Szekszárd Vidéke, 1889 (9. évfolyam, 1-67. szám)
1889-02-14 / 8. szám
Szekszárd Vidéke. =z Kivételes nősülési engedélyek. Tikos János (Decs), Keitl János (Mucsi), Kollep János (Mórágy), Mártz János (K.-Tormáé), Pajor Rusztai Ferencz (Medina), Kiszler Péter (Czikó), Taupert János (Izmény) kivételes nősülési engedélyért beadott kérvényeik pártolóan tárjesztettek fel a minisztériumhoz. Vizsolyi G-usztáv halála. Yizsolyi Gusztáv folyó hó S-én délután ö1/^ órakor lehelte ki nemes lelkét Budapesten muzeum utczai lakásán élete ,68-ik évében. A boldogultak súlyos baja, az arczrák, a múlt óv végén támadta meg; nem rég sikert ígérő operácziót végzett raj- ' ta Lumnitzer Sándor egyetemi tanár, de a javulás csak látszólagos volt, mert erői fogytak, s végre hosszas szenvedés után beállott a katasztrófa. Elhunytét gyászolják gyermekei : Yizsolyi Ákos kultuszminiszteri tisztviselő s Mária, S z i 1 a s s y Aladár pénzügyi közigazgatási biró neje. Elhalálozása alkalmából a szabadelvű párt vasárnap fél hét órakor este ülést tartott. Holtestót a család felkérésére di. Scheuthauser Gusztáv egyetemi tanár bonczolta fel. Ez csak a bebalzsamozás s nem a halál okának kiderítése miatt történt, mivel az tudva van, hogy Yizsolyi Gusztávot arcz-rák ölte meg. A koporsó üvegbetétjét belől feketével vonták be, hogy az elhunyt elváltozott arczát ne lehessen látni. A gyászoló családhoz úgy a fővárosból, mint a vidékről sok részvótirat érkezett. A ravatalon a család koszorúi feküdtek, s a képviselőház, a szabadelvű pártkor s a megboldogult kerületének koszorúi. Tisza Kálmán miniszterelnök Yizsolyi Ákoshoz, az elhunyt fiához, a következő részvétlevelet intézte : Kedves barátom ! Igaz fájdalommal vettem — az ugyan már régen rettegett — hirt jó atyádnak elhunytéról. Egyik általam leginkább tisztelt barátomat vesztettem el benne én is, a haza pedig egy legönzetlenebb, legjelesebb fiát. Nyugodjanak békében a jelesnek porai, adjon Isten erőt a fájdalom elviselésére azoknak, kik őt híven szerették. Budapest, február 10. 1889. Hived Tisza Kálmán. Ezenkívül báró Yay Miklós koronaőr, a főrendiház elnöke intézett Yizsolyi Ákoshoz részvétlevelet, mely igy hangzik: „Gyengélkedésem miatt nem tehetvén azt személyesen, fogadd — kérlek — ez utón a lehető legmelegebb részvétem nyilatkozatát felejthetetlen emlékezetű kedves atyád halála alkalmából.“ Az orsz. szabadelvű párt a gyászoló családot jegyzőkönyvi kivonatban értesítette a haláleset alkalmából tett intézkedésekről. A „Szekszárd Vidéke“ tárczája. A rövid és túílátó szem, szemüvegek, szem ápolása. Irta: IFJ. SÁSS ISTVÁN. I. xl rövid- és túllátás két oly rendellenessége, illetőleg betegsége a szemnek, mely annyira el van terjedve, hogy kevés kivétellel majd minden család tagjánál előfordul, sőt némely családnak már typi- cus betegsége. Nem szólok ezen czikkemben a szemteke alkatáról, — tudva azt, hogy az igen tisztelt olvasó- közönség annak egyes részeit általánosságban úgy is ismeri, — sem annak védő és mozgató készülékeiről. A rendesen alkotott szem átmérője 23 mm. körül esik, az ilyen u. n. mintaszerűnél az átmérő akkora, hogy a h átul só főgyúpont * vagy képpont éppen az ideghártya ** külső rétegébe jut. A fény, az ideghártyára ily módon való ráesése és behatolása által fényérzóst okoz és ennek alapján képesít bennünket a külvilági tárgyak helyi viszonyai iránt való tájékozásra. Hogy ez lehetséges legyen, szükséges, hogy a világított tárgy minden egyes pontjából kiinduló sugarak az ideghártyán — és igy egy * Főgyúpont azon hely a szemben, hol a beeső fénysugarak a szem fénytörö közegein megtöretve, egy pontba gyűlnek össze. ** A szem legbensőbb rétege és a látóideg végkészüléke. A megáldás február 12-én, kedden