Szekszárd Vidéke, 1889 (9. évfolyam, 1-67. szám)

1889-03-07 / 11. szám

A bolgogult született Eszéken és hosszú évek során át lakott Simontornyán, mint sebész. Életének utolsó éveit fiánál: a ráczegresi ta­nítónál töltötte. Két tanító fia maradt: az egyik Mihálovies Béla kántortanitó Mező-Komáromban, Yeszpróm- megyében. A másik fia: Mihálovies Dénes több évekig Eácz-Egresen tanító volt; —• legközelebb azonban megválasztatott a somogymegyei B á 1 v á n y o s községbe szintén kántortanitónak ; kinek neje : Hu­szár Etelka, a néhai Huszár Pálnak leánya. A múlt óv nyarán ugyancsak Eácz-Egresen elhunyt Huszár Pál, mint tudjuk, első neje : Mesz- lényi Irén után, — vőtársa volt Kossuth Lajos ha­zánk nagy fiának. A mind két elhunytnak sírja most egymás mellett látható. Nyugodjanak békében ! rkl. GYÁSZROVAT. Jeszenszky Sándor báró, a tolnamegyei pin- czehelyi kerület függetlenségi párti képviselője, mint fájdalommal értesülünk, folyó hó 2-án este 7 óra­kor meghalt. Két nappal halála előtt meghütötte magát a szobájában, hol nyitott ablakánál irta azt a beszédet, melyet a véderőtörvényjavaslat 25-ik paragrafusának éppen most folyó tárgyalása alatt akart a képviselőházban elmondani. A meghűlés óta Jeszenszky gyöngélkedett s folyó hó 2-án szivszélhüdésben hirtelen meghalt. A függetlenségi és 48-as párt, melynek báró Jeszenszky egyik legtiszteltebb tagja volt, díszes koszorút helyezett a ravatalra, ezenkívül küldöttségi- leg vesz részt Csibrákon a temetésen. Jeszenszky S. báró 1826-ban született Csib­rákon. Tanulmányait Budapesten kezdte a piaristák­nál, a jogot szintén Pesten, a kurzus utolsó évét pedig a pécsi jogakadémián végezte. 1842-ben mint önkéntes a császári hadseregbe lépett tiszthelyettesi ranggal s ott szolgált 1843-ig. A szabadságharcz- ban is részt vett. Mint Koburg-huszárhadnagy állt a honvédek közé s rövid idő alatt a főhadnagysá- gig vitte. Eészt vett a kápolnai és a szikszói ütkö­zetben. Ez utóbbiban, mikor az ütközet hevében csapatját előre vezette, egy ágyúgolyó csapott le előtte, közvetlenül a melle előtt surranva el. A rázkódtatás következménye sokáig tartó mellbaj volt, a mely miatt kénytelen volt még a szabadságharcz vége előtt, 1849. elején, ott hagyni a harcz me­zejét. Ez időtől fogva 1865-ig visszavonultan ólt birtokain. Az alkotmányos éra kezdetével elfogadta simornyai szolgabiróvá történt megválasztását. De erről az állásáról csakhamar lemondott. Tolname­gye közügyeiben mint megyebizottsági tag tevékeny részt vett. Egy Ízben már volt képviselő az 1882—84. cziklus alatt ; 1882-ben választották meg Pinczehe- lyen Perczel Béla helyébe pártonkivüli programmal. Most ugyan azt a kerületet képviselte függetlenségi programmal. Jeszenszky igazi férfias karakter volt, a ki ismerte, az becsülte is ; a legtisztább múltra nézhetett vissza, ha saját életpályáját vizsgálta, úgy a magánéletben, mint a közélet terén puritán be­csületesség, jellemezte. De érdekes ember is volt ez a jóságos arczu, barátságos öreg ur, a ki min­dig elegáns volt az ő magyaros öltözetében. A képviselőházban, mint a függetlenségi és 48-as párt tagja először a véderő-javaslat általános tár­gyalásánál szólalt fel. Jeszenszky Sándor br. legu­toljára a katonai és rendőri beavatkozás ügyében beadott elnöki jelentés tárgyalásánál szólott a ház­ban. Az elhalt családja által kiadott gyászjelentés igy hangzik : Nagyjeszeni báró Jeszenszky Ignácz, László, Emma, György, Károly, Paula, Anna mint gyermekek, gróf Poninszky Eoumand mint veje és ennek leánya Mária mint unoka mélyen szomoro­dott szívvel jelentik forrón szeretett édesatyjok, ipa és nagyapja Nagyjeszeni báró Jeszenszky Sándor 1848-iki honvédhuszárszázados, Tolnamegye pincze- helyi kerület országgyűlési képviselőjének, folyo évi márczius 2-án este 7 órakor, élete 66-ik évében, szivszélhüdés folytán bekövetkezett gyászos clhuny- táL A megboldogult hült tetemei folyó évi már­czius hó 4-én délutáni 4 órakor fognak lakásán (Budapest, Damjanich-utcza 20. sz. a.) a rom. kath. egyház szertartásai szerint