Szekszárd Vidéke, 1890 (10. évfolyam, 1-58. szám)

1890-06-12 / 30. szám

SzelcszáLircL Vidéke. kénegező fecskendők, valamint az üres tartányok vasuti szántására nézve a kereskedelemügyi minisz­ter úr által, megkeresésem folytán az újabban is­mét jelentékenyen mérsékelt következő díjtételek állapíttattak meg ! és pedig: 5000 kgr. feladásánál a B. osztály és 10000 kgr. feladásánál a C. osztály díjtételei engedélyeztettek, a mi a fennálló díjté­telekkel szemben a magyar államvasutakon 37- 46°/0 nyi mérséklésnek felel meg. Az üres állapotban bármily menyisógben visszaszállítandó használt szénkéneg hordókra a fen­nálló A. osztály díjtételei fognak alkalmaztatni. A szénkéneg fecskendők, a melyek jelenleg a legmagasabb 1. drabárú -osztályba tartoznak ren­deltetésükhöz képest a gazdasági gépek kőzó soroz­talak. Ez által tetszés szerinti mennyiség feladás­ánál a mintegy 30% uyi mérséklést eredményező II. darabáru osztálytételei, kocsirakományokban való szállítás esetén pedig ennél messzebb menő mér­sékelést nyújtó díjtételek fognak alkalmaztatni. Mindezen kedvezmények haladék nélkül és pedig egyelőre a folyó év végéig terjedő hatálylyal érvénybe léptek. Miről a czmet tudomásvétel, miheztartás, valamint az érdekelt közönség lehető kiterjedt módon való megfelelő tájékoztatása végett-ezennel értesítem. Budapest 1890. május hó 31 én. A miniszter rendeletéből közli: N i t s István tanfolyam vezető. Fölkérjük inimliiiiia községek t. Elöljá­róságait, úgy egyeseket, kik az előfizetési nyugtákat megkapták, de az összeget be nem küldték, bogy ebbeli kötelezettségeik­nek minél előbb eleget tenni szíveskedjenek. Ezúttal egyszersmind a hátralékos elő­fizetőket és hirdetőket is fölkérjük, hogy az esedékes összeget minél előbb küldjék be. HELYI HÍREK. — Kinevezés. A szekszárdi kir. pénzügyigaz­gató Szabó Kálmán esztergomi adóhivatali gya­kornokot, a helybeji kir. adóhivatalhoz VI. oszt. adótisztté nevezte ki. — Áthelyezések. Henn el József szekszárdi kir. adótiszt és T ó t h Sándor gyulafehérvári kir. adótiszt kölcsönösen áthelyeztettek. — Pályázat. A szekszárdi kir. törvényszék­nél j e g y z ő i állásra pályázat van hirdetve, mely dr. Zaáry Józsefnek albiróvá történt kinevezése ál­tál üresedett meg. Ez állásra egyik konkurens dr. Horváth Aladár járásbirósági aljegyző lesz, ki folyó hó 7-ón tette le sikerrel a gyakorlati bírói vizsgálatot. — Kaszinó-estély. Szombaton, azaz e hó 14-é-i a második kaszinó-estély megtartatik. . — Kitüntetés. Szondy István szekszárdi elő­nyösen ismert gyógyszerészt, ki társadalmi téren is közkedveltségnek örvend, azon kitüntetés érte, hogy az országos gyógyszerész-egylet igazgatósági ülésén az itteni járás gyógyszerész-igazgatójává választa­tott. Az erre vonatkozó hivatalos értesítés a követ­kezőleg szól: „103. szám. Budapest, 1890. június 2-án. Tekintetes Szondy István gyógyszerész urnák Szekszárd. Kiváló örömömre szolgál, elnöki megbí­zásból tudomására hozhatni, hogy a múlt hó 1G, folytatólag 17-én tartott tágasbkörü igazgatósági ülés, tekintve az ön ismert ügybuzgóságát, vala­mint szakmánk és egyletünkért lelkesedését, — a 20-ik járás ügyeinek vezetését, egyhangú szavazás alapján, az ön kezébe tette le. — Midőn igy hi­vatalosan értesitem, hogy a 20-ik járás igazgató­jává kineveztetett, felkérem a járás nagyon elha­nyagolt ügyeit szives jóindulatába fogadni s tapin­tatos, de erélyes működése által a kartársak meg­lanyhult érdeklődését egyletünk iránt ismét föllen- diteni, mert a központ csak úgy lesz kepes közér­dekű eredményeket kiküzdeni, ha a kartársak ösz- szesége áll mögötte s hathatósan támogattatik ál­taluk. — Egyidejűleg tudósítottam a volt járás­igazgatót Kramolini József urat, hogy a járás ok­mányait és pecsétjét tekintetességed kezeihez jut­tassa. Sok szerencsét kívánva uj tisztségéhez. Szí­vélyesen üdvözli: Paksy Béla titkár.