Szekszárd Vidéke, 1890 (10. évfolyam, 1-58. szám)
1890-04-24 / 23. szám
ják ; s azok közületek kedves fiatal barátnőim, kik mind ennek daczára nem érhetnétek el a földi boldogság legmagasabb fokát, mely az élet koronája : a családi élet boldogságát, akkor legalább eléritek azt a boldogságot, melyet a megelégedés, az elvállalt kötelmek hű teljesítése nyújthat annak is, kinek egyedül kell végig haladnia az életen ! Sokat, nagyon sokat ér, sokat pótolhat ama fölmagasztaló büszke öntudat, hogy önerőnkből küzdöttük át magunkat az élet viszontagságain, s mindent, a mit elértünk, csak saját törekvésünknek, türelmünknek, erélyűnknek és kitartásunknak köszönhetünk! K. Beniczky Irma. z^xzíx TÁRCZA. Pillanatnyi fölvételek. II. A bájos Vág völgyét is bejártam s pár óv előtt megfordultam a hires Trencsén-Teplicz fürdőben, melyről elég legyen annyit mondanom, hogy az hazánk egyik leghathatósb, legkiesebb és elég- jutányos fürdője, vendégei nagyrésze pedig lengyelekből és poroszokból áll. A Vágtól keletre, szűk völgybe nyúlik be s gyönyörű parkjai, gondozott hegyei kellemes kirándulásokra, sétákra kínálkoznak. Este felé nagyobb séta után a körtérhez értem, a hol a zene játszik naponta s a csinos ká- vóház előtti asztalokon ozsonnál a közönség. Nehány ismerősömmel egy asztalnál foglaltunk helyet. Egyszerre a szomszéd asztal vonta magára figyelmemet. Lengyel társaság telepedett le, melynek központja egy alig 17 éves hölgy volt, kiben azonban a szláv typus vonásait nem találtam fel. Ala- bastrom volt az areza, hollófekete a haja, szemek helyett pedig két fekete gyémánt tündöklött. És az a beszédes ajak ? Eddig is nagy rokonszenvem volt a lengyellel, de most megkélszereződött. Egy kukkot se értek nyelvökből és mégis megértettem arczvonásaiból, szemeiből, mit beszél környezetének. Gyászruhája kétszeresen érdekessé tette. Jó ideig ültem vele szemben s társaim nem győzték csodálni szórakozottságomat; később egyikök rám fogta hogy nagyon — — ideges vagyok. De én a zene méla hangjai mellett a szép lengyel leányon merengtem s úgy véltem, mintha leigázott hazája bús géniuszát szemléltem volna. Egyszer csak eltűnt ő is. Még pár napig időztem ott s szüntelen utána tudakozódtam, de többé nem láttam ; nevét sem sikerült megtudnom. Azóta talán már boldog asz- szony s fogalma sem lehet róla, hogy lm arczképe élénken van meg a Székelyföldön. Ettől fogva ha a „Busul a lengyel“ szomorú dalt hallom, vagy a lengyelekről beszélnek vagy olvasok valamit, mindig ő lép elém mint hazájának egy — — élő szobra ! * A természeti szépségekkel fölösen megálldott Salzkammergutban Gmundené az elsőség tündér- vidékével. Európa minden népéből találsz itt vendéget, többnyire a születés és pénz arisztokrácziá- ját, kik a nyári hőségben itt keresnek üdülést és szórakozást. A tóból a Traun folyó ömlik ki, melynek hidján átmenve két szomorú épület vonja magára figyelmünket, az egyik az orsolya-apáczáké, kiknek soha sem szabad átlépni zárdájok küszöbét, s még ablakaik is börtönszerüleg vannak elzárva, a másik a kapuczinus atyáké. Rég láttam az életnek ily ellentétét, mint itt. A túlsó félen csupa palota, villa, a hol örökös vigság, mulatság járja, s szemben vele az eleven sírbolt, hol csak vezek- les, bús sóhaj hallatszik ! Egy kapuczinus atya lépett ki ép az imént kolostorából, s még ismeretlen lóvén, üdvözlés után megszólítottam és tudakozódtam a helyek és utak után. Rendkívül előzékeny volt, s miután a dombról, hol álltunk, az egész környéket át lehetett tekinteni, mindent alaposan megmagyarázott s kért, hogy egy rövid időre tekintsem meg zárdájukat is. Ott megmutatta templomukat, épületüket, s nagy lelkesedéssel beszélt népkönyvtárukról, melyet ő teremtett, s