Szekszárd Vidéke, 1889 (9. évfolyam, 1-67. szám)

1889-12-21 / 65. szám

Melléklet deczember 21-iki, 65. számhoz.

provokált ezen érzelmeknek akarunk hangot adni, hanem egy szermind annak a tántorithatlan ragaszkodásnak is, mely bennünket Méltóságodnak nemesen érző lényéhez fűz. — És ez nem szokásosan kidobott szó, ez nem légből kapott gondolat, hanem vármegyénk kormányzatának komoly megfigyeléséből eredő, tényekkel igazolt meggyőződésünknek férfias kijelentése.

Kérjük fogadja szívesen érzelmeink és ragaszkodásunknak ezen kifejezését s legyen meggyőződve, hogy a vármegyénk javát előmozdítani czélzó nemes intencziói ezt a tisztviselői kart minden körülmények között és minden időben tettre készen fogják találni.

Az alispán lelkesüitsóggel és hatással elmondott szavaira a főispán meghatva mondott köszönetét a ragaszkodásért, melyet a tisztikar részéről mindenkor tapasztalt és kérte őket, hogy önzetlen munkásságukkal a közérdek szolgálatában az eddigi odaadással továbbra is iparkodjanak támogatni őt a közigazgatás nagy czéljainak megvalósításában.

Ennek befejezte után pedig a vármegye tisztviselői M a d a r á s z Elemér főjegyző élén Simont- sits Béla alispánnál jelentek meg és szónokuk, a főjegyző a következő nagy hatású és szónoki ve'rv- vel előadott beszéddel üdvözölte az alispánt: Nagyságos Alispán ur !

Nekem volt szerencsém Nagyságodat alispáni állásában első megválasztatása alkalmával is, két évvel ezelőtt a tisztikar nevében üdvözölni; s ma másodizbeni megválasztatása alkalmával ismét nekem jut ki a szerencse, hogy tisztviselőtársaim élén a tisztelet, a bizalom, a lelkesedés hangján őszinte örömmel üdvözöljem.

Akkor csak a jövő reménye állt előttünk, ma egy rövid, de tapasztalatokban gazdag múlt áll mögöttünk.

Nem lehet feladatom, hogy Nagyságod hivatalos működésének eredményeit füzérbe kössem, mert úgy érzem, hogy ha mi kötnénk azokat koszorúba, megsértenénk szirmait a virágnak, s elvennénk illatát.

Mi csak érzelmeink, benső örömeink kifejezésére jöttünk ide. Nem — többet kell mondanom : köszönetünk kifejezésére.

Fogadja Nagyságod különös köszönetemet azok nevében, kik itt régiek vagyunk, hogy tiszttársi hű velünk érzésével az igazság erejébe vetett hitünket egy maradandó benyomással gazdagabbá tette.

Egy nagyon jelentőségteljes napot fejeztünk be ma.

S ezt a napot küzdelmes idők előzték meg ; bátran nevezhetem az elvek létküzdelmének; s Nagyságod olyan magasan, olyan szilárdan, olyan nyugodtan állt ebben a küzdelemben, a miként az méltó a közélet olyan férfiéhoz, kit a végzet missióval ruházott fel az eszmék és elvek diadalra juttatásában.

A régiek vagyunk csaknem mind.

S hogy azok vagyunk, tudjuk Nagyságodnak mi része van benne. Be ez a tudat nem nyom le bennünket, sőt felemel ; felemel, mert tudjuk, hogy Nagyságod a közkérdésekben nem a szív sugallata után indul, s egyéni érzéseinek csak addig ád jogosultságot, a mig azok a közérdek határaihoz érnek ; felemel, mert érezzük, hogy nem vagyunk kreatúrák, a kiket hódolatra késztet a kegyelemből létei érzete ; s midőn Nagyságodhoz lelkesedve szólok, a szabad érzés szabad mezejéről tépem a virágot, melyet elismeréskép útjaira hintek.

S azért a jövőben is, Nagyságos Alispán ur, nem elnézést kérünk, csak jóindulatot és igazságot.

Tolna vármegye tisztikara nem féli az erőt; az erő a fizikai és erkölcsi világ minden nagy alkotásának első kőinivese ; s csak az az erő félem- letes, melyet bölcseség és mérséklet nem szabályoz; erkölcsi érzés nem melenget.

Számíthat Nagyságod odaadó kötelességérzetünkre ; tudjuk, hogy az állam csak úgy lehet nagy, ha azok, kik közszolgálatban állanak, nem törpék.

Még egyszer is jóindulatába és becses barátságába ajánljuk magunkat.

Isten éltesse és segitse Nagyságodat!

