Szekszárd Vidéke, 1890 (10. évfolyam, 1-58. szám)

1890-05-29 / 28. szám

X. évfolyam. 1890. 28. szám. Szekszárd, csütörtök, május 29.

törvényhatósági, tanügyi és közgazdasági érdekeit képviselő társadalmi és szépirodalmi lap.

A tolnamegyei gazdasági egyesület s a szekszárdi szőlészeti és kertészeti tanfolyam

hivatalos közlönye.

Előfizetési ár ;

évre

.........................6 .frt.

Fé

l évre...............................3 frt.

Évn

egyedre .... 1 frt 50 kr.

A lap szellemi részére vonatkozó közlemények, úgy a hirdetési és előfizetési pénzek a szerkesztőséghez küldendők.

Megjelenik minden csütörtökön.

Szerkesztőség:

Pándzsó-utcza 1022.

sz.

Kiadóhivatal:

Széchenyi-utcza 172. sz.

Hirdetési fiijaik: z

Három hasábos petit sor 15 kr, ugyanaz a nyilttórben 20 kr. Bírósági árverési hirdetmények: 200 szóig bélyeggel együtt 3 frt. 200—300-ig „ „ 4 írt.

300—400-ig „ „ 5 frt.

Főmunkatárs: Székely Ferencz.

Régészet.

Eégészeti szempontból megyénk a nevezetesebbek közé sorolható, mert egyrészt sok érdekes lelet került már eddig is föl- szinre, s az újabb kutatások pedig azt igazolják, hogy a rómaiak előtti legrégibb korszakban is már kiváló kulturális élet folyt le megyénk területén ; másrészt pedig megyénk azon szerencsében is részesült, hogy a régészetnek néhány kiváló művelője, elismert hírnévvel bíró tudósa irigyelt eredményt képes felmutatni a régészet iránt érdeklődő művelt közönségnek.

Alább közöljük megyénk egyik jeles és fáradhatlan régiségbuvárjának a bölcskei sírmezőn eszközölt múlt évi kutatásainak eredményét, melyet megyénk intelligens közönsége bizonnyára hálával fogad és élvezettel fog olvasni; mi pedig ez utón is köszönetünket fejezzük ki a jeles tollú írónak, ki a járásbíróság mintaszerű vezetése mellett üres idejét a tudomány előmozdításának szenteli s megyénk hírnevének emelésén fáradozik.

Az élénk tollal irt, érdekes közlemény a következőleg szól.

Ásatásaink a bölcskei népvándorláskori sirmezőn.

Nem régiben két fiatal tudós pap értekezett a m. t. akadémia II. osztályának ülésén ; egyik a pécsi székesegyház múltjáról, a másik pedig az aegyptomi múmiákról. És ezen szakülésről egy igen elterjedt napilap tudósítója úgy emlékezett meg, mintha az előadás alatt a krypták dohos levegője, az enyészet penészes bűze terjengett volna az akadémia nagytermében. Azért nem min len aggodalom nélkül nyúltam a tollhoz, hogy a bölcskei népvándorláskori sirmező kikutatása 1889. évi folytatásának eredményéről referáljak, mert nagyon köny- nyen akadhatna egy kedélyes újdondász, aki a „Szekszárd Vidékéről“ is elmondhatná, hogy soraiból évi periódusok szerint patinával bevont celta bronz eszközök, rozsdaette avas kések és kengyelvasak közül korhadt longobárd koponyák vigyorognak az ily hátborsóztató látványokhoz nem szokott olvasóra.

Pedig nem érdemlik meg a buzgó régészek, hogy ekként tréfálkozzanak felettük még a komoly lapok is, mert a mint P. Szathraáry Károly mondja*): „Mióta az emberi elmét saját származásának kérdései foglalkoztatják . . . E figyelemnek köszönhetjük a történettudománynak azon újabb haladását, hogy ősei emlékeiért a földgyomrába is leszállóit... s azzal lön jutalmazva, hogy . .. ősei nyomdokait ezer rneg ezer évvel nyújthat a meg. végtelen mesz- szeségig a történeti tudalom határán.“ E valóban szép vívmány csak újabb és fokozottabb tevékeny*) Az emberi müveiődés története I. köt. 37. 1.

Felelős szerkesztő és laptulajdonos:

Geig-er Gyula.

ségre buzdította a szaktudósokat, s egész légióját teremtette meg a diletausoknak.

Semmi sem képes annyira buzdítani és sarkalni a munkásságra, mint az eredmény és az eredmény mérve annak emelkedésével a tevékenységet utóbb a lelkesedésig is fokozhatja. Mily rajongó lelkesedésnek kell neveznünk azon elhatározást, hogy tavaly a Becsben congressusra összegyűlt anthropologusok Pestre lerándult tagjaiból többek, és pedig Németország legkiválóbbjainak néhánya, arra szánta el magát, hogy onnét még Lengyelbe is leutazzék s ott a kedvezőtlen időjárás daczára is az ásatásokban tettleges részt vegyen, vagy hogy a grófi múzeumban még a késő éjjeli órákban is tanulmányozza és jegyezgesse az elmúlt idők e rozsdaette korhadt emlékeit'? Ezek aztán az igazi elő- harezosai a közművelődés ügyének!

