Szekszárd Vidéke, 1889 (9. évfolyam, 1-67. szám)
1889-03-07 / 11. szám
TOLInT^ vármeqye törvényhatósági, tanügyi, közgazdasági érdekeit képviselő társadalmi és szépirodalmi heti közlöny. Előfizetési ár i Egész évre..........................6 frt. Fél évre ...........................3 frt. Évnegyedre .... 1 frt 50 kr. A lsip szellemi részéro vonatkozó közlomények, úgy a hirdetési és előfizetési pénzek a szerkesztőséihez küldendők. Megjelenik minden csütörtökön. Szerkesztőség:: S ó't p a t a k-u t c z a 1113. sz. a. Kiadóhivatal: Szóchenyi-utcza 172. sz. a. IHIiretetési dijain z Három hasábos petit sor 15 kr, ugyanaz a nyilttérben 20 kr. Bírósági árverési hirdetmények: 200 szóig bélyeggel együtt 3 frt. 200—300-ig „ „ 4 frt. 300—400-ig _______„ 5 frt. Fel elős szerkesztő es laptulajdonos: Q- eiger Gr y m. 1 a. Főmunkatárs: Séner Ferencz. A megyei pénztári hivatal ügyforgalma 1888-ban. Nem ismeretlen olvasóinknak egy jó nagy része előtt, hogy milyen alapok és mekkora alapokkal kezeltetnek Tolnavármegye pénztári hivatala által. Az alábbi kimutatás és részletezés azonban még világosabbá teszi minden érdeklődő előtt azt, hogy mily odaadó buzgalommal és le.kiismeretességgel kell a pénztár tisztviselőinek működniök, ha a kellő elismerést és kifogástalan becsületességet megérdemelni akarják. De látszik ebből az is, hogy mily elfoglaltságot, mily pontos kötelesség-teljesi- tést kell végezniök, hogy a sokféle ágazatu és más meg más rendeltetésű alapok kezelésében rendetlenség elő ne forduljon s kezelői a megye közönsége előtt minden körülmények között megállják helyöket. Azon vármegyei alapok főkönyvei ugyanis, melynek a pénztári hivatal kezelése alatt állanak, a múlt 1888. évi számadási év végével a következő eredmény nyel záródtak : A házi p é n z t á r i alap. melynek rendeltetése eléggé ismeretes, készpénzben 83767 frt 31 kr bevételt tüntet ki, s ez teljesen ki is adatott,úgy, hogy jelen évre semmi maradvány át nem hozatott. Nem így a közúti és alább következő alapok. A közmunka váltsági alap ugyanis 310613 frt 57 kr. készpénz és 95116 frt 70 kr. értékű (kötvényekben) bevétellel szemben 296684 frt 85 kr. készpénz és 84600 frt értékű (kötvény) kiadást mutat s így a maradvány 13928 frt 72 kr. készpénz és 10516 frt 70kr. értékű kötvényekben. A betegápolási alap főkönyvében bevételt 25356 frt 7 krt készpénzben és 12109 frt 53 krt kötvényekben látunk, kiadást ellenben 33505 frt 42 krt készpénzben és 6840 frtot kötvényben, melyek után maradvány 1850 frt 65 kr készpénz és 5269 frt 53 kr kötvényekben. Egyike a legtekintélyesebb alapoknak a k a t o n a b e s z á 11 á s o 1 á s i, a mely 39210 frt 48 kr (készpénz) és 124725 frt 32 kr (kötvény) bevétellel szemben 38486 frt 75 kr készpénzben és 6993 frt kötvényekben kiadást mutat. Maradványa pedig 723 frt 73 kr készpénz és 117732 frt 32 kr kötvény érték. A község jegyzői nyugdíjalap egészen kötvényekben van elhelyezve, mert itt a maradvány kötvény értékben 78580 frt 30 kr és semmi készpénz, habár Lapkiadó : Ujfalusy Lajos. a bevétel 13919 frt 82 kr készpénz és 84756 frt 36 kr. kötvényekben. A kiadás 13919 frt 82 kr. készpénzben és 6176 frt 06 kr. kötvényekben. A mért ék hitelesítési alap bevétele 7451 frt 35 krt készpénzben és 23987 frt 50 krt kötvényekben tesz, kiadása pedig 7332 frt 46 krt készpénzben és 261 frtot kötvényekben s igy maradvány 118 frt 89 kr. készpénz s 23726 frt 50 kr. kötvény érték. Az erdészeti alap tüntet fel legcsekélyebb forgalmat s valóban ez a legkisebb is mindnyája között. Bevétele ugyanis készpénzben 2267 frt 52; kötvényekben 754 frt 52 kr. mig a kiadás 1716 frt 44 kr. készpénz és 300 frt kötvény úgy, hogy a jelen évre áthozott maradvány 551 frt 8 kr. készpénzben és 454 frt 52 kr. kötvényben. Egyike az újabb szervezésű alapoknak a phyllokxera alap, a melynek rendeltetéséhez mérten nagyobb összeggel működni igen is szükséges volna. Ennek bevétele 9373 frt 96 kr. készpénzben és 8061 frt 67 kr. kötvény, ellenben kiadása 8944 frt 54 kr és 1680 frt kötvény. Maradvány a jelen évre 429 frt 42 kr és 6381 frt 67 kr. kötvény