délután V órakor volt s Szász Károly ref. püspök végezte s megható beszédben méltatta az elhunyt nagy érdemeit s könyekre indító imával fejezte be a szertartást. Megyénkből Budadestre utaztak : Széchenyi Sándor főispán, Döry Dénes, Perczel Dezső, För- dős Vilmos stb. A szabadelvű párt részéről a temetésre kiküldettek. Yargics Imre, Perczel Dezső, Gajáry Ödön és Kämmerer Ernő. Gyászért artás után a halottat Alsó-Pólre szállították ; hol a tometós tegnap délután ment végbe, melyről azonban a hófuvatok miatt lapunk zártáig nem kaptunk értesítést. A képviselőház kérvényi bizottsága a ravatalra díszes koszorút helyezett s a végtiszteségen testületileg jelent meg. — A mélyen megszomorodott család a következő gyászlapot adta ki: Papi Vizsolyi Ákos, továbbá szilasi és pilisi Szilassy Aladárné szül. papi Vizsolyi Mária és férje szilasi és pilisi Szilassy Aladár, kiskoré gyermekei: Aladár, Béla, Mária és Paulina -nevében is, végre papi Vizsolyi Jenő mély fájdalommal tudatják szeretett atyjuk, apósa, nagyatjuk, illetőleg testvérbátyjuknak nagyméltóságu papi Vizsolyi Gusztáv urnák országgyűlési kézviselőnek, császári és királyi belső titkos tanácsosnak, folyó hó 9-én délutáni ö1/* órókor, élete 68-ik évében, hosszas szenvedés után bekövetkezett elhunytat. A boldogulnak hűlt tetemei folyó hó 12-én délután fél 3 órakor fognak a muzeum-utezai 19. sz. a. lakásán megáldatni s folyó hó 13-án délutáni fél 3 órakor Alsó-Pélben rövid ima után örök nyugalomra tétetni. Budapesten, 1889; évi február hó 10-én. Az örök világosság fényeskedjék neki! OS valóinkhoz. <§> Lapunk múlt számában megbotránkozásunknak adtunk kifejezést a Szekszárd belvárosi plébános abbeli érthetetlen eljárása miatt, hogy Rezső trónörökös elhalálozása alkalmával sem a templom, sem az iskolák, sem a plébánia hivatal épületére nem tűzött gyászlobogót, hogy gyászmisét csak parancsszóra mondott és hogy az elhunyt trónörökösért nem harangoztatott. Végre, hogy a nagy halott temetése napján lakodalmaskodott s czigányzene mellett mulatott. Városszerte botránynak tekintette ezt mindenki s a plébánost e majdnem meg- bocsáthatlan eljárásáért mindenki elitélte. Czikkünk minden izében igaz volt, s ha erősebb hangon volt tartva, mint azt olvasó közönségünk tőlünk eddig megszokta, ennek oka egyedül az ügy kiváló jelentőségében keresendő. R e n d- kivüli viszonyok — rendkívüli intézkedéseket igényelnek. Álláspontunkat, s felszólalásunk indokolt voltát mindenki helyeselte, maga a megtámadott is hallgatva vette tudomásul, hogy eljárásáért egészben és egyedül őt tettük felelőssé. E hallgatásával, mely leghathatósabban bizonyította összes állításaink igaz voltát, ezt az ’ügyet befejezettnek tekintettük volna. Fajt Lajos a belvárosi plébános ur mellé rendelt fiatal káplán azonban, a kinek a a plébánosának szóló czikkhez semmi köze sem volt — a „T. K.u múlt számának nyílttéri rovatában gyűlölettel telt s fanatikus hangon tartott nyilatkozatot tett közzé, a melyben hívatlanul magára öltvén az apát ur palástját, ennek nevében is (megbízás nélkül, többes számban) neki ront lapunk szerkesztőjének. Két következtetést vontunk le Fájt Lajos káplánnak czikkéből. — Az egyik a tárgyilagos, a másik a személyi részt érinti. Az elsőt illetőleg a nevezett káplán beismeri nyíltan mindazt, a mit czikkünkben mint megbotránkoztatót felhoztunk; sőt bizonyos hivalkodással dobja oda a felháborodott közvélemény szemébe, hogy igenis parancsszóra mondtak misét. Hogy ezen, úgy a d a r ó- ezos paraszt- s a bíboros királyfira tett megjegyzése mennyire jól eshetett a szekszárdi plébánosnak, a kinek hívatlan védelmében a nevezett fiatalember mindezeket akkor szórja megmagyarázhat- lan vakmerőséggel a királyi