Szekszárd Vidéke, 1890 (10. évfolyam, 1-58. szám)
1890-01-11 / 4. szám
bizonyítást nem vár, sem kétséget nem szenved. Az iskolának minden tantárgyhoz alkalmas szemléltető eszközöket kell beszereznie. A népiskola vett meg alapját gyermekeink további kiképezteté- sének. nem jelentéktelen tehát figyelembe venni, hogy mik azok az eszközök, melyek az ő elméjét és ismereteit tagit ák, melyek a tanulást neki megkönnyítik és megkedvelteik. — A szemléltetés vonzóvá és eredménydussá teszi a tanítást. Minden sikert a szemléltetéstől várunk már ma. Oh ! pedig mily sok iskola nélkülözi még ma is a legszükségesebb szemléltető tárgyakat is. A szemléltetésnek leghathatósabb és elkerülhetetlenül szükséges eszköze : a fekete tábla. Énnek segítségével az ügyes tanító mindent képes a gyermek elé álllitani, m indent szemléltethet. A kréta, szivacs és a tábla az iskola mindennapi kenyere. Erre atig van eset, hogy valamely népiskolából hiányozzék, annál inkább fölieljük itt, sőt a fiuknál kettő is van. Ez után legfontosabb a számológép. A közönséges orosz-számológépet itt is feltaláljuk, de használatban van a sokkal czélszerübb Pódery- féle gyorsszámológép. A méter-rendszerhez, tartozó mértékek u. m. hossz-, ür- és súlymértékek. A tulajdonképeni szemléltető oktatáshoz, a beszéd- és értelemgyakorlatokhoz van 54 drb Schu- bert-féle kép. Földrajzhoz: 2 drb Szekszárd helyrajza, 5 drb. Tolnamegye-, 3 drb. Magyarország-, 2 drb Osztrák-Magyar-Monarchia-, 2 drb Európa-, Ázsia-, Afrika-, Észak- és Délamerika, Ausztrália és Palesztina térképe. Hazánk összes megyéi kül'ön-kü- lün. Egy iskolai atlasz. Egy lapgömb, földgömb és tellurium. A szélrózsa. Történelemhez minden király és nevezetes férfiú arczképe. Természetrajzhoz : Ásvány-, növény- és rovar- gyűjtemény. 134 drb. Schubert-féle természet- rajzi kép. A természet- és vegytani gyűjtemény különösen gazdag. A természettanhoz megtaláljuk: az egyszerű gépeket; a folyékony és terjedékeny testek mozgásaiból és egyensúlyaiból folyó törvények által előállítható tárgyakat. A delejesség és villanyossághoz, valamint a fénytanhoz szükséges eszközök. A vegytani felszerelést, ha tekintjük egy kis gyógyszertári laboratóriumban véljük magunkat lenni. — Ezeken kívül megvannak a Bopp-féle ter- rnészettaui képek. Tornaszerek: a legszükségesebb mind föllelhető. Eajz és szépirási minták nagyszámban. A leánynövendékek kózimunkatanitásákoz a sok minta ugv rajzban, mint természetben. Ezeken kívül a növendékek számára ott van az ifjúsági könyvtár. A ..Hasznos mulattató,“ a „Leány Világ.“ Látjuk tehát, hogy az iskola felszerelésében semmi pótolni való nincs. Szellemi kirándulásunkat ezzel befejezhetjük. Tegyük be az intézet kapuját és távozzunk azzal az édes öntudattal, hogy rendelkezésünkre áll itt egy oly intézet, mely semmi kívánni valót ' sem hagy maga után. Az intézet és felszerelése tehát jó ; ide örömest vezethetjük gyermekeinket. Azonban egészséges lakásban is lehetnek betegek; a szép nem mindig jó is. Megvan itt az intézet és felszerelése is, de váljon, milyen bánásmódban részesülnek ott a növendékek?! Erről közvetlenül nem lehet meggyőződnünk. Vegyünk tehát segítséget magunkhoz! Ezen segítség gyermekünk legyén, A hol a gyermeket szeretik és vele jól bánnak nem-e szeret oda menni ? A gyermek megtudja azt ítélni és pedig helyesen, hogy ki szereti őt, és ahoz vonzódik. Gyermekeink, ha egypárszor elvezettetnek ide nem igen lehet többé távoltartani. Láthatjuk ebből, hogy az ottani nevelők szeretettel tanítanak. Jó fegyelmet lehet-e szeretettel tartani ? Igen és ez az egyedüli, melyre azt mondhatjuk, liugy legjobb. Milyen a tahitás ? Milyen az eredmény? Győződjünk meg erről vizsgáin. Itt nem hallunk reczitálást, de igen is a feladott kérdésre szép, rövid ; de határozott feleletet. Különben, hogy mily eredményt mutatnak fel elég legyen hivatkozni lapjainkra, melyek mindenkor a legnagyobb elismeréssel nyilatkoztak vizsgáikról. Szekszárd ~\7~ icLéke_ Személyzete, hogy teljes odaadással működik elég legyen , az intézet szelleméről, leikéről, a Mari- néniről megemlékeznem. Erre is csak egy példát hozok fel. Több anya, minek fültanuja valék, a következőleg nyilatkozott: „Bizony mi anyák féltékenyek vagyunk a Mari nénire, mert gyermekeink, ha jobban nem is, de úgy minden bizonynyal szeretik, mint minket.“ Melyik iskoláról és nevelőjéről hallunk ennyi jót és szépet? Hallgassuk meg még a szakemberek nyilatkozatait is A boldog emlékű Trefort Ágoston Szekszár- don járva ez intézetet is megtisztelte magas látogatásával. Ez alkalommal a következőket mondta a felszerelés, eredmény 'és a tapintatos bánásmód a főváros bármely iskoláinak is díszére válnék. Olvassuk mit ir Matavovszky Béla volt Tolnamegye s. tanfelügyelője éles kritikájában. „Az egész megyében legtöbb figyelmet érdemel a Ma- jer intézet.“ Ez a szigorú tollú férfi, ki „Tolnamegye Taníigyé“-ben városunk iskoláit is annyira elitéli és általában elégedetlenségét fejezé ki mindenütt ; ezen intézetre meg még különösen felhívja figyelmünket. Ezekben elég indokoltnak látom már, hogy miért választottam én a fenti ezimet. Van egy mintanópiskolánk, de mivel van és létezik, nem is vesszük észre. Hiányát különben csak akkor tudnék a maga teljes valójában felfogni és kellő mérvben méltányolni, ha kapui bezáratnának gyermekeink előtt. Lehet e valami annál drágább, mint a mi gyermekeink nevelését tűzi ki czélul. Jövőnk, sorsunk, életünk függ az iskolától, azért, hogy ha az úgy van szervezve, hogy általa gyermekeink boldogságukat 'elérhetik, méltán megérdemli, hogy mintaiskolának neveztessék. A jelenben nem tudjuk még eléggé méltányolni a népiskolát. Vajha úgy fogná fel mindenki a néptanító álláspontját, mint Emilia „Szeretet Könyvében,“ akkor hazánk jóval előbb felvirágoz- nék. Emilia a tanítói pályáról következőleg nyilatkozik : „Van-e nemesebb, hasznosabb és megtisz- telőbb pálya, mint a nevelői ? Átvenni mások gyermekeit és úgy intézni a dolgot, hogy több lesz apánál, anyánál ; felvilágosítani elméjüket az ismeretek napvilágával, felékesiteni szivüket az erények örökbecsű kincseivel, fölemelni leiköket a tudatlanság utczaporából az Istenhez való hasonlatosság menyei magasságáig; szolgálni az emberiségnek az egyesben, használni a társadalomnak a haza által és imádni az Istent a legszebb, legdicsőbb módon, mire ember csak képes!“ íme ezen sorokban voltam bátor a tisztelt közönséggel ez intézetet megismertetni. Azok, kiket az iskola nem érdekel és igy el sem olvasták vegyék, mint zárszót Emilia e mondatát: „A mig a polgári társaságban a népnevelők elsők nem lesznek a hasznos szolgálatok disz-sorozatában, addig hiába való minden törekvés az Isten országának e földön való megállapítására.“ Kutató, CSAK BT O K. A delejes álom csodái. Igazán csodálatra méltó dolgok azok, melyeket a legutóbbi időben a hipnotizmus térén fölfedeztek. É fölfedezések nagyon komoly dolog színében tüntetik föl azt, amit eddig a játék egy nemének, modern időtöltésnek tartottak. A párisi „Hotel Dieu“ kórházban nemrég igen különös körülmények között hajtottak végre egy ép oly veszélyes, mint nehéz műtétet. Egy nő, a ki a kórházban feküdt, már hosz- szabb idő óta szenvedett borzasztó betegségben s az orvosok arra a megállapodásra jutottak, hogy a beteget csak belső operáczióval lehet megmenteni. A „Hotel Dieu“ egy segédorvosa, aki sokat foglalkozik idegbajokkal, hosszas kísérletezés után arra a fölfedezésre jutott, hogy a hipnotizmus a sebészetben is nagy és fontos szolgálatokat teljesíthet. Ez a segédorvos több kérdést intézve a beteg nőhöz, megtudta, hogy a nő gyakran alszik el liosz- szabb időre és hogy egyszer elaludt, mert nehány perczig égő lámpára nézett. Áz orvos megjegyezte ezt