elszámlálta mennyi eredményt mutatott már is fel. A nép, mely vasárnaponként eddig korcsmázott, most tömegesen tódul könyveihez és korcsma helyett — olvasgat. Feltűnt e közben a szerzetes bus areza ; egy mosoly, vagy derült vonás nem mutatkozott arczán, s hangjából a meghasonlott léleknek néma lemondása szólt ki ! Beszélt sokat, de én nem figyeltem rá többé, csak vizsgáltam és úgy szerettem volna lelkét látni, mi csapás érte, mi testesítette meg benne igy a fájdalmat? De nem mertem megkérdezni; minden mozdulata elárulta, hogy intelligens szülők gyermeke. Yógre megmutatta szobáját is. Agy, imazsámoly, előtte a kereszttel s Íróasztal, mely fölött ritka szépségű hölgy és egy tengerésztiszt arczképe függött, volt az összes bútorzat. A szerzetes néma pillantást vetett a leány képére és — megfejtve állt előttem az egész tra- goedia. Azóta, valahányszor csak eszembe jut, mindig Lenau „Der Traurige Mönch“ versének eleven illusztráczióját látom benne. Gyermekkorom óta vágytam látni a Kárpátok ormait, melyek szépségéről annyit regéltek, s ké- pök oly szépen domborodik ki hazánk czimerén. Megértem ezt is, vágyam teljesült; de már nem azzal az üde fantáziával jutottam el hozzájok ; beteg lélek, beteg test keresett életet a fenyvesek ózondus hazájában. De mégis volt némi örömöm : látni Tátra-Füredet és halvány reményem, hogy gyógyultan térhetek vissza. Már Poprád felé zakatolt a vonat s Kassától kezdve csak hárman ültünk a kupéban : egy mózesheteit élvező ifjú pár és szerencsétlen úri magam. A hosszú ut idegessé tett, s ezt fokozta a fiataloknak örökös nyalakodása. Eleinte bántott, később megszoktam, végre gyönyörködni kezdtem az összeillő párban, kiket még az Úristen is egymásnak szánhatott! A férfi mintaalak, a nő eszményi szép. (Különben nem is fo- tografiroztam volna le őket!) Ép most bontakozik ki a felkai tourista-telep és Poprád látóképe. A fiatal pár az ablakhoz rohan, s nézik a várost. „Nézd édes lelkem azt a tiszta kis házat, ott fogunk lakni ezen a szép nyáron — — —“ többet nem ha’lók, mert suttogásban és csókban olvad el. Mennyi boldogság, édesség, egész paradicsom egy kis helyen, s alig pár lépésnyire az elhagyatottság, egy kietlen sivatag érzete. Soha sem éreztem oly boldogtalannak, oly árvának magamat, mint e boldogság látásánál. Ük a boldog kis fészekbe siettek, én meg csak néztem a lomniczi csúcs rideg ormát, s egyre csak azt dúdoltam : „Derül-e még életemre több nyár !“. * De nemcsak egyes alakok, egész tájak is akaratlanul berajzolódnak fejünk fotografáló készülékébe. Mi lehet az oka? Bizonyára ama rokonszenv, melyet valamely ismerős vonás, vagy lelkünk harmóniája keleszt. Érdekesek e tekintetben a hasonló tájak ; mert ezekben is megvan a hasonlóság, mint az emberekben. így találtam, hogy Tirolban Götzis vidéke nagyon hasonlít Csik-Somlyóéhoz ; a svájezi Rorsbach városka Tusnád fürdőhöz és Zürichen túl Buchsee mellett egy völgy a hidjai Flóri-völgy- höz, ahhoz a nevezetes völgyhöz, melyben a hires Bezerédj István leánykája, Flórika játszadozott, a honnan kikerült a kis gyermekek Flóri könyve, s a hol később három nevezetes magyar költő és iró leánya nyaralt: Csengery Etelka, Gyulai Margit és Szél Piroska, Arany János unokája. Legtartósabb és legélénkebb ^színezetű képet azonban a genfi tó és a tenger hagyott h itra. Miután nagyon rokon érzelmeket keltettek és nagyon hasonló képet mutatnak, csak az utóbbit vázolom. Olaszországból Triesten át tértem haA többit mondja el szűk szavú úti naplóm ; „Grignano állomáson túl egy darabig még látom a tengert; a vasút mind jobban a Karst kopasz sziklái közé kanyarodik, még feltűnik homályosan egy-egy tengerparti város, aztán egyszerre eltűnik a tengernek fölséges képe. Isten veled te nagy tükör, te a természetnek legméltóságteljesebb képe ! Rövid ideig láttalak és mégis nagyon megszerettelek ; úgy vonzott látásod, s most oly fájó a válás ! Tán soha sem látlak többé, és talán boldogabb is leszek akkor, mikor szemeimet egy kis négyszögtér szemTolnamegyei Hölgyek Lapja. határa zárja be, mint mikor a te mérhetetlen síkodat futottam végig tekintetemmel!