Szekszárd Vidéke, 1890 (10. évfolyam, 1-58. szám)
1890-08-21 / 40. szám
X. évfolyam. 1890. 40. szám. Szekszárd, csütörtök, augusztus 21. VIDÉKÉ. TOL1TA "VjLIRIM:lEO-ITIE törvényhatósági, tanügyi és közgazdasági érdekeit képviselő társadalmi és szépirodalmi lap. A tolnamegyei gazdasági egyesület s a szekszárdi szőlészeti és kertészeti tanfolyam hivatalos közlönye. Előfizetési ár z Egész évre ........................6 frt. Eél évre.............................3 frt. Év negyedre .... 1 frt 50 kr. A lap szellemi részére vonatkozó közlemények, úgy a hirdetési és előfizetési pénzek a szerkesztőséghez küldendők. Megjelenik minden csütörtökön. Szerkesztőség: Pándzsó-utcza 1022. sz. Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 172. sz, Hirdetési díjaik::: Három hasábos petit sor 15 kr, ugyanaz a nyilttérben 20 kr. Bírósági árverési hirdetmények: 200 szóig bélyeggel együtt 3 frt. 200—300-ig „ „ 4 írt. 300—400-ig .. .. 5 frt. Főmunkatárs: Székely Ferencz. Felelős szerkesztő és laptuiajdonos: G e i g* e r Gyula. Lapkiadó : Ujfalusy Lajos. Az állami közigazgatáshoz. A jelenlegi községi törvény kevés élvezetet nyújt, mert más a jogállam szempontjából, s egészen más a gyakorlati életben. A jog meg van határozva, de az életben nem hézagpótló, az önkormányzatban nem a haladás és a boldogulás kútfúrása. A kor követelménye szerint, míg a jobb meg nem születik, élvezgessük csak, ha az irányadó körök a zöld asztalnál akkor így hitték jónak. Minden község az önmaga különleges álláspontját, jó nagy részben érvényesíthetné már az első fórumnál is a megye bizottságánál, ha az úgynevezett virilisek egy bizonyos része, születési rangjuknál fogva a nagyok és tekintélyek, nem a vármegyénél kezdenék hathatós munkásságukat, hanem a község elemi iskolájában ; akkor ott más világításban látnák a dolgot. Az elöljárói állásokat ne a misere plebs cont- ribuens kezeibe tegyék le, hanem önmaguk ragadják meg s ne legyenek azon tévhitben, hogy az társadalmi állásukkal össze nem fér, mert a törvény és rendeletek tuihal- mazában tájékozhatni csak az acWinsztrá- cziót, s annak mikénti kivitelét a községi életben egyedül ők képesek átültetni. A magistraturában csak a jegyző szerepel, az értelmiség alig van képviselve ; az elöljáróság s a képviselő-testület a jobb- módú és tisztességes polgárokból alakul, tehát a magasabbra törekvés a cselekvés terén alig merülhet föl. Mindenekelőtt a jegyzőválasztásra kell súlyt fektetni, ha ugyan a választóknak csak kis töredéke is tudna a jelentkezők fölött homályos fogalmat alkotni. A jegyző az állami hatalmas gépezetnek állandó és nélkülözhetetlen hangyaszorgalmú munkása s ők hivatottak egyedül arra, hogy az irányadó köyök figyelmét magokra vonják és a gyakorlati élet egyes ágazataiban útmutatással szolgáljanak ; elég fölvilágosodottak arra, hogy most már a jogállamnak is egyik főfaktorai gyanánt szerepeljenek. A fönsőbb hatóság tanácsosa is csak a jegyző lehet, mint az állami szerv végső tagja. Bármily irányú reform is van a belügyminiszter kodifiiká- cziónális fiókjában, a jegyzővel kell mindenekelőtt leszámolnia. Nem a törvény és rendeletekben van meg a jó közigazgatás, hanem annak végrehajtási módjában ; tehát nem közömbös dolog, hogy a törvények applikácziójának végső szálai kinek a kezébe vannak letéve. Erre fölötte nagy súlyt fektetve nincs abnormisabb valami, mint a jelenlegi jegyzőválasztás praxisa, mert ez se a választás, se a kinevezés előnyeivel nem rendelkezik, hanem a kijelölő ked- vencz egyénére terjed ki. Hol van a szolgálati idő, hol a hivatalos ügybuzgalom és képesség, a becsületes munkásság, hivatás, kötelességtudás, az erős akarat, az erkölcsi függetlenség ? Oly tisztviselő kara a jegyző a fejlődő országnak az állami adminisztráCzióban és a nemzeti életben, hogy ezen, a vármegyékben szétszórt erőket czéltudatosan fejleszteni — a kormány nélkülözhetlen kötelessége. A községnek a milyen a jegyzője, olyan a közrendje is, ez egy régi sarkigazság, noha a subsistentiája, értelmi és anyagi föltéieieire nézve, nem all még missiójának — és kellő képességénél fogva a kívánandó hatáskörnek — színvonalán. Az összes állami törvények és rendeletek a községekben culminálnak egybe, különös