Szekszárd Vidéke, 1890 (10. évfolyam, 1-58. szám)
1890-06-19 / 31. szám
SzekszáurcL *V idéke. csára: „Drum prüfe, wer sich ewig bindet, Ob sich das Herz zum Herzen findet!“ és igen sok esetben rohannak a szerelem sötét vermébe, annól- kül hogy ők vagy szüleik bővebb tájékozást szerezhetnék maguknak a kérőnek nemcsak anyagi, — de egyéb viszonyairól is. De tökéletesen megérthető a szegény fiatal asszony hősi eltökélése, ki azt hívén, hogy egy ragyogó pillangót fogott s rémülve látja, hogy csalódott: miután pedig saját maga volt egyedül eltévesztett életének az oka, megszűnteié azt. * „Es ist eine alte Geschichte, Und bleibt doch ewig neu !“ Heine ezen örökszép dala .újra aktualitást nyert azon szomorú, igazán gyászos viszonyban, mely a vadászőrmestert kedvesével a halálban egyesité. Hogy szerették egymást! Jobban és oda- adóbban mint Hero és Leander, vagy mint Borneo és Julia ! De a leány szülei semmikép sem akartak egyesülésükbe bele egyezni ; más szerencsét szántak egyetlen lyányuknak, mint a szegény őrmestert. A szerelmesek azonban, szentül meg lóvén győződve, hogy egymás nélkül nem élhetnek,, csakhamar készen voltak a végletekre. Nem szóltak, nem fenyegettek, nem közölték füvel-fával el- tökélésiiket (mint bizonyos hős párbajozó felek), — — — hanem összejöttek az üllői utón egy vendéglőben fogadtak szobát, és egy csókkal, egy lövéssel kiadták lelkűket! A rendőrség képviselője, ki a tett helyén megjelent, nagy csudálkozással vette észre, hogy a revolverből csak egy golyó hiányzik és ezen körülményre figyelmeztette is a mentőket; két halott egy golyóval, hogy lehet ez'? A hírlapok Írták is, hogy e sajátságos körülményt majd csak a bonczolás fogja kideríteni. A tudós orvosok végre is hajták az operátiót és konstatálták, hogy a golyó keresztül hatolva a leány mellén, befurakodott a férfi testébe, a hol meg is akadt. A költő mondatát („Zwei Herzen und ein Schlag!“) „Két szív és egy dobbanás“ variálva mondhatjuk joggal e szomorú esetről: Két szív és egy durranás ! — — ' — — — Mit nem áldoznának most a szülők, ha szeretett leányukat vele feltámaszthatnák a holtakból ? Addig pedig, inig élt és könyörgött, makacsul megtagadták tőle az engedni műket, hogy szeretett kedvesével egyesüljön. Máshoz akarták őt kényszeríteni, nézetük szerint szerencséjéhez, mely azonban a leányt sohasem tette volna boldoggá. Mostani sajnálkozásuk — késő bánat, mely leányukat vissza nem adhatja többé nekik ! ❖ ❖ ❖ Még több szerelmi véres dráma játszódott le e napokban fővárosunkban, a melyekben -— mint színházban — a nőknek jutott a főszerep ; hol mint cselekvők, hol mint szenvedők, de mindig hatásosan játszottak. Ha mindezeket összegezzük, akkor igazat adunk a szép Camilla özvegynek, ki Sardou „A csapodár“ czimü v7igjátékában férjéről panaszkodó Constance b aráin ójának sürgősen tanácsolja, hogy tolózárt csináltasson ajtajára és — — szivére. „A férfi, ki szeret, legyőz minden akadályt, a zárt is ; ki pedig csak szokásból akar hozzánk jönni, az akadjon zárt ajtóra. Azért, tolózárt !“ A sok szerelmi drámát a nő okozza; talán mert nagyon is könnyen hozzáférhető némelyik. Nem volna rósz, ha a szép Camilla tanácsát követnék : „Tolózárt, csak tolózárt!