magának s mikor együtt volt a konzílium, azt indítványozta a kollegáinak, hogy hipnotizálják a beteget. Az orvosok beleegyeztek és a páciens csakhamar delejes álomban volt. A segédorvos ekkor megparancsolta az alvónak, hogy keljen -iöl és menjen el a sebészterembe. Mikor ezt megtette, meghagyta neki, hogy feküdjék le a műtéthez szükséges ágyra. Erre az operáczió megkezdődhetett, Dr. Tilleaux sebész, akit nyugtalanított az a gondolat, hogy a beteg talán nem alszik elég mélyen, beleszórt a nő karjába. A paciens izmai megrándultak, a miből azt lehetett volna következtetni, hogy fájdalmai vannak. Do a mellett egyre mosolygott és álmában a hipnotizáló segédorvossal csevegett. Mikor az operáczió be volt fejezve, a beteget ágyába visszavitték. A hipnotizáló fölkeltette és a következő érdekes párbeszéd folyt le : — Gyermekem — szólt az orvosok egyike, elhatároztuk, hogy ma nem operáljuk meg önt. Már késő az idő. — Ezt annyival is inkább sajnálom — felelt a pácziens, mert családom két nap múlva meglátogat majd és én azt reméltem, hogy akkor minden véget ért. — De hátha azt mondanám önnek — szólt a másik orvos, hogy a műtét már végre van hajtva. — Akkor azt felelném — válaszolt a beteg hevesen, hogy ön hazudik! — azután elpirulva hirtelen hozzátette: Bocsánat azt akartam mondani, hogy ön félrevezet. — Nos hát gyermekem — mondotta dr. Tilleaux, mi nem vezetjük önt félre, mert delejes ál- mábanva lóbanoperáltuk. Nem volt nehéz erről a beteget meggyöződ- tetni. A nő elbámult, de bámulatába a legnagyobb öröm vegyült. Ma már igen jól érzi magát és nemsokára teljesen felgyógyulva, el fogja hagyni a kórházat. Két hírlapíró fölkereste dr. Mernet és dr. Dumontpaillier orvosokat, a kik a műtétnél szintén jelen voltak. Dumonpaillier a következő felvilágosítást adta nekik. — Igen sok ember van, aki hipnotizálható és kin delejes álmában műtét hajtható végre. Három féle fázisa van a hipnotizmusnak: a szomnambuliz- mus, a katalepszia és a lethargia állapota. E három fázis közül orvosi czélokra csupán a lethargia és a szomnambulizmus használhatók föl. A lethargiába ejtett pácziens mit sem érez úgy, hogy a legborzasztóbb műtétek hajthatók végre rajta. Szomnara- bulikus állapotban a beteg csak azt látja, hallja, érzi, a mit parancsolnak neki, olyannyira, hogy nemcsak azt lehet meghagyni neki, hogy ne emlékezzék az operáczióra, de még azt is, hogy a műtét megtörténtét a leghatározottabban tagadja. — A hipnotizmus olyan tény, amelynek létezéséről ma már vitatkozni sem lehet. Igen érdekes kísérleteket végzett a napokban Gronobleban dr. Onofroff. (3 a szomnambulizmus segítségével fölledezte a helyet, a hová egy betűszedő lopott ólombetűket rejtett el. Ugyanily módon födözte föl nemrég egy gyilkosságnak a tettesét is, a mennyiben a médiummal elárultatta az általa elkövetett bűntettnek minden részletét. Meghaltak Szekszárdon. 1890. évi január hó 1-től 1890. január 11-ig. Kandó János, 24 éves, tiidőgüinőkór. — Sümegi Ida, 1 és 1/2 éves, hökhurut. — Morvái Sándor, 34 éves, tiidő- giimőkór. — Szászi Erzsébet, 5 éves, vörheny. Székely Mihály, 21 napos, görcsök. — Kőműves Julianna, 20 napos, veleszületett gyengeség. — Székely János 65 éves. tüdőgü- mőkór. Szerkesztői üzenetek. Király László urnák Alsó-Nyék. A tavali mód szerint. Csak tessék beküldeni. — X. Y. Nem lehet. — Monus. E hó vége felé. — V. E. S. Legközelebb. — M. I. (Bonyhád.) Legyen szives onnan valami megbízható rendes tudósitót ajánlani. — K. I. (Tamási.) A pénzhamisitási ügy további fej - i leményéről és egyebekről is kérünk értesítést. — Józsi. Bevált; hozzuk. UYILTTE H. C O G ft A C. Legfinomabb, magyar és franczia. iPZBZSG-Ő, Az egészséget előmozdító élvezeti szer. Kitűnő: HUM és TEA. Bécsi- és ángyot teasütemény. Kapható : SALA M OA TES I VÉR E K fűszer- és csemegekereskedőknél S z e k szár d o u, Gerenday-féle ház.
