Szekszárd Vidéke, 1889 (9. évfolyam, 1-67. szám)

1889-11-23 / 57. szám

SzelcszÉLr cl *V icLélce_

Melléklet november 23-iki, 57. számhoz.

tatott, midőn a bünper elővizsgálati aktái 24 letartóztatott vádlottal együtt átadattak a kaposvári kir. törvényszék e czélra külön kirendelt vizsgálóbiiájának, Kazinczy Gábor kir. törvényszéki bírónak ez évi ápril hóban. Hogy fogalmat nyújtsunk arról, vájjon minő munkát végzett ez idő alatt Kazinczy Gábor törv. biró, megjegyezzük, hogy a kihallgatások és vizsgálat során le lett tartóztatva 48 egyén ; a bűnügyben terhelt gyanánt mutatkozik körülbelül 200 egyén, ezek közül legtöbben 40—50 külön bűntényért lesznek biróság elé állítva részint lólopásért, részint hamis lólevól készítés és használásért. Gyanús ló 400-nál több lett lefoglalva. A vizsgáló- bíró 2000-nél több kihallgatást eszközölt s van kilátás rá, hogy a bűnszövetkezet tagjai közül legalább 100 egyén fog különféle bűntényekért elítéltetni ; a bünbanda Baranya, Somogy és Zalame- gyékre terjesztette ki bűnös üzelmeit. Ha felemlítjük azt, hogy e bünperben több községi jegyző, gazdatiszt és néptanító is van belekeveredve, kik közül egy olyao néptanító gyártotta a legtöbb hamis lójárlatot, ki már egy Ízben gyilkosságért 15 évet börtönben töltött, s mégis Somogyvármegyé- nek egyik községében aktiv alkalmazásban volt, nem is igen csodálkozhatunk.

— Összevesztek a kakason. Buda Mihályné tolnai asszony kakasa a vele egyházban lakó Vol- lár Jánosné tyúkjaihoz szegődött; Vollárné a kakast tyúkjaitól elhajtotta, mire Budáné méregbe jött s a kezében levő mosófával Vollárnét annyira megverte, hogy rajta súlyos testi sértést okozott, a miért meg is tétetett ellene a feljelentés.

— Gyászhir. Szegfű Mihály czimzetes kanonok, ozorai esperes-plebános, élte 75-ik évében elhunyt Ozorán. Temetése nagy részvét mellett ment végbe a kerületi papság assistálásával.

— A hőgyószi vásáron Oberländer tolnai könyvkötészet, könyvészet és nyomdatulajdonost az ottani biró nem engedte árulni, mert az illető kereskedő nem tudta előmutatni iparengedélyét. — Utánzásra méltó, üdvös eljárás volt.

— Tűz Tolnán. Wittinger Sándor tolnai építész házánál kémónytüz ütött ki, moly a háznál lévő ezerekre menő értéket képviselő épület farakomány veszélylyel fenyegette kizárólag a tűzoltóság gyors megjelenésének és buzgalmának köszönhető volt, hogy meg-menthettók; ez alkalommal is, mint sok más tűznél Katona József tűzoltó ismételve kitüntette magat. A kémény nagyon régen lehetett kitisztítva, mert a tűz fél óránál tovább tartott.

— Sylveszter-estély. A tolnai tanítók Syl- veszter estén az ottani orgona restaurálása javára hangversenyt szándékoznak tartani érdekes és változatos műsorral.

— Süketek figyelmébe. Egy egyén, ki a már 23 év óta tartó fülzúgás- és süketségből egy egyszerű szer használata által teljesen meggyógyult, késznek nyilatkozik e gyógymód leírását német nyelven ingyen megküldeni mindazoknak, kik ez iránt hozzá fordulnak. — Czim: J. H. Nicholson, Bécs, IX., Kolingsgasse N0- 4.

VEGYESEK.

— Uj műcsarnok Budapesten. Budapest kezd mindinkább világvárosi jelleget ölteni magára. A nagyszerű építkezések folyton monuinentálisabbá teszik összbenyomását; az egyes részletek pedig valóságos meglepetést nyújtanak ujdonszerüségük és szépségük által. így legközelebb általános érdeklődés és bámulat tárgya volt a Hatvani-utczá- ban készült vasáruház, mint egyetlen és páratlan a maga nemében a continensen, és még feltűnőbbé lett a nagyszerű fénynyel berendezett Neruda-féle üzlet-terem megnyitása után ; újabban azonban az épület első emeletén megnyílt óriási csarnok kelti a közönség figyelmét, és pedig méltán, a mennyiben ott oly műélvezetet nyújtó látványosság gócz- pontja van, minő eddig Budapesten nem létezett. A Késmárky és Illés ismert ezég rendezte be ezen csarnokot állandó műtárlatnak, hol a külföld és hazai iparművészet legújabb és legszebb alkotásai vannak a leggazdagabb választékban összegyűjtve és közszemlére téve. A mi a párisi világkiállításon diszmű-áruk és fény űzési czikkekben uj és szép látható volt, a mi Anglia műipartelepein ismert eredetiséggel és geniálitással alkottatott, a mi hazánk fejlődött majolika és fayence-gyártmányaiban legszebb produkáltatok, ott díszeleg számos változatban Késmárky és Illés ezen uj műcsarnokában, mely egy nagy kiállítás gazdagságát, pompáját és műizlését egyesíti magában, mely a legkellemesebb