“ Pesti Miksa, 67ÁSZEOVAT. Élete virágában, boldogsága kezdetén, mindenki’által szeretve, tisztelve, a zavartalan családi boldogság örömeit alig élvezve még — s már is örökre le kellett hunynia szemét annak a bájos, szellemmel, vig kedélylyel bővelkedő fiatal asszonynak, ki, Leopold Lajost, lapunk jeles tollú külmun- katársát 3 évig ritka boldogsággal övezé. A mélyen sújtott férj és család bánatában nagyszámú ismerősei és tisztelői oszto mák, mert a gyászhir minden résztvevő embert mélyen megrendített. A család a következő gyászjelentést tette közzé : „Leopold Lajos úgy a maga, mint Elemérke és Erzsiké gyermekei nevében ; valamint Vásárhelyi Rezső és neje szül. Bockenstein Jozefa, mint szülők ; dr. Vásárhelyi Lajos, Vásárhelyi Ernő és Aladár, mint testvérek ; Leopold Károly és neje, szül. Engel Jozefa, mint ipa, illetve napa; Leopold Irma és férje dr. Lévay Ignácz, dr. Leopold Kornél, Leopold Jenny, Leopold Róza és férje Rosenbaum Miksa és Leopold Mihály, mint sógor, illetve sógornők s az összes rokonok mély fájdalomtól telt, megtört szívvel tudatják forrón szeretett nejének, a legjobb anyának, imádott egyetlen leányuknak, testvérüknek, menyüknek, sógornőjüknek, rokonuknak Leopold Lajosné szül. Vásárhelyi Ilonának 26 éves korában, boldog házasságának 4-ik évében, folyó évi junius hó 11-én, délután 6 órakor hosszú és kínos szenvedés után történt gyászos el huny tát. A drága halott hiilt porai folyó hó 13-án délután 4 órakor fognak a halottas házból (VI. kér. Andrássy-ut 51. sz.) a kerepesi-uti izr. sirkertbe örök nyugalomra kisértetni. Budapest, 1890. junius hó 12-én. Vele a béke, velünk a gyász !“ —- Temetése Budapesten nagy és őszinte részvét mellett ment végbe, mert a fővárosban is a boldogultat a legelőkelőbb körökben ismerték és szerették bájos, szeretetre méltó lénye és kiváló szelleme miatt. A szabadságharcz egyik hőse hagyta itt már nagyon megritkult bajtársait, az általánosan ismert és becsült Steiner Adolf, szekszárdi borkereskedő elhunytéval, kit mindenki elvszilárdsága, becsületessége, miatt tisztelt és becsült. Meglátszott ez temetésén is, a mely a legnagyobb részvét mellett ment végbe, valláskülönbség nélkül a város minden rangú és rendű osztálya lerótta iránta a vég- tisztesség kötelezettségét. Az izr. gyermekénekkar megható gyászdalt énekelt. A kiadott gyászjelentés következőleg szól : „Özv. Steiner Adolfné született Rozenstock Rozália maga, úgy a számos rokonság nevében is fájdalomtól megtört szívvel tudatja, forrón szeretett felejthetlen férje Steiner Adolf 1848/49. honvédnek éltele 63-ik, boldog házasságának 32-ik évében, folyó évi junius hó 11-en éjjeli 11 órakor órakor agyszélhüdés következtében történt gyászos elhunytét. A boldogult hüh tetemei folyó évi junius hó 13-án délelőtt 10 órakor fognak az izr. sirkertben örök nyugalomra helyeztetni. Szegzárd, 1890. junius hó 12-én. Áldás és örök béke lebegjen a drága halott porai felett!“ _______IRODALOM, A * „Pesti Hírlap“ a magyar olvasó-közönség kedvenez lapja, azzal a hírrel lepi meg előfizetőit, hogy a jövő félév folyamán rendkívüli diszszel kiállított naptárt fog nekik karácsonyi ajándékul küldeni; oly naptárt, melynek bő szépirodalmi részét legjelesebb íróink szolgáltatják a régi és az uj gárdából s mely tulajdonképen naptári részével is felül fogja múlni az eddig megjelent összes hasonló évkönyveket és bo ti ára legalább 1 frt lesz, mig az előfizetők kivétel nélkül d i j