Szekszárd Vidéke, 1890 (10. évfolyam, 1-58. szám)
1890-06-26 / 32. szám
II. évfolyam. 6. szám. Szekszárdi, 1890, junius 26. A női kézimunka tanítás. A mai korban sokat foglalkoznak a női munkakép'esités eszméjével. Ez eszme körül felmerült kérdések megoldásánál különféle nézetek támadtak. A többség azonban kimondotta azon elvitázhatatlan igazságot, bogy az olyféle foglalkozások, melyek a nőt valódi hivatásától távol tartják, vagy nőiességének rovására vannak, bár tetszős, s talán a női dicsvágyat ingerlő alakban jelentkezzenek is, czélhoz nem vezetnek ; mert elidegenítik, elvonják őt a családélettől vagy ügyetlenné teszik arra. Pedig, ha a család-élet boldogsága s jóléte, a nemzeti jólét alapját képezi: a család élet ösz- szetartó kapcsa, éltető szelleme nem lehet más, mint a munkás, ügyes, takarékos nő és édes anya.“ Ezen igazság vezetett arra, hogy —, a tanítónői pályán kívül, mely nem vonja el a nőt valódi hivatásától, sőt talán képesebbé teszi őt arra, — a nők számára leginkább a háziipari foglalkozások terét jelölték ki. A háziipari foglalkozások nagy hord- erejét mindenki beláthatja, ha meggondolja, hogy az nagy terjedelménél fogva legalkalmasabb arra, hogy különösen a szegényebb néposztály gyermekeit a családi tűzhely melegénél visszatartva, e néposztály va- gyonosodását, művelődését s erkölcsi fejlődését előmozdítsa. Es hol szerezhetik meg a nők ezen ismereteket? Fennálló ipariskoláink száma a nagy tömeg igényeit nem elégítheti ki. All az, hogy ezen foglalkozások egyrésze csak szaktanulással érhető el, de legnagyobb részének ismeretére eljuthat az iskola, még pedig a tulajdonképeni népiskola által. Népiskoláink pedig — egynéhány kivételével — még édes keveset tettek. Vannak ugyan törvényeink, melyek a háziiparnak, különösen a női kézimunkák tanítását kötelezett tan tárgygyá tették, de ezek tanításában manapság nincs nagy köszönet. Az érdekelteket nem akarjuk avval vádolni, hogy ők vonakodnának előmozdítani ezen ügyet; mert bízunk ügyszeretetük s lion- leányi érzelmükben, mikor oly szép feladat áll előttük, mint a jövő nemzedéknek munkához értő értelmes honpolgárnőkké való nevelése. Ezen baj orvoslása egyedül csak az iskolai hatóságoktól várható. A háziipar elnevezése alá sokféle foglalkozás esik. Korántsem csak kizárólagosan a pipere munkák különféleségeit értjük, melyek által sokszor a hiúság és fölületes- ség csiráit ápoljuk, hanem értjük az olyan foglalkozásokat, melyek a családélet kebelében minden költségesebb eszköz nélkül végezhetők, a melyek különösen a szegényebb néposztálynak oly nagy hasznára vannak. Azért egy városi népiskolában egészen más tananyagot szabnánk ki, mint egy falusinak : egyszóval a tananyag kijelölésénél a hely- és körülményekhez alkalmazkodnánk. A háziipar alapos tanítása nem szorítja a nőt a varró- és kötőtűk kizárólagos használatára, ide tartoznak pl. a különféle szalmamunkák, csipkeverés, keztyüvarrás, gombkötés, könyvkötés, virágcsinálás, faragás, fafestés, stb. stb. A népiskola mindezeket alaposan nem taníthatja, megoldotta feladatát már akkor, ha azon előismereteket nyújtja a növendékeknek, melyekkel az önképzés és ön munkásság segélyével, saját erejűkből a tökéletesség felé haladhatnak. A kézimunka azonban csak akkor lehet a czélnak és kívánalomnak megfelelő, ha a leghelyesebb módszertani elvek szelént tanittatik. Mikor pl. egy kezdő növendék anyja előáll avval, hogy kérem leányommal ezt a pipere-munkát elkészíttetni, akkor azon módszertani elvekről, hogy haladjunk az egyszerűről az összetettre, a könnyebbről a nehezebbre, szó sem lehet. A női kézimunkák tanításának már az első osztályban kellene kezdődnie s igy aztán az előirt tanmenet szerint tovább haladni. Igaz ez áldozatokkal jár ; de azt nem kellene sajnálni, mert ezen foglalkozások teszik képessé a nőt a takarékosság elvének keresztülvitelére; ez teszi képessé a nőt, hogy kedvet, akaratot s ügyességet érezzen a maga és családja által szükségelt öltöny- darabok Ízléses előállítására ; ez óvja meg a henye ábrándozás káros befolyásaitól. Igen kívánatos, hogy ezen tantárgy alapos tanítása által a szorgalom s háziasság erényét kifejtsük, mert az ebből fakadó áldásra szegény hazánknak nagy szüksége van. B..,,. J.,,, Aggf K ö 1 te m én y e k.:i: Zokog a -vén. !h.aa?axig------Zo kog a vén harang hús sirató hangon . . . Ugyan kinek húzzák, kit kisérnek vájjon ? Mindig azt gondolom amikor temetnek — Megtört terhe alatt a nehéz keresztnek. Zokog a vén harang hosszansíró jajjal; Temetőben ismét több van egy uj hanttal . . . Úgy remeg a telkem hányszor csak temetnek — Ki veszi at tőle a nehéz keresztet?! * Az „Ország Világ“ 8-iki számából. mwmtj' Szerkesztö-tul ajdonos : Geiger Gyula, a kihez úgy a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, mint a hirdetési és előfizetési pénzek küldendők. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárd, Pándzsó-utcza 1022. Megjelenik minden hóban egyszer s állandó havi mellékletét képezi a „Szekszárd Vidékének“, s ennek előfizetői ingytit kapják. Külön megrendelve e gé,s z évre 2 forint 50 k r a j c z á r. IE3Iirde-fcő ezégeink szives fig-yelnaéToela a beküldő hirdetményét a „Tolnamegyei Hölgyek Lapjában“ kivánja felvétetni, kérjük e körülményt különösen megjelölni. A divat-, és női mnnkák- 'ruhák-, ékszer-pipere-czikkek, általában hölgyeinket érdeklő hirdetéseket lehetőleg itt fogjak közölni. Hirdetési díjak: mint a főlapban.
