Szekszárd Vidéke, 1889 (9. évfolyam, 1-67. szám)

1889-12-21 / 65. szám

S:zelcs:z;ái:rcL "V iclélce. folyású ülésünk megnyitása alkalmával csak pár szót szentelhetek — de csak néhány nap előtt gyó­gyulván fel egy makacs torokbajból nem vagyok még képes hosszassal! és hangosan beszélni. A mai ülésünk uraim már • tisztújító termé­szeténél fogva fontos, de fontossága még hatvá.nyo- zódik a jövőre való tekintetből; ezen meggyőződés­től áthatva tartottam kötelességemnek még múlt hóban egy nagyobb értekezletet egybehívni, mely hivatva volt, a tisztikarban netán beállandó sze­mély változások felett higgadtan, tárgyilagosan ta­nácskozni, még mielőtt a bárhonnént feltámadó aspirátiok a nagyközönség véleményét mintegy be­folyásolnák. Biztosíthatom a tekintetes megyei közgyű­lést, hogy ezen értekezlet jellemvonása azon füg­getlenség volt, mely ép oly keveset alkudott volna meg az úgynevezett központi kormányzati kö­rök esetleges tulköveteléseivel, valamint nem enge­dett volna magán érdek netáni erőszakoskodásának; köszönet és elismeréssel tartozom még utólag is ezen értekezletnek tapintatos és tárgyilagos maga­tartásáért, melyet úgy hiszem azok sem vontak kétségbe, kik az értekezlet megállapodásaiban meg­nyugvást nem találtak. Jól tudom én azt, hogy egy értekezlet meg­állapodása a tisztújító közgyűlés határozatainak nem praejudikálhat — de úgy hittem és hiszem most is, hogy a megyei közönség megnyugvására szol- gáland annak tudata,. hogy a tisztviselői állások mikénti betöltésének fontos kérdése nem egyedül az egyes pályázók kisebb vagy nagyobb erélylyel való fellépése, nem egyes emberek, vagy családok pártfogásától függ — hanem a megye bizottsága kebeléből kiszemelt független, a közéletben kipró­bált, az embereket, helyzetet és tisztviselői köteles­ségeket ismerő férfiak véleményének megfelelőleg nyerjen irányt— egyszóval, hogy részrehajlatlan ele­mek vonattak e kérdésbe, kiket nem a klique uralma, nepotismus, politikai párt vagy vaSástekintetek. ha­lié m tisztán a közérdek által fogadott meggyőződés vezérel. A mai napra tán befolyással biró ezen élői 11- tézkedésem kötelességszerü bejelentése után meg­nyitottalak jelentem ki az ülést. Eme, a meggyőződés és igazságszeretet mele­gével elmondott szavak lelkes éljenekre ragadták a bizottság tagjait. Utána felállt .a daliás alispán S i m o n t si ts Béla és általános, lelkesült éljenek közt búcsúzott el és mondott le a maga és tisztviselőtársai nevé­ben eddigi állásukról s átadta a pecsétet és kul­csokat a főispán kezébe. Ez alkalommal mondott beszédét a következők­ben hozzuk : Méltóságos Főispán Ur! Tekintetes Törvény- hatósági bizottság ! A törvényhatóságokról szóló törvény értelmé­ben a jelenleg működő tisztviselői kar megbízatásá­nak végperczei közeledvén, az önkormányzati jog­gyakorlatának egyik legpregnánsabb kifejezője az általános tisztujitás képezendi nagy horderejű fel­adatát a tekintetes törvényhatósági bizottságnak. Beám csupán egy kötelességet ró ez az ünne­pélyes alkalom: kifejezésre juttatni a távozó tiszti­karnak legbensőbb köszönetét azon nagyrabeesült támogatásért, melyben egész működése alatt Főispán ur ő méltósága és a tekintetes bizottság részéről egyaránt és mindenkor részesülni szerencsés volt. Azt hiszem nemcsak az illem sugallnának, de a meggyőződés követelményének is csak akkor te­szek eleget, ha mint az alkotmányos kormány-hatalom képviselője és az alkotmányos jogokat gyakorló vár­megye egyeteme közé helyezett törvényes kapocs, a tisztikar nevében kijelentem, hogy ez a támoga­tás épen azért volt olyan erőteljes, épen azért vo t olyan felette becses, mert Tolna vármegye közéle­tének ezen két fő tényezője, a törvények tiszteleté­ben, a szabadelvű gondolkodás és elhatározásban valamint a vármegye iránti kegyelete« szerotetben egy és ugyanaz. Engedjék meg azért méltóságos főispán ur és j tekintetes törvényhatósági bizottság, hogy a mint 1 szivünk és lelkűnkben egygye forrottak, ép úgy arra kérhessük, hogy gyámolitó jóakaratukért, emberi í