Szekszárd Vidéke, 1889 (9. évfolyam, 1-67. szám)
1889-12-04 / 60. szám
IX. évfolyam. 1889. 60. szám. yeceiM-bw, Szekszárd, szerda, november 4. SZEKSZÁRD VIDÉKÉ TOZLLtT^X XTA. MIMIIÉ G-YIE törvényhatósági, tanügyi és közgazdasági érdekeit képviselő társadalmi A tolnamegyei gazdasági egyesület s a szekszárdi szőlészeti és kertészeti tanfolyam és szépirodalmi lap. hivatalos közlönye. Előfizetési ár : Egész évre .........................6 frt. Fél évre...............................3 frt. Évnegyedre .... 1 frt 50 kr. A lap szellemi részére vonatkozó közlemények, ngj a hirdetési és előfizetési pénzek a szerkesztőséihez küldendők. HVTeg-jelen-ik: tLetexilcént Icétézei* z szerdán és szombaton. Szerkesztőség: Kiadóhivatal: Sétpatak-utcza 1113. sz. Szőohenyi-utcza 172. sz. iEIirdetési cLlJa.li: Három hasábos petit sor 15 kr, ugyanaz a nyilttórben 20 kr. Bírósági árverési hirdetmények: 200 szóig bélyeggel együtt 3 frt. 200—300-ig „ „ 4 frt. 300—400-ig „ 5 frt Főmunkatárs: Székely Ferencz. Felelős szerkesztő és iaptulajdonos: Geig'er Gyula. Lapkiadó : Ujfalusy Lajos. Sajtópörünk. Lapunk szerkesztőjének november 28-án Pécsett az esküdtszék előtt letárgyalt sajtóperében hozott ítéletet múlt számunkban már ismertettük. Magáról a tárgyalás lefolyásáról azonban — minthogy saját ügyünkben járunk el — nem hoztunk referá- dát. De mert annak idején határozottan megígértük olvasóinknak, hogy az ügy lefolyásáról körülményes tudósítást fogunk hozni, ezen Ígéretünk s azon nemcsak köteles, hanem általunk mindig ápolt tiszteletnél fogva, melylyel közönségünk iránt mindenkor viseltetünk — meghozzuk tájékozásul az összes minden irányú pécsi lapok ismertető czikkeit, melyek perünkre vonatkoznak. Tesszük ezt azért, mert egyrészről nem akartunk saját ügyünkben lapunk vezetője felett önmagunk véleményt mondani, másodszor azért, mert az összes bármily irányú pécsi lapok tudósításaival a pécsi közönség minden rétegének, képviseletének véleményével kivantuk olvasóinkat megismertetni. A szerkesztőség. Lapunk szerkesztője sajtópörónek tárgyalásáról a pécsi lapok a következőkben emlékeztek meg: A „Fiinfkircliner Zeitung;** A megtagadott rekviem. „Evek óta nem itólt el egyetlen egy vádlottat sem a pécsi esküdtszék. Az esküdtek részvéte állandóan a vádlottak felé hajolt, mert a pécsi esküdtek mindaddig feltétlen barátai a sajtószabadságnak, mig az ő személyük nem jön szóba. A múlt csütörtökön ennek daczára kimondták a vádlott felett a vétkes szót, pedig a vádlott — egy fiatal csinos káplán — ki mellett a legnagyobb mérvű érdeklődés és rokonszenv mutatkozott. Ki kell mondanunk, hogy az esküdtek ezúttal is szemben találták volna magukat a nagyközönség véleményével, ha ezúttal is, mint sok éven keresztül, felmentő határozatot hoztak volna. A most tárgyalt sajtópör előzményei ép oly érdekesek, mint maga a lefolytatott tárgyalás, mely kezdetétől egész az Ítélet hozatalig délután V2 4 óráig a nagyszámú hallgatóságot állandóan lekötötte úgyszólván lebilincselte. A sajtópör eredete a folyó évnek legszomo- rubb napjaira vezet vissza, arra az időre, a mikor Rudolf trónörökös ravatalán feküdt s a mikor úgy Magyarországon, mint Ausztriában akadtak plébánosok, a kik úgy a gyászlobogó kitűzését mint a gyászmise megtartását mindaddig megtagadták, mig az a felső egyházi hatóság által nekik rendeletileg meg nem