelességnek tartották az egylethez hűnek maradni, ezután úgy vegyék és érezzék e kötelességet, mintha eskü kötné őket ahhoz s e szent jelvényhez, mely, hogy minél tovább hirdethesse a ráirt elveket, Isten adja 1 Ez ünnepélyes aktus befejezése után Novák János kántor az egylet tagjaival elénekelte e napra készített, gyönyörű alkalmi énekét. SzelcszéircL ~\7~ icLélkie. Az egyházi szertartás befejeztével zászlóanya ő méltóságát, kisérte haza a jelenlevőkből alakult impozáns menet, hol az egylet világi elnöke S z a u d t- n e r Pál szép beszédben mondott köszönetét a zászlóanyának a kegyes leereszkedéseért, melylyel az egyletet oly magasra emelte. Elmondta, hogy bár a most felszentelt zászló nem marad is itt, az egylet tagjainak őszinte és osztatlan tisztelete, hálája és szeretete zálogul mindenkor környezni fogja ő mélsóságát. Végül a koszorús leányoknak, kik élükön zászlóanya ő méltóságával ez ünnepélynek legfőbb ékességét képezték, — mondott köszönetét és a diszes hölgykoszorut a zászlóanyával együtt az egylet helyiségébe a közebédre meghívta. Délután egy órakor az egyletnek ez alkalomra befedett és feldíszített udvari helyiségében 200 terítékű közebéd volt, melyen a város összes férfi intelligencziája is részt vett. Ebéd alatt a fel köszön tők sorát Bencze István apát-plebános nyitotta meg, poharát az egyház és a pécsi egyházmegye fejére, XIII. Leo pápára és Dulánszky Nándor püspökre emelve. Ezután Köves dy János elnök a hazára és királyra emelt poharat s a hazafiságot és király iránti hűséget ajánlotta az egylet tagjainak figyelmébe. — Az elnök után Benedicti J. az egylet jegyzője emelt poharat s szép szavakkal fejezte ki az egylet tagjai nevében háláját a zászlóanya azon szívességéért, hogy e tisztet elfogadni kegyes kedett, hogy az egylet helyiségében megjelenvén részvétele a mai ünnep fénypontját képezte. 0 méltósága éltetésével és az egylet nevében tett amaz ígérettel, — hogy igyekezni fog minden egyes tagja az egyletnek, 0 méltóságának ma mutatott kegyességéért hálásnak lenni, végezte beszédét. Ezután D i c z e n t y Ernő a budai legényegylet tagjainak nevében, Márton Mátyás, a kalocsai legényegylet egyházi elnöke, mint a jelenlevők közt legidősebb elnök, a vidéki egyletek nevében mondott köszönetét Duna-Földvár közönségének és legényegyletének a szives fogadtatásért. Lehrer József a dunaföldvári egylet részéről mondott köszönetét a testvéregyleteknek hogy a zászlószentelés ünnepének fényét emelni s az egymás iránti szeretetet tettekben is nyilvánítani, Dunaföldvárra eljöttek. A vidéki egyletek éltetésével s azon óhajjal zárja beszédét, hogy minél gyakrabban viszontláthassa az egylet mai kedves vendégeit. Szóltak még dr. Scheffer Sándor és L ó v a i Dezső is. Ebéd alatt a jelenlevőknek meglepetésére a központi kath. legényegylet tagjai, Stacke István ónektanár vezetése alatt bámulatra méltó szabatossággal több négyest énekellek oly hatással, hogy a jelenlevő közönség szűnni nem akaró tapsokkal és éljenzéssel jutalmazta a derék dalárokat. A központi egylet tagjaival versenyre kelendő, a budai legényegylet tagjai is több, szép és nagyon sikerült darabot énekeltek. Ezen egyletek tagjainak köszönhető, hogy a közekéden jelen voltak a legvidámabb hangulatban csak délutáni 4 órakor oszlopak el. Este az egylet udvari helyiségében, mely ez alkalomra befödve, nyári színkörré volt átalakítva, a dunaföldvári legényegylet tagjai Tóth Kálmánnak „Az ördög párnája“ cziraii színművét adták elő több mint 500 főnyi közönség előtt. A szerepek ez alkalommal is jó kezekben voltak. A szereplők nagyobb részét, már előbbi fellépésűkből ismerte a közönség, kik ez alkalommal is összevágó, élénk játékkal, s jó alakításaikkal jutalmazták a közönséget s szépen hálálták meg Kövesdy János elnöknek határt nem ismerő fáradhatlan buzgalmát, melylyel a darabot betaniiotta s a szereplőket előkészítette. A szereplők közül különösen kitűntek : Szabó Etelka és Jánosi Mariska kisasszonyok, Heizer András, Ujváry András, Bag- lyas János, Schlag Ferencz és Bejczy Imre. A városi alkapitány komikus és sikerült alakjával és előadásával, Baglyas és Schlaug Huber-Krammer és Krammer-huberjával többször derültséget idéztek elő s a többi szereplőkkel együtt sok tapsban részesültek s többször kihivattak. Bejczy Imre a fő- I szerepben helyét emberül megállta. Előadás után a nagy közönség tánczra kere- j kedett s daczára annak, hogy a hely ily nagy kö- ! zönség számára kicsinynek bizonyult is, a legjobb I kedvben kitartott virradtig. A budapesti és budai vendégektől délelőtt, a bajai, kalocsai és n.