gyengéink iránti bölcs elnézéséért s mindenek felett megtisztelő bizalmukért, mélyen érzett hálás köszö- netünket együttesen elfogadni kegyeskedjenek. A vármegyének őrzésemre bízott pecsétjét és pénztárának kulcsait, azon meggyőződésemnek.han­goztatásával van szerencsém Méltóságodnak átnyúj­tani,, hogy a helyről, melyet annyi lelkesedéssel és odaadással foglaltunk el, a nyugodt öntudat kísére­tében távozunk. A szív mélyéből jött eme, általános hatást és roppant lelkesedést keltő szavak után ő Méltósága a f ispán a tisztújító ülés tartamára jegyzőül T o 11 h Ödönt és ügyészül Török Bélát kérte föl. Döry Dénes melegen mondott köszönetét a bizottsági tagok nevében az alispánnak és főjegy­zőnek, mint a közigazgatás két kiváló oszlopának, kik az egész tisztikarral egyetemben az ország köz- igazgatásának, a becsületes munka önfeláldozó har- ezosainak kiváló diszére'válnak, s e- köszönetét jegyző­könyvbe venni határozták. Ezután a - főispán ajánlatára megválasztatott felkiáltás utján a kijelölő választmány s tagjai let­tek : Döry Dénes, Bernrieder József ésKra- moli n Emil ; főispán ur a maga részéről pedig: gróf A p p o n y i Sándor, P e r cz el Dezső és Stank ovánszky János urakat nevezé meg ta, gokul s negyed órára, felfüggesztette az ülést. Ez alatt a kijelölő választmány elvégezte mű­ködését. A negyed óra letelte után az ülést újra meg­nyitván a főispán felolvasta a választmány kijelölé­seit, melyeket a közgyűlés egyhangúlag helyeselt s igy e g y h a n g u 1 a g felkiáltás u t j á n megválasztattak : S i m on t s i t s Béla alispánnak M adarás z Elemér főjegyzőnek, Kurz Vilmos árvaszéki elnöknek, mi közben az alispán azonnal letette a hivatali esküt, hogy a gyöngélkedő főis­pánt esetleg helyettesíthesse ; az alispán azután a következő lelkes éljenekkel kisért. szónoki hévvel elő­adott s a megye legkitűnőbb szónokainak fényes diadalaira emlékeztető nagy hatású beszédet mon­dotta: Vannak lelki behatások, eszményi fellendülé­sei a kedélynek s vannak az emberi szívnek mélyén honoló érzelmek, melyekről tanúságot tenni minden szónoki erőnél alkalmasabb a meghatottság gyenge­sége ; ilyeneknek hatalma alatt állok e perezben én, a ki a tekintetes törvényhatósági bizottságnak ismé­telve nyilvánult bizalmával lekötelezetten, teljes kész­séggel ismerem be, hogy érzelmeim méltó tolmá­csával nem rendelkezem, s azért egyszerű, őszinte köszönetemnek elfogadását kérem. Es mégis itt megállnom nem lehet, keresnem kell az okozati összefüggést eme bizalom s annak velem szemben való nyilvánulása között; mert a közéletnek minden faktora magával hordja azon kötelezettséget, hogy még akkor is, mikor a biza­lomban nyilvánuló legmámoritóbb kitüntetésnek vá­lik osztályosává, tudjon, vagy legalább akarjon ön- tud ato s an m éri egei u i. De mentül igazságosabban alkalmazom az ön- birálát mértékét, mentül tovább húzom az össze­hasonlítás párvonalát, annál nagyobbá válik előttem az az ür, mely megbecsülhetlen bizalmuk s az én szerény egyéni tulajdonaim között van ; s nem juthatott csak azon egyetlen áthidaló következtetésre, hogy abban azon elveknek nagy értékű helyeslése nyilvánul, melyeknek zászlaja alatt én a közpályán helyet foglalok. A közigazgatást önmagában egy nagy czélnak tekinteni, a mely 1 étjogát, súlyának lényegét a hozzá kötött feladatok sikeres megoldásában keresi ; nem kötni azt semmiféle érdek uszályához, hapcin olyanná fejlődését elősegíteni, hogy az legyen a közjónak s a jól felfogott közérdeknek leghatalmasabb emel­tyűje, mely a túlzásokkal szemben mérséklő erély­lyel, a szűkkeblüséggel szemben nyugodt bátorság­gal bírjon ; s melynek közegei szakítva a múltak életképtelen és tarthatatlan igényeivel, kötelesség- érzettől áthatva, törvénynyel a kézben, igazságérzet­tel a szívben, az ainbiczió által inspirált becsületes ernyedotlen munkában ismerjék fel rendeltetésüknek egyetlen jogosult alapját: — ezek azok az elvek tekintetes törvényhatósági bizottság, melyeknek pusz­tán a hozzájuk való meggyőződósszerü ragaszkodás­ért, ma