Szekszárd Vidéke, 1890 (10. évfolyam, 1-58. szám)

1890-08-14 / 39. szám

— Uj házfőnök. A dunaföldvári Szent-Fe- renczrendi zárda házfőnökévé B artulo v Gain denczius atya választatott meg. — A tolnamegyei gazdasági egylet kiállítása. A „Gazdasági Lapok“ mezőgazdasági hivatalos lap a következőket írja lapja 82. számában : Szemben Liptómegyével foglal helyet Tolnamegye, melynek, kiállítása leginkább gabonafélék-, borok-, gyapjú-, takarmányfélék-, len-, kender- és házi iparczikkek- ből áll. Tolnamegye a nagybirtok vármegyéje s ter- ménykiállitásában oly neveket olvasunk, mint Ap- ponyi Sándor gróf, Jeszenszky János báró, Döry József, Benyovszky Rudolf gróf, Széchenyi Sándor gróf, Augusz Antal báróné, Kovács István, Je­szenszky Andor, Geisz László, Wimpffen grófné, Sztankovánszky János. Kovács Sebestyén Endre, Lamm B. és fiai, Vida Arthur, Horváth Mihály, Varga János stb. stb. Ezek mind nagybirtokosok, kik a mezőgazdasági termelésben intelligencziájuk- nál fogva gyors léptekkel haladnak előre, miért is valamennyiek gabonája nemesitett jó minőségű tér-, meny. Tolna megyében a búza-, rozs- és zabfajtá­kon kívül igen nagy súly lesz fektetve az árpater­melésre. Mint tudjuk Tolnainegye is egyike azon megyéknek, a melyek a sörárpa-kereskedő világ ál­tal. úgynevezett déli vasút környékének neveztetik, a hol tehát első rangú sörárpa produkáltatik. A kukoriczák közül leginkább a Chinquantino és Pig- noletto tengerit látjuk képviselve, több gazda azon­ban lófogu és székely tengerit is produkál. Gróf Apponyi Sándor leiigyeli uradalmából az olasz per- jét (Bramus inermis) látjuk kiállítva, nem is szólva a búza, here- és luezerna-magvakról, melyek Tol­namegyében nagy mértékben állíttatnak elő. A tol­namegyei birtokosok közül látunk egy kender-kiál- litót is és ez A impffen grófné, a ki kitűnő minő­ségű olasz kendert mutatott be. A gyapjukiállitás- ban ott látjuk Döry Vilmos hires juhászaiét képvi­selve, melyet a legfinomabb elektorál juhászainak tartanak. A juhászat, t. i. a régi Eszterházy-nyáj- ból máig következetesen fel lett tartva, a mi Fel- sőeőri Francsics Józsefnek, mint e juhászat veze­tőjének méltó büszkeségét képezheti. Kiállítottak továbbá gyapjút Széchenyi Sándor gróf nagydoroghi uradalma, Apponyi Sándor gróf lengyeli uradalma, áVimpffen grófné simontornyai juhászata és Sztan­kovánszky János kajdacsi uradalma. Hogy.a takar- mány-besavanyitás is otthon van Tolnamegyében, arról tanúskodik Széchenyi Sándor gróf nagydoroghi uradalma, a mely vermelt csalaimíélét mutat be két mintában s mindkettő jó illata által tűnik ki. Tol­namegye fő büszkeségét képezik borai, nevezetesen pedig a szekszárdvidékiek, melyek e haza határain túl is a magyar vörös boroknak nagy hírnevet sze­reztek. Egy óriási gyűjteménye van bemutatva a szekszárdi boroknak, melyekről majd a jury fogja elmondani véleményét. A tolnamegyei gazdasági egylet kiállításának falát a tilolt kender és házilag kikészített kenderfonalak mellett leginkább tolna- megyei házi iparezikkek diszitik, melyek e kiállítás­nak igen szép dekorácziót adnak s azt igen díszessé teszik. A háziipar czikkeket köztudomás szerint Simoutsits Béláné úrnő vezetése alatt a „Tolnamc- gyei nőegylet“ gyűjtötte össze. Horvát és szerb irányra emlékeztető házi szövetekből igen szép füg­gönyöket és asztalterítőket látunk ott összeállítva, • szóval oly czikkeket, melyeket a tolnamegyei nép háztartásában használni szokott. Nagyon sajnáljuk, hogy az ország e különben mezőgazdasági temelós tekintetében elsőrangú megyójékől a statisztikai ada­tok szintén hiányzanak. A kiállítás rendezői Módi K o v á c s László a tolnamegyei gazdasági egylet elnöke és Koboz Zoltán az egylet titkára. Fővárosi krónika. (Rosszabb a mostohánál. — Beteg vagy bűnös? — Fokról fokra. — Egy csoda. — Kény és árny.) Budapest, 1890. augusztus hó. E lapokban Írtam több hó előtt egy szeren­csétlen házasságról. A nő t. i. miután 5 gyermek­kel ajándékózá meg férjét,egyszerre legyőzhetetlen el­lenszenvet, sőt gyűlöletet kezdett táplálni saját szü­löttjei iránt és oly kegyetlenül bánt velük, hogy férje a gyermekeket elküldő a házból, de az . . . asszonyt is. Válópert indított ellene az esztergomi Szentszék előtt és az evangélikus hitvallásra áttérve,, a világi fórumoknál is beadta jól indokolt válási kérvényét. * Ennyiben állt a dolog. Egy lélektani rejtély előtt állt mindenki. Hogyan ?. Egy édes anya. ki gyermekeit, kiknek fájdalom között életet adott, ütlegeli, pofozgatja, lábbal tapossa : valósággal lé­tezhetik-e ? igy kérdezett mindenki. Hiszen a vad­állat is szereti a maga módja szerint kölykeit, nya­logatja és czirogatja őket nagy gyöngéden ; és a nő ezen eszményítése a legfőbb földi szerelemnek, képes legyen erre? S mindenki hajlandó volt in­kább betegnek mint bűnösnek tartani e nőt. ❖ A De a hivatott bíróságok nem úgy fogták fel a dolgot. Az asszony egy idézésre sem jelent meg, férje felszólítására vissza sem ment hozzá, hanem a lehető legbotrányosabb életmódot kezdett, oly mértékben, hogy rendőrileg meg f e ny it- t e t e 11. Ennek folytán az esztergomi Szentszék kimondá az ágy- és asztaltól való elválást; mire a budapesti törvényszék, kir. tábla és kúria végle­gesen megszüntették e házasságot és feloldották mindenkorra e frigyet. A gyermekeket a férfinak ítélték oda, „mivel iiy anyára nem lehet gyermek- nevelést bízni !“ ❖ # A férfiúra nézve, bár örült, hogy ezen gonosz asszonytól szabadult, csak most jött a gondok ne­héz ideje. Mint kis tisztviselőnek egész nap hiva­talában kellett lennie; kire hagyja gyermekeit? Vagy kit hagyjon gyermekei mellett ? Egy meg­bízható nevelőnőt fogadni, arra csekély volt a fize­tése ; szolgálókra pedig nevelést bízni nem lehet. ❖ ❖ * Ekkor egy valóságos csoda történt. Volt ne­jének egy barátnéja, egy gazdag, szép és kitünően nevelt kisasszony könyörült az anyátlan gyermekek keserves sorsán Könyek között kérte szüleit, hogy tegyenek valamit a szegény árvákért és a férjet, ki gyakran jött szülei házába, és átkos sorsáról panaszkodott, oly szép szavakkal vigasztalta, hogy ez mindig könnyebbülve távozott. így lassanként rokonszenv fejlődött köztük, mely idővel a legiga zabb szerelemmé vált; és midőn a megint remélni kezdő tisztviselő egy este szülei előtt igy szólt hozzá: „Kedves kisasszony ! Egy szegény, de be­csületes ember kéri a kezét ; tudná-e rászánni ma­gát, feleségem lenni ?“ a leány bátran nynjtá neki kezét és mondá : „Örömest leszek önnek hű élet­társa és szegény gyermekeinek gondozó anyja.“ A szülők is beleegyeztek és röviddel rája meg is köttetett e szép frigy, melyre az Isten maga adta az áldást. t\: i*: Valóban ezen ifjú nő, ki ily áldozatra szánta magát, nagyobb dicséretet érdemel, mint a csata­hős ki tér vixit! Ifjúsága teljes virágában lemon­dott mindenről, mit a kedvező sors neki nyújtott, csak azért, hogy anyja legyen barátnéja gyerme­keinek. Ily áldozatra csakis a nő képes ! Egyedül a nő hódolhat ennyire a szent eharitásnak, amely­ért nemcsak szavakat és pénzt, de magamagát is áldozni örömmel tud. Legyen áldva ezért e nő, ki jóvá tette busásan azt, mit méltatlan barátnője és elődje rútul elkövetett ! Hogy tettének fénye még ragyogóbban tün­dököljön : az exfeleség a törvényszékhez beadatott egy ügyvéd által oly módú kérvényt, hogy volt férje, miután gazdag nőt vett el, t irtózzék neki évi jára­dékul egy bizonyos összeget fizetni. Nem hiszem, hogy e kérvénynek foganatja lesz ; de ez is jel­lemzi őt. A nemezis már is kezdi boszu művét; e nő élni fog a Kájin jelleggel homlokán s dühösen fogja nézni, hogy mily boldogok gyermekei--------­má s anya keze alatt! Pesti Miksa. MULATSÁGOK. A „Lengyeli polgári olvasó-egylet*- saját könyvtára javára Lengyelen a fürdőnél folyó évi augusztus hó 17-én zártkörű erdei tánczvigalmat rendez. A rendezőség: Rülil István r. b. elnök. Kienle Antal, Limbacher Frigyes, Lippieh Zoltán, SzekszéiircL "V idéke. Mihályi Zoltán, r, b. tagok. Belépti dij : Személy­jegy 1 frt. Családjegy 2 frt 50 kr. Kezdete délu­tán 4 órakor. A jegyzők mulatsága. A „tolnamegyei köz­ségi- és körjegyzők egylete“ által a tamásii vadas­kerti erdőben folyó hó 3-án megtartott erdei táncz- vigalom — daczára az égető meleg időjárásnak, mi miatt a távolabb lakó közönség a megjelenésben gátoltatott igen fényesen sikerült. Tamási község nagyszámú intel 1 igentiája, kévés kivétellel mind je­len volt. Sőt a közel környék is igen szép szám­má1 volt képviselve. Kifogyhatatlan, fesztelen, fami­liáris jókedv fűszerezte a mulatságot. De, minden egyéb kiváló fontosságánál fogva legjobban esett a rendezőségnek az, hogy a vármegye alispánja : Si- montsits Béla ur, ki a jegyzők legjobb barátja, megjelenésével nagyban emelte a mulatság fényét. A tiszta jövedelem a 100- frtot meghaladja. Az adakozók névsorát, a bevét-1 és kiadás jegyzékét, hivatalos adatok nyomán, később fogjuk hozni. Szekszárdon múlt csütörtökön este számon- kívüli kaszinóestélyt rendezett az egylet derék igaz­gatója és nem is bánta meg senki, a ki szeretetre­méltó unszolására elment, mert kivehette részét a tánczból, jókedvből.....................A Tolnán állomásozó tisztikarból tizen jelentek meg (laptár­sunk pedig azt irta, hogy egy sem volt je­len!) és hagyományos jó hírüket fényesen igazol­ták. Kívül zuhogott az eső, de pompásan hangzott közbe a bus hallgató nóta, valódi tűzzel jártuk a a dreisehrittet, a csárdást stb. Ott voltak Döry Pálnó, Bonyhádi Józsefué Bonyhádról, Hardy Istvánná Czeczéről, Sz erényi Kálmánná, özv. E 11 m a n n Miklósnó, özv. B orsodyné, N o- g á 1 i Károlyné, Molnár Mariska, T r u h e 1 k a Jagoda, B o rsody nővérek, M ó d ly nővérek, Szendrődy Sarolta, E11 m a n n nővérek stb. A derék tisztikar igen jól érezte magát Szekszárdon, úgy, hogy csak másnap reggel tértek vissza Tolnára. IBODALOM. | A legkellemesebb szórakoztató egy jó kp s ezt csekély 6 írtért megszerezheti minden család, ha megren­deli a „Képes Családi Lapok“ ez. szépirodalmi és ismeret- terjesztő lapot, mely nemcsak hasznosan mulattató, értelem, érzelem és Ízlés nemesitő olvasmányokat nyújt olvasóinak, hanem „Nő a házban“ ez. mellékletével hu tanácsadója a család minden tagjának s gyönyörű csak kiváló művészek­től eredő képeivel a szép érzéket is fejleszti. Hogy magasz­tos e/éijának a „Képes Családi Lapok“ mennyire megfelel : azt legjobban bizonyltja ama közkedveltség, a melyben ré- I szesiil, s előfizeiőinek évről évre szaporodó száma. — — A „Lépes Családi Lapok“ előfizetési ára egész évre 6 frt, j félévre 3 frt, negyedévre 1 frt öO kr s a kiadóhivatal (Bu- ! dapesten Nagykorona-uteza 20 sz,) melyhez az előfizetések legczélszerűbben postautalványon intózendők, kívánatra bár­kinek ingyen és bérmentve szolgál mutatványszámokkal. A KÖZÖNSÉG KÖRÉBŐL.* A szekszárdi polgári vadász-társulat köz­gyűlése. A társulat folyó évi augusztus hó 10-án dél­után 8 órakor közgyűlést tartott, a melyen a mi­nisztérium által jóváhagyott alapszabályok értelmé­ben a végleges tisztikart megválasztotta és az évi tagsági dijt 15 írtban megállapította. Fordult elő azonban e gyűlésen sokkal érde­kesebb dolog is a mit a világért elhallgatni nem lehet és ez a társulati elnök ur azon kijelentése, hogy, a „szekszárdi v adás z-t á rsul a t“ tagjai egymás után jelentkeznek az annyira delio- n e s t á 11, sárral dobált, „vadorzókból álló“ I „s z e g z á r d i polgári v adás z-t ár s u 1 a t“-ba való felvételre s az első bűnbánó jövevények K. B. és T. Gy. urak, kiknek a határjegyet már ki is szolgáltatta. Az ideiglenes elnök urnák szörnyű nagy öröme telhetett eme megtérőkben, hogy őket legott a tár­sulatba beeskamatirozta, holott erre hatásköre ki nem terjed. Elnök ur azt nagyon jól tudta, hogy tagok felvétele per sundám-bundám nem megy, hanem ezt alapszabályszerüleg az igazgatóság titkos szava­zat utján eszközli. De tovább megyek, — hisz egy év nem oly sok idő, — és elnök ur emlékezni fog ama saját nyilatkozatára, hogy „oly egyéneket, a kik a vadat Üzletszerűen pusztítják, a társulatba be nem fogadunk.“ * E rovat alatt közlőitekért nem vállal felelősséget » szerkesztőség, s minden következmény a beküldőt illeti.

Next

/
Oldalképek
Tartalom