Szekszárd Vidéke, 1890 (10. évfolyam, 1-58. szám)

1890-01-11 / 4. szám

SzelcszázrcL iclélc.e_ Legyünk mind és mindnyájan ezen igazán hasznos, üdvös intézmény terjesztői és akkor nem­csak gyermekeink jó tulajdonait istápoljuk, hanem a pemzet ügyét is hatalmasan előmozdítjuk. = Elvi határozat iparügyben. A földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi minisztérium egy nem­rég fölmerült esetben kimondotta, hogy „a tár­gyaló iparhatóság a tárgyalások folyama alatt megbírságolhatja mindazokat, a kik a rend és a hatóság iránti tisztelet ellen megintés után is véte­nek. A hatóságnak eme határozatát fölebbezni nem lehet. FELSŐ BÍRÓSÁGOK KÖRÉBŐL. Budapesti kir. Ítélőtáblától visszaérkezett ügyek. l/P. 1890. sz. Sánta János felperesnél?, ifj. Mózes Sándor ellen feloldó végzés. — 57./P. 1890. sz. Ruttarschmidt Antal felperesnek, Reinhardt Margit ellen helybenhagyó Íté­letét leküldi. — 76./P. 1890. Kohn Jakab felperesnek, Heil­man Adám ellen feloldó végzés. — 79 /P. 1890. Jancsiéi Lajos felperesnek, Tímár János ellen megváltoztató ítélet. — 80./P. 1890. Kohn Salamon felperesnek, Szinger Salamon ellen pótlás. — 145./P. 1890. Kernoezi Andrásné felperes­nek, Wolf Henrik ellen helybenhagyó ítélet. bíróságok köréből. Restanczia nélkül. Tönvényszékünk derék el­nöke büszke lehet arra a ritka szép eredményre, hogy ez idén már a hatásköre alatti második járás- bíróságról írhatjuk azt, hogy nincs rest a u r á- c z i á j a ! Nem rég a dunaföldváriról re­feráltuk ezt az örvendetes eseményt, most meg a g y ö n k i is nyomába lépett az előbbinek. A gyönki járásbíróságra évek során át valódi fáfcum nehezedett; négy — vagy öt fiatal tetterős albí­rót, egyiket a másik után, — valóban megdöbbe­nést keltő rövid időközökben — s működésök kö­zepette — elsodort a halál a gyönki albirói szék­ből, úgy hogy ez a sok változás és interregnum kö­vetkeztében az ügyek feldolgozása folytonos aka­dályba ütközött s megakadt az ügymenet. Az idén aztán fiatal/ kipróbált erők újra- megkezdték a küz­delmet az ottani ominózus állapotokkal. Ernst Ödön ottani legújabb albiró valóban a halál karjai­ból kimenekülten, még gyöngélkedve foglalta el ál­lását s neki feküdt a munkának ; elmondhatjuk róla, hogy a munka görnyesztő súlya alatt gyógyította meg az erős akarat, a mély kötelességérzet és a lelkes ügybuzgalom. S a gyönki jeles bírói kar év végére kitartó munkássággal el érte végre azt, hogy a gyönki kir. járásbíróságnál nincs tőbe restanczia! A múlt évről 444. hátralékot vettek át, az idén 13295. uj ügydarab érkezett, s az év végére az egész 13739. ügy darabot elintéz­ték ; a polgári bíró 5233-at, a tlkvi bíró 6733-at, a bűnügyi referens 1773-at és hozzá 539 elnökségi be­adványt, azonkívül elintéztek 180 kisebb polgári ügyet. Részletezve volt: Sommásper 529., örökösödési ügy 279., Polgári folyó ügy 909., bünvizsgálat 92., vétség-kihágás 197., bűnügyi folyó ügy 131., ehhez kis polg. per 180., s ezt 2 bírónak kellett meg­emésztenie ; a telekkönyvi bíró amúgy is túlságosan meg volt terhelve. Ezen most részletezett ügyek közül a perek, bűnügyek letárgyalására, tanukihalgatások teljesíté­sére, vizsgálatok eszközlésére, végrendeletek kihir­detésére terminusa volt az egyik bírónak kitűzve az egész éven át 839, a másik bírónak féléven át 524, rendelkezésére áll pedig egy éven át a vasár- ünnepnapok s a szabadságidő leszámítása mellett 265 munkanap. Le hogy a telekkönyvi bírónak sincs rózsák­kal bevetett ágya, annak illusztrálására legyen elég felemlítenünk azt a körülményt, hogy a múlt évben 137 ingatlan árverés volt kitűzve, erre az évre pedig eddig már 47 árverés tűzetett ki; már pedig tudjuk, mennyi munkával jár egy árve­rési ügy lebonyolítása, főleg az ottani összekevere­dett telekkönyi