családra, mikor ez a legmélyebb gyászt öltötte, az Hanny urnák a dolga, a ki, ha nem helyesli, az ő dolga lesz elővenni apát létére a vezetésére bízott káplánkát s megmagyarázni neki, hogy ezért disciplináris eljárás is érheti, s hogy közjogi törvényeink az uralkodó családra vonatkozólag minő kivételes rendelkezéseket tartalmaznak, végre, hogy Dulánszky- Nándor püspök ur ő exja, a ki egész egyházmegyéjére gyászt rendelt s misét mondatott, valamint a római pápa, a ki a trónörökös temetésénél n u n c i u s a által képviseltette magát, — talán mégis jobban értenek az e g y h á z j o g- h o z, mint a kis La j o s k a. De legyen Fájt Lajos káplán még bármily kicsinyke emberke, vele szemben is czikkének s z e m é 1 y i oldalát illetőleg, Folytatás a mellékleten. képpontban egyesüljenek, és kell, hogy az ideghártyáig eljutó fénysugarak az idegeket izgassák és ezen izgalmukat a megfelelő agyközpontokig elvezessék ; hol ezen idegizgalom érzületeket támaszt, melyek alapján Ítéletünk a külvilági viszonyokra nézve tájékozódik. Mint fentebb mondám, vannak szemek, melyek főgyúpontja az ideghártyára esik ; inig másoké ezen túl vagy innen van. Első esetben a szem távolpontja * a végtelenben, közelpontja pedig mintegy 10 ctmrel a szem mellső csomópontja előtt van. Ilyen szemet rendesen látó (emmetrop) szemnek nevezünk. Más szemek átmérője nagyobb vagy kisebb lehet a rendesen látó szem átmérőjénél, és ehhez hozzájárulhat a szem fény tűrő közegeinek erősebb vagy gyengébb fény törő ereje. Ilyeneknél tehát azonos fénytörési viszonyok mellett — t, i. ha valami más fénytörő közeg, p. o. szemüveg, nem alkalmaztatik, — a sugarak főgyúpontja az ideghártya elé vagy mögé esik. Az ilyen szemeket rövidlátó vagy tullátó (ammetrop) szemeknek mondjuk. A rövidlátó (myopicus) szem, túlságosan hosz- szu, melynél a fénytörő közegek is sokkal dombo- rubb felületüek lehetnek és igy a szembe párhuzamosan, illetve távolról jövő fénysugarakat jobban törve, azok már az üveg testben egyesülnek és ezen túl széttérőleg haladva jutnak azután az ideghártyára. A távolban álló tárgyak után tehát szóródá- sos körök képződnek az ideghártyán. Ilyen szemmel * A legtávolabb pontot, melyet élesen tudunk látni, távolpontnak, --a legközelebbi pontot közolpontnak nevezzük. biró ember tehát a távolba tisztán nem lát, mert a szembe csak széttörőleg eső s igen közel álló tárgyból kiindult sugarak egyesülhetnek az ideghártyán. Egy rövidlátónál a közelpont, vagyis hogy úgy mondjam, azon pont, melynél az illető — a közelség miatt — még olvasni képes, a szemhez közelebb lesz, (5—6 ctm.) mint a rendesen látóénál. Rendesenlátóvá tehető ezen rövidlátó szem oly szórólencse, vagyis homorú szemüveg használata által, mely 'a párhuzamosan beeső, illetve a messziről jövő sugaraknak annyira széttérő irányt ad, hogy azok e szem igen erős fénytörő készülékein keresztül- menve, nem az üvegtestben, hanem magán az ideghártyán egyesü 1 nek. A túllátó (hvpermetrop) szem átmérője rövi- debb a rendesen látó szem átmérőjénél és törő közegei a fénysugarakat sokkal kisebb fokban törik meg, mint a rendesen látó szeméi. Főgyúpontja ennélfogva az ideghártya mögé esik. A párhuzamosan beeső fénysugarak tehát még egyesülésük előtt érik el az ideghártyát azért alkalmazkodás nélkül szóródásos köröket hoznak létre azon. A hypermetropia olyan gyűjtőlencse által javítható, mely a párhuzamosan beeső fénysugarakat annyira összetériteni képes, hogy ezek a szem alkalmazkodó műveletének minden hozzájárulása nélkül is az ideghártya-gödörben egyesüljenek, mely sugarakat a szemlencse és a szem többi fénytörő készülékei annyira megtörni nem képesek. A tullá- tás leginkább öreg egyéneknél fordul elő. (Yégc következik.)