-bolyi vendégektől délután vett búcsút, testületileg a dunaföldvári egylet. A délutáni hajóval utazó vendégeket a rendezőség és egylet tagjai közül sokan Ordasig kisérték. A hajó indulásakor a dunapartra gyűlt, több száz főre menő közönség sajnálkozással látta távozni kedélyes, vig vendégeit, kik a legényegylet zászló- szentelési ünnepét oly fényessé tették s az egylet iránt érzett barátságuk és szeretetüknek oly szép I jelét adták. IBOSÁLOM. * Az iskolaidény kezdete a szülők gondoskodásának tárgyait egy egész csoport uj tárgygyal növeli; és ezek közt fontosságra nézve nem utolsó helyen állanak a tankönyvek. A szülők nagy része ezeket még mindig gyiimölesöz’etlen kiadásnak tekinti. Pedig az iskolakönyv nem nyerészkedő könyvkiadóknak és könyvkereskedőknek, hanem a közoktatásnak és ezzel egvutt az államnak az ügye. Az állam magára veszi a tankönyvek elkészíttetésének, átvizsgáltatásának terhét viszont az egyesekre hárul a könyvek beszerzése. A könyv- keresnedő közvetítő e kettő: az állam és az egyes közt, neki köteleségei vannak úgy az egyikkel, mint a másikkal szemben. Kram mer Vilmos urat már régtől fogva olyannak ismerjük, mint akié kötelességeknek élénk tudatában van ; őt ezen élénk kötelességérzete, valamint szakértelme egyaránt képesítették arra, hogy a közokt. minisztérium által approbált összes tankönyveket beszerezve, minden igénynek megfelelhessen és mi is kötelességünknek tekintjük, hogy . ő reája utaljunk, mint kinél a szülők gyermekük tankönyvszükségletét valamint iró , rajzeszköz s egyéb iskolai szereket, Jegkielégitöbben fedezhetik. A KÖZÖNSÉG KÖRÉBŐL. Nyilt lévé! a szekszárdi polgári vadász- társulat t. elnökéhez. E lapok ez évi 40. számában megjelent közleményére annyit tartok szükségesnek megjegyezni: miszerint T. Gy. és K. B. uj tagok fölvételével alapszabályainkba ütköző önkényes eljárására a nagymólt. földművelésügyi m. ki r. minisztérium nagybecsű figyelmét felhívtam. Ami pedig közleményének azon részét illeti, melyben magán ügyeimet és személyemet is érinti — mint illetéktelen beavatkozás ellen — tiltakozom és azt visszautasítom. Szekszárd, 1890. aug. 27. Koródy József, MYILTTÉ B.* ____ Eg y minta gavallért mutatok be a közönségnek, ki védtelen nőket brávóként támad meg, s azután élvezi továbbra is tisztességes társaságokban a társadalom által nyújtott előnyöket. Ez a kirkedt gavallér Albers Rezső, a pofonok generálisa, ki a nyert pofokat úgy véli magáról lemoshatni, ha azt nőkkel szemben alkalmazza. Különben zsaroló is, mert 6 frtos régi nadrágjáért 20 frtot akart tőlem kicsikarni. A botrányos dolgot következőkben adom elő, hogy a nagyközönség megítélhesse, kinek és minek tartsa továbbra Albers Rezsőt: E hó 26-án a délelőtti órákban Albers mámorosán és betyár módra jött kávéházamba, hol garázdálkodni kezdett. Kevéssel azután kiment, mialatt az udvaron dolgozó kőmivesek véletlenül mészszel befecseltók nadrágját; erre bejön hozzám és impertinens módon követeli a 20 frt kártérítési összeget, mit én, — hogy nyakamról lerázzam — meg is ígértem, de ő rögtöni lefizetését kérte; erre én elfordulva tőle reggelezni kezdettem. Egyszerre mintha villám csapott volna le, orgyilkos módon arczul ütött. Ezt látva személyzetem, kilökte a kávéházból. És ez az ember jogász, tigyvódsegéd, a polg. olvasókör választmányi tagja, és tisztességes társaságok látogatója. Ellene megtettem ugyan a fenyitő eljárást a bíróságnál, itt pedig átadom e gyáva gavallért a közmegvetésnek. Szekszárd, 1890. augusztus 27. Özv. Réthy Lipótné, a „Korona“ kávéház tulajdonosa. * E rovat alatt közlőitekért nem vállal felelősséget a szerkesztőség, s minden következmény a beküldőt illeti.
