Szekszárd Vidéke, 1890 (10. évfolyam, 1-58. szám)
1890-01-08 / 3. szám
Szekjszáír cL “V icLé!k:e_ — Ováczió. A tisztelet és elismerés fényes tanú jelét adták E m m e r t Henriknek, a tolnai születési! jeles zeneszerzőnek, azon fehérvári hölgyek, kik a távozó székesegyházi karnagynak az énekből tanítványai voltak, kellemes meglepetésben részesítve a derék férfiút. Ugyanis kiildöttségileg tisztelegtek nála, hogy szeretett mesterüktől búcsút vegyenek, s ez alkalommal ritka szép kivitelű ezüst névjegytartót nyújtott át a tanítványok nevében a derék férfiúnak. Flögel Karola urhölgy, meghatott szavakkal ecsetelve a hála és ragaszkodás ama kitörő nyilatkozatát, melyeknek halvány jelképe az átnyújtott emlék, melynek belső lakjára a következő felirat van vésve : „Szeretett karnagyunknak emlékül hálás tanítványai. 1890.“ A derék karnagy megindulva válaszolt az ifjú tanítványok küldöttségének, melynek tagjai: Dubovszky Olga Ehmann Anna. Fanta Mariska, Fögl Karola, Grossinger Brigitta, Z. Horváth Mariska, Lausch- mann Mariska, Lechner Hona, Ivupecz Irén, Macs- kássy Eóza, Eainiss Irén, Schmidt Eóza és Szen- deffy Irén k. a. voltak. Ez ünnepélyes ovátió Emuiért Henriknek bizonyára a legkedvesebb emlékei közé fog tartozni. T A N Ű G Y. A szekszárdi rom. kath. hitközségi tanács és iskolaszék folyó hó 5-én a plébánia épületben ülést tartott, melyen a tagok szép számmal jelentek meg. A jegyzőkönyv felolvastatott és hitelesitőkül felkérettek Dr. Steiner Lajos és Grószbauer Fe- renez. A tanácskozás főtárgyát a három Ízben már tárgyalt iskolaópitósi-ügy képezte. Először is Fejős Imre felolvasta Fejős Károly mérnök Írásban beli ujtott szakértői véleményes jelentését, az állam- épitészeti hivatal által a belvárosi nagy iskola épület átalakítására vonatkozó tervezetről és az ehhez készített költségvetésről. Ugyanis alapos érvekkel indokolja, hogy a tantermek a tervezet szerint nem felelnének meg a paedagógia kívánalmainak, a mennyiben nagyon hosszúak, alacsonyak s alig 60 tanuló befogadására lennének alkalmasok ; a légfűtés helyett a központi fűtést ajánlja, mint sokkal czélszerüebbett: a költségvetésre pedig megjegyzi, hogy az fölületes, aránytalan s nem terjeszkedik ki minden momentumra; — végül az egész tervezetet csak tájékoztatónak nevezi, a mely semmi esetre sem képezheti az árlejtés alapját; továbbá jelentéséhez egy építési vázlatot is csatolt, a mely szerint az átalakítás a modern kivánalmaknak meg- felőleg kivihető volna. Fejős Imre még szóval is megmagyarázta a felolvasottakat, majd meghallgatta a tanács Takler József Yesztergombi hitközségi tagnak e lap 1890. évi 1. számában közzétett indítványát, mely szerint a nagyiskola helyét sajátítsa ki a község 10 ezer forintért és a hitközség építtessen a Szarka-utczában régi sülyedt iskolák helyére egy uj s minden kivánalmaknak megfelelő iskolát. Erre hosszas vita keletkezett s eltekintve Takler József Yesztergombi indítványát, a hitközségi tanács és iskolaszék határozatiig kimondotta, hogy kerestessék fel Fejős Károly mérnök, miszerint 5 hét leforgása alatt készítsen egy uj tervezetet és költségvetést a nagy iskolaépület czélszerü átalakításáról, megjegyezvén azt is, hogy nem tartozik az államépitészeti hivatal által készített tervezethez alkalmazkodni. A hitközségi tanács Veiszheit János napszámosnak iskolai adóját községi szegénységi bizonyítvány alapján elengedte. Olvastatott özv. Zinnerné Yelits Mária folyamodványa, melyben az 1889. és 1890. évi iskola adójának elengedését kéri. A tanács tekintve folyamodónak nagy szegénységét, kérelmének helyt adott s adóját leíratni határozta. H, Minta-iskola Szekszárdon.:{ Egy népiskolát ismertetek itt meg a tisztelt olvasó közönséggel. E soroknál a legtöbbnek kihull kezéből a lap, vagy átmegy a jelentéktelen hírekre. Nem kevés még ma sem azoknak a száma, kik, ha egy lovakat, vagy kutyákat dressirozó intézet szervezetéről, vagy annak mikénti működéséről szóló * Elfogulatlan szakértő kezekből vesszük