E lelkes éljenekkel kisért s a főjegyző kiváló szónoki képzettségét és fennen szárnyaló, nemes gondolkozását jellemző beszéd után S im o n t s i t s

SzeikiszáiircL ~S7~ icLélce_

Bé la a benső meghatottság hangján a következő meleg hangú szavakkal válaszolt:

Kedves barátom és tisztviselő társaira !

Nagyon jól tudom, hogy a mit a te jó szived s gyengéd figyelmed ékes szavakban és gazdag gondolatban most nekem szánt, azt én nem érdemiem meg ; soha sem vágyódtam, soha sem fogadtam el mint tulajdonomat azt, a mi engem meg nem illetett. Ha lehet félreértés nélkül azt a szót használnom úgy nyíltan elmondom, hogy talán egy érdemem van a közpályán s az, hogy szeretem a munkát, mert higyjétek el a munkának nagy bel- értéke van.

Ha az elém kitűzött czél felé való törekvés közben talán, azt tapasztaltátok, hogy hideg vagy szigorúnak tűnök fel az egyessel szemben, tulajdonítsátok azt egyedül annak, hogy az ügy, az általunk közösen szolgált ügy érdeke vezette tetteimet s hogy sohasem az egyén iránti szeretetlenség.

• Fogadjátok legmelegebb köszönetéin megjelenésiekért és előttem nyilvánított érzelmeitekért, ón csak arra az egyre kérlek bennetek et : bízzatok bennem !

Délután 2 órakor megkezdődött aztán a főispán által adott diszebéd, melyre a tisztviselők és a bizottsági tagok tekintélyes része hivatalos volt, úgy, hogy a nagyterem egészen megtelt a jelenlevőkkel. Garay Ferencz zenéje mellett lelkesült hangulatban folyt le a lakoma, úgy, hogy csak 5 óra után távozott el a vendégek egy része.

TÖRVÉNYHATÓSÁGI ÉLETBŐL.

Tolna vármegye közigazgatási bizottsága

folyó lió 18-án tartott rendkívüli közgyűléséből még a következőkben emlékezünk meg:

Kir. ügyész jelentéséből.

A letartóztatott egyének létszáma 131 főre terjedt, kik közül 23 egyén fegyházrai 51 börtönre, 25 fogházra van elítélve 'vizsgálati fogság alatt állott 11, felebbezés alatt 21 egyén,

A fogházi kórházban összesen 24 egyén kezeltetett, kik közül felgyógyult 12 egyén, további kezelés alatt maradt 12 egyén.

Feltételes szabadságra 2 egyén bocsáttatott.

Az élelmezés az egész hó folyamán kifogástalannak találtatott; a fogházi rend, tisztaság és fegyelem kielégítő volt.

Kir. tanfelügyelő jelentéséből,

Györkönyben az ág. hitv. iskolánál a 4-ik tanító állomás újból szerveztetvén, betöltetett.

K.-Boroghon a jövő tavasszal uj rom. kath. iskolaház, Mórágyon pedig az ev. ref. hitfelekezeti iskola számára szükséges két uj tanterem fog építtetni.

A beérkezet ügyiratok száma 116 volt, melyből az előző havi 68 hátralék feldolgozása mellett elintóztetett 60, összesen 118 s igy hátralékban maradt 56 drb.

Kir. állainépitészeti hivatalfönök jelentéséből.

A múlt november hóban az utszemélyzet úgy az állami, mint a megyei műutakon leginkább az utfentartási anyag beágyazásával foglalkozott •

Az ez évre tervezett építkezések közül, jelenleg már csak a kölesdi vashid elkészítése van hátra, melynek munkái azonban a bekövetkezett havazás és hideg időjárás miatt jövő tavaszra halasztattak.

A pécsi posta- és távirda igazgatóság intézkedései folytán, a gyönki posta- és távirda hivatal, a hidegkut-gyönki pályaudvaron átvonuló nappali posta vonatokkal kedvezőbb összeköttetésbe hozatott és az éjjeli posta vonatokkal is összeköttetést nyert; — továbbá Tamási és Szakály községek között második posta járatot rendezett be és végül Felső-Iregk, valamint Czikó község postaösszeköttetését kedvezően módosította.

M. kir. pénzügy igazgatóság jelentéséből,

I. Egyenes a dó: A mult 188S. év végével fenmaradt hátralék és a f. 1889. évi előírás szerint a valóságos tartozás volt 1.675327 frt 9 kr, melyből befolyt a múlt hó végéig 1.534,834 frt 8472 kr, — a hátralék tesz 140,492 frt S4y2 krt.

II. TI ad mentességi d í j. A múlt 1888. év végével fenmaradt hátralék a f. 1889. évi előírás szerint az öszszes tartozás 57,835 frt 24 kr volt, melyből november hó végéig befizettetett 41,629 frt 16ya kr, hátralékul marad 16206 frt 77a krajezár.