“. .V * De bezárom albumomat. Tudom, hogy nagyon elmosódott képek, de hiszen csak egy diliét- tansnak a fölvételei; s a legsikerültebb arczképek is csak akkor élethüek, ha személyesen ismerjük tulajdonosát, mert a szellemet, a száj beszédességét semmiféle fotográfia sem adja vissza ! S ha a hatásuk mélabus, ne csodáld szives olvasó! Minden oly hatással van ránk, a minő hangulatban szemléljük! A sárgaságban szenvedő is mindent sárga színben lát! S tagadhatatlan, hogy az utazások az érzékeny szivekre bizonyos melancholikus benyomást tesznek, mert az a sok vidék, az a sok tarka-barka kép ezer vágyat kelt föl, s minden ut után kétszeresen érezzük mindennek múlandóságát: a halandóságot! De egy haszna mégis marad ! Csendes otthonunkban ezrével támadnak fel az ily apró események, s kellemes szórakozást nyújt: a szelíd emlékezet. Ha úgy utazhatok vala, mint a poprádi ifjú pár bizonyára rózsásabb képekre, vigabb behatásokra reflektálok, de hát még nem múlta egészen idejét! Egy újabb kiállításra tartom fel a szerencsét! Yárkonyi Endre. 7\FvTTC KÜLÖNFÉLÉK. A tanitónő-választásról. Vasárnap délután 4 órakor ment végbe a szekszárdi r. k. hitközségi tanács- és iskolaszék gyűlésén a tanitónő választás. A két ideiglenesen működő tanitónő Pat- rács Anna és Bergmann Ilka ellen semmi kifogás nem volt, sőt Patrács Annának működéséről a legkedvezőbb- és legelőnyösebben értesült mindig az iskolaszék — mégis az iskolaszék polgári tagjai a választásnál kibuktatták Patrács Annát* azzal az argumentummal, hogy csak helybelit válasszunk. A választás eredménye kínos meglepetést okozott a városban ; sőt nyilvános helyeken nagy izgalmat szült az iskolaszék többségének eme kíméletlen és igazságtalan, semmi körülmények között sem menthető eljárása. Táncziskola. Neumann Mór budapesti táncz- tanitó e hó 27-től fogva a szekszárdi ovoda termében táneztanfolyamot nyit 5 hétre. Beiratási díj ez évadra 6 frt, gyermekek és tanulók részére. Eljegyzés. Schubert Ferencz m. kir. honvédszázados Nagy-Kanizsán jegyet váltott Tuboly Viktor ügyvéd leányával Aranka kisasszony nyal. Varró és hímző-üzlet. Bergernó Szeudner Katalin Szekszárdon a Széchenyi-utczán lévő Mayer- féle házban május 1-étől varró és hímző üzletet nyit, melyben elvállal fehérnemű-varrást, fehér, színes, arany és ezüst hímzést, (a hímzések kizárólag rámán, vagy dobon készülnek) előnyomást és minden e szakba vágó munkát. Üzletét úgy rendezte be, hogy a legnagyobb igényeknek és a legsürgősebb megbízásoknak is képes megfelelni: azért melegen ajánljuk e régóta nélkülözött üzletet a hölgyközönség figyelmébe. Farsangi kép. A keringő édes zenéje Felgyujtá az ifjú szivet, Boldog párok suhanva szállnak, Zihál a mell, az ajk liheg. Ámor nyilat, a szem tüzet szór, Bekötve van Themis szeme ; Pedig hát aki gyújtogat azt: Rabságba vetni kellene ! Nagy rabságba, börtönbe mélyen, Sóhajtozik is száz kebel : Itt itt nálam egy aranyos lány Jó szivének még volna hely ! — De biz’ úgy jár sok bus filiszter, Mint, ki vágy fogni madarat, Mig lépet rak elcsenik szépen : Kalitkáját is ez alatt 1 . . . Zug a négyes komoly zenéje, — Zseni, ki ilyet kitalál : Lábnak nincs dolga, de a lélek Gondolata tánczolva jár 1 Részeg, szédül a szív gyönyörtől — — Sok jelesül tett „matúrát“ S egész este lábot tapos csak S hosszú sleppek fodrára hág 1
