Szekszárd Vidéke, 1889 (9. évfolyam, 1-67. szám)
1889-02-07 / 7. szám
Tolnamegyei Hölgyek Lapja. Csak a kegyelmes nr lépkedett ki a teremből idegesen, remegő léptekkel az irattal kezében, s a mint szobájába lépett, keserű szavakkal mondá; Oh! sors minek nevezzelek? kegyetlennek vagy kegyesnek ? Igen igen kegyetlennek ! F i a m ! L o á n y o m ! E szavakat dadogva lép a falon függő fegyver után ! Egy durranás, a másik perczben már halott az alig tiz perczczel előbb boldog apa. A lövésre anya, fin kétségbe esve szaladnak azon irányban hóimét a lövés hallatszott. Ott a legborzasztóbb látvány tárul szemeik elé. Van zűr-zavar, leírhatatlan ! A fiatal férj az irat mégsemmisitesése után mindenek előtt feleségét iparkodott életre hozni, a mi nagy kétségbe esésében sehogy sem sikerült neki; csak az egy óra múlva megérkezett orvos tudta annyira életre hozni, hogy nehéz szaggatott lélekzetet vett s szemeit bágyadtan felemelte. Az egy napon boldog és boldogtalan apát a legnagyobb részvéttel temették el. Még a legközelebbi rokonokkal is sikerült elhitetni, hogy véletlen esetnek lett áldozata, s hogy a fiatal grófné a nagy ijedelemtől való lelki rázkódás miatt fekvő beteg. I)e a doktorok annál nagyobb agodalommal jöttek-mentek a teremben, mindegyik arczárói le lehetett olvasni a lemondást«: itt nincs többé élet,, az agy van megtámadva. A szép fiatal asszonyt csak egy hónapig tudták életben tartani, daczára a leggondosabb orvosi kezelésnek’. Az egy hónap alatt lázas állapotában mindig a végrendeletet beszélte, minek tartalma a következő volt: „Szeretett leányom Valéria! Soha sem volt annyi lelkierőm, hogy életemben tudomásodra adjam hogy te, törvénytelen de természetes leánya vagy Andaházy Sigfried grófnak, kinél én a te anyád 18**. évben a kis Camilla grófnő nevelőnője voltam.“ Merengés- * Esti Szellő lágyon suttog Zöld lombok közt csendesen, Abrándosan hajlitgatva Minden ágat édesen ! El mélázva gondolkozom, Mit regélnek egymásnak, Lágy dalában mit beszélhet, Lenge szellő az ágnak ? ! Meg-mogállok s hallgatódzom, Vágy fogja el szivemet, Édes szellő, mórt nem csókolsz Te meg inkább engemet ? . . . Suttogásod oly szerelmes, Regéid oly titkosak, Lassan-lassan elcsendesülsz 8 vágyaim is, hallgatnak ! . . . Lo-lehajtom fáradt fejem, Aludni bár nem tudok, Folyton hallom, mint beszélnek A halk szellő s zöld lombok ! Nem zavarlak benneteket, Susogjatok csak tovább . . . Úgy is rövid élteteknél Rövidebb a boldogság! Nőnevelés. A szekszárdi Mayer-Arlow-tanintézetbeiv szi- vot-lelket gyönyörködtető ünnepély folyt le múlt pénteken. Mária napja, az intézet-tulajdonosnénak neve- napja levőn, az összes növendékek az egyik tanítónő, Antal Szidi kisasszony vezetése alatt hetek előtt már készültek az ünnepre. A leánykák maguk között gyűjtést rendeztek s a, befolyt összegből -szeretett tanitónéjuknak emléktárgyakat vásároltak. Péntekin délutánra az iskola legnagyobb termét repkény füzérekkel feldíszítették s az ünnepi díszbe öltözött * Megyénk egyik előkelő úrnőjének hangulat telj es költeménye. kicsinyek összegyülekezvón, néhányan felmentek az intézet-talajdonosué lakosztályába,, bogy, őt, mint máskor is tenni szokták, szeretettel körülrajongva, az iskolába hívják. Mikor, aztán a mindig nyájas jó Mari néni e szavakkal: „tellát menjünk a diktandó írásra* — lement velők atanterembe, ott a növendékek félkörben állva, hangos „éljen“-uiel fogadták s üdvözlő ének után verses köszöntővel lepték meg. — Az egyes osztályok szerint a leánykák nevében Kontsits Irén, Lőrinczy Ida, Martin Erzsiké, Geigen Edit szavaltak, a fiuk közül pedig Orffy Gyula volt a kicsikék