e sorokat s igy ismertetése kétszeres figyelmet érdemel. czikket megragadhatnak, azt a legnagyobb érdeklődéssel olvassák el, mig, ha gyermekeink neveléséről van szó, akkor, mint érdektelen tárgyat figyelmen kívül hagyják. A mai állapotaink, mint azt Lubrich helyesen jegyzi meg, olyanok, hogy a nép a kondással értekezik sertéseiről; de a tanítóval gyermekeiről beszélni, lealázónak tartja. Nem érintkezünk a tanítóval, azzal az egyénnel, kinek kezében van gyermekünk jövője. Gyermekünk és igy nemzetünk sorsa függ a tanítótól. A szó azonban csak hang, mely nyomtalanul eltűnik. Hasztalan a pádagogusok minden igyekezete, nem lehet a családot összevonni az iskolával. Mennyi áldás szállana nemzetünkre e kettő egyesülésé által, azt toliam gyenge elmondani; de felesleges is, mert mindenki előtt ismeretes. Egyetlen egy pädagogiai értekezést, felolvasást sem hallunk ma, hogy a család és iskola egyesítése ne emlittetnék és újabbnál újabb érvekkel ne támogattatok annak szükségessége. Keményeim azonban nagyok, mert újabb időben behatóbban foglalkoznak népiskoláinkkal, mint valaha. Elmondhatom, hogy ma Kárpátoktól Adriáig a néptanítók helyzetével és igy a népiskolával foglalkoznak. E mozgalom idővel meghozza a család és iskola egyesülését is; de egyszerre nem megy minden. Örvendetes jelenség az is, hogy a sajtó any- nyira felkarolta a népiskola ügyét, hogy nincs lap, melynek hasábjain, naponta nem olvashatnánk egyet- mást azokról. — Minden kör, maga a kormány is élénken foglalkozik az elemi népiskolával. Ez méltányos, mondhatnám jogos is, mert egy állam megszilárdítására és jólétére fontos tényező a népiskola. Hazánkban mintegy húsz év óta kezdenek foglalkozni a népiskolákkal. Az előtt népiskoláink teljesen az egyházak fen- hatóságai alatt állottak. Sajnos dolog azonban, hogy náluk a népiskola csak mostoha gyermek volt. Sok helyen a népiskola ez által nem hogy hasznára, de kárára volt a nemzetnek és társadalomnak. Milyen iskola-épületekkel bírtak, milyen egyéneket alkalmaztak ! ? Alacsony, szűk, sötét, piszkos szobákba zsufoltattak össze a gyermekek. Éhez jött még a csizmadia-tanitó műhelye, mert ilyen helyeken ez volt a katedra és a lábszij a pedagógia minden eszköze. Ilyen volt a közel múltban a népiskola, sőt faluhelyeken ma is találunk még ilyeneket eleget. — A városi iskolák! Ezek csak annyiban különböztek a falusiaktól, hogy csizmadia-műhelyt nem állítottak fel bennük, hogy azonban azok megfeleltek volna a pädagogia szabályainak — nem mondhatnám. A népnevelésügy nem is fejlődhetett, mert a kiknek tehetségükben állott volna; — nem tették. —- A nép nem értett hozzá ; az úri osztály pedig megnyert magának egy tanítót és ez magániskolát nyitva, tanította az urak gyermekeit. Nagyon tévednénk azonban, ha azt hinnők, hogy ezen magániskolák jobbak lettek volna a többinél. Ilyen iskolába, ha betekintőnk, láttunk egy asztalnál görnye- dező gyermekeket, a legtöbb helyen minden fegyelem nélkül. Ez természetes is volt, mert, ha megbünteti a tanitó a gyermeket, kiveszik iskolájából a gyermeket és apad a jövedelem. Meg kell itt jegyeznem, hogy a legtöbb magániskola üzérkedésből nyittatott. Taneszközök, szóval a mi a felszerelést illeti, azok tekintetében a nyilvános iskolák jóval felülmúlták ezeket. Ilyen állapotok voltak akkor, a midőn a halhatatlan em'ékü Br. Eötvös József közoktatásunk élére állott. Az ő nagy szelleme nagyot is változtatott. Tudta ő jól, hogy első sorban a népiskolákról kell gondoskodni, mert csak az az ország erős és hatalmas, melynek népiskolái rendezettek. Sokan várták e Messiást, mert sokan voltak már akkor is, kik örömest segítettek volna e visszás állapotokon, de vagy a módját nem tudták, vagy pedig anyagi áldozatot nem voltak képesek hozni. Mint mindenütt úgy Szekszárdon is a népiskolák nem sokat értek. Erezték is itt ennek hiányát és volt is valami magániskola-féle ; de ez sem volt más, mint a fent leírt magániskolák. Ebben az időben került ide egy fiatal tanitó, ki