~ Tolnavármegye gyámpénztára a Herczeg Eszterházy zárgondnoksig ellen az ozorai árva- tári hiány miatt pert folytatott, melyben a kúria csak 17672 frt 36 krt Ítélt meg, a többi 40,000 írtra rugó hiányt a megye gyámpénztári tartalékalapjából kell fedezni.

FELSŐ BÍRÓSÁGOK KÖRÉBŐL.

Bűnügyek.

Kir. Tábla: Tarró Julianna helybenhagyó végzés : — Kévósz József helybenhagyó végzés.

Kir. Curia: Joó Istvánné helybenhagyó végzés.

Polgári ügyek.

Kir. Tábla: Özv. Kaszás Jánosné és társai, Cs. Dömötör Lajos ellen részb. megváltoztató ítélet. — Bosenfeld József csődtömeggondnok felperesnek, Kosenfeld Józsefué elleni végrh. ügyb. megváltoztató Ítélet. — Özv. Jaksa Ferenczné, Molnár Mihály és neje részb. megv, végzés. — Gerber Czeczilia felp. Kovács József válóper, helybenhagyó ítélet

K i r. O u r i a. Kari József felperesnek Szűcs Katalin ellen válóper, helybenhagyó Ítélet.

HELYI HIRE K.

— A Ferencz-kórházi választmány folyó hó

16-án ülést tartott, melyen a bemutatott költség- vetést 32,000 írttal elfogadta és jóváhagyás végett felküldötte a belügyminiszterhez.

— VaOásztréfa. Küldjétek pajtás égy nyulat nekem is, ha 1 üttök, — igy búcsúzott el egy ismert úri ember vadászatra induló czimboráitól. Ezek szívesen megígérték a nyulat. — A vadásztársaságban -- ezt előre kell bocsátanunk — két orvos is volt. A vadásztársaság lőtt is szerencsésen egy rókát és egy nyulat. — Most már tanakodtak rajta hagy a rókabőr, de meg a nyulhus is megmaradjon. A két doktor vállalkozott e nagy feladat megoldására. Megnyuzták a rókát és nyulat is, aztán művészi tökélylyel bevárták a róka húsát, igy küldték el jó pajtásunknak a rókanyulat. Az, ki a nyuzás mesterségét teljesítette, egy kissé csudálkozott, hogy milyen könnyen lejön ennek a szép, nagy nyulak a bőre, de azért megtóve tisztjét, átadta a szakács- nénak. Ez aztán annak rendje és módja szerint bepáczolta a húsát és állítólag nagyon jóízűen el is fogyasztották. A dologban az a legjobb, hogy a vadászok egyike is meg volt biva, a ki elfelejtkezve a történetekről, maga is segített a rókapecsenye elköltésében.

— Uj levélbélyegek. A jövő ev elejére uj levél-bélyegek kibocsátása volt kilátásba helyezve, de technikai és művészeti nehézségek miatt egy időre elhalasztották. Az uj bélyegek készítése ugyanazon elvek szerint történik, mint az uj államjegyeké, de mivel az utóbbiaknál tudvalevőleg különböző panaszok merültek fel, elhatározták, hogy előbb bevárják a további tapasztalatokat.

— Az uj egyforintosok újabb hibája. Aligha létezik messze földön olyan folyóirat, melyet annyi kritikával ostromoltak volna, mint a mi egyforintosaink, melyeket — azt hisszük — joggal mondhatunk „folyóirat“-oknak. Először a rajzot gúnyolták, aztán a festéket, utóbb a papirost kifogásolták ; de most már egy olyan hibáját fedezték föl, a mi okvetlenül a sírba viszi a fiatal életű uj forintosokat. Bájöttek ugyanis, hogy az uj egyforintosokat fotográfiái utón nagyon könnyű hamisítani s ezért legközelebb a nagy pénzintézetek . fognak lépéseket tenni a közös pénzügyminiszternél az uj államjegyek bevonása ügyében.

— Elszökött kisértet. A Karácsonyi Péter „kiskereskedőt“ elrémitő péklegóny — annyira megijedt médiumától, hogy azóta ismeretlen helyre eltávozott és máig sem találják Karácsonyi Péter nagy bosszúságára, mert ő minden áron elégtételt akart magának szerezni Lengyel Ferencz péktől és az elillant Jakab nevű péklegénytől annál is inkább, mert a következményekből látható, hogy Karácsony volt a kős, ki a kisértetet torkon ragadni merészkedett, mig a kisértet gyáván ellisztölt valahová talán csak nem a kísértetek birodalmába!