hagyatott. Hanny Gábor szekszárdi apát is ezek közé tartozott. Nem tűzte ki a gyászlobogót, elhalogatta a gyászmise megtartását, sőt annyira ment, hogy mikor széles Magyarországon temetésre széllé harangszó hirdette, hogy a haza reménye Bécsben a kapuczinusok sírboltjában örökre lesz eltemetve, egész udvaiával lakodalomba ment és itt czigány zene mellett mulatott. így irta ezt a Sz. V. február 8-ki számában és már február 10-ón hívatlanul feltolta magát Hanny apát ur ő uagysga védője gyanánt Fajth Lajos káplán s a T. K. nyiltterében F. aláírással egy nyilatkozat jelent meg, melynek szerzőjéül a nevezett káplán jelentkezett és a melyben Geiger Gyula ügyvédet a Sz. V. szerkesztőjét becsületében erősen megtámadja.“ A czikk itt aztán felsorolja Fajth Lajos által apunk szerkesztője ellen irt czikknek olvasóink előtt már ismert sértő kifejezéseit, ezek közt „hazug rá- fogás“, azután „revolver zsurnaliszta“ stb. „Geiger Gyula“ folytatja a czikk, „a társadalom által előirt követelményeknek megfelelőig a becsülete ellen intézett támadásért elégtételt nem kérhetett, mert a párbajtól megoltalmazta a fiatal káplánt a reverendája, — egy, a sértő ellen intézendő viszont támadással pedig még kevésbbó nyerhetett volna elégtételt s igy kénytelen volt az illetékes pécsi esküdtszékhez fordulni s benyújtotta védlevelét, minek folytán nov. 28-ára a tárgyalás kitüzetett. Az uj igazságügyi palotában ez volt az első esküdtszéki tárgyalás. Már az építkezés alkalmával különös gondot fordítottak arra, hogy az épület különösen az eskiidtszóki tárgyalások megtartásához szükséges és a törvény által szigorúan előirt követelményeknek minden tekintetben megfeleljen és csakugyan olykóp épült, hogy mig egyrészről az esküdtek a tárgyalások folyama alatt a közönséggel teljességgel nem érintkezhetnek, addig viszont az esküdtek kényelméről is minden tekintetben gondoskodva lett. J/411 óráig tartott mig az esküdtek kisorsoltalak, miután igen sokan felmentést kértek. A 36 esküdt kisorsolása után, miután a 9 felmentést kérő helyébe az esküdtek a jelenlevő esküdt- széki képességgel bíró bírók közül kiegészítették magukat, megkezdődött az esküdtszék megalakítása. Sávéi Kálmán elnök, Angyal Pál és Luk- r i c s István alkották a törvényszéket. Az első név, mely az urnából kikerült Engel Józsefé volt. A káplán nyomban élt törvény adta jogával és Engelt visszavetette. Ezzel tudva volt, hogy a káplán előtt egy zsidó sem fog kegyelmet kapni. A zsidók sorsában részesült Schneider István igazgató ur is, — ugylátszik a káplán ur informálva volt. A panaszos viszont törekedett minél több intelligens embert, különösen ügyvédet az esküdtek közé felvétetni. Ily körülmények közt az esküdtszék a következő urakból alakult meg : Bolgár Kálmán, Sziebert Nándor, Váradi Ferencz, Tamásy Ferencz, Göbei Kálmán, Ott Márton, Erreth Kálmán, Zöld Sándor, dr. Egry Béla, ifj. Erreth János, dr. Szekrónyessy Ferencz és Nagy Gadó József, póttagokul pedig dr. Miltényi Miklós és Cziriak Antal sorsoltalak ki. Az eskü kivétele után a törvényszéki elnök előterjesztette a fent jelzett vádat, aztán következett a vádlott kihallgatása. Elmondja, hogy neve Fayth Lajos dunaföldvári születésű, 27 éves, róm. kath. káplán s elismeri, hogy az inkriminált czikknek ő a szerzője. A vádlott védője df. Steiner Lajos ügyvéd kéri G ő z s i Ferencz ügyvédet és