már az uj aerában nevelkedett fel. Ö a nevelői pályára igazi hivatottságból lépett és igy főtörekvése volt, a mennyire szerény egyéniségétől kitelik, legalább szűk környezetében, a helyzeten javítani. Ha valaki, valamely szép és nemes czél elérésére törekszik, annak az istenek is segédkezet nyújtanak. — E fiatal pádagogus tetterős férfiú volt és vállalkozó szelleme nem riadt vissza azon gondolattól, hogy a mai kor igényeinek teljesen megfelelő tan- és nevelőintézetet nyisson. Városunknak, de meg a vidéknek is, nagy szüksége volt egy ily iskolára, mit bizonyít az a körülmény, hogy a megnyitáskor tantermei azonnal megteltek. Mint mindenné, úgy ennek is van múltja, de hagyjuk most a múltját és tekintsük meg ennek mai alakját. Hogy ezt tehessük és behatóan megvizsgálhassuk, tegyünk egy kis szellemi kirándulást és mondjuk el kritikánkat. A Széchenyi-uton haladva, a város középpontján, egy, mondhatni egészen uj épület ragadja meg a szemlélő figvelmét, melynek kapuja felett ez olvasható : „Maye r-A r 1 o w-f éle tanintézet.“ Az utczáról mi sem árulja el, hogy ez egy iskola, még pedig a pädagogiai szabályainak teljesen megfelelő iskola. Külsejét tekintve a mai kor igényeinek teljesen megfelelő magán házat látunk benne. A lakás külső csínja azonban püdagógiailag is he- selhető, mire nézve álljanak itt Gönczy Pál eme szavai: „Különös gondot kell fordítani arra is, hogy az iskolai épület külső alakja csinos és tiszta legyen. Az épület külső szépsége kellemes benyomással van a gyermekekre, kiket maga a csinosság is édesget az iskolához ; e mellett az épület szép külseje, külső és belső tisztasága hallgatagon műveli a gyermekek Ízlését, maradandóvá teszi ben- nök a szép és tiszta iránti érzelmet, s észrevétlenül neveli őket arra, hogy egykor saját lakóhelyeiket s annak környékét lehetőleg széppé tegyék.“ Nyissuk fel tehát ez intézet kapuját és tekintsük meg bent. Tudjuk, hogy gyermekeink ébrenlétük idejét leginkább az iskolában töltik ; ezért szükséges, kogy az iskolaépület egészségtani szabályok szerint épitessék. Az egészségtan megkívánja, hogy az épület lehetőleg emelt legyen és száraz anyagból építtessék. Láthatjuk, hogy itt az udvarról több lépcsőn lehet az épületbe bejutni. A tantermek benyúlnak a kertbe, hogy minden zajtól mentek leíiyenek. Kertje elég nagy, de meg a szomszédok kerjei is oly kegvező fekvésüek, hogy az ide járó növendékek, jó levegőben hiányt nem szenvednek. — A kert mily fontos szerepet visz az iskolánál azt mindenki tudja. Itt különösen szükségés, mivel több benn lakó növendék van. A kert fontosságára álljanak itt flr. Walter Gyulának e szavai: „A kert az iskola öröme, költészete. Vígan jár-kél a gyermek a keskeny árnyas utakon. Emelkedik keble, midőn hallja a zenórek csicsergését, látja virágok fejlődését és gyönyörködik a harmatcsepp ragyogásában. Egészen elbájolja őt a természet szépsége és szivét önkéntelen jámbor érzelmek töltik el a nagy és dicső természet hatalmas alkatója iránt. A kert csínja fejleszti a gyermek tisztaság és szép érzetét, éleszti munkakedvét.“ A tantermek nem mindjárt az udvarra nyílnak, hanem zárt folyosóra és igy a gyermek nincs kitéve a meghűlés veszélyeinek. Az udvaron ott áll a kitűnő vizet szolgáltató kút. A folyosó végén, de mindamellett, attól jól elzárva találják a gyermekek a „bizonyos helyeket“ is ; a nemek tekintetbe vételének megfelelőleg készítve. Egészségügyi tekintetben nem kis fordítandó a „bizonyos helyekre“ sem. Az a sok ártalmas kigőzölgés, számtalan ragályos betegségnek csirája. — Itt azonban gondoskogva van, alkalmas szellőző csövek által, minden kigőzölgések eltávolításáról és pedig egyszerű vezető csövek által, melyek a ház- fedélzetére nyúlnak fel ezek segítségével tehát az amoniak, mind felszállanak. — Kívülről igy körüljárva a kép megnyerő. (Vége következik.) VADÁSZAT. — A tolnai gróf Festeticsek ősi kastélyának termei, melyek most Dräsche Eichárd bárónak birtokát képezik, folyó hó 4-én vendégszeretőleg nyíl-