t a 1 a nu 1 k ap j ák meg. A másik nevezetes hir, melyet a „Pesti Hírlap“ olvasóival közöl, hogy az uj félév elején megkezdi a hírneves E 1 i e B e r t h e t rendkivel érdekes legújabb regényének közlését „F e n e k e 11 e n örvény“ cziin alatt, mely regény kizárólagos fordítási jogát a „Pesti Hírlap“ szerezte meg. A „Pesti Hírlap“ ma már b el- és külföldi eredeti távirati tudósítások, valamint mulattató csevegések, válogatott tárczák, közhasznú közlemények tekintetében kétségtelenül az eiső helyet foglalja el napilapjaink közt s ára mindazáltal negye d é v re .csak 3 frt 50 k r. egy h ó r a 1 frt 20 k r, mely a „Pesti Hírlap“ kiadóhivatalába (Budapest, Xádor-utcza 7.) küldendő, honnót mutatványszámokat is szívesen küldenek egész hétig ingyen és bérmentve: * A „Kis Miivész“, Hops János dévai képezdei zenetanár által ének- és zongorára szerkesztett ifjúsági zenefolyóirat 2-ik füzete bekiildeteU. Mint az első füzet megjelenésekor, úgy most is a legmelegebben ajánljuk olvasóinknak e hézagot pótoló vállalatot, mely arra törekszik, hogy a zongorát tanuló ifjúságnak szórakozást nyújtson a mellett a sok száraz gyakorlat mellett, a melyeknek folytonos játszatása által a legtöbb zongoratanitó már idejekorán kiöli a gyermek leikéből a zenére való hajlamot. — Czélja a magyar zene könnyű modorban való megismertetése, értelmi fejlettségükhöz mórt versekre Írott dallamok által, melynél fogva nagyon alkalmas az ifjú szívben idejekorán felkölteni a hazafias érzést, valamint a namzeti irodalmunk és dalköltészetünk iránt való szeretetek — A „Kis Művész“ mindkét nembeli ifjúságot, de sőt a felnőtteket is képes szórakoztatni dalszövegeivel és dallamaival. Különös érdekes e füzetben a következő ezimii dal: Hogyan főzte meg Csi- bainé az eleven rákoá ? melyben a szöveg szerzője Hetyey Gábor egy valósággal megtörtént esetet ir le versben; a zenét hozzá Hoós János szerkesztő irta. E dalnak úgy szövege, mint dallama nemcsak az ifjúságnak, hanem a felnőtteknek is megfogja nyerni tetszését. — Előfizethetni a folyóiratra félévre 2 írtjával a „Kis Művész“ szerkesztőségénél Déván. (Hunyadmegye). * „Vitör-, kard- és párbaj-vivás“ czimü műre hirdet előfizetést Murz E. es. és kir. százados a 89. sz. gyalogezredben Egy kötet ára 2 frt. A mű, mely október havában küldetik szét, egyidejűleg német nyelven is megjeleli és ára ugyanennyi. Az előfizetési pénzeket a gyüjtő-ivvel együtt, legkésőbb folyó évi junius 30-áig kérem Debreczenbe, nevemre ezimemre beküldeni. A KÖZÖNSÉG KÖRÉBŐL. Köszönetnyilvánítás. Mindazoknak, kik felejthetetlen férjem Steiner Adolf 48-as honvéd halála alkalmából temetésén részvétüknek kifejezést adtak s mély bánatomat vigaszukkal egy hiten i kegyesek voltak, fogadják ez utón is fájdalomtelt szívvel hálás köszönetemet. Özv. Steiner Adolfné. Meghaltak Szekszárdon. 