érték. A „Szekszárd Vidéke“ tárczája. A korcsoly a-bál. 1889. márczius 2. Szombaton éjjel zajlott le Szekszárdon a farsang utolsó bálja ; egyúttal a második a korcsolyaegylet életében. Nem kell különös prófétai ihlettel bírni ahhoz, hogy úgy az idei, mint a tavalyi korcsolya-bálnak szép sikere után, a kezdet nehézségeit teljesen leküzdvén, immár hosszú és viruló életet jósoljunk neki. Képzeletein látja már a díszes csarnokot, melyet e bálok jövedelmeiből a korcsolya-téren emeltek; látja, hogy Halifax hívei mily lelkesedéssel űzik e szép sportot, a mint vakmerő ügyességgel szelik végig a jég sima parkettjét; látom, a mint a pálya körül százával fel és alá hullámzik a kiváncsi közönség; látom már a négyest tánczolók impozáns seregét, a mint beláthatlan sorokban lejtik a négyest, — de nem Sárköziék muzsikája mellett — és a mint kis kezeit karmantyújába rejtő bájos tánezosnőm karomhoz simul és csípős szavai elfelejtetik velem a még csipősebb hideget — és ezen merengésem a jövő felett, képzeletemnek ezen elvonuló képei, e szép vízió oly jól esik reported lelkemnek (annak bizonyságául legalább, hogy a reporternek is van — lelke !) De hogy e jövendölésem beteljesüljön, kell, hogy a jövő bálok anyagi sikere felülmúlja az eddigiekét, a mi be is fog következni, ha a t. rendező urak nem lesznek oly nagylelküek, hogy 2 forint belépti díjból 1 frt 40 krt — a mennyibe egy-egy tánezrend kerül, mindjárt visszaszolgáltatnak a hölgyeknek. Ám helyes, legyen a tánezrend szép és elegáns, mintegy maradandó emléke egy kellemesen átélt éj emlékeinek, de ne legyen a beléptidíj ily csekély. Alig van egy-két elite-bál a farsangban és ilyenkor a nagyobb beléptidíjat is szívesen lefizetik, a mikor is egyébként ez az 1—2 frt különbözet már szóba se jő. Denique a sokat megbeszélt korcsolya-bálnak a második kiadásban — hál’ Istennek nem túlki- adásban — vége lett. Az első kiadásban csak a terve volt meg; de a bekövetkezett országos gyász miatt elmaradt. „F o g y v a bár, de törve ne m“ i'onult ki a lelkes rendezőség, melyó első sorban az érdem, hogy a bál minden izében jól sikerült. A rendező urak, mintha csak a szerepeket előre kiosztották volna, rendkívüli ügyelem mól és előzékenységgel teljesítették tisztüket. Az elnök ismert szeretetremóltóságával fogadta és szórakoztatta a megjelenteket. Az egyik rendező arra ügyelt, hogy elég tán- ezos jusson a lányokra, — a másik a menyecskéket fogadta protekeziójába, — a harmadik a vidéki hölgyek inulattatására irányozta ügyeimét, — a negyedik az urakat serkente és tüzelő kitartásra, — az ötödik az anyagi siker előmozdítása körül működött fáradhatatlanul, — a hatodik a zene rendezés hálátlan tisztét viselte lelkiismeretes buzgósággal, — a hetedik a lánczokat rendezte ügyességgel és rou- tinnal, — a nyolezadik az étterem közönségét vette védő szárnyai elé; ezen tényezők közreműködése együttesen alkotta a bál szép összhangját, melyet megzavarni semmi sem volt képes. Tudósításom sajnálatomra ez alkalommal nem lesz oly részletes, mint az eddigiek szoktak lenni. Miért is ezennel ünnepélyesen bocsánatot kérek olvasóimtól és kérem, ne vonják meg tőlem rokonszenvöket, a melybe minthogy eddig nem sikerült, még csak ezentúl fogok jutni, — de méltóz- tassanak elismerni, hogy a tudósitó is csak ember, és lehetetlen ilyenkor a privát embert egészen otthon hagynia, kivált, ha van benne még érzék a szép iránt is — és nem veheti tőle rossz néven senki sem, ha egy szempáron, egy-egy bájos alakon néha-néha annyira elméláz — a mint én jártam — hogy tudósítói szent kötelességeinek teljesítéséről is megfeledkezik. így csak találomra állíthatom, hogy az első négyest 40 pár tánczolta, ha azonban több is volt, annyit biztosan tudok, hogy valamennyi egyformán boszankodott a rossz zene miatt, a mely mellett a legtürelmesebb rendező és leggyakorlottabb tánezos is elveszti hidegvérét, még ha a jégsport bálján van is jelen. Azt is csak találomra állíthatom, hogy nem volt több aszályos ruha, mint hat, de azt meg Mai számunkhoz „Tolnamegyei Hölgyek Lapja“ czimü mellék-lapunk van csatolva.