állapotok mellett. Éz az eredmény fényesen megmagyarázza azt, hogy a gyönki járásbíróság derék bírói kara valóban erőfeszitő munkát végzett, s mint az ottani ügyvédi kar teljes elismeréssel kon­statálja: ezt csak az éjjeli munka megtol- dásával, s a lelkiismeretes ambiezióval voltak képesek elérni! Ily körülmények között azt hisszük, nemcsak az igazságszolgáltatás, hanem a jogkereső közönség érdeke is szükségessé teszi azt, hogy ennek a de­rék bírói karnak munkáján minél hamarabb köny- nyitve legyen akár egy jog gyakornok, akár egy jegyző kinevezése által! Mert az okszerű takarékosság elve is megköveteli, hogy a szellemi munka terhei alatt sinlődő bírák végkép ki ne merülhessenek, a reájok nehezedő, s fizikai erejüket túlhaladó munka alatt. S hisszük, reméljük, hogy a gyönki járásbíróság terhein az igazságszolgáltatás élén álló férfiak könnyíteni fog­nak, ha alkalmuk lesz meggyőződni arról, hogy e bíróság tagjai mennyire túl vannak terhelve, s mily erős ambiczió, s megfeszített szorgalom kell ahhoz, hogy a gyönki járásbíróságot a restanczia nélküli állapot irigylendő helyzetére tud­ták emelni! Ülésrend. 1890. évi január 1-ső napjától. I. Pol­gári tanács. Szerda. Elnök: Dezseőffy Géza. Bírák: Biróy Béla, Ham■/& Géza. Péntek. Elnök: Dezseőffy Géza. Bírák : Borsody György, Závody Albin. II. Büntető ta­nács. Kedd. Elnök: Dezseőffy Géza. Bírák: Ágoston Ist­ván (előadó), Závody Albin. Csütörtök. Elnök : Dezseőffy Géza. Bírák: Ágoston István, Závody Albin (előadó). III. Felebvi.teli tanács. Péntek. Elnök: Dezseőffy Géza. Bírák: Ágoston István, Závody Albin (előadó). IV. Fe­gyelmi tanács. Szombat. Elnök: Dezseőffy Géza. Bí­rák : Závody Albin (előadó), Hamza Géza. Póttagok: Birőy Béla, Borsody György. Hamza Géza újonnan kinevezett törvényszéki biró folyó hó 4-én foglalta el hivatalát s Osztrich Mihály ügykörét vette át. A paksi kir. járásbirósági joggyakornoki ál­lásra a pályázati határidő folyó hó 16-án jár le s eddig még pályázó nem jelentkezett. HELYI HÍREK. — Személyi hir. Lr. Daróczy Aladár vm. II. aljegyző folyó hó 8-tól számított 14 napi sza­badságot nyert. —- A törvényszéki épület megvalósítása is­mét továbbra halasztatott, mert az igazságügymi- niszteriumban jelenleg egy tervezet vár eldöntésre, mely a felállítandó kerületi börtönök helyeit fogja megállapítani; minthogy pedig remélhetőleg Szek- szárd is fog kapni kerületi börtönt: azért ennek el­döntéséig a törvényszéki épület felépítése is függő­ben marad. A kér. börtön az esetben a kisvárme­gyeház helyén két emeletes magasságban emelked­nék. Mindenesetre kívánatos városunkra nézve, hogy ez is mihamarább megvalósuljon. — Helyreigazítás. Lapunk legutóbbi számá­ból az olvasó köri bálrendező bizottság tagjai közül iíj. Z s i g m o nd E erencz neve tévedésből ki­maradt, mit ezennel helyreigazítunk. — Lopás. Márton Kálmán szekszárdi keres­kedőtől Piszter Juli férj. Molnár Istvánná szek­szárdi lakos 2 drb vaskocsi tengelyt az üzlete elől ellopott; segítségére volt a tolvajnak Gerber Kati nevű közveszélyes dáma, ki Frei Lőrim z szekszárdi lakossal osztja meg áldás nélkül az élet öröjneit s ez utóbbi némbert mint Szekszárdiul többször kitil­tott egyént ismét útilapuval látják el. — Rendőri hírek. A szekszárdi rendőrség Foki Mátyás szakcsi illetőségű munkanélküli csa­vargót lopás miatt, — Himpli Katalin kisszékel}7i illetőségű nőt pedig titkos kéjelgés és hely nélkül tartózkodás miatt letartóztatta. — Veszedelmes férj. Háromházi József szek­szárdi lakos élete párját állítólag a másvilágra akar­ván küldeni — a csendőrség letartóztatta — és be­kísérte a főszolgabirósághoz. Folytatás a mellékleten. Nyugodt szemlélgetésem közepette egy ked­vesen csengő ismerős hang szólitá nevemet. A hang a terem egyik ablakmélyedése