“ Az üdvöz­léshez mi is őszinte örömmel hozzá járulunk, mert Szondy urat, e kitüntetésre érdemes és méltó szak­embernek ismerjük. — A borászati szakosztálynak elnöksége által a múlt szombatra hirdetett felolvasás, melyet Har- ray Kálmán kakasdi esperes-plébános, a jeles borász és szakiró tartott a városháza nagytermében, kiválóan sikerült. A népies nyelven tartott fölolva­sás a kártékony penészgorabáról (peronospora viti- cola) szólt, mely széleinket újabban fenyegeti. En­nek eredetéről, behozataláról, elterjedéséről, véde­kezéséről stb. stb. értekezett a felolvasó; a hall­gatóság sorában láttuk: Perez el Dezső orsz. képviselőt, mint a borászati szakosztály elnökét, dr. Koboz Zoltán fillokszera biztost, a szakosztály jegyzőjét, N i t s Istvánt, a borászati és kertészeti tanfolyam vezetőjét, Varasdy Lajos kir. tan- felügyelőt, Kelecsényi Ambró földbirtokost, Steinsdörfer József borkereskedőt, a gazd. egyesület számos tagját, a szekszárdi szőlőbirtoko­sokat, úgy vidékről többeket. A felolvasás befejezté­vel az esperes urat lelkesen megéljenezték s neki köszönetét szavaztak az érdekes felolvasásért. —• A mintegy 21 Írott ivre terjedő munka a gazdasági egyesület költségén ki fog nyomatni s a szőlősgaz­dák közt szétosztatni, hogy a ki nem lehetett jelen a felolvasáson, ne csak tudomással bírjon a penész­gombáról, hanem annak védekezésével is tisztába jöjjön. — Pályázatok. A szekszárdi kir. törvényszék­nél előléptetés folytán megüresedett II. oszt. jegy­zői-, úgy szintén előléptetés folytán a bonyhádi kir. járásbíróságnál megüresedett irnoki állásokra pá­lyázat van hirdetve. — A va§ut köréből. Nemsokára a mi vas- utunkon is könnyebb és gyorsabb lesz a közleke­dés Budapest felé, mert — mint illetékes forrás­ból halljuk — az ősszel már személyvonatok is közlekednek Budapest felé Szekszárdiul. Ez a sze­mélyvonat a kiadott hivatalos menetrend könyv sze­rint reggel 7 órakor indul Szekszárdiból és 2 óra­kor érkezik Budapestre. Budapestről 2 órakor in­dul és 7 óra 50 perczkor ér Szekszárdivá. A leg­utóbb tartott közig, ülésen Simontsits Béla alispán indítványára feliratot is intéznek a közleke­dési miniszterhez, hogy a személyvonatok közleke­dése mihamarabb megindittassék. — Botrányos köztisztaság. A Széchenyi- utczának a kórházfelőli részén és különösen a kór­ház utczá'ban most a meleg idők beálltával az utcza- csatornákból dögleletes bűz terjed. A kórház-utezában főleg botrányos ez az állapot, mert a kórház­ból kifolyó viz, mely mindenféle fer­tőző m i a z mákkal van telve — ott meg­áll az utczában és terjeszti ragályt okozó képessé­gét. Mint halljuk a városi tiszti orvosnak e végett beadott jelentéseire a városnál semmi lépést sem tesznek, hanem nagyúri flegmával ad acta teszik a mindnyájunk egészsége érdekóhen fontos intézke­dést igénylő jelentéseket. Talán mégis ideje volna már, hogy ennek a nehézkességnek vagy roszaka- ratnak felsőbb helyen drasztikus módon véget vet­nének, mert egyesek indolencziája miatt nem sza­bad egy egész város közegészségét veszélyeztetni hagyni. — Panaszt adott be Rill József szekszárdi szőlőbirtokos a községi elöljáróság ellen, hogy a filokszera-feltigyelőket nem ellenőrizteti kellőleg és hogy a meghalt filokszera-íelügyelőket nem jelen­tette be, úgy, hogy 4—5 évekkel ezelőtt meghalt neve a legújabban kiadott lajstromban is még min­dig szerepel. — Vakmerő betörés. Szombaton éjjel P ér­ni tz József, köri vendéglős pándzsó-utezai lakásá­nak: a szőlők alatti pinezéjét eddig még ismeretlen tolvajok feltörték és elvittek 38 üveg franczia pezs­gőt, 1 akó finom vörös bort s több csapra ütött hordóból szintén leeresztették a bort s elvitték, csak a teli hordókat hagyták érintetlenül. Ezenkívül több­féle savanyuvizet is vittek magukkal. A szomjas tolvajbandának több tagból kellett állnia, mert többféle mezitlábos és csizmás lábnyomok láthatók, melyek egyúttal elárulták, hogy a tolvajok a Kiss Károly-féle szőlőn át távoztak s átmentek az ugy- nevezett „mester kertbe,“ a honnan tovább expe- diálták a zsákmányt. A kár 150 frtra rúg. szésüket vagy nem tetszésüket, mig a háttérben egy-egy vidám compánia piquetezik, vistezik. K. ur szomorúan lépett a vigadók közé, de a dévaj jókedv mégis feledtető némileg baját, s végre leveti felöltőjét, czilinderét és a mulatók közé vegyül. Az idő kellemesen mult, a gondatlan jókedv fátyolként borult a családi scénára. — Későre jár­hatott már, hogy az álom nehezedni kezdett K. ur pilláira. Könnyedén veté magára felöltőjét, czilinde­rét fejébe nyomta, — s megindult haza. Az utcza mindvégig kihalt. Egy szálló éji lepke, egy ittas compánia, s ezzel csend lesz megint. Ismét egy éji lepke, ismét egy ittas compánia, s ez utóbbi rázúditja rekedt harmóniában, hogy : „Férfi légy erős, Oh férfi légy szilárd __U K. ur nagyot szippant a hűvös esteli légből, s még nagyobb sóhaj tör ki belőle.... Eszébe ju­tott, a családi regény, melyet ott hagyott el, hogy „folytatása következik“. Eszébe jutott, hogy neki erősnek, nagyon erősnek kellene lenni; de ah ! ki tehet róla, ha az asszony erősebb, hatalmasabb az embernél ; ha az asszonynak egyetlen mosolya ké­pes fölforgatni egy fólvilágot, s ha az asszonynak egy haragos tekintete képes kiforgatni helyéből három egész világot, — ki tehet róla ?! O nem. Nyomott kedélylyel, leverten nyitott be szo­bájába. Az ágynak hófehér párnái hivogatólag in­tettek feléje, s K. ur leveté hanyagul felöltőjét, czilinderét, ruháit egy karosszókre dobta félre, s nyugodni vágyott. — Az idő későre koezogott már s a hűvös éjjeli szellő rémesen fütyörészgetett be az ablakrepedéseken. Néhány jókedvű legényke halad el az ablak alatt, az egyik megadja a „tónust“, s a többi rá­zendíti fülsiketítő hangon, hogy Férfi légy erős, Oh férfi légy szilárd, _u .. .. K. ur fejére húzta takaróját, hogy ne hallja az önkénytelenül is intő szózatot, — s rövid idő múlva ott szendereg feldúlt keb.e Morfeus ke­belén. Álmában megjelent előtte felesége, ki esdő kezekkel kért bocsánatot tőle, s ő kebelére szorít­ván nejét, — szívből megbocsátott neki. Ilyen lehetett az álom, de oh a valóság . . . Melanie egy negyed óra múlva halk léptek­kel közéig férje szobája felé ; lágy pehelyként száll hímzett papucsaiban, mig kezében egy kis égő gyertya világit neki. — Az ajtót felnyitja, és még lélegzetét is elfojtva lépett férje ruháihoz ; egyen- kint szedi fel őket, s egyenkint forgatja ki a zse­beket halkan susogva: „meg kell győződnöm a va­lóról; . . . hadd hulljon le végre a lepel;“ hiába kutat, semmi, semmi. Már éppen távozni készült, a midőn szemeibe ötlik a külön dobott felöltő : „no hadd lassúk még ezt is“ — s kezébe veszi a ka­bátot .......................Hah ! rózsaszín levélke kandi­kál ki belső zsebéből .... Melanie izgatottan bontja fel a levélkét, melyre gyengéd vonásokkal e szavak voltak Írva : „A rendezvoust Ígéretem daczára sem tart­hattam meg, de holnap a zugligeti hosszú fasornál okvetlen elvár szerető Blankád.“ Melanie majd kővé meredt e levél elolvasása után; tehát jól sejtett, tehát azért hanyagolta el őt, mivel mást szeret; . . . „jó, de megmutatom, hogy én is itt vagyok,“ . . . s egyetgondolt, s a mily kan jött, ép oly nesztelenül távozott a szobából. .... Másnap Melanie a szokottnál korábban költette fel magát. Az areza sápadt, szemei bees- vék, s a démoni harag még kacsubbá tévé, kabát­káját magára veti, zsebébe teszi a rózsás levélkét, s hajtat egyenesen a zugliget felé. I

Next

/
Oldalképek
Tartalom