Szekszárd Vidéke, 1890 (10. évfolyam, 1-58. szám)
1890-06-19 / 31. szám
31. szám. Szekszárd, csütörtök, junius 19. TOL1TA VÁRMEGYE törvényhatósági, tanügyi és közgazdasági érdekeit képviselő társadalmi és szépirodalmi lap. A tolnamegyei gazdasági egyesület s a szekszárdi szőlészeti és kertészeti tanfolyam hivatalos közlönye. Előfizetési ár ; Egész évre ...... 6 frt. Megjelenik minden csütörtökön. ETixcietési ciljala:: Három hasábos petit sor 15 kr, ugyanaz a nyilttórben 20 kr. Bírósági árverési hirdetmények: 200 szóig bélyeggel együtt 3 frt. 200—30o-ig ' „ „ 4 Irt. 300—400-ig „ „ 5 frt. Évnegyedre . . . . J frt 50 kr. A lap szellemi részére vonatkozó lcőy.lcinén\ek, úgy a hirdetési és előfizetési pénzek a szerkesztőséihez küldendők. Szerkesztőség: Kiadóhivatal: Pándzsó-utoza 1022. sz. Széchenyi-utcza 172. sz. Főmunkatárs: Székely Ferencz. Előfizetési felhívás. Felelős szerkesztő es laptulajdonos: Geig-er Gyula. A Il-ik félév közeledtével felhívjuk a t. előfizetőket, miszerint előfizetéseiket minél elöld» iiicgiijitnni szíveskedjenek, hogy a pontos szétküldésben akadályok ne forduljanak elő. Fölkérjük mindama községek t. Elöljáróságait, úgy egyeseket, kik az előfizetési nyugtákat megkapták, de az összeget be nem küldték, hogy ebbeli kötelezettségeiknek minél előbb eleget tenni szíveskedjenek. Ezúttal egyszersmind a hátralékos előfizet ö k e t és h i r d e t ö két is fölkérjük, hogy az esedékes összeget minél előbb küldjék be. Kivándorlás Szlavóniába! Evekén át figyelemmel kísértem ama jelenséget, hogy tavaszszal midőn a már- czitisi enyhe szellő a tél fagyát feloldja s az idő a mezei munkák elvégzésére alkalmassá válik, vagy őszszel a vándormadarak utrakelte után, megyénk, de főleg a dombóvári járás több magyar ajkú községéből vagyonának romjait két rozzant gebe által vont szekérre felrakva, egész karaván indul vándor útra s egy jobb jövő reményében élve, mesés hírű fellegvárakat építve igyekszik elérni a tejjel és mézzel folyó Kaananba, a fában és vadakban bővelkedő Szlavóniába. Mert a már előbb oda vándorlovak rendkívüli híreket hoznak ez ország felől, a hol az adónak hirét is alig ismerik, pénz terem mint a gomba, fával a Drávát lehetne betemetni s ha kicsit szorgalmas az ember, pár év alatt annyit szerezhet, hogy idehaza az egész falut ellát- j hatná pénzzel. Természetes az ily híreknek azután a könnyen hívők hamar felülnek, s most már nemcsak a tönkrejutottak, hanem azok is, kik még vagyonilag elég tisztességes lábon állanak, iparkodnak itthon ingó és ingatlanaikon túladni s elindulnak szebb jövő reményében boldogabb hazát keresni. Évről évre nagyobb mérveket ölt a kivándorlás, s a kiköltözöttek száma évről évre nagyobb lesz, és sajnos ezen bajon közigazgatásilag alig lehet segiteni, még ha a járási főtisztviselő meg is akarná akadályozni ezen veszélyes mérveket öltő, j tömeges kivándorlást teljesen megakadályozni meg egyáltalán nem lehet, mert nincsenek oly törvényes eszközeink, melyek által a szülőföldjükön való maradásra kényszerithetnők őket. Magam is kiváncsi voltam ismerni e mesés liirü országot s a múlt év nyarán alkalmam lévén beutazni Szlavónia nagyobb részét, azon tapasztalatra jöttem, hogy a magyar fajnak | határozott előnye van az itteni szlávok fe- I lett, nagyobb a munkakedve, az energiája Lapkiadó : Ujfalusy Lajos. I s úgy értelmi, mint vállalkozási tekintetben szembetűnő fölényt gyakorol a szláv „testvérek“ felett; de természetesen a kik a „szerencse fel !