felől eredt, ahol a kedves ismerős mellett egy üresen álló szék állott rendelkezésemre; — én oda telepedtem, s igy ne­kem is kijutott a sziinóra szokásos kellemetességé­ből, amennyiben a véletlen egy szellemesen csevegő hölgy mellé juttatott. Csak azért szólítottam — úgymond — mert nagyon elmerült gondolataiban! Téved asszonyom, éppen nem gondolkodtam, — gyönyörködtem csupán ! No csak vallja meg, hogy az a kék ruhás lánykán akadt meg a szeme, vettünk ám észre valamit! Ah asszonyom, hát már a gyermekek is a szalon pletykák játékszerei gyanánt szerepelnek ? valóban ily messzemenő gyanúsítást kegyedtől nem vártam! Ön boszankodik, de bocsásson meg; — mind­azon kegyetlenségért, melyekkel Lévay barátja nemünket pelengérre állítja, önt választám áldoza­tul! Oh az a Priscilla és Krimhilda csak nem men­nek ki a fejemből ! Ilyen nők nincsenek is a vilá­gon ! Ismer ön ilyeneket? Nem választhatott volna ő beszélyébe kedvesebb alakokat is? Ám nézzen itt körül, van-e közöttünk csak egy is, ki e nőkhöz hasonlítana? Le hát a redaktorné? — mondám mintegy mentségemre, minthogy már felelőssé tétettem a föl­olvasó bűneiért — nem elég kedves asz- szonyka ez? Ah, hagyjon föl kérem az ilyen kedvességgel! az is csak az ozsonna kedvéért van ilyennek festve; önöket az ozsonnák elkápráztatják! Megérdemlik a nők, hogy igy bánjanak velők ? Asszonyom, ha már áldozatul szemelt ki, megengedi, hogy őszintén szóljak ? Hallgatom ! Valóban nem érdemlik meg 1 Általá osságban a nőnem nem csupán tiszteletre, de őszinte sze­retetve méltó testület? Hiszen hány tagja van e testületnek, kit istenítenek, imádnak?! de el­hiheti van közöttük Prisczilla és Krimhilda szép számmal ! Nos hát a fölolvasó ma a nők ezen alak­jait mutatta be nekünk ! — Ne vegyük őket oly rútaknak ; képzeljük, mintha igazán szépek volná­nak ! de hát ilyen-e bennük a lélek is ? higyjc el asszonyom, a lélek rútsága rútabb minden fog­hiánynál ! — Pedig a legszebb nőben is meg van néha a léleknek ez a kis foltja ! S vájjon a férfiéban nincs-e ? Szemeiből ki­olvasom, hogy czéloz ! Csak rajta, nyíltan! Ön az áldozat, s mig hatalmában áll, védje magát! ■ Megvallom, kegyednél is akadtam egy ilyen kis lelki foltra! Szabadna tudnom, mikor? Akkor, midőn oly kegyes volt megengedni, hogy ide telepedjem, — s a mikor arra a kis kék- ruhásra figyelmeztetett! Az én kedves ismerősöm arczán némi zavart okozott e nem várt megjegyzés, — mintegy le­fegyverezve ült mellettem, s alig hallhatóan suttogá felém : „Nem rósz akaratból tettem ! Le mikor az első négyest is vele tánczolá, s a legtöbbet vele foglalkozott!“ Édes istenem, ha a sors igy hozta magával ! Le nem! őszintén szólok kegyeddel asszonyom! Szándékosan, és igen szívesen foglalkoztam e ked­ves kicsi leánynyal! Tulajdonképen ránk férfiakra nézve e szórakozás már kellemessé válik akkor, ha egy kedves arczot látunk, mely mesterkéletlen ba­rátsággal mosolyog felénk ! — Az érettebb nők sokan — nagyon sokan ha már tizenhatodik életé- vöket átlépték — számítók, s nem képesek érdek­lődés nélkül még mosolyogni sem ! Ha valaki nem érdekli őket, az iránt hidegek, mintha minden szenvedélyük mellett még egy-kót jó szót is csupán azon „egy“ számára tartanának fönn, akit szívesen látnak. A féiíit, ki őket nem ér­dekli nem egyszer becsmérlik, gúnyolják, habár az szellem dolgában sokkal magasabban áll fölöttük, ajkbiggyesztéssel és száj fi ntorí fással jelzik kicsiny- lésöket, akkor, midőn saját parányiságuk sem tud szemükbe ötleni! Ha az ifjak mulatságot készülnek rendezni fő­leg az ő kedvükért már hetekkel előtte hallani tő­lük ogy-egy elejtett nyilatkozatot: Nem tudnám, kinek kedvéért menjek ! „Ugyan kinek a kedvéért fűzném magam agyon ?“ A mit az ifjak igy ér-

Next

/
Oldalképek
Tartalom