Szekszárd Vidéke, 1889 (9. évfolyam, 1-67. szám)
1888-12-27 / 1. szám
I. évfolyam. I. szám. Szekszárd, 1888, deczember 27. . A ^ Szerkesztő tulajdonosa : Geiger Gyula, a kihez ugy a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, valamint a £ hirdetési és előfizetési pénzek küldendők. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárd, Sétpatak-utcza 1118. Megjelenik minden hóban egyszer s állandó havi mellékletét képezi a „Szekszárd Vidékének“, melyet ennek előfizetői insycn kapnak. Külön megrendelve egész é v re 2 forint 50 krajczár. HrliircL^-tő ezégeink figyelmébe. ekü 18 hirdetményét a „Tolnamegyei Hölgyek Lapiáiik^’ü1 N h-ly e körülményt különösen megjelölni. A divat- női ikszer-, j^ere-ezjJíiek, általában jgyeinkét érdeklő hirdetéseket lehetőleg itt IfeM közölni. Hirdetési díjak: mint a fölnpiian. ölapunk múlt számában tu igéretünk- jj höz képest megindítottuk a „Tolnamegyei Hölgyek Lapját.“ Megyénk intelligens 1 tölgy közönsége nagy örömmel és elismeréssel fogadta vállalatunkat. , Ez a közelismerés legjobban bizonyítja azt, hogy a „Tolnainegyei k Ügyek Lapjára“ szükség volt. mert művelt leim hölgyeink méltán megkövetelhetik azt, hogy nekik is legyen egy önálló közlön fik mely az ő érdekeiknek hű közvetítői h a szépirodalom iránti rokon szén vök előszeretetüknek előmozdítója, buzdító ja törekszik lenni. A jótékonyság terén k ‘ejtett áldásos működésüket kellően in taD iparkodunk megyénkben egészsége és i finden irányban kiterjedő társadalmi ifio zgalmat inditani, hogy ez által az eg y*á stól elszigetelt jótékonysági egyleteki ok (*• v* közös ériíitkezési pontjuk lehessen 5 y kitűzött nemes czéljok megvalósít iiy uj thassu n k nekik. írtban segédkezet Remélj ük, hogy vál Illatunk folytonos kiterjesztése és szélese!) | alapokra fektetéso által idővel közlöny ín k az intelligens megyei hölgyközön < e , íikü özhetetlen organumává fog válni; s így a „Tolnámégyei Hölgyek Lapja“ runes feladatának teljes mértékben fog megfelelhetni. A „Hölgyek lapja önállóan is megrendelhető 2 frt. 50 k- egész évre. A „Szék; előfizetési áron z á r d V i d é k c j á k. — Az előfizetési p Vidéke“ szerkesztőségek üt 2 nzek a „Szekszárd küldendők. A szerkesztőség. SssrosuJünk! JSagy zavarban vagyok. Azt a megtisztelő fölszólitást kaptam, hogy Írjak valamit e lap hasábjaira. Szívesen, válaszoltam; de hát miről írjak? Mert — tetszik tudni — a tárgy igen fontos s ha roszszul választjuk meg tárgyunkat, elhibáztuk az egészet s renoménknak vége. — Oh kérem, egészen önre bízom a tárgyat, asszonyom, meg vagyok győződve, hogy bármit is vesz tolla begyére, az érdekes és mulattató lesz ! viszonzá az udvarias szerkesztő. De hát, hogy mint régi ismerőse, jó tanácsot adjak, ne keresse soká tárgyát; írjon arról, a mihez legjobban ért, mert hiszen nem mindig a tárgy vonz bennünket. Igen gyakran olvasunk olyan dolgokat, melyek magukban véve a legkevésbbé sem mulatságosak s érdekesek,— földolgozásuk által mégis mindvégig lekötve tartják érdeklődésünket. A fő az, hogy alaposan értsen ahhoz, a miről ir. Na hiszen most esem. hínárba. Mert kérem nagyon nehéz azt meghatározni, hogy voltaképen mihez értünk alaposan ; számtalan példával bizonyítottam, hogy ha valamely dologról azt liiszszük, hogy egész tisztában vagyunk vele s teljes meggyőződéssel mondjuk ki.a sentencziát, bogy igy van, nem másként! Előáll másvalaki s a magunkéhoz hasonló szent meggyőződéssel ugy kiforgatja tárgyunkat az általunk megbatározott formából, hogy alig ismerünk rá. Pedig az a „más“ is a lehető legjobban ért a dologhoz. • Mint p. o. hogy csak egy esetet említsek a sok közül, a minapában történt a sógorommal és fivéremmel. Mindkettő kijelentette ugyanis, hogy ha ezentúl is magainnál akarom eket látni, gondoskodjon! szivarokról, mert ők (oh ezek a férfiak!) a nélkül nem érzik jól magukat. Engedtem kívánságuknak, s teljesen megnyugodva sógorom szakértelmében, csupa válogatott, világos Virginiával láttam el ínagamat, de midőn fivéremet kínálom vele, elször- ny üköd ve kiált föl: Ugyan az Isten szerelméért, hogy vehetted ezeket a kimustrált szivarokat. Hiszen a szivar csak ugy jó. ha sötét. Na már most melyiknek van igaza? Tagadhatatlan, hogy mind ketten alaposan értenek a dologhoz, minek bizonyságául m> Mszí naponként w {’■ uczatot O * - _ V ’ • ! s mégis V egyenesen ellenkező véleményben vannak. S igy van ez mindennel. Már akkor sokkal helyesebbnek találom és könnyebben kivihetőnek azt a módszert, melyet mi néhány év előtt tűztünk ki elvül, midőn zárt körben fölolvasásokat rendeztünk. Elhatároztuk u. i., hogy mindenki arról írjon, a mihez legkevesebbet ért! Mert kérem alássan, ily módon a magamfajtája tehetségeknek ugyancsak bő tere nyílik s bátran állíthatom, hogy vaktába nyúlhattam a világegyetem bármely szakmájához, a nélkül, hogy ku- darezot vallottam volna csak egyszer is. Valóságos embarras de ricliesses volt tárgyamban s fololvasáV saim egyenlő szakismerettel ölelhették föl az egész nagy mindenséget. Ezek után. bárki is igazat fog nekem adni, hogy — tűnjék bár paradoxnak — legnehezebb arról Írni, amit legjobban tudunk. 8 ha mindazonáltal azt merném állítani, hogy van olyan dolog, a melyben nem ismerek el magain fölött tekintélyt, a melyben bizonyosan tudom, hogy soha senki sem múlhat fölül és e tárgyról akarok beszélni, ugyancsak merésznek kell lennem. Pedig kimondom s erősen állítom, hogy én — ki minden egyéb téren a leggyengébbnél is gyengébb vagyok — ebben az egyben alapos szakértő vagyok és soha senki le nem győzhet benne : — tudok, uraim és hölgyeim, igazán, mélyen, egész szívből szeretni! Oh, hisz ez a legkönnyebb, kiáltanak önök mindenfelőlj Hiszen mindenki tudja ! Csak gondolják, kedves olvasóim, — én pedig azt mondom önöknek, hogy semmi sem oly ritkaság a mi időnkben, mint a mesterkéletlen, meleg érzés. Megtanulunk a mai — tudomány és haladás — korszakában mindent (akár van rá szükségünk, akár nincs), de azt az egyet, a mire minden embernek égető szüksége van, a mi nélkül a ragyogó fény- nyél körülvett király szegényebb a legrongyosabb koldusnál, az igazi önzetlen szeretet tanát már csak elvétve tanítja imitt-amott egy — még a tudatlanság korszakában nevelkedett anya. Pedig a szeretetve is tanítani, szoktatni, nevelni kell a gyermekeket. Es a tanítás első alapMkdléklH a „Szekszárd Vidéke44 1 -so számához.