“ jelszóval élnek s nincs bennük vállalkozási szellem és dolgozni sem szeretnek, itt bizony hamar kiábrándulnak, s pár évig úgy - a hogy elvergődvén, kénytelenek később koldus bottal kezükben szülőföldjükre visszavándorolni, Azonban „assiduus labor omnia vincit“, ernyedetlen munka s fáradtságot nem ismerő kitartás mellett gyakran sikerül zöldágra jutni azoknak is, kik hazuról vagyonuk romjaiból összetákolt dereglyén, de jobb csillagokba helyezett reménynyel és a szorgalmas munkásságra eltökélt szándékkal eveznek a jobb jövő reményével kecsegtető ezen uj hazába. Szomorú dolog az, hogy e kivándorlások által megyénk lakossága fogy, annyira, hogy a kedvező születési arányt tekintetbe i véve a legközelebb megejtendő n épszám- 1 Iá lás alkalmával megyénk népességének szaporulata elenyészőig csekély leend ; de még szomorúbb dolog az, hogy a kivándorlások által a magyar faj — édes nemzetiségünk — fogy s a szláv faj szaporodik, mert az oda kivándoroltak már nem törődnek azzal, hogy nemzeti nyelvünket épségben fentartsák s gyermekeiket is e nyelven oktassák és neveljék, szívesen meg„Szekszárd Vidéke“ tárczája. ct'cszc fi-za f ás. Jlázat épit, fészket rakosgat, Csicsegve a kis fecske pár. Fundus ingyen, anyag se drága Pompás malter az vtcza sár! Acs, kőműves telik belőlük, Forgolódnak egész napon. Meglátszik, hogy nem is delelnek : Halad a munka óh nagymi! Ha egy’ kifárad, hord a másik S ki ott marad az sem pihen, Czifrázza a kis házat kioiil Es simitgatja odabenn. De most megállnak mindaketten Jaj bizon egy kis baj esett, Anyafecske nagy szemérmesen Csicseg s szárnyával integet. Édes szavától légbe szökken A fény s repdes köröskörül Méregeti, nézi a fészket S mint egy trónusba beleül. Mintha kétkedőn fejet rázna . . . . . . Osszekaczagnak édesen, Majd. meg gyönyörrel messze szállnak S épi.tnek tovább sebtiben ! Szélesítik fészkük nagyobbra . . . —- Értem már a boróka párt, Gondos eszük — fogadni mernék: Bent az édes jövőbe járt ! Hfccnáz- ffs Iván. A Duna kígyója. Alá Twain Mark. Mikor az eső zuhog az ember nyakába egyáltalában nem kellemes a hajó fedélzetén sétálni s én ilyen esetben ellenszerül szellemes társaságot szoktam keresni a hajé termében, mely (t. i. a társaság s nem a hajé) csevegésével kellemesen i szórakoztat. IS* augusztus 1 ié egyik esőben gazdag napján nyitottam be a „Drau“ ismert Mohács-Buda- pestre közlekedő hajé termébe s szemeimmel azonnal kutatni kezeltem ismeretség után. Epen ekkor fejezte be egy megnyerő arezu öreg ur elbeszélését s a körülte ülő többi ur mosolygó arczáréi s a minden részről jövő hangos I tetszés nyilvánításokból gyanítottam, hogy megtalál- I tam a keresettet. Következik a bemutatás: Daniesek J. Pál- fai M. Gombos J. Tátrai B. Szivácz P. Dalmai F. urak s én jó magam (nevem alább olvasható) még egr ur volt a társaságban ki a fent említett öreg ur — Tátrai B. jószágigazgató — mellett tilt. ki azonban szemüvegjének tisztogatásába merülve vagy nem akarta vagy nem látszott észrevenni érkezésemet s igy bemutatás nélkül maradt; amit később nem is igen bántam, sőt igen örültem rajta. Midőn én is a társaság közé ültem Daniesek F. ur igy szólt: uraim! valóban kitűnő s pompás kaland volt, a mit Tátrai ur nekünk szives volt elbeszélni s mi köszönjük a kellemes szórakoztatást azonban még ezen kalandot is felülmúlja az a miben Dia go mir óé ur ré.»zesiilt s azt hiszem lesz szives bennünket a „Duna kígyójának“ elbeszélésével megörvendeztetni ; mondhatom remek és pá- í rat lan a maga nemében. Dragomir ur ekkorra bevégezte a szemüveg | tisztogatást s midőn orrát felnyergelte vele : önkény- télenül azon eszme villant meg agyamban, hogy páratlanabb kigyéfejet s villámlébb szemeket (helyesebben szemüveget) csakugyan nem lehet találni. Azonban a dologra ; Dragomir ur a több oldalról jövő szives keresésekre különböző s merész taglejlések kíséretében elkezdő kalandjának elmondását : „Uraim ! én rendkívül szeretek réczére va- I dászni; nálunk meg is van a hozzá szükséges ki-