1890. évi junius hó 12-től 1890. junius hó 19-ig. Steiner Adolf, 63 éves, előrehaladott agyszélhüdés. — Fekete József, 78 éves, aggkór. — Tamás Gyula, 3 hónapos, gyermekaszály. — Bors János, 2 hónapos, uéíhurut. — Bugyáki István, 58 éves, idiilt májsorvadás. Szerkesztői üzenetek. Influenza. A sajtó csak addig foglalkozhatik valakivel, mig az iró intenczióját az érdekeltek 1-ör elég okosak megérteni, 2-or elög fenkölt lelkiiek az ártatlan tréfát elérteni s 3-or kevésbé érzékenyek, mint Hogy a legjobb akaratú kedelyes szót mindjárt félre ne é r ts é k. De ott a hol e kellékek hiányoznak s a magasabb gondolkozás helyett a falusi libák érzékenykedése képezi a tettek rugóját, ott a sajtó azt a czélt, hogy humoros közleményeivel élénkítsen, gyönyörködtessen s a társadalomba a Jiedélyeskedés magváfc vesse el, melynek virágai üditőjeg felvillanyozólag hatrrftk a falusi élet egyhangúságaiban — ismételjük, a hol ezt az ártatlan kedélyeskedést meg nem értik, ott a sajtó nemcsak élté-, vesztette humoros közleményeivel czélját, hanem határozottan káros hatású s hiába való munkát végez. Was der Hans nicht lernt, das lernt der Johan nie. Ön legjobban tudja, hogy mi mennyi ragaszkodással vagyunk éppen a tolnaiak iránt s tudja, hogy czikkeit legjobb intenczióval, mint ártatlan tréfákat hoztuk. Éppen azért megvalljuk, hogy ily éretlen dolgokat, a melyek bekövetkeztek, nem vártunk az illetőktől. De mert bekövetkeztek, le kell számolnunk velük. Hogy egyesek nem szeretik, ha velük a nyilvánosság előtt foglalkoznak, abban még semmi sincs, és ezeknek az uraknak egyszerű kérelmére kijelentettük, hogy ha nekik az kellemetlen, a jövőben az ön czikkeiből a rajok vonatkozó részt egyszerűen kihagyjuk. De hogy olyan emberek, a kikkel még csak nem is foglalkoztunk, összeülljenek egy kompániába s egy izgató éretlen beszédjeinek ennyire felüljenek azt azokról az urakról csakugyan nem tételeztük fel. — A sajtónak az is a czélja, hogy műveljen és gyönyörködtessen, azutóbbit leginkább a jóizii humorral éri el. Ezt czéloztuk mi is. de mert félre értettünk, egyszerűen arra kérjük, hogy jövőben ne foglalkozzék azzal az elemmel, melyről ön legjobban tudja, hogy velük csak éretlen gyümölcsöt hoz asztalunkra. — Ezzel pedig nyár közepén, mikor édes gyümölcs is sok van, ne trak- táljon bennünket. Utolsó czikkét is ez okból nem hoztuk, különösen, mert R. ur kivételével, a kiről tudjuk,, hogy a rá vonatkozó résznek maga is jót nevetett volna, a többiek azok közé tartoznak, a kik neui voltak még a falun túl s igy, ha a nevezetes oldalukról, be akarnánk mutatni, előbb utaztatni kellene őket. — Mi azt hittük, hogy az ön ezikkei lapunk iránt átalános érdeklődést s vele magunk iránt minden oldalról jóindulatot, az önök körében pedig élénkséget fogunk teremteni. A közönség legnagyobb részénél el is értük ezt a czélt, mit legjobban igazol az a körülmény, hogy előfizetőink azóta önöknél jelentékenyen szaporodtak. — De éppen azért arra kérjük ne foglalkozzék többé azzal az elemmel, mely az Udvari Paraszt tréfáin jóizüt tudott nevetni s tudott haho- tazni a zsidó kaszinó viselt dolgain, de mikor vele szemben is egy ártatlan tréfára merészelt ön vetemedni, akkor nem tudott az Udvari Paraszt gondolkozásáig — a ki a tréfát el-' értette — felemelkedni. Hagyjon tehát ennek az elem- i nek békét, mert most már meggyőződhetett, hogy ez az elem az ön ártatlan tréfáit sohasem fogja megérteni s mindég félre fogja magyarázni. Mi pedig veszekedni — még tréfából sem akarunk senkivel. — „Sírva jöttem“ Hangulatos költemény, de több helyen nehézkes; minthogy pedig nagyon sok előbb érkezett és bevált költemény vár közlésre : ezt mellőznünk kellett! Prózát kérünk! — Pestalozzo. Átolvassuk, s ha terünk engedi közölni fogjuk: de hamarjában nem, mert cl vagyunk halmozva kéziratokkal!