beszenteltetni és imlen Cslbrákra Tolnamegyébe szállíttatván, ott folyó már­czius hó 5-én d. u. 372 órakor öröknyugalomra tétetni. Az engesztelő szentmiseáldozatok Budapesten folyó évi márczius 5-én délelőtt 9 órakor a ferenczíek templomában, Csibrákon és Alsó-Hidvégen pedig márczius 6-án délelőtt 9 órakor fognak a Minden­hatónak bemuttatni. Benne megyénk egyikét azok­nak a régi s már ritkuló hazafiaknak vesztette el, kik teljes életüket a közügynek és hazájuknak szen­telték és ép ezért köztisztelet- és szeretetben ré­szesült. Áldás emlékére. V *}- Kiss József. Hosszú, kínos, lassan ölő szen­vedés oltott ki a napokban egy jobb sorsra érde­mes fiatal életet, mely előtt szép jövő záródott le sokak őszinte bánatára és mély részvétére. Kiss József a Mayer-féle magán tanintézet fiatal taní­tója, szerdára virradó reggel örökre lehunyta sze­meit. A derék fiatal embert kollegái ép úgy tisz­telték és szerették mint növendékei, kikkel a leg- gyöngédebb bánásmód mellett a legtapintato.sabb és eredménydus tanítási módszert tudta alkalmazni! Barátai meleg szeretettel ölelték körül, mert nemes, jó lelke soha nem sértett senkit, hanem a legvon­zóbb jóbaráttá avatta benső köre irányában. Teme­tése ma megy végbe délután 3 órakor a Bezerédj- utezai Zsigmond-féle házból. Koszorúkat küldtek ko­porsójára kollegái, növendékei és az özv. Körmendy Lajosnénál étkező asztaltársaság, melynek a boldo­gult évek óta egyik legbedveltebb tagja volt. Ezen­kívül többen tisztelői és ismerősei közül. Haláláról a következő gyászjelentés adatott ki: „Májer Antal és neje Arlow Mária mint tanintézet tulajdonosok fájdalomtelt szívvel tudatják Kiss József intézeti tanítónak 1889. márczius 6-án reggeli 6 órakor életének 25-ik évében szivszélhüdés következtében történt elhunytat. A boldogult hült tetemei folyó 7-én délután 3 órakor fognak az alsó-sirkertben örök nyugalomra helyeztetni; — az engesztelő szentmise-áldozat pedig folyó hó 8-án reggeli 8 órakor fog a szekszárd-belvárosi templomban a Min- denkatónak bemutattatni. Szekszárdon, 1889. már­czius 6-án. Béka lengjen hamvai felett! EGYLETEK, TÁRSULATOK. A „Szekszárd-tolnavármegyei Rabsegélyző- Egylet“ iskolája, az oktatásügyi bizottság javaslata szerint, márczius 3-án, múlt vasárnap délelőtt 10 órakor megnyílt. A megnyitás egy kis ünnepélyes­séggel történt, a mennyiben megjelentek ott ez idő­ben Siebenfreud Béla törvényszéki elnök, Szerényi Kálmán kir. ügyész Závody Albin törvényszéki biró, Hanny Gábor egyl. elnök, Krammer János és Gál Kálmán, az oktatásügyi bizottság tagjai, — Varasdy Lajos kir. tanfelügyelő urat betegsége gátolta a megjelenésben. A fogházi kórház mellett levő egyik terem rendeztetek be iskolahelyiségül, a hol ezután va­sárnap délelőtt 10—11 óráig és csütörtökön délu­tán 1—2 óráig tart a tanítás. Egyl elnök megnyitó gyanánt ismertette a rabokkal az egylet czélját s különösen az oktatás­ügyre vonatkozó nemes hivatását. Kiemelte, hogy Siebenfreud Béla és Szerényi Kálmán uraknak kö­szönhetik e humánus irányú egylet létrejöttét s hogy most oktatásban részesülhetnek, Intette, hogy tisztelettel, köszönettel és engedelmességgel visel­tessenek irántok, valamint tanítójuk Kálmán Károly ur iránt is, a ki velük vesződni fog s a ki ez al­kalommal meg is kezdi a tanítást. A terem el van látva fali olyasó táblákkal, asztalokkal, padokkal, írószerekkel, könyvekkel stb. A felszerelés jutányos volt, mert minden lehetőt a rabok maguk készítették el, igy az asztalokat, pa­dokat s a táblákat is ők ragasztották kemény pa­pírlapokra és foglalták keretbe. A megjelentek végül megszemlélték az újon­nan átalakított fogházi helyiségeket, a melyeknek tisztasága és rendessége mindönkit meglep. A czél- szeriion átalakított zárkák egyetlen hiánya most, hogy nem bírnak kellő szellőztetéssel. Majdnem egy órai ott tartózkodás után azzal a tudattal távoztunk, hogy ezen fogházban levő ra­Szekszárd "Vr’ iclélc.e_ bok oly humánus bánásmódban részesülnek, a mi­lyent felvilágosult századunk követel. KÖZGAZDASÁG. Uj ezukorgyár a