Szekszárd Vidéke, 1889 (9. évfolyam, 1-67. szám)

1889-11-30 / 59. szám

iSzekiszárd. "V idéke. Nesze, temesd el! Irta: Gárdonyi Géza, Széttörte lánczait a téli förgeteg s jégbörtönét kidöntve rohant alá a magas éjszakról hegyeken, völgyeken keresztül, ordítva, tombolva, mint egy megmérhetetlen nagyságú, láthatatlan szörnyeteg, a ki a földet bele akarja keverni az égbe. A száz­esztendősjegenyefákat könnyű nád szál gyanánt tépte ki gyökerestől, fölkapta magasra, eldobta a szántó­földre és hengergette ide-oda őrült bömböléssel. A Tisza jégpánczélja durrogva hasadozott meg iszo­nyú nyomásától; magas hóhegyeket söpört össze egy pillanat alatt s a következő pillanatban újra szétfujta. mint egy marék lisztet. (jiór István nagy kínnal tudott hazavergődni a szomszéd faluból. A szánját minduntalan félrebillen­tette a szél s a lovak is sokszor letévedtek az útról. Nem is volt szándékában hazamenni: de össze­vesztek a kártyaasztalnál. A háziúr hamisan játszott, Gór István észrevette, aztán valamennyien fölugrál- tak és ki jobbra, ki balra, elindultak a téli viharban. Gór István arra gondolt, hogy otthon meleg szo­bát, illatos, forró teát talál s alig várta hogy hazaérjen. Mikor aztán belépett a házba, meg is találta mind a kettőt, csakhogy a meleg szoba szivarfüst­tel volt tőle, az illatos forró theát pedig már meg­itta valaki. Az asszony félájultan ült a díványon. — Ki volt itt ? — kérdezte ordítva a férj s csak­nem összetörte az asszony vállát mikor megragadta. — Senki ! — nyögte az asszony. Gór István egy fényes czi 1 inderkalapót pillan­tott meg a fogason. Sebes léptekkel ment odáig. Letépte. Két betűt látott a kalapban. Most már tudta, hogy inig a 'szomszéd falu­ban kártyázott és vesztett, itt is kártyázott valaki hamis kártyával és nyert. (Különben azzal a fejjel, a mely ezt a kalapot viselte, Gór István a halál udvarán fog bes: 'ni.) Az asszony nem mentegette magát, nem ta­gadott, a néma tanujelek iszonyúan vallottak. Gór István fájdalomtól és haragtól eltorzult arcczal állt előtte, fölemelte a jobb kezét s az ajtó felé mutatott: Menj ! * A kocsi kirobogott a kapun. Benne ült az asszony, nem vitt magával mást, csak egy vastag gyapjukendőbe burkolt csomagot. — Hajts 1 — kiáltá a kocsisnak, — minden ostorvágást aranynyal fizetek ! Mikor kiértek a határból, az asszony kissé fölbontotta a vastag gyapjukendőt, egy fehér gyer­mekarc tűnt abból elő. Az asszony megcsókolta. . .. Es fölsikoltott. A vihar égig érő hóoszlopokat forgatott a le­vegőben. A távolból farkasok ordítása vegyült a szélvész bömbülésébe, azután egy erős haragos férfi­hang kiáltá: — Megálljátok ! Gór István ért oda vágtató, tajtékzó paripán. — A gyermeket add vissza ! Az asszony éles kiáltást hallatott. Olyan volt az, mint az őrültnek fájdalomkaczagása. Fölkapta a gyapjukendőbe burkolt gyermeket és agy velőt tépő kiáltással nyújtotta át az urának: — Nesze, — temesd el ! EGYLETEK, TÁRSULATOK. A paksi izr. ifjúság diszegyletének újból ala­kított alapszabályai, valamint a Pinczehely- görbői önkéntes tűzoltó testület alapsza­bályai jóváhagyás végett felterjesztettek a m. kir. b el ügy miniszteri u m hoz. •< VADÁSZAT. Gróf Apponyi Sándor birtokán folyó hó 25. és 26-án nagyobb szabású vadászat volt, melyen resztvettek gróf Apponyi Géza, Bernrieder József, Perczel Dezső, Dory Pál, valamint Kossuthi Kovács Gyula vejkei körjegyző. Sok fáczánt, nyulat, fogoly! és rókát ejtettek el. Xis-Vejkén a napokban nagyobb körvadásza­tot tartott a vadászterület bérlője K. Kovács Gyula körjegyző. Elesett 22 nyúl, 2 fogoly és egy szar­vast megsebesítettek. A sikerült vadászatot pompás vadászlakoma követte, mely másnap reggelig tartott. IHODALO M. * A „Budapest“ I890-ik évi nagy képes naptára, mely Wodianer F. és Fiai ismert fővárosi könyvkiadó czégnél Gracza György szerkesztése mel­lett, —: most jelent meg a XI: évfolyamában — küldetett be szerkesztőségünkhöz. A naptár, úgy külső kiállítás, mint béltartalom tekintetében