Szekszárd Vidéke, 1890 (10. évfolyam, 1-58. szám)
1890-07-31 / 37. szám
Hogyha aztán valahára Hajlékába betérek — Nem bánom én ka elvesz is, Ha elvesz is a fényed ! Barna felhő vess árnyékot, Árnyékot az utamra, Ne lássa meg az a csalfa, Ha vigad a galambja .... Sötétülj el, hajnalcsillag, Sápadjon el a fényed : Hogy ne lássa az ón könyem, Ne fájjon a szegénynek. IV. ' Haragszik az édes anyád Miért járok én felétek. Pedig hidd meg, kedves babám, Nincsen abba. semmi vétek. Nem is tudom, hogyan-mikép ? Csak ott állok előttetek : Hogyisne, hisz minden csapás Kis tanyátok felé vezet. V. Hadnagy uram, hadnagy uram, Kutya van a kertbe 1 Bármit mond is, de enyém e Mézesajku, mosolygó menyecske! Terem máshol hamisabb is, Gazdagabb is annyi . . . Hogy is szeret úri kecske A paraszt káposztájába falni ? ! VI. Húzzad Mózsi szomorúan Amint tudod — fájón . . . Úgy sincs nekem mit keresnem E ezudar világon ! Nincsen nekem hú szeretőm, Galambom mint másnak — Bujdosója,'kivert vadja Vagyok a világnak. Doktor Ferencz. Házasság1. Az állati ember még csak családos életbe léptével válik tulajdonkép emberré. Mert egy ember még csak egy fél Es egészen csak akkor él, (Akár ki mit beszél) Midőn két szív egybekél. A házasságok égben köttetnek, de földön mennek teljesedésbe ; azért mint ég és föld, oly nagy a különbség házasság előtt, és után. A házasságok égben köttetnek, hol nap és hold valának az első házas pár. Eleinte tetszett a napnak a hold, kivált mivel minden hóban egészen megújult; de miután a nap lenyugodván, férje, a hold, kalandozni, szép nők és hajadonok ablakain bebekandikálni kezdett, a mézes hetek elmúltával a nap észrevévén férje sok foltjait, — ragyogó szépségével szemet szúrva s tartózkodás nélkül mindenkit hevítve, rendesen környeztedé magát Mercur, Márs, Jupiter, Satum és másoktól. E naprendszertől nyeré a hold szarvait. Azóta ritkán látni együtt e házaspárt, s akkor is csak azért kerülnek össze, hogy egymást elhomályosítsák ! Eégi magyar Írók szavaival élve : “Fiatal embernek a feleség támasz, a páleza csak parádé ; öregnek a páleza támasz, a feleség pedig csak parádé-“ Mondjuk inkább: a- feleség fiatalnak élettárs és feleség; megállapodott korúnak, felesegit- ség; öregnek pedig ápoló barátné ; mint Pasquir mondá, ki három feleséget vön : propter, opus, opes, opera. Sok öreg egyedül azért házasodik, hogy legyen — úgymond — mégis valakije, ki befogja szemét. Éhez némelyik nő igen jól ért. Mint péld. amaz ármányos, kn koros férjének váratlan, nőm óhajtott beléptekor jobbjával ép szemét befogva, úgymond : „Azt áhnodám, hogy hályog-boritotta bal szemednek is megjőve világa; mit látsz szivem ?“ — „Épen semmit.“ És valóban nem is látá, az a közben elosont gonosz lelket. Die Ringe machen Ehen, und Ringe sind’s, die eine Kette machen ; és sokan azért készíttetnek Tolnamegyei Hölgyek Lapja. mátkájok számára vastagabb jeggyürü't : lim leichter durch die Finger sehen zu können. Mindenkinek három nevezetes napja van éltében, és ezek képezik soknak minden nevezetességét : születés, házasság, és halál.