Szekszárd Vidéke, 1890 (10. évfolyam, 1-58. szám)
1890-05-29 / 28. szám
S hány polgár, ki belátja, hogy gyermekét neveltetni, tanítania kell, felsóhajt s inkább kivan magának akár három fiút is, mint egy leányt. Ha a város ereje nem engedi a felsőbb leányiskola létesítését, tegyen valamit a jobbmódu polgárság. Váljon nem lenne-e czélszerübb, hogy a polgárok azon része, amely százakat költ leányai nevelésére s áldozatkészségük eredménye csaknem rosszabb a semminél; mert leányaik többnyire felületesen, vagy pedig hibásan van nevelve, ha e polgárok annak a pénznek csak egy részét ez intézet fel- á 11 i tás ára ál d o z n ák ? Ezúton bizonynyal tekintélyes összeghez juthatnánk s a város és állam a csekélyebb segélyzést már szívesen átvállalnák. így nemcsak e módosabb polgárok nyernének leányaik okszerű neveltetésében s oktatásában, hanem kimondhatlan jót tennének a középosztály gyermekeivel is. Ne nézzük tétlenül tovább is e szomorú helyzetet. Tegyünk valamit leányaink érdekében. K. L.-sstöte* Szép Ilona. Megakadt a szeme uraság fiának Bájoló termetén tündér Ilonának. A leány is néka félve rá;a nézett, És a két ifjú szív szerelemtől égett. Hej Szegény Ilona ! de magasra néztél, Urfi szeretőtől nem hiába féltél ! Ilonát az ifjú rajongva szerété, De a szent oltárhoz sohase vezeté. , Ezért a szép virág elhervadt, meghala, És a deli ifjú holtig gyászban vala, Asszony nélkül maradt ’s Ilona sírhalmát Könyjével öntözé, mig ő is sirba szállt. Tabódi. ■4=$ÖfC4TÁRCZA. Násznto n. Tedd kezedet szived felé kedves olvasó (a szép olvasónőket nem is akarom kérdésemmel hamis szemérmesség által diktált az igazságnak megnem felelő ellenmondások és nyilatkozatok kisértésébe hozni) és felelj őszintén, midőn két sötét szem irányozza feléd tüzes fényű sugárait — midőn két ölelő kar forrón szőrit dobogó kebelére, hideg maradhat-e ítéleted, képes vagy-e ellent mondani a füledbe csengő kedves hangok esdő kérelmének ? Ha igen, akkor ne késsél szives olvasó, sietve keresd fel az öreg Pulszkyt, és mikor az megnyithatja előtted a múzeum ó és újabb kor csodáinak házát gyorsan bújj bele egy spirituszszal telt üvegbe, hogy mihamarébb bámuih-issa a népek sokasága a jelenkor legritkább csodabogarát. Én bizon nem mondtam ellent, hanem kaptam is az „igen“ szóért olyan csókot a milyent te a nem-ért még akkor sem fogsz kapni, ha száz évig kuruttyolsz is a Pulszky üvege fenekén. Mit mindent összegondolnak most a kedves olvasónők, hogy az a csókkal jutalmazott — igen — mi mindenre kötelezheti jelen sorok Íróját! Hát Íriszen a gondolat szabad és korlátolhatatlan, de nemcsak önöknek az, hanem nekem is, én pedig szépségtek gondolatai felett úgy gondolkodom, hogy nőknek, nem szép ám mindenfélétt össze-vissza gondolni, és hogy még más gondolatokra ne tévedjenek inkább sietve kimondom, hogy a csókot je- len soraimért kaptam. Édes ajkak által fel lettem kérve az Írásra —- hogy azonban a csók érdemelt volt-e, azt majd a következő sorok mutatják meg, melyeknek megbirálásakor kérem kegyes elnézésüket, kijelentve egyszersmind, hogy a hölgyektől felülfizeléseket, — a kedves nevek legnagyobb ti- tokbantartása mellett — köszönettel fogadok. Igazat beszélek, ne üssék azért be a fejemet. A rósz szándéknak még csak árnyéka sem lebeg előttem sőt ellenkezőleg azon ritka egyének közé szeretnék soroltatni, a kik az igazságot mintegy dobszóval hirdetve kikiáltják a világba: „emberek őrizkedjetek az emberektől. ❖ A Szép tavaszi holdvilágos este a „Neptun“ hajó a Duna jobb partján fekvő városok egyike előtt kötött ki. A fedélzetről egy fiatal ember élénk figyelemmel szemléké a beszállókat. Ah, sohajtá végre elégedett mosolylyal tekintve az épen beszálló hölgyre, ki egy nyúlánk, feltűnő hal a vány férfi karjára támaszkodva bizonytalan léptekkel haladt előre, a hajó terméig, ott elvállt kísérőjétől, ki néhány perez múlva maga jelent meg a fedélzeten, hol az előbb említett fiatal ember sietett eléje. Hozott isten Emil, mily kedves találkozás! Servus Laczi, örömmel látlak viszont, mi jó vezérel utamba ? A véletlen legkedvesb barátom, egyedül csak a véletlen — a fővárosban van egy kis dolgom. És te mi járatban vagy, ki volt az a kedves alak, kit a hajóba kisértél ? Nőm. Nőd 1 ? — Ni ni a gonosz, a hamis megnősül a nélkül, hogy szándékát legjobb és legőszin- tóbb barátjával tudatná. Azonban gratulálok. Hanem hát most közöld velem mi a patvar hozott téged oly hirtelen ezen hősies elhatározásra, azután meg kit vettél nőül és végül mi okból vagy ily kétségbeesett hangulatban, mintha nem nászuton, hanem temetésen volnál. Ott vagyok barátom, mai nap temettem el reményeimmel boldogságomat. Határozatom csakugyan hirtelen történt, pár hét előtt szembe nevettem volna, ki a jelent jósolni merte volna előttem. Pár szóval hagyd veled közölni történetemet — de előbb felelj mond ismered Szigeti Aclát ? Hm, az az, hogy hűm, nem igen barátom, tudod hogy ritkán vagyok városban. Ha kétled az egek angyalainak földi létezését úgy keresd őt fel. Szerettem őt barátom, oly hévvel, oly őszintén mint férfi soha nőt még nem szerethetettt Sokáig átengedtem magam azon reménynek, hogy szerelmem, ha csak némileg is viszonozva lesz. Minden szava, minden mosolya boldogított, lágy kezecskéjének kezem gyengéd szorítása csak nem őrültté tett — fél éjszakákon át járkáltam ablaka előtt és már az a tudat is boldogított, hogy közelébe lehettem. Kevés idő előtt Adát a sétatéren egy idegen karján pillantám meg, ki véli eljegyzése másnap a városban közhirü vala. Egyidejűleg édes anyja pár sor által adta tudtomra, hogy házukat most kerüljem stb. Kétségbeesésemet a dűli váltotta fel, egyetlen törekvésem volt neki bár mily módon fájdalmat vagy legalább csak mérget, boszuságot szerezni, és az alkalom csakhamar kínálkozott. Dudvayék — kik Szigetyék szomszédságában laknak — meghívást küldtek hozzám, melyet én máskor soha — és akkor először elfogadtam, és tudva, hogy a világon talán csak egy lény van, a kit Ada megvet, és igazán gyűlöl — Duclvay Giza még az nap jegyesem volt. Azután elutaztam Dudvaynéra bízva a dolog elintézését, ki is pár nap előtt tudatta vélem, hogy esküvőnk május 26-ára tűzetett ki. Múlt éjjel megérkezve, ma reggel léptem oltár elé boszuból, — szerencsétlenné téve magamat; és egy ártatlan nőt, kit ámítanom kell, mert szeretni őt nem fogom soha. Esküvő után nőmet karomon vezetve, kihívó tekintettel néztem a Szigety ház ablakait — és ő ott állt halaványan lankadtan mint egy letört virág — könytelt szemekkel nózye reám — nem haraggal, nem szemrevetőleg, oh nem barátom, az a tekintet melyben mindég egemet véltem feltalálni, ma is szaggatott keblem szétdúlt érzelmeit tükrözte vissza — ki volt belőle halva a reménynek a a boldogságnak minden szikrája. Még a nap folyama alatt értesültem, hogy a vőlegénynek hiresztelt idegen Ada unokafivére volt, ki pár nap előtt vezette oltárhoz Szigetyék fogadott leányát Juliskát. És most elképzelheted lelki állapotomat, és a fájdalmat, melyet fokoz a tudat, hogy pirulnom Tolnám egyel Hölgyek Lapja. kell önmagam, pirulnom a világ előtt. Ne fordulj el tőlem Laczi, gondolj a múltra, és régi barátságunk emlékéért ne vond meg tőlem — legalább részvétedet — mert hiszen nemes barátságodra érdemes többé úgy sem vagyok. Sajnállak Emil, de mégis vigasztal, hogy miután hibás lépésed teljes nagyságát átlátod — azt némileg jóváteheted az által, hogy a kedves nőt, kit most magadénak nevezni szerencsés lehetsz, és ki valószínűleg teljes szivével csügg rajtad — szerelmedért kárpótolva elhalmozod minden javakkal. — Oh Laczi ha ez a kötelességérzet nem tartana vissza akkor már nem szenvednék. Igen igen, boldogítani akarom Gizát, ma már minden vagyonom övé, és életem minden törekvése oda fog irányulni, kogy ő boldog legyen, és hogy sohase érezze, hogy érzelemteljes szivecskéje egy gonosz ember kihalt szivéhez van lánczolva. Egyetlen muezuskám hol marad olyan sokáig — monda egy kissé túlhizott hölgy, ki a fedélzetre lépve affektált mozdulatokkal közeledett a két fiatal ember felé. Engedd, hogy kedves nőmnek bemutassalak ; legjobb barátom, dr. Csalárdy Laczi — kivel talán már találkozott is édesem minthogy maga oly sokat bálozott a megyében Laczi pedig egyike a a bálokból elmaradhatlan tánezosoknak. Csak voit barátom csak volt, nagyságodhoz azonban még nem volt, annál őszintébben örülök, hogy most van szerencsém. A hölgy könnyű fejhajtással viszonozva az üdvözletét ismét fiatal férjéhez fordult, kinek keblére dűlve mindenféle hízelgő elnevezéseket adott. „Apostag!“ kiáltá fél álmos hangon egy egy pin (Aér a közeledő állomásnál — mely alkalmat a férj felhasználva gyengéden bontakozott ki az ölelő karok közül, figyelmeztetve a hölgyet az esti hűvös légre, mely egészségének könnyen ártalmára lehet. Igaza is van édes czicza, azért jó lesz, ha a teremből felhozza a felöltőmet, mert ha megfázom meghalok, és akkor nem lesz magának ilyen hű kis felesége. Emil sietve hagyta el a fedélzetet, mialatt a a hajó is távozva a kikötő hídtól gyorsan siklott tova a Duna ezüst tükörén. Na Gizuskám ugye sikerült a terv — mondá a vissza maradt fiatal ember az előtte álló hölgy felé nyújtott kezét ajkához emelve. Minden várakozáson felül, hanem azért elégedett én nem vagyok Laczi, hogy is képzelhetsz boldognak, — tudva mennyire szeretlek. Nevetség, mert a fődolog az, hogy gazdag vagy, az érzelmeket csak hagyd ki az egészből ; különben reméllem, hogy elhoztad az általam kórt összeget ? Igen, hanem hátha Emil kérdést intéz hozzám végette. Semmi joga, a vagyonát reád Íratta, a pénz felett jövőben te rendelkezel. És neked minek kell ily nagy összeg egyszerre ? A saját tervem kiviteléhez, mely majd h& sikerül, többé nem szorulok reád. Szabad ismernem tervedet ? M ért ne. Szigety Adának egy hó lefolyása előtt nőmnek kell lennie — most tehát urat kell mutatni, és ahhoz pénz kell. Laczi te azt a lányt szereted ! ? Lehet. Ah te szívtelen most elárultad magad, de elég korán, a pénzt nem kapod. Jól van megtarthatod és én leveleidet azonnal átadom férjednek, és azokból majd kiderül, hogy ki költötte fél az Ada eljegyzéséről szóló hamis híreket, és hogy Szigetyné Írását utánozva ki küldte neki azt a visz- sza utasító levelet stb. Az mind a te terved volt Laczi. Azt bebizonyítani képtelen vagy, miután leveleimet kivánatomra elég ügyetlen valál visszaküldeni még ellenben tieidet, melyek itt vannak kezemben a pénz összegért átveheted. Jellemtelen, most teljesen átlátom gaz tettedet, melynek körösztül viteléhez oly szívesen nyújtottál segédkezet. Emilt mivel tudád, hogy Ada szereti, elkelle távolítani utadból, és általam pénzhez akarál jutni