budapest-pécsi vasut- mentén. Tolna vármegye területén Dombovárott ezen emporalis helyen folyó évi márczius hó 2-án Krasz- nay Mihály kir. tanácsos egybehivása következtében népes értekezlet tartatott, melyen Tolna-, Baranya-. Somogy- és Fehér vármegye előkelő gazda közön­sége tekintélyes számban, tovább szakféfiak és a járási hatóság volt képviselve, a báró Stummer Ágoston által a budapest-pécsi vasút mentén felál­lítani tervezett ezukorgyár létesítése tárgyában. Az értekezlet .lelkesedéssel fogadta Bisitz Mór nagybirtokosnak azon a vállalkozó megbízásából szakavatottsággal tett jelentését, miként nevezett elv­ben csakugyan elhatározta, hogy a ezukorgyárat, a mennyiben az alapföltételek föltalálhatok, ezen a vi­déken fogja fölállítani és maguk a megjelent érde­keltek mintegy 6000 cat. holdat meghaladó répa­termő területet biztosítottak a gyárnak. Az értekezlet ezután az érdekeltek képviselése és a további lépések eszközlése ezéljából Krasznay Mihály kir. tanácsos, Döry József és Bisitz Mór nagybirtokosok személyében 3 tagú bizottságot vá­lasztott, kikhez a későbbi bejelentések intézendők. A folyó évben kisérletképen eszközlendő répa- termelés alá — melyhez a magot és utasítást a vállalkozó fogja adni — eddig 80 hold lett az ér­tekezlet folyama alatt bejelentve. Minthogy az értekezleten megjelentek által képviselt vidéken a ezukorgyár létesítéséhez szük­séges alapföltételek mint fő tényezők t. i. répa, szén és viz feltalálhatok, illetve biztosítva lesznek : bizton remélhető, hogy a ezukorgyár létesítése aka­dályokba nem ütközik s megvalósulni fog. ..........y........s» MU LATSÁG-OK. Pakson február 24-én a kath. legényegylet műkedvelői előadással egybekötött tánezmulatságot rendezett, mely alkalommal színre került „Magas politika“ czimü vígjáték 3 felvonásban. Az össze­vágó és folyékony előadás a közönséget teljesen ki­elégítette, miért is a szereplőket gyakori tapsokban részesítette. A jó előadás szülte jókedv, a követke­zett tánczmulatság alatt egész reggelig tartotta ma­gát. — Márczius 3-án a városi szegény és kórházi alap javára tartott álarezos bál a viszonyokhoz ké­pest eléggé sikerült s a befolyt jövedelemből szép kis összeggel szaporodik á jótékonyezélu alap. Tamásiban a folyó hó 16-án megtartott táncz- vigalom fényes erkölcsi és anyagi eredménnyel folyt le. A fenyő lomb és repkényből szőtt falakon nemzeti szili lobogókkal és tűzoltó eszközök (csá­kók, balták, faltörők) s piros alapon parancsnoki disz-sisakok és baltákkal díszített pazar világításit teremben 9 órakor kezdtek jönni a hölgyekkel s ugyanakkor az egyenruhás rendezőség megkezdette a csatát. — A tánezrend csinos könyvecske volt selyem kötővel, világos kék és rózsaszín alapon, rajta Ámor mint tűzoltó egy nagy égő szivet fecs­kendezve. — A terem elegáns berendezése egye­dül és kizárólag S z o k o 1 a János szertárnok ur érdeme, ki egy heti fáradtsággal és ismert jó Íz­lésénél oly ragyogó hatásúvá tette a termet, minőt még nem láttunk műkedvelőtől. Pompásan sikerült különösen az erdei folyandárból font óriási „(). T.“ monogramm. — A vidám kedélyű mulatság egyenlő jó kedvvel folyt reggeli 8 óráig. A díszes hölgy- koszorút igy jegyeztem fel: Bajó Pálnó, BíocTüugcr Károlyné, Bobits A utal né, Borsitzky Jánosné, Damokos Arpádné, özv. Doutschné (p. Adorján), Fonyó Lászlóné (Gyönk), Gottlieb Salamonná, Gruber Ivánná, Günther Károlyné (Simontornya), Hirsch Ignáczné, Kunossy Árminná (Szemcse-Csehi), Lexa Zenóné (Ó-Dombóvár), Lővvensohn Gáspárné, Madarász Jánosné, özv. Múlnál' Ferenczné, Neumann Györgyim (Ozora), Parragh Béláné, özv. Puha Józsefné, Reisner Béláim (Kónyi), Szalay Józsefná (Nagy-Szokoly), özv. Spindlbauer Imréim. Száváid Móricznó, Strausz Antalné, özv. Till Józsefné, Varga Bé- láné (P.-Medgyes), Weisz Albertné (P.-Boncze) ; — leányok: Fonyó Sarolta és Margit, Günther Vilma, Günsberger Irma, Gruber Szeréna, Jeuvay Erzsiké, Jeszenszky Emma bárónő, Kecskés Irma, Keinpelcn Szeréna, Koszier Mariska, Mada-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom