Szekszárd Vidéke, 1890 (10. évfolyam, 1-58. szám)
1890-08-07 / 38. szám
X. évfolyam. 1890. 38. szám. Szekszárd, csütörtök, augusztus 7. tolita törvényhatósági, tanügyi és közgazdasági érdekeit képviselő társadalmi és szépirodalmi lap. A tolnamegyei gazdasági egyesület s a szekszárdi szőlészeti és kertészeti tanfolyam Előfizetési ár r Egész évre ........................6 írt. Fél évre..............................3 frt. Évnegyedre .... 1 frt 50 kr. A lap szellemi részére vonatkozó közlemények, úgy a hirdetési és előfizetési pénzek a szerkesztőséghez küldendők. Megjelenik minden csütörtökön. Szerkesztőség: Pándzsó-utcza 1022. sz. Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 172. sz. hivatalos közlönye. Hirdetési dijals:; Három hasábos petit sor 15 kr, ugyanaz a nyilttérben 20 kr. Bírósági árverési hirdetmények: I 200 szóig bélyeggel együtt 3 frt. 200—300-ig „ „ 4 frt. i 300—400-ig ______„ 5 frt. Fe lelős szerkesztő es laptulajdonos: Főmunkatárs: Székely Ferencz. Geifer* Gyűl a Lapkiadó : Ujfalusy Lajos. Az uj ovoda és gyermek- menhely. Múlt vasárnap alakult meg a városház nagytermében a „szekszárdi r, k a t h. k i s d e d ó v ó- és gyermek m e n h e- 1 y e t f e n t a r t ó egyesület“ a közönség nagy érdeklődése és pártolása mellett. Hogy az eszme időszerű és mindnyájunk által érzett hiányt van hivatva pótolni: az eléggé bebizonyult a népes értekezleten, mely az egylet végleges megalakulását kimondotta és igy a nagy jövőjű intézet fel- virágozását biztosította. S i m o n t s i t s B é 1 á n é,' e fenkölt lelkű úrnő érdeme első sorban az, hogy az ő fáradhatlak buzgalma és akadályt le- küzdő akaratereje ily rövid idő alatt kellő propagandát tudott teremteni a jótékony eszmének, s városunk intelligens és polgári elemében érdeklődést tudott kelteni az uj intézet megalakítása iránt. A jótékony intézet megnyitása tehát már küszöbön áll ugyannyira, hogy a jövő hó 15-én megkezdheti áldásos működését. Az intézet részére alkalmas helyiséget nyertek, mely a város közepén minden irányban könynyen megközelíthető s teljesen zárt udvarban a gyermekekre szükséges felügyelet könnyűvé teszi. Az intézet vezetését apáczákra fogják bízni, kiknek e nemben tanúsított sikerei más városokban a lakosság bármely más vallásu elemeinél is teljes elismeréssel találkoztak. Üdvözöljük az uj egyesületet, mely az okszerű gyermeknevelés üdvös előmozdítását van hivatva városunkban is meghonosítani, ahol egy harmadik kisdedóvó és gyermekmenhelyre csakugyan égető szükség volt! Az ülés lefolyásáról a következőkben referálunk. Már jóval '/4Í óra előtt telve volt érdeklő- ! dőkkel a városház nagyterme ; férfiak kevesen, de annál több nő szorongott a teremben. A kitűzött időben S i m o n t s i t s Béláné ő nagysága a következő sikerült beszéddel nyitotta meg az ülést : „Igen tisztelt Értekezlet! A szekszárdi róm. kath. ovoda és gyermek-menhely létesülése ma már bevégzett tény lévén, azt fentartani és gondozni általános vélekedés szerint legsikeresebben egy ily czélra alakulandó egylet működésének leend feladata. Részemről is igy lévén meggyőződve, többek felszólítására kértem fel a mai értekezleten leendő megjelenésre mindazokat, akik a szekszárdi róm. kath. ovoda és gyermek men hely lé- tesiilését aláírásaik utján is óhajtottnakjelezték; midőn szives megjelenésükért szent ügyünk nevében köszönetét mondok, egyszersmind felkérem az igen tisztelt értekezletet az ülés tartamára elnököt és jegyzőt választani szíveskedjék; és affelől nyilatkozni : óhajtja-e az egyletté való alakulást.“ A lelkes óljenekkel kisért szép beszéd után ideiglenes elnökül Si monts its Bélánét, jegyzőül B o r s o d y György törvényszéki bírót választották meg. s általános lelkesedés között kimondották az egylet megalakulása iránti óhajukat — amit az elnök ő Nagysága határozatkóp kimondván — felolvasták az alapszabálytervezetet, mely némi módosítások után elfogadtatott. Borsody György törvényszéki biré ur indítványára elhatározták, hogy az egylet: „szekszárdi róm. kath. kisdedovó- és gyermekmenhelyet fentarté egyesület“ elnevezést kapott, ami a sokak által annyiszor emlegetett merev felekezeti jellegnek ellenkezőjét bizonyítja. Azután a tisztikar választásához fogtak, mely következőleg alakult meg : Tisztikar. Elnök: Simontsits Béláné. Alelnök : Dezseöffy Gézáné. Titkár : Borsody György. Ügyész: dr. Hai- dekker Béla. Pénztáros: Udvardy Sándor. — Választmány. Ágoston Károly né, Thodorovits Lajosné, Ellmann Miklósnó. Módly Lászlóné, Madarász Elemérné, Borsody Lajosné, Steiner-Boda Klotild, Oszoly Károlynó, Adler N. Jánosnó, Franek Jánosné, özv. Länderer Árthurnó, Martin Ferenczné, Szépauer Ilma, Steiner Adolfné, Groszbauer Fe- renczné, Eszterbauer Józsefné, Hanny Gábor, Dezseöffy Géza, Hirling Ádám, Schneiderbauer József, Föglein János, Groszbauer Ferencz. A tisztikar és választmány megalakítása után az elnöklő Simontsits Béláné ő nagysága lelkes beszédet intézett a jeienvoltakhoz, mely következőleg szólott : „Mélyen tisztelt Közgyűlés I Ha telve van a szív — elnémul az ajk — ezen mondás valódiságát soha senki joboan at nem érezte mint ón, ezen pillanatban midőn önöknek köszönetét akarok mondani azon kiváló megtisztelő kitüntetésért, hogy engem ezen szép, és magasztos hivatásu egylet elnökévé választottak ; fogadják érte hálás köszönetéin úgy saját, mint a tisztikar nevében, és legyenek róla meggyőződve, bogy sem időt, sem fáradságot az egylet érdekében kímélni nem fogunk, sőt kétszeres, — nem százszoros erővel és ambitióval oda fogunk törekedni, bogy a belénk helyezett bizalmat ki is érdemeljük I“ Viharos éljenzés és tetszés nyilvánítás követte e meleg hangú szavakat s az elnök éltetésével az ülés szétoszlott. Az uj intézet megnyitását már szeptember hó 15-ére tervezik, mely megfelelő ünnepséggel fog végbemenni. „Szekszárd Vidéke“ tárczája. Mutatványok a Segítség-Albumból. A ki hivatást nem érez hazájának az irodalom vagy tudomány terén szolgálni: igyekezzék honpolgári kötelességét legalább a közügyek buzgó és lelkiismeretes előmozdításával leróni. Gróf Széchenyi Sándor. Élettan. A gyermek : játszik, a leány : ábrándozik, az asszony: szenved, a férfi: mindezzel nem törődik! Nogallné-Zemplényi Vilma. * Az ember földöni megjelenésének első pillanatától fogva máig ki volt, az utolsó ember végső lehelletéig ki lesz téve személyére nézve számtalan szerencsétlen esélynek, vagyonára nézve pedig a legkülönbözőbb és előre nem látható csapásoknak ; azért a tapasztalás arra tanít meg bennünket, hogy midőn évi költségvetésünket elkészítjük, gondoskodjunk eg—jövedelmünkhöz mért — tartalék alapról is, nehogy a váratlan bajok, csapások teljesen készületlenül találjanak. Akit Isten kegyelme az ily balsorstól megkímélt, hálát rebegve nyúljon kis tartaléktőjéhez s juttasson abból egy részt azon szenvedő embertársának, kinek végzete az övénél kegyetlenebb volt. Széllé Zsigmond, * Levél a szerkesztőhöz. Tisztelt szerkesztő ur ! Becses fölhívására örömmel gyarapítóm a Segítség-Albumot egy közlemónynyel, melyet kézirat-gyűjteményemből válogattam ki. Ez báró Eötvös Józsefnek egy „gondolatba, mely igy hangzik: „A hajót, mely zátonyon ülve nem, nem maradhat vész nélkül, a dagály hullámai is zzéttörik : igy jár az állam vagy kormány, mely stagnatióra kényszeríti magát!“ A nagy költő és államférfin t. családjától bírom e még kiadatlan irodalmi ereklyét és a nemes czél érdekében ime közkincscsé boasátom. Csapó VilmosPünkösd. ÍSzép és bölcs intézkedése a társadalmi rendnek, hogy van olykor egy-egy nap, a melyen megáll, nem zakatol a gép, mely a let ós a mindennapi érdekek harczában az anyagi és szellemi erőket egyaránt működésben, lázas tevékenységben tartja; hogy van néha egy nap, melyen megszűnik a léha önzés, az ármány, a melyen lezajlanak az emberi gyarlóságok orgiái és helyébe béke honol a szivekben — áhitat a lelkekben. Minden ünnep, legyen az a természet viruló pompája s bájai iránti csodálatnak szentelve, mint a mai nap. vagy szolgáljon a hit és vallás egyéb nyílvánulásainak gyakorlására, átmeneti kapocs a materializmus sötét világa és a tiszta erkölcsi élet eszményiessége között. De van egy ünnep, amely még mindezeknél is s/.ebb, lélekemelőbb, melyet az újkor felvilágo- su tsága és műveltsége teremtett meg s amely legmagasztosabb ünnepe az emberiségnek és ez — a jótékonyság g y a- k o r 1 á s a. Aki felszántja a szegények könyét, enyhíti a szenvedőnek balsorsát, aki az éhezőnek tápot, a hajléktalannak menkelyet nyújt, oltárt emel magának nemcsak a szegények és szenvedők, az éhezők és hajléktalanok szivében, hanem az emberiségnek I a jót s nemest dicsőítő templomában is. Dr. Leopold Kornél.