való­ban figyelmet érdemel. A nagy jutalomképen kívül — mely berámázva kép gyanánt szobadíszül hasz­nálható — több mint 50 szebbnél-szebb képet fog­lal magában. Szépirodalmi része gazdag és változa­tos, amit előre igazol az is, hogy Ábrányi Emil, Degró Alajos, Illyés Bálint, Reviczky Gyula, Murai Károly, Erdélyi Gyula, Palágyi Lajos, Sebők Zsig- mond, gróf Yay Sándor, Koroda Pál, Brody Sán­dor stb. neveivel találkozunk benne. Tiszti névtára, vásárjegyzéke s egyéb közérdekű része szintén igen pontos. A naptár ára 60 kr. Aki azonban a „Bu­dapest“ képes politikai napilapra egy esztendőre előfizet, az a szép naptárt ingyen kapja meg ; aki pedig félévre: az 40 kr kedvezményes áron. Meg­rendelhető a „Budapest“ kiadóhivatalánál vagy a fenti kiadóczégnél, (Budapest, IV. sárkantyus-utcza 2. sz.) 60 krajczárnak előleges beküldése mellett. Különben e naptár kapható minden hazai könyv­árusnál. * „A gynasium reformja“ czimü nagyérdekü füzetet bocsátott közre br. J eszenszky István M.-Ováron. A napirenden levő tárgyról nagy szak- avatottsággal ir, s bizonyára az érdeklődők mél­tányolni fogják amaz eszméket, melyeket a jeles mű fölvet, s melyek finom irálylyal és érdekesen vannak megírva. Ara 70 kr, kapható M.-Ováron Czéh Sándor könyvnyomdájában. * Érdekes pályázatot hirdet a „Magyar Szemle,“ ez a kitűnő szépirodalmi és kritikai heti­lap, mely rendkívül gazdag és értékes tartalmát pompás talány-rovattal is élénkíti. Hosszú téli es­téken igen mulatságos fejtörés az ügyes, szellemes rejtvények, talányok megfejtése. A „Magyar Szemle“ játék-rovata páratlan a maga nemében ; sok és ór- dekfoszitő uj talányt közöl hétről-hétre. Rövid óv alatt 600 rejtvény jelent meg a „Magyar Szemlé“- ben, s ez idő al itt a talányok megfejtői közt 500-nál több jutalmat sorsolt ki a szerkesztőség. JDeczember 1-én megjelent 50-ik számában pedig egy egész ol­dal talány van, melyeknek megfejtői, közt a szer­kesztőség a következő jutalmakat sorsolja ki: 1. Petőfi diszkiadását (16 írt érték.) 2. Madách Em­ber tragédiájának diszkiadását (12 frt érték.) 3. A rózsák könyve czimü diszmüvet (6 frt érték). 4. Vörösmarty lyrai költeményeit (4 frt érték). * Pályázati hirdetmény. A zenemű-kiadó­hivatal (Weinvvurm A.) Budapest, Károly-utcza 3. sz. 5 drb cs. és kir. aranyból álló dijat tűz ki egy keringő legjobb és legalkalmasabb czimére. A díjért való pályázat akkép történik, hogy a kellő czimnek, a keringő jellege szerinti kitalálása czóljából, a pá­lyázni óhajtó a keringőt megszerzi, mert fentneve- zett zenemű-kiadóhivatalban 80 kr csekély összegért kapható ; a jó és alkalmasnak talált keringő czimét a megvásárolt példányra Írva, azt név és lakhely tüzetes megjelölése mellett fenti zenemű-kiadóhiva­talnak 189Ó. évi január 1-óig beküldi. A dij kinek való kiadása 1890. évi január 15-én fog eldöntetni és hírlapokban közzétételül. * „A sertés tenyésztése és hizlalása“ czimü hasznos gazdasági munka első füzete megjelent Kovácsy és Monostori szaktanárok tollából Kocsányi és Vitéz m. kir. gazdasági tanintézeti könyv-, mű- és hangjegykereskedésében Kassán (Fő-utcza 73.) Ugyancsak az ő kiadásukban jelent meg: „A ma­gyar gazdasági szakirodalom jelesebb termékeinek jegyzéke 1860—1889.“ Ajánljuk az érdeklődök figyelmébe. Ä KÖZÖNSÉG KÖRÉBŐL.* Szakcs, 1889. nov. 25. A „Szekszárd Vidéke“ folyó évi 57-ik szá­mában „A kiváncsi postakisasszony“ czimmel egy nyílttéri közlemény jelent meg N. N. aláírással, melyre reflektálni érdekemben nem áll ugyan ; csu­pán az igazságérzet szempontjából van némi hozzá­szólásom. N. N. ur, a mint soraiból észreveszem Szakcs községnek egyes tekintélye (sic!) lehet s e mellett nagyreményű aspiráns a szakcsi postames­* E rovat alatt küzlöttokért nem válall felelősséget a Szerk. téri állomásra, melyre a nyár folytán pályázat hir- dettetett, de később a jelenlegi postamesternő visz- szahelyeztetése folytán, az visszavonatott. Hinc illáé lacrymae! Czikkező ur a postakisasszony legna­gyobb bünéül azt rója fel: „hogy a nyílt levél tar­talmát annak feladója, illetve Írója jolenlétóben han­gosan olvassa fel környezetének.