Ily nagy megtiszteltetésben részesültek megyénk egyik pontjának gazdag praehistoricus leletei és ha ezen Jeletek, melyek azon kor népeiről szolgáltatnak kézzel fogható bizonyítékokat, a melyekről az Írott történet említést sem tesz, ezen kiváló kitüntetést megérdemelték : mellettük figyelemre méltók a népvándorláskori leletek is. Mert habár a népvándorlás nagyszabású korszaka, már a történelem korába esik is, azon időkben, midőn Ázsia es Európa barbár népei valóságos tengerárként özönlötték el az akkor ismert és classicusnak nevezett müveit világbirodalom . meghódított tartományait, s e népmozgalmak óriási hullámai ledöntöttek azt is, s négyszáz éves küzdelmei alatt országok keletkeztek és országok pusztultak el. Akkor a tudományok művelése és a történetírás is nagyon háttérbe szorult, s a mi e részben történt is, a rombolás és pusztítás e nagy időszakában annak nagy része tönkre ment, — az utókornak a világtörténelem ezen részét úgyszólván csak töredékekből s egyes íróktól visszamaradt részleges munkákból, vagy csak a több száz éves későbbi krónikákból kellett összeállítani, s ha a nyugoti s keleti római birodalmak története még kielégitőleg teljes is, de az ezen romba dőlt birodalmak távolabb eső tartományainak története, melyek közé a mi Pannóniánk is sorozható, még sok kívánni valót hagy fenn a kutatásra, hogy annak hézagai idővel pontosan kitöltethessenek, vagy netaláni tévedései rectifi áltathassanak.

A történelem fentosságát és nagy horderejót pedig a mai korban már senki kétségbe nem vonja. *)

És ha mindezeket figyelembe vesszük, Nagy László, pszt. andrási birtokos ur jelentékeny áldozatot hoz a közművelődésnek és tudománynak, midőn a bölcskei népvándorláskori sirmezőt saját költségén kikutatja és a leletek gondos kiemelését nem

*) A Pesti Napló 1889. évi szeptember hó 16-ról Berlinből kelt távirata szerint JL Vilmos német császár a göttingeni egyetem tisztelgő küldöttségéhez többek közt a következő szavakat intézte: „... Azt hiszem, hogy a történelem tanulmányozása által jut a nép azon alapigazságok megismerésére, melyeknek eredetét és nemzeti erejét köszönheti. Minél inkább és minél alaposabban megismertetjük a néppel a történelmet, annál biztosabban érti az át helyzetét és annál inkább nevelhetjük a népet egységes alapon nagyszerű tettekre és eszmékre (Pesti napló 1889. év 256. sz.)

Lapkiadó : Ujfalusy Lajos.

csak hogy személyesen ellenőrzi, hanem a fáradságos munkában tettleg részt vesz, az összegyűjtött emlékeket pedig a m. n. Múzeumnak ajándékozza, a hol azok szakszerüleg tudományosan feldolgoztatnak.

Az 1887. évben megkezdett ásatások folytatására az elmúlt évben szeptember hó 9-ik s következő napjai tűzettek ki, midőn két kikutatlan terület állott rendelkezésünkre; az egyik kisebb birtokrész az utmenti vonal délnyugoti sarkánál, hol a Bölcske-Kömlőd megyés útvonalból a „hidegasza- lói“ dülőut kiágazik. A másik egy jóval nagyobb tarlós terület, mely a sirmezőnek közepe tájára esik, s annak legkiemelkedettebb pontját képezvén gazdagabb tartalmú sírokat igór.

A kitűzött napon nedves, ködös időben meg is kezdtük ásatásunkat, s először is egész erővel a hidegaszalói saroknál fogtunk munkához, hol a 12 méter hosszú árokban csak három csontvázra akadtunk, s ezek északról szabályos távolságban feküdtek egymástól, mig a déli végén 4 méter hosszúságban semmi nyoma sem volt a sírnak, világos bizonyítékául annak, hogy itt a sirmező déli határát elértük. Ezt a feltevést támogatja maga a lejtőnek ellaposodása is, — mert ott már két méternyi mélységben most is viz jelentkezik, annyival inkább nedves talaj lehetett még a temetkezések idejében, mikor ezen dombsorozat lábát valószínűleg még a ki-kiáradó Duna haboltó. Ásatásaink eredménye a következő volt:

I. sir: Ebben erős férfi-csontvá/.at találtunk, de teljesen elkorhadt állapotban és az obligátus és egészben kiemelt vaskosén kívül mellette semmi egyéb emléket nem találtunk.

II. sir : Ezen női csontváz sójában már a bögrére is ráakadtunk, melynek azonban felső része leválván, apró darabokban hullott szét, de megtaláltuk a nő teljesen ép két függőjét bronzból, a nyaktáján egy egész és egy hosszában ketté tört üveggyöngy darabját, végül a balkéz ujj csontjaival darabokra tört bronz gyűrűk részeit szedtük össze.

III. sir : Itt egy erős férfi-csontváz feküdt s mellőle kiszedtünk egy vascsatot, a vaskést darabokban, egy bronz sodronyt négy darab bronz szijj- vóget, három fél körű és három szöggel ellátott bronz díszítményt és az elrothadt szijjról előkerült 4 drb négyszögletű bronz lemezkót, mind négy sarkán egy-egy szöggel és közepén átlyukasztva, — továbbá apró bronz lemezkéket. Itt végét éri a temető, s úgy látszik, hogy az örök nyugalomra itt elhelyezett pihenők ezen hatalmas férfi védelme alá voltak helyezve, aki a sirmező délkeleti sarkát ezer éven túl, mint kiállított őrszem, valóban meg is őrizte.

Innét átmentünk feljebb eső nagyobb területre.

IV. sir: E sírból egy vaskés, egy a terra sigillátához hasonló vörös agyag karika — továbbá egy elkorhadt hordócskának darabokra hullott ezüst abroncsai, végül egy diszitetlen ezüst szijjvég, s e mellett egy kettős lappal bíró ezüst szijjvég, melyek között az elkorhadt szijj nyoma is felismerhető.

V. sir : Az itt nyugodt férfi csontváza mellett már megtaláltuk a kengyelvasat is, aunélkül azon-