figyelembe csak az elöljáróság vehető. A fölöttes hatóságok és hivatalok a minisztérium közvetítői és ellenőrzők, bizonyos jogokkal fölruházva. A közigazgatás államosításánál — a belreformoknál —- mindenekelőtt nem fölülről, hanem a községeknél kel avatott és biztos kezekkel a szilárd talajt előkészíteni s erre építeni, alkotni föl a minisztériumig, nem pedig megfordítva, hogy a jobblét megteremtessék. Állítólag pedig a terv olyformán hangzik, hogy igenis fölülről szándékoltatik, s míg ez a kivitel stádiumában a községeknél végződik, oly szűk korlátok közé fog ékeltetni, hóimét még kiábrándulás sem lesz, hanem megmaradnak ázsiai állapotoknak, hogy alkalmazkodjanak fölfelé. Rég idők óta. nem is csináltak a községeknek törvényt, hanem a hatóságoknak és hivataloknak ; pedig hogy az állami szervezés szilárd legyen, ezen elv állapítandó meg: az állami adminisztráczió a községeken kezdődjék. A jegyzőkben, kik csakis a közigazgatás terén működnének — az adóügyeket a pénzügyi közegek végeznék — a nemzeti kultúra szabad fejlődésére nézve hathatós erők nyeretnének. A magas állami érdekek megóvása, s a községi szellemi és anyagi haladás lehetőségének előmozdításán buz- gólkodnának, hogy a törvényekben foglalt, üdvös intézkedések eredményt tüntessenek íöl. A törvény csak Írott malaszt, ha a jegyzőkben kellő végrehajtási képesség nincs. Két faktor ismerhető el a nemzeti genius magasztos elvének kivitelében : a jó törvényhozás és a jó községi jegyző, a kiknek kinevezésére az avatott körök kellő tapintattal legyenek. Tárkonyi Iván. — A Iö nem fejtett bor seprűje nem esik italmérési adó alá. Fontos kérdést döntött el a pénzügyminiszter a kereskedelmi- és iparkamarához intézett leiratában. Eddig ugyanis a le nem fejtett borban levő seprű, mely a bormennyiségnek nagy részét képezte, a borral együtt számíttatott fel az italmérési adó kivetésénél. A miniszter most kimondotta, hogy a le nem fejtett vörös bornál 6°/0, a fehér bornál 10% leszámítandó, mert a borseprü nem képezheti az italmérési adó tárgyát. = A kereskedők levelezése a konzuli hivatalokkal. A kereskedelmi miniszter értesíti a kereskedőket, kik ügyeikben a kültöldön levő konzuli hivatalokat fölkeresik, hogy leveleiket ne az illető konzulok nevére, hanem a konzuli hivatalhoz czimezzék. Megtörténik ugyanis, hogy a konzulok állomáshelyeikről elutaznak s hónapokig is távol vannak, a mikor az ilyen névre czimzett leveleket mint magánleveleket, vagy az illető konzul után küldi a hivatal, mi által a levél gyakran bejárja a félvilágot, vagy pedig hónapokig hevertetik a hivatalban, mig a konzul útjáról viszszatér ; ellenben a konzuli hivatalhoz czimzett leveleket a hivatal a maga hatáskörében gyorsan elintézheti. HIVATALOS KÉSZ. Hirdetmény. Tolnavármegye igazoló választmánya folyó évi szeptember hó 11-én délelőtt 9 órától déli 12 óráig és délután 3 órától 5 óráig nyilvánosan tartandó üléseiben fogja összeállítani illetőleg kiigazítani a legtöbb adót fizető vármegye bizottsági tagoknak 1891. évre érvénynyel leírandó névjegyzékét és ugyanazon ülések tartama alatt intézendi el az 1886. évi XXI. t. ez. 25. §-a értelmében a folyó évi 11604,/alisp. szám alatt egyidejűleg közzétett hirdetmény szerint Lőrinczy József vármegyei al- számvevő urnái ez évi szeptember hó 2-tól 10-ig bezárólag betekinthető adókimutatások ellen benyújtható felszólamlásokat is. Azok a kik adójuk kétszeres számításának kedvezményét a már idézett t. ez. 26. §-a alapján igénybe venni kívánják, kötelesek az ülések fenn kitett tartama alatt az igazoló választmány előtt szóval vagy Írásban jelentkezni s jogosultságukat igazolni. A ki nem jelentkezett vagy jogosultságát igazolni nem tudja, az adó kétszeres beszámításának kedzezményétől ezen egy alkalomra elesik. A fentebb már érintett 11604/aIisp. számú hirdetmény szerint folyó évi szeptember hó 13-án közszemlére kiteendő, illetve kifüggesztendő névjegyzék ellen általában a kifüggesztéstől, a törvény 28. §-a érte lilében hozandó határozatok ellen pedig a kézbesítéstől számított 15 nép alatt a bíráló, választmányhoz intézhető felebbezesek az igazoló választmánynál nyújtandók be. Kelt Szekszárdon 1890. augusztus 13-án. Döry Dénes, igazoló választmányi elnök.