szónoka. A jó Mari néni könyökig megindítva csókolta össze tanítványait, kiknek szivéhez az ő finom lelke annyira megtalálta az utat, hogy minden egyes gyermek egész rajongással szereti, mert nemcsak jóakaró, gondos tanítónőjü k, hanem gyöngéd édes anya is, kedves, bizalmas társnő a gyermekekkel szemben és igazán el lehet mondani, hogy ez intézetben a szellem művelése mellett a szín érzelemvilágának fejlesztésére is sok gondot fordítanak. Ennek egyik jele többi közt az a kegyeletet és gyöngédséget fejlesztő kedves szokás is, hogy a tanítványok egymás közt névnapjaik alkalmával üdvözlő levelekkel, apró képemlékekkel örvendeztetik meg növendék-társaikat. Azok a levelek, melyeket ilyenkor a kis fiuk és lányok egymásnak Írni szoktak, s a melyeket volt alkalmunk megtekinteni, mindegyike bizonyítéka annak, hogy ez intézet növendékeiben nemcsak a vallás-erkölcsi érzület, az egymás iránti szeretet, hanem a műveltebb osztálynál megkívántain úgynevezett bon-ton már most koruknak megfelelő szép alakban jelentkezik. Szóval: lelkűk, szivük művelődik. A kicsinyek egész alkonyaiig a legvidámabb játékkal töltötték az időt s a jó tanító urak, és kisasszonnyok velük együtt jáfsz- tak kifogyhatlan jó kedvvel. Másnap délelőtt azután régi tanítványai és számos tisztelői töltötték meg a kedves Mari néni szalonját, egymásnok adva a kilincset, mert mindenki sietett rokonszenvének és tiszteletének jelét adni, annak a fenkölt lelkű gyöngéd, asszonynak, kinek jó vezetése alatt a legszebb irányban látjuk nevelődni gyermekeinket. Örömmel konstatáljuk, hogy ma már ez intézetben a vidéki tekintélyes szülők gyermekeit látjuk mind nagyobb számban s a magunk részéről is a „jó Mari néninek nevenapja alkalmával legmelegebb üdvkivána- tainknak e helyen is kifejezést adunk ! — Ugyanez alkalommal volt Arlow Mariska kisasszonynak, a Mari néni kedves nevelt leányának nevenapja, kit a növendékek szeretetök egész melegével vesznek körűi s ezúttal is egy díszes albummal leptek* meg, hogy ragaszkodásuk megható nyilvánításával emeljék névén apjának ünnepét. Jótékonyság. * Tündérujjak. Az E. M. K. E. lobogójára, mint már a Sz. A7.-ben is közöltük, Borsod y Lajosné úrnő 15 irtot gyűjtött; újabban arról értesülünk, hogy dr. Steiner Lajosné úrnő pedig 17 forint 60 krt gyűjtött a hazafias czélra. — ! Steiner Adolfné úrnő pedig Szekszárdon 10 frt 40 krt gyűjtött és a közművelődési egylet titkárának elküldte az összeget. — A nemes szivü és hazafias érzelmű urhülgyek eme szép példája — reméljük, hogy még- több követőre is talál a szép nem körében. — Schelly Józsefné urhölgy pedig Tolnán gyűjtött 27 frtot. A nemes- lelkű adakozóknak lapunk utján mond köszönetét. S c h e 1 1 y n é urhölgy. gyüjtőivén adakoztak : Eisenbart Gyulánó 1. frt, Kosinayer Ferenczné 2 frt, Klaasz Antal bíró 1 frt, Parti József jegyző 1 frt, Janosics Károly 1 frt, Hága Mihály Kap. 1 frt, Steinbaueh János 50 kr, N. N. 50 kr, Bokus Őrnagy 1 frt, Matej ka Mari 1 frt, Kolo- vrátnik' 1 frt, Vittinger Teréz 1 frt, Parti P. 50 kr, Trcb- mal Ede 50 kr, Maixner Gvula 50 kr, Szily Marosa 50 kr, Bubonyik Mari 50 kr, Geiger Gyula ügyvéd 1 frt, Brezlma- ycr Gábriel 2 frt. Hellehnan'n Antal 1 frt, Parti Laura 1 frt, Tcnczlinger Lajosné 1 frt, Bernstein Antal 1 frt, Gribács Mihályné 1 frt, Guld János 50 kr, Györkő Gerencz 50 kr, Pinkovics Géza 1 -frt, Pospischill Károly 1 frt 50 kr, Schelly Józsefné 1 frt, Összesen: 27 frt. VfP v-rtv LEE -y- jocl e n._ * Eljegyzés. Jobaliázi Döry László központi járási tevékeny szolgabiró eljegyezte a bájos és kedves Nagy Erzsiké ürhölgyet, felsőeöri Nagy N. .János kir. közjegyző leányát. * Esküvő. Länderer Dagmárt Länderer Arthur közalapítványi főerdész ritka szép leányát, folyó hó 19-én vezeti oltárhoz Partos Vilmos jerszegi közalapítványi erdész. A r a ii y p o r. A világfájdalom az eszmény és a való kibékithetet- lenségében áll. A kiszáradt szívnek: kiszáradt szem felel meg. Az elme, a könyvek, az iskolák és az atya oltják belénk az eszméket; — az érzelmeket, a jellemet mindig anyánktól nyerjük ! Remény s szerelem együtt élnek: — Szeressünk mindig s végtelen! „Szerelem!