én köszönhetem a meg nem érdemelt babért. Ezekkel az elvekkel vértezve fogok haladni tovább a kötelesség utján s kegyelettel őr zen dem még bizalmuk talizmánját, s hogyha elkövetkezik az idő, mely igazolni fogja, hogy az ősi választási jognak csakugyan ez volt utolsó gyakorlata; büszke önérzettel fogok reá hivatkozni, mint az alkotmány védbástyáinak azon csodaszerére, a mely egyaránt gazdagon jutalmazott kicsinyt és nagyot, a mély a gyengéből erőst, az erősből óriást nevelt, s mely erkölcsi rugója volt annyi magasztos es nagy cse­lekedetnek, s a mely az én életemnek legszebb kitüntetése. Ez a tisztujitás fénypontot képező, ma­gas szárnyalást! beszéd, mely a fenkölt gondolko­dású és csodált munkásságé. alispán legigazabb, leg­szebb tolmácsa volt, s melynek behatása alatt a bizottsági tagok büszke önérzettel és egész enthu- ziázmnssal fejezték ki örömüket a fölött, hogy me­gyénk ily jellemszilárd és hivatásának magaslatán diszlő férfiút vallhat megyéje első munkásának ; frenetikus éljenzést és szűnni nem akaró lelkesedést keltett a beszéd hatása alatt átszellemült hallgató­ság között. A lelkesedés őszinte nyilvánulásai után tovább folyt a választás és pedig ismét közfelkiáltás ut­ján megválasztattak : F ö r d ő s Vilmos tiszti ügyésznek, M ó d 1 y László főpénztárnoknak és B odná r István ellenőrnek, dr. N o v á k Sán­dor I. aljegyzőnek, dr. Daróczy Aladár II. aljegyzőnek, Nunkovics Ferencz III. aljegy­zőnek. Az árvaszéki ülnökök, valamint a többi megyei tisztviselők is mind a régiek maradtak. A főszolgabirák között csak a dunaföldvári járásban volt szavazás, hol Orosz Endre, Mádi Kovács Já­nossal szembén 137 szótöbbséggel győzött. A győz­test néhány lelkes hive vállaira kapta és ugv élje­nezték. A simontornyai járási főszolgabírói állásnál is szavazást kért a két jelentkező Fonyó László és Döry László, de a szavazás megkezdése előtt Döry visszalépett s igy Fonyó László közfelkiáltással mégválasztatott főszolgabíróvá. A szolgabirák szin­tén mind meghagyattak eddigi állomáshelyeiken. Végre a főispán törvényes jogánál fogva ólethosz- sziglan kinevezte főorvossá: Dr. S a s s Istvánt, fő- számvevőnek Ágoston Károlyt stb. állásokra mind az eddigi tisztviselőket. Tiszteletbeli tisztviselőkké a főispán a követ­kezőket nevez'e ki: Tiszt, főjegyzővé: dr. Kam­in erer Ernőt. Tiszt, főorvosokká: dr. Korbuly Sándort, dr. Györky Lajost, dr. Sántha Ee- renczet, dr. Hevessy Gyulát, dr. Láng^Frigyest, dr. Piringer Józsefet és dr. Kohn Gábort. Tiszt, fő­számvevővé : Fejős Imrét. Tiszt, főpénztárnokká: Antal Ferenczet. Tiszt, tiszti ügyészekké: Török Bélát, Kés in árky Ivánt, Blochinger Károlyt, Kirch- knopf Ágostont, Bátkay Lászlót, dr. Dagályi Lajost és dr. Debreczeni Józsefet. Tiszt. Szolgabirákká: Halász Gézát és Bajó Pált. Tiszt, aljegyzővé Sö­rös Józsefet. Tiszt, járásorvosokká :' dr. Lévay Ig- náczot és dr. Spiegel Ármint. A főispán végül kö­szönetét mondott a bizottsági tagoknak a választás rendes és zavar nélküli lefolyásáért s az ülést be­fejezettnek nyilvánitá. A megválasztottak aztán le­tették a hivatalos esküt a közgyűlés színe előtt s bevégződött az utolsó népes restaur á t i ó ! Az ülés után az újonnan megválasztott tiszti­kar az alispán vezetése mellett tisztelgett a főis­pánnál s Simontsits Béla alispán ekkor a kö­vetkező szép beszédet mondta : Méltóságos Főispán ur ! Tudom, hogy a közügy iránti benső érdeklő­dés és vármegyénkkel szemben mindenkor élénk szeretete voltak az indok, mely lehetővé tette, hogy gyengélkedő egészsége daczára, mai tisztújító köz­gyűlésünket vezesse, azért csak rövid időre kérem figyelmét, hogy elmondhassam, hogy a vármegyé­nek ujonan választott tisztviselői kara működését azon első lépéssel kívánja megkezdeni, hogy Mél­tóságodnál megjelenve, változhatlan tisztelete és oda­adó szeretettének ad kifejezést. — De nemcsak az hozott ide Méltóságos uram, mert mi nemcsak a magas állásának bölcs betöltésével természetszerűleg Folytatás a mellékleten.

Next

/
Oldalképek
Tartalom