“ Mindenesetre na­gyon érdekes dolgok lehettek a nyílt levelen kö­zölve, hogy a postakisassony oly sürgősen még a levél feladója jelenléteben szükségesnek találta azt (s talán hahotázás között ?) környezetének tudomá­sára hozni. Ezen tette azonban egyáltalán nem minősít­hető hivatalbeli szabálytalanságnak vagy éppen ki­hágásnak s megrovás alá is csak annyiban eshetik, a mennyiben ez által ellentétbe jött a kisasszony a jó ízlés és illem szabályaival. Hogy a csomagok felszakgatva érkeznek, ez gyakran megtörtént s egy alkalommal magam is felszólaltam ez ellen, de tüzetesebb utánnézés foly­tán kiderült, hogy a csomagok legtöbbnyire a vas­úton a hibás csomagolás következtében sérülnek meg, s a sérülés a t. postakisasszony által legfel­jebb tovább fejlesztetik, a mi női kíváncsiságának tudható be, főleg akkor, ha mint czikkező ur Írja „a csomag divatezikkeket tartalmaz. Pár évvel előbb felmerült a gyanú, hogy a kisasszony leveleket bontogat fel, de ez csupán csak gyanú maradt s bebizonyítható nem volt, arra pedig egyáltalán nem volt* eset, hogy bárkinek le­vele a kisasszony könnyelműsége folytán elveszett volna. — Ha kisasszony ellen tett feljelentések kö­vetkeztében megindított vizsgálat folytán oly súlyos szabálytalanságok és kihágások merültek volna fel, melyek folytán ő a postahivatal kezelésére alkal­matlannak Ítéltetett volna, a m. kir. postaigazga­tóság bizonyára nem késett volna őt hivatala el­vesztésével büntetni s a szakcsi postamesteri állásra „azon elég derék egyéniségek“ közöl egyet, talán éppen N. N. urat kinevezni. Minthogy azonban a postaigazgatóság semmi olyat nem talált, a mely súlyos vétség volna, s 'minthogy a postakisasszony visszahelyeztetéseért, maguk a község elöljárói és kereskedői is kérvé­nyeztek : a postakisasszonyt állásába visszahelyezte s ez által a sok pályázónak vérmes reményei meg­hiúsultak, s igy leghelyesebben teszik a község „egyes tekintélyei“ ha megnyugosznak a sors végzetében s elnézők lesznek a közkedveltségben nem álló postamesternő szeszélyei iránt. N. N. urnák pedig figyelmébe ajánlom, hogy a kíváncsiság már Éva anyánk bűne, s kisebb na­gyobb mértékben minden nőnek öröklött tulajdon­sága : miért nem lehetnénk hát elnézők a szakcsi postamesternő e tulajdonsága iránt, ha más höl­gyek kíváncsisága előtt szemet hunyunk ? Végül megjegyzem azt, hogy egy védtelen nőt a nyilvánosság előtt névtelenül támadni, sem a a lovagiasság, sem a tisztességérzet szabáyaival össze nem egyeztethető. Bús Bandi, Meghaltak Szekszárdon. 1889. évi november hó 23-tól november 30-ig. Simon Rudolf, 83 éves. aggkor. Horváth József, 9 hónapos, bélhurut. Balog Adám 71 éves, tüdőlégdag. Ku- czer Anna, 7 éves, görvélykór. Szerkesztői üzenetek. Sz. M. urhölgy ő nagyságának. Köszönet a gyönyörű költeményért; fogadja legszivélyesebb üdvözletünket. — K, J. Mözs. Térszűke miatt sajnálattal mellőznünk kellett. — Ahasver Budapest. Szives ajánlatát sajnálattal el nem fogad­hatjuk, mert a fővárosban van már rendes és jeles tollú levelezőnk. — Rigoletto. Kézirathalmaz miatt sajnálatunkra nem hozhattuk. — Abellinó. Örömmel várlak; majd az is sorra kerül. B. B. (Tamási.) Minthogy ugyanazon ügyben már érkezett egy nyilatkozat, — térszüke miatt az önét nem hozhattuk. — Sch. M. ő nsgának Szakcs. A nyilatkozatot nagy terjedelme miatt sajnálatunkra nem közölhettük. — annál is inkább, mert mint látni méltóztatik, lapunk mai számában avatott kezekből már egy nyilatkozatot közzétet­tünk. Sajtóbiróság előtt a Nagysádat megtámadó közlemény íróját készséggel megnevezzük, mert az illető teljes felelős­séget vállalt czikkeért! Nyilatkozatából mégis készséggel kiemeljük, hogy a csomagok foszlányburkolata megesik min­den postahivatalnál, ha a feladó nem elég gondosan csoma­golja be; a nyílt levelezőlapokat pedig a postakezelőnek

Next

/
Oldalképek
Tartalom