H i r 1 i n g Adám községi főjegyzőt kihallgatni, még a panaszos felolvastatni kéri ama czikket, mely alapul szolgált az inkriminált közlemény megírására. A tanuk kihallgatása ellen a panaszos kifogást nem tett, minek folytán a törvényszék mindkét kérelemnek helyt adott. Majd a védő ügyvéd egy nyilatkozat felolvasását kérte, melyet a szekszárdi kath. lakosság egy része irt alá s a melyben kijelentik, hogy ők Iíanny apát úrral megvannak elégedve. Geiger panaszos azonban tiltakozott az okmány felolvasása ellen, mert még ha százan is írták volna alá, akkor sem képezne bizonyítékot, miután Szekszárdon 10,000 róm. kath. van, a kik ellenkező meggyőződésen lehetnek. A törvényszék ennélfogva meg is tagadta az okmány felolvasását. Következett a tanuk hihallgatása, a kik közül Gözsi F. azt állította, hogy Geiger nyilvánosan kijelentette volna, hogy az apát most kezében van és megfogja magát boszulni rajta azért, mert paptársait lebeszélte arról, hogy a „Szekszárd Vidékére“ előfizessenek. A főjegyző Hiding Adám pedig azt állította, hogy őt is fenyegette Geiger, hogy azért, mert a községi hirdetéseket lapjának nem küldik, meg fogja magát bosszúim a képviselőkön (?) mind két tanú azt a benyomást tette, hogy maguk sincsenek arról egészen meggyőződve a mit eskü alatt állítottak Különösen a főjegyzőhöz intéztek az esküdtek is néhány kérdést, valamint a vádlott is s az ezekre adott habozó válaszok is az előbb kifejezett nézetet erősítették meg. A bizonyítási eljárás befejezte után a panaszos előterjesztette vádját s megtámadott becsületéért elégtételt kért. A vádlottért dr. Steiner emelt szót aki belmunkatársa a Geiger lapja ellenlábasának a „Tolnamegyei Közlöny“-nek — s bebizonyítani törekedett, hogy a vádlottnak nem állt akaratában Geigert megtámadni, mert czikkóben csupa olyan kifejezéseket használt, a melyeket utón útfélen hallunk alkalmazni, annólkül, hogy azok miatt valaki indignálódnék. A „revolver zsurnaliszta“ kifejezést sem szabad a panaszos által jelzett értelemben magyarázni, mert az ily értelemben vett revolver zsurnaliszta kifejezés a zsarolást állapítja meg és a büntető törvényszék elé tartozik. Ha vádlott a panaszost sérteni akarta volna, egészen más támadásokkal élhetett volna. És itt avódő abba a hibába esett, hogy Geiger ellen személyeskedni kezdett oly dolgokkal és vádakkal, a melyek a dologra épen nem tartoztak és a védelemnek csak árthattak, így pld., hogy elhagyta rom. kath. vallását és az unitárius vallásra tért, hogy ügyvédi ügyeiben nem megfelelően jár el stb. s kérte végre vódenezének felmentését. A panaszos, a ki első beszédjében a védőt gavallérnak nevezte és kijelentette, hogy őt annak tartja, válaszát azzal kezdte, hogy ez a nézete most már megváltozott és csattanós módon czá- folta meg az összes, ellenében emelt vádakat. A védőnek egy viszonválasza után, mely azonban teljesen hatás nélkül maradt, az elnök összegezte a tárgyalást és azután feltette az esküdteknek a szokásos kérdéseket. Az esküdtek ekkor tanácskozásra visszavonultak és a hallgatóság kíváncsisága nem egy fogadásban nyilvánult hogy vádlott elitéltetik-e vagy nem. Az esküdtek elnöke Bolgár Kálmán ügyvéd közvetlen három óra előtt kirdette ki az eredményt, mely szerint az esküdtek a czikkben becsületsértést Mai számunkhoz „Tolnamegyei Hölgyek Lapja“ czimü mellék-lapunk van csatolva.