“ Ez a hajnaiének, S az éjnek dala : szerelem ! Emlékvers.’ Légy boldogabb, mint én, az' hő kívánságom, — Legyen nálad az való, a mi nálam csak álom vala! — Lelj örömet abban, a mi szép és nemes, — s szivedet oszd meg azzal, a ki arra érdemes ! Az úgynevezett erényes emberüknek egyik mesterségük az, hogy-legszebb oldalukat fordítják kifelé. A nemzetek sorsa az anyák kezében van. , A n ő. Minő csodás keveréke rossz- s nemesnek A nő, méregből s mézből összeszürve. Mégis miért, vonz ? mert a jó sajátja, . Alig bűne a koré, mely. szüli# őt. Csendes este .... Csendes este kiskertemben ülve, Elmélázva nézek fel az égre; Nézek . . . olvasgatom a csillagot — Az en csillagom meddig ragyog ott? . . . Meddig fénylik . . . meddig lesz vezérem? . . . Az a csillag, melyre bíztam éltem, Nem hullik-e le egy szép éjszakán? ... Hogy elhagyjon életem hajnalán. Oh! ha tudnám . . hogy lehullik egykor, Hogy setét lesz életem .... óh akkor! Eltemetném szivem szópreményét — Csillag nélkül — remény nélkül élnék ! T3_ Jolán.. Mulatságok. * Elhalasztott tánczvigalmak. A dunaföldvári keresk. csarnok által folyó évi február hó 6-ára tervezett „Tánczkoszoru“ . rendezősége arról értesíti lapunkat, hogy Ö Fensége Rezső, szeretve tisztelt trónörökösünk gyászos elhunyta következtében az estély egyéb változtatás mellőzésével e hó 18-án tartatik meg. — A bonyhádi polgári kaszinó folyó évi február hó 16-ára kitűzött táncz-estólyét a be* következett országos gyász miatt bizonytalan időre elhalasztotta. * Apróságok. Úrnő: Ágnes, világíts a hadnagy urnák a kapuig. Ágnes (menni készül). Úrnő: De hát miért nem viszel lámpát ? Ágnes: Fölösleges, nagyságos asszónyom, mert a hadnagy ur mindjárt el szokta oltani, mihelyt kilép a szalonból. Úrnő (az uj cselédhez) : Anna ! én ma este színházba megyek s valószinüleg csak későn jövök haza . . . Anna: Oh kérem, nagyságos asszonyom, előttem soha se mentegesse magát. — Ha szabad kérdeznem nagysád, mi az oka, hogy mostanában oly ritkán jár tánczvigalmakba ? — Megtiltotta az orvos, hogy sokat üljek. A. : Hogy tetszik neked az uj opera? B. : Semmiképen sem, mert az ember a lármás zene miatt a saját szavát is alig érti.. Későbben született. — Egy előkelő, de hin hölgy ismerőseit meghívta magához születésének — mint mondá — huszonötödik évforduló napjára. Társalgás közben elmélázván, az éppen beállt szünetet e* szavakkal szakította félbe: — Istenem, mily gyorsan repül az idő! Éppen tegnap volt harmincz éve, hogy édes anyám meghalt. Jogos k i v á n s á g. — Palika! ha legközelebb a gólya újra el találna jönni hozzánk, mit szeretnél jobban: egy kis fiú- vagy egy kis leánytestvórt ? — kérdi az apa 4 éves fiacskáját. — Kedves apuskám, ha neked mindegy, akkor jobban szeretnék egy kis hintáié falovat.-főszerkesztői posta. S. Paks. G. I. D.-Földvár. W. l.-né Kajdacs. K^szö- netiink szives közreműködésükért és kérünk a jövő 'számifa \* közleményeket! — B. J. Medina: Térszüke miatt a töűbit jövőre kellett hagynunk. Fogadja üdvözletünket. — B. J.-né önsgának Helyben. Kérjük az Ígért vezérczikket. Szekszárd, 1889. Nyomatott Ujfalusy Lajosnál.
