Szekszárd Vidéke, 1889 (9. évfolyam, 1-67. szám)

1889-06-27 / 27. szám

— Esküvő. Ifj. Roth Ferencz helyi törekvő iparos julius hó 9-én tartja esküvőjét Eresz Katicza kisasszonynyal a református templomban.

— Kinevezések. A szekszárdi kir. törvényszéknél az uj elnököt már is változások előzik meg; Dr. Mittermayer Frigyes törvényszéki aljegyző a soproni kir. törvényszékhez jegyzővé neveztetett ki; helyébe pedig a mi törvényszékünkhöz aljegyzővé Dr. Taresay Gyula kaposvári kir. törvényszéki aljegyzőt nevezte ki az igazságügyminiszter.

— Zene-estély. Ozv. Réthy Lipótné „Bartina“ kávóházában mult szerdán tartatott meg válogatott közönség részvétele mellett. A minden kényelemmel berendezett, kellemes szórakozási hely mindinkább kedvencz tartózkodási helyül szolgál a mulatni, \idulni kívánó közönségnek.

— Öngyilkosság. K a 1 o t a y Endre ügyvédi Írnok, múlt szombaton reggel 7 órakor egy kis egycsövű pisztolylyal szivén lőtte magát és rögtön meghalt. A hatóság részéről az öngyilkosság elkövetése után nem sokára megjelent a helyszínén Döry László szolgabiró, ki is a halál konstatálása után a holttestet a kórházba szállíttatta, de a felbonczolást nem rendelte el, mert a hátrahagyott levelekből a halál oka kétséget kizárólag igazolva volt. A szobájában talált ingóságokat leltározta s hivatalos becsű szerint értékük 40 írtra van felvéve. Az ön- gyilkosságot szobájában a díván melletti szőnyegen követte el. Több levelet hagyott hátra ; irt a fő- szolgabiróságnak, dr. Pirnitzer Bélának, kinél legutoljára dolgozott, Morvay István ügyvédjelöltnek, Rozmanich Kálmán allevéltárnoknak, kihez intézett levelében a többek közt ezt Írja : „az okát ne kutassátok, két év óta életunt vagyok.“ — Temetése múlt vasárnap ment végbe a közkórházból ; sok ismerőse, jó barátja kísérte ki a boldogtalant utolsó útjára. — Valaha Debreczenben jó módú kereskedő, majd Bátaszéken vasúti pénztárnok volt. Innen került Szekszárdra, hol a törvényszéknél, járásbíróságnál jó ideig dijnokoskodott, majd ügyvédi irodákba ment, többi közt lapunk szerkesztőjének irodájában is 2 évnél tovább dolgozott s becsületessége, hűsége által mindenki szeretedét sikerült megnyernie. A szerencsétlen, jobb sorsra érdemes ember halála előtt M orva y István ügyvédjelölt úrhoz a következő levelet intézte :

Igen tisztelt Morvay István ur! Mint általam majdnem legjobban szeretett férfiút tisztelettel felkérek temetésemre, az az egyszerű koporsóra gyűjtést eszközölni. Meguntam az életemet most már, többen frecskendeznek ebben a rózsás kertben és még sincs rózsa.* Isten áldjameg örökre, én búcsút veszek. Őszinte tisztelője Kalotay András.

* Ez a kifejezés képletesen a szerencsétlen életuntságá- nak akar kifejezést adni, mint azt — mi — mint közeli ismerősei — beszéd- és kifejezésmódjából ismertünk.

tül verődni rajta a nyáj nyomában a britt flegmát sokkal meghaladó egykedvűséggel ballagó juhász tilinkójának sipitó zenéje.

Hűvös szellőcskék bújtak elő az akáczosból meg a lóherés kertből s legyezgették a sírástól kigyulladt arczom at. A nagy apa is néha le-lehajlott hozzám „nem vagy-e fáradt“ kérdezgette s biztatott, hogy „mindjárt haza érünk.“

így értünk a kapuig, hova bátyám kisérve a vén Tigris és a Plajbász kutyáktól, mikor jönni látott, kiszaladt elébünk.

— Siessetek nagypapa ! Mert itt van a Kudi, most kezdte el a rókatánczot ? Kiáltozott felénk harsány hangon.

Nekem se kellett több, elhánytam botot és butyrot, eleresztettem a nagyapa mutató ujját, aztán vesd el magad, futottam a kapu felé s onnét meg kézenfogva futottunk be egészen a konyha ajtóig, mely elolt csakugyan ott tánczolt a Kudi, a perkátai eszelős czigány. — Mikor a Kudi, vagy a borsostót jött, olyanforma látvány volt az nekünk, mint a városi gyereknek egy opera. Különösen a Kudi phantasztikus, vad táncza s hozzá azaz érthetetlen üvöltő melódia, melylyel ugrásait kísérte, volt bámulatunk tárgya, melyet istenfélelemmel egész nap elnéztünk volna.