‘Születésünk és halálunk napjáról minél kevesebbet tudunk ; de annál többet házasságunkról. Ez legfontosabb lépés lévén az életben annak, kit é ted sajátja , Gyanánt ölelsz, mélyen leikébe nézz, Bíráld meg léte bel és kül nemében; , • Mert ha mérget szívsz nektár helyében Sebedre irt nem ad az orvos kéz ! Amaz ismeretetes deák öt P. Sit pia, sít prudens pulchra, pudica, potens középsőjét ne igen óhajtsad magadnak, mivel a szépnek rendesen és igen természetesen sok imádója lévén, ez imádás többnyire a férj nyugalma megzavarodásával végződik. Experto crede Ruperto ! Hisz még lelketlen tárgyakra nézve is áll : hogy nehéz megőrizni azt, mi sok embernek tetszik, és min vágygyal csügg mindenkinek szeme. A szellemdús férfiú nőben ép elmét, ép vért keres ; érzelem, nem pedig szellemi érdek-cserét óhajt. Ha pedig szellemdús nő ostoba férjhez megyen, vagy maga lesz szerencsétlen, vagy férje nevetséges : nem lehet pedig szellemdús nőnek nagyobb szerencsétlensége, mint nevetséges férjet bírni. Az okos, romlatlan szivü nő csak oly férfiút szerethet bensőleg, állandó szeretettel, ki esze, s miveltségével magasan áll fölötte. Házasság, melyet egyedül az illdom köt, de szerelem vagy tisztelet nem hevít vagy melegít, árnyba ültetett növény, mely sinlik, és epedve nyuloug az életadó nap felé. A kalinárlott mátkaság Mind palástolt szo’gaság. Ritka az a gazdag nő, ki többé kevésbé ne éreztesse férjével vagyontalanságát; és Párjától a megvetés Hosszabb, mint az etetés. Szintoly gyalázat nejétől fogadni el mindennapi kenyerét, mint egyedül neki köszönhetni polgári becsületét. „Adja a férj az ebédet, a nő pedig a vacsorát“ mondák apáink. Talán azért jövének divatba a késő ebédek, hogy megkíméljék a vacsorát. Az élet, különösen pedig a házasélet mestersége, minden mesterségek legfinomabbika, és leg- nehezebbike. Társaséletben arczéllel (en profil), de a házaséletben szembe (en face) nézik egymást az emberek. Házastársak egy hét alatt néha több igazságokat mondogatnak egymásnak, mintsem a nőtlenek hosszú évek során hallanak. És ez még jobb. A férfi nő nélkül fedetlen, a nő pedig férfi nélkül alapzat nélküli ház. Legnyugalmasabb házasságok azok, hol egyik- fél másik fölött ész- tulsulylgal bir; mivel néha oly hasznos a szerelem és barátságnak az erkölcsi rövidlátóság, mint a testi ; csak kevesekre szorítkozik, annál vidorabb és hűségesb. A férjnek gyógyásznak is kell lennie, s óvakodva tudnia, hogy a belladonna házon kívül is oly méreg, mely megmérgezheti az egész házi és családi boldogságot. Továbbá nem csak jó férjnek, hanem, mi néha felettébb súlyos, férfinak is kell lennie. Némely férj azonban hasonló oly könyvhöz, mely kettős kiadásban jelent meg, finom kiadásban a világ, durvában pedig neje számára. Mi veit nők kel í társalgás kedvezően hat a férfira ; modora fesztelenebb, nyájasb és udvariasabbá lesz ; de a fiatal, akarat nélküli nőre átalán veszélyesebben hadiat a nőkkoli bizalmas, mintsem a férfiakkali illemes társalgás. Mert a nők közlékenyebbek lévén, a mindennapi életből merített tapasztalataikat, észrevételeiket oly tekintélyeskedő tu- dákosság nélkül, és annyi igénytelen kellemmel használják fel néha a házi zsarnok irányában, miszerint minden kétkedést kiszoritnak a tapasztalatlan gyenge kebelből. A házasság első éve, a női nevelés végsője ; ha ekkor nem sikerült, minden további törekvés hasztalan. Néhány évtized előtt divat volt honunkban, még pedig tekintélyesb férfiak körében, (enyelgés- ből) papucshős társulatot képezni, melynek rendesen magasb állású házas férfiú lévén elnöke, a tagsági nyomott oklevelek Zsámbékban keletkeztek, melyekkel a tudós társulatok módjára váratlanul tisztelők meg az érdemdús Andapál férjeket. Néha a