Nagyokat ugrott hol előre, hol hátra a nagy mohamcd ember, — hol jobbra, hol balra toppantott otromba talpával, — majd lesunyta, majd meg

Morvay István ur a boldogult végóhajának sietett eleget tenni és temetéséről kegyelettel gondoskodott. Morvay ur ez ügyben következő beszámoló levelet intézte hozzánk :

Igentisztelt szerkesztő ur! A könyörtelen sors mostoha intézkedése szülte nyomor elől a halálba menekülő barátom, szerencsétlen véget ért Kalotay András, végperezei előtt az ezennel eredetben idecsatolt levelet intéző hozzám, kérvén benne, hogy temetésének költségeire az emberbarátoknál gyűjtést eszközöljek. — Szerencsétlen barátomnak végső óhaját teljesitendő a gyűjtést meg is kezdtem, melynek eredménye a mellékelt iv szerint 21 frt 20 kr; — ezen befolyt ösz- szegből kiadtam a kezeimnél levő nyugták szerint: 1. a szol- gabiróság által megrendelt egyszerű koporsó újabb festése- és díszítésére 3 frt, 2. szemfödél és 2 fátyolra 8 frt, 3. gyász- kocsi és rendőröknek 5 frt, 4. lelkész!, kántori és harango- zási költségre 1 frt 54 krt, 5. sirgödör ásásért 1 frt, 6. kórházi szolgának 30 kr, 7. keresztvivő gyermekeknek 14 kr, összesen 18 frt 98 krt, mely kiadást a bevételből levonva, maradt fölös bevétel 2 frt 22 kr, tekintve pedig, hogy az elhaltnak ingóságai elárvereztetvén a befolyt összeg a terhek levonása után a központi járás szolgabiróságához tétetett át, a fentebb kimutatott többletet (2 frt 22 krt) ezen összeghez csatoltattam. — Igen tisztelt szerkesztő ur ! midőn ezekben a szerencsétlen elhunyt végső óhajának teljesítéséről, illetve a gyűjtött összegről elszámoltam volna, azon kérelmemet terjesztem elő: hogy becses lapjában fentebbi soraimat közzé tenni kegyeskedjék. Kiváló tisztelettel Szekszárdon, 1889. junius 25. Kész szolgája Morvay István.

MEGYEI HÍREK.

— Hyman. Mel ezer Aladár, Melczer Gyula borsodmegyei alispán íia, julius- 2-án vezeti oltárhoz az egyetemi templomban özv. Hanzély Ferencznó tolna megyei nagybirtokosnőnek, a budapesti társaságokban általánosan ismert és kedvelt Margit leányát

— Áthelyezés. A gyönki kir. járásbírósághoz Írnokká Engelmann Frigyes mohácsi járásbi- rósági írnok helyeztetett át.

— Zomba. Valamint tavai, úgy az idén is a „Tolnamegyei Takarék- és Hitelbank“ tek. igazgatósága zombai, szegénysorsu iskolás gyermekek részére 5—5 frtot küldött helyben levő, választmányi elnöke, tekintetes dr. Láng Frigyes ur kezeihez kiosztás végett, ki is az idénre küldött összeget szorgalomra, jó magaviseletre buzdító szép beszéd kíséretében szegény, de jó magaviseletü szorgalmas tanulók közt kiosztotta, mindegyik jutalmazásra ajánltnak egy-egy uj ezüst forintot adván. Fogadják a nemeslelkü adakozók kegyes adományukért nemcsak a szegény gyermekeknek, hanem szüleik forró és hálás köszönetét is.

— Nevelőül, tanítóul ajánlkozik. Egy sze- génysorsu, tanitóképezdét végzett okleveles tanító, kántor segédi, esetleg nevelői állást még az iskolai szünidőre is elfogad; szives ajánlatok Nagy Péter czim alatt Pinczehely, Tolnamegye küldendők.

Sz éles z átírd. "V"icLélce_

szilajul fölvágta őszülő lompos hajjal fedett nagy buta fejét, mint a megbőszült bika, •— aztán hirtelen megállott, megperdült a sarkán s megint kezdte azt a minden ütem nélküli, vademberi tánezot, ri- kogatva hozzá ijesztő gesztusok kíséretében.

Azt hiszem csak a kellő objectivitást őrzöm meg ha elmondom, hogy bizony én szájtátva néztem és hallgattam, — szóval igen gyönyörködhettem a látványosságban, — mely elmerülésemből a nagymama szava vert ki. Megjött a kis vándorlegény ? Hozott ugy-e étvágyat szegénybe ? És sietett felém jóságos arczával, — a kezében elöljáróban is egy jó darab kalácscsal, a szemében meg egy pár a szeretet fakasztotta könycseppel. Gyere ide kis bolondom, dehogy hagylak én téged elbujdosni — folytatta — vigyázott rád a nagyapa nehogy bajod essék ; — holnap meg kaptok csokoládé levest is !

Eszembe jutott egyszerre milyen csúnyán bántam én a jó nagymamával délelőtt, — oda szaladtam hozzá, beletemettem az arczom a kötényébe, átöleltem s megint csak zokogtam, fogadkozva, „nem is lopok ón többször“. A nagymama is átölelt és sirt ő is, Isten tudja miért!

Biz Isten még most is — pedig sok idő el- tellett azóta — elszoritja valami a torkom s köny borul mind a két szememre, ha azokra az ar a nyos napo k r a néha visssanézek,

Hevesy Miklós.

— Decsen a múlt napokban tűz volt, mely

K. Szél Mihály tanyáját hamvasztotta el.

— Tolnán a Dunából a napokban egy hullát fogtak ki, melyről már a hús is teljesen levált ; valószínűnek tartják, hogy talán még a paksi katasztrófa egyik áldozata lehetett s a tavaszi vizára- dás besodorta a nagy Dunából a tolnai ágba.

— Pályázat. Kokasdon a 350 frt évi fizetéssel s egy bútorozott szobával javadalmazott osztály- tanítói állomás megürült, melyre tanítónők úgy mint tanítók pályázhatnak, jövő julius hó 21-éig.

A folyamodványok főt. Harray Kálmán plébános úrhoz intózendők.

— Az egyházmegyéből. A hivatalos lap közlése szerint 0 Felsége Petrovich Ferencz, pócsegy- házmegyei áldozárt, kir. tanácsost, grábai szent Hűbériről czimzett prépostot és nagyváradi tankerületi főigazgatót, a nagyváradi lat. szert, székeskáptalan kanonokjává nevezte ki.

— Miniszteri segély. A vallás- és közoktatásügyi miniszter Mussong Bernárd varasdi. r. k. tanító özvegye, szül. Eibach Izabella részére évi 84 frt és két kiskorú árvája részére együtt 50 forint segélypénzt engedélyezett az orsz. tanítói nyugdíj alapból.

— A székesfehérvári kir. törvényszék Galló György b ö 1 c s k e i lakost hajó közveszélyü megrongálásának vétsége miatt 3 évi fogházra és 100 frt pénzbüntetésre Ítélte. Az Ítélet ellen a vádlott és a kir. ügyész is felebbeztek.

— Halálos verekedés. Múlt hó 25-én Bertus György szakcsi lakos napszámos Horvát Antal ugyanottani csizmadiával a mászlonyi pusztán, hol mezei munkát végeztek, valami csekélység felett összeveszett. S midőn a munkáról haza mentek, az utón tettlegességre került a dolog, mely közben Bertus Horvát balkarján oly veszélyes vágást ejtett, hogy ezen vágás következtében folyó hó 6-án meghalt.

— Olcsó pénzen jó mulatságot szerzett magának Dávid Mihály lápafői 16 éves siheder, ki Neiser Bernát lápafői koresmáros jégvermébe, a tető felbontása után, lehatolva, onnan 6 üveg sört, több kilo marhahúst és egy kóser tyúkot elemeit. A sört és a tyúkot még a lopás éjjelén maga fogyasztotta el, a marhahúst pedig anyjának adta át, hogy ez csináljon magának egy jó napot.

— Furfangos csalóknak lett áldozata Szita Márton értényi földműves a Tamásiban folyó hó 11-én megtartott országos vásár alkalmával. E napon ugyanis két ökröt eladott 200 írtért és pénzét tározójába téve, a vásártéren széttekintgetett. E közben beszédbe ereszkedett vele egy előtte ismeretlen kabátos ember; s midőn igy beszélgetőnek, lélekszakadva rohad feléjük egy másik kabátos férfi és a Szitával beszélgetőtől követeli állítólag elveszett pénztárezáját és a benne volt pénzét. Midőn az állítólagos kárvallott meggyőződött arról, hogy a kabátosnál, (s valószínűleg czinkostársánál) nincsen a keresett pénz^felszólitotta Szitát, hogy ez is mutatná meg a tárczáját. Szita a felszólításnak engedve, elővette tárczáját, melyben az ökrök árán kívül még 7 írtja volt, megmutatta azt tartalmával együtt az állítólagos károsnak, ki abban Szita szeme láttára kotorászva, azt összehajtotta és Szitának azon kijelentéssel adta vissza, hogy a tárczában levő pénz nem az övé és ezzel sietve eltávozott, állítólag azért, hogy pénzét keresse. Szita egész gyanútlanul eltette tárczáját és midőn a vele eddig beszélgetett idegen is ott hagyta, felkereste a vásártéri sörkorcsmát, hogy a nagy forróságban támadt szomját oltsa és az ökörvásár felett a szokásos áldomást megülje. Nagy lett azonban Szita uram bánata, midőn itt azt tapasztalta, hogy a jó ökrökért kapott szép bankóknak csak hült helye van tározójában. Rögtön lármát csapott, az esetet följelentette az elősietett csendőröknek, de az ezek által eszközölt nyomozás nem vezetett eredményre. A tettesek szabadon vannak és meglehet, hogy azóta más vidéken hasonló körülmények között mást fosztottak már ki. — Ajánljuk a v á s á r o k r a j á r ó gazdaközönségnek, hogy óvakodjék az efféle jómadaraktól, — tárczáját pedig (persze ha pénz is van benne) semmiféle előttük ismeretlen egyénnek ne mutassák meg.

Folytatás a rendkívüli mellékleten.