családra üdvösb, ha az okos és lel- kesb nő képezi a házi Jurisdictiot, habár általában jobban megyen a ház dolga, ha csak középszerű tulajdonokkal biró férfiú kormányozza is. Mig deákul nevetgéltünk, azt mondák : a férj substantivum, a nő pedig adjectivum, quae eon- venire debent in genere numero et casu. E deák nyelvtanból tudiuk azt is: Oornu est indeclinabile. Mert a feleség nem mindig feles-ég, hanem még jó, ha néha negyedes, nyolczados, tizenhato- dos ég — de mégis csak ég, Természetesen a szerencsés választástól és jó alkalmazástól függ legtöbb, de ez utóbbiktói még sem minden. CT est en vain qu’ on voudrait changer le carectere d’’une perfide; on ferait plutot remonter un fleuve vers sa source ! Miként a ezélzó befogja fél szemét, a házasságban is hol egyiknek, hol másiknak kell néha behunynia fél szemét, mert a házasság sem nem mennyország, sem nem pokol ; és közepette egy kis purgatorium néha talán hasznos is — kivált tavaszkor. Nagy baj ugyan, midőn mindig ugyanazon egy fél kénytelen fél szemét behunyni, mig majd a halál fogja be örökre mintkettejét a házastársak egyikének. A házasságok felbonthatlansága keserves ón- sulylyal nehezedik ugyan néha egyesek lelkére, de a köztársaságra elvitázhatlan üdvös hatású. Ez oka, hogy már protestáns államok is hévvel pártolják. Némi hasonlatosságot fedeztek föl a processus divortialis és processus shemicus közt, t, i. eleinte elszáll a vizanyag, azaz eltűnik egyik házasfél, miután minden szép reménye vizzé lön ; — azután felszivatik a sav-anyag, azaz a másik fél elég anyagot lel savanyu érzetre ; — és még marad fel valami semleges, t. i. az adósságok. 11 y a des bons marjages, mes il n y a pás des delicieux, mond Rochefaucault.* Voltaire egy boldogtalan házasságban élő nő e kérdésére : Miért nem létezik a paradicsomban házasság? azt feleié Ínyére: „Mivel a házasságban sem létezik paradicsom.“ Említenek egy házasságot, melynek egyenetlenség még perczekre sem zavará meg soha nyugalmát; de erről azt mondja a gonosz világ, hogy a férj vak, a nő pedig néma vo t. Külföldi nők, kik magyarokhoz mentek nőül, azt hányák azoknak szemükre, hogy igen hamar közömbösekké lettek ; és e szemrehányást már csak azért is megérdemlik, miért nem házasodtak honn, hol ezt már inkább megszokták a nők. Még ritkán bánta meg valaki kora házasságát ; késő házasságukat ellenben többen megbánták már. Mi szép mondhatni aggkorában : Lányom ! mond meg lányod lányának, hogy fiacskája sir ! Sokan addig halogatják házasságukat, mig végre egészen elmarad; vagy addig fontolgatnak mig végre az is fontolgatni kezd, kit nőül vennének. Es ritkának jut eszébe, ki öreg napjaiban házasodik, hogy ha megfelel is a házasság első czél- jának, másikát, a nevelést aligha eszközölheti. Az após rendesen jobban kedveli menyét, az anyós pedig vejét; ez pedig féltékenyebben őrzi menyét, mintsem férjnél lévő lányát; jól tudva, hogy lánya gyermeke mindenesetre édes unokája leend. A házasólet bátorrá, elszántabbá teszi a lelket, és megedzi az ínség közös türelmére, veszélyek legyőzésére. Az embergyülölőt emberebbé, az egy ügy üt okosabbá, szivét közlekedőbbé, részve- vőbbé, s az élethez ragaszkodóbbá teszi. Az anyában magzatait, magzataiban pedig anyjukat sz réti a férj, s othonos örömek élvezetében a boldog könnyen nélkülözi a világ minden zajos vigalmait. (Sz. 0.) * Léteznek jó házasságok, de györüsógesek nincsenek.