séta alkalmat nyújtja a nagyközönségnek a leggyö- rübb műtárgyak megszemlélhetósére. — A Késmárky és Illés ezég már rég bírja a nagy közönség bizalmát és elismerését, mert Hatvani-utczai diszmű-kereskedésóben eddig is a legszebb áruk szolgáltattak ki; kerepesi utón levő utazó czikkek és sport áruk raktárában a legjobb készítmények legjutányosabban kaphatók; a Kerepesi bazárban pedig a legnagyobb játékáru-raktára van, mely tárgyak hazai készítmények, Szólaknán árva és szegény gyermekek által a külföldi versenyárukat felülhaladó csínnal és szilárdsággal állíttatnak elő. A Hatvani utczai műcsarnokkal azonban a Késmárky és Illés ezég az első Budapesten, hogy világvárosi módon nem földszinten, hanem az első emeleten rendezte be csarnokát diszmű-tárgyak és iparművészeti készítmények állandó tárlatává, mely valóban páratlanul áll az osztrák birodalomban, s a párisi és londoni ilynemű csarnokokhoz hasonlóan — czélja, főleg alkalmat nyújtani minden iparművészeti novitás megtekinthetésóre, a nélkül, hogy az általánosan szokásos kinálgatással háborgattatnának, csupán hogy megkedvelés esetén a látott tárgyat megvehesse a szemlélő, úgy mint az minden kiállításon szokásos. — Reméljük, hogy a nagy közönség megértve és méltányolva a Késmárky és Illés ezég intentióit, tömeges látogatásával éppen úgy fel fogja karolni ezen uj vállalatát, mint az eddigieket pártfogása által a legszebb felvirágzásra juttatta.

A

on nnn példányban megjelenő „Budapest“ OU.UUU czimü képes politikai napilap, — mely immár XIII-ik évfolyamát futja, — évről-évre nagyobb elterjedésnek örvend. Ma már annyi példányban jelenik meg, hogy két rotácziós gépen nyomják, a mi hírlapirodalmunk- ban valóban páratlanul álló eset. A „Budapest“ e szokatlan elterjedését egyrészt határozott nemzeties független irányának és kitűnő tudósításainak, másrészt pedig eredeti rajzok után készült képeinek köszönheti. A „Budapest“ — nem csinálva kétluilacsos politikát, mint az mai napság már a hírlapirodalomban is szokásos — nyíltan és kitartóan Magyarország teljes állami függetlensége és önállósága mellett küzd. Azt akarja, hogy legyen önálló vámterületünk, nemzeti hadseregünk, saját bankunk, külön külképviseletünk; szóval oda törekszik, hogy hazánk minden idegen beavatkozástól menten saját maga intézhesse államügyeit. S e törekvésében politikai életünknek olyan kitűnőségei támogatják, mint Irányi Dániel, Ugrón Gábor, Madarász József, Thaly Kálmán, Polónyi Géza, Tors Kálmán, Petrich Ferencz, Lukács Gyula, Orbán Balázs, Tóth Ernő, Enyedi Lukács, Mezei Ernő stb , kiktől ismételten hozott már a „Budapest“ nagyérdekii közleményeket, s a kiknek Ígéretét birja a szerkesztőség, hogy a lapot szellemileg továbbra is támogatni fogják. De a „Budapest“ nyíltan bevallott politikai irányának szilárd és következetes magatartása mellett arra is kiváló gondot fordít, hogy olvasói úgy a hazai, mint a külföldi nevezetesebb eseményekről gyors és megbízható értesülést nyerjenek. E végből olyan levelezői kart szervezett, a minő egy lapnak sincs. Csak itt az országban 254 rendes levelezője van a „Budapestének. E mellett állandó tudósítókat tart Becsben, Belgrádban, Bukarestben, Berlinben, Konstantinápolyban, Parisban, Pétervárott, Rómában, Szófiában, Zágrábban és New-Yorkban. A párisi kiállításra külön állandó tudósítót és rajzolót küldött a „Budapest“. Turinban Kossuth Lajos nagy hazánkfia külön is fogadta ez óv nyarán a „Budapest“ rajzolóját, kitől több eredeti rajz vár megjelenésre. — A szórakoztató olvasmányokra szintén nagy súlyt helyez a „Budapest“. — Tárcza-rovata élénk és változatos; a mit eléggé igazol az is, hogy a közelmúltban irodalmunk majd mindegyik jelese felkeresne dolgozataival a „Budapest“-et. — Költeményeket hozott: Ábrányi Emiltől, Bartók Lajostól, Illyés Bálinttól, Inczédi Lászlótól, Kiss Józseftől, Komócsy Józseftől, Kisteleki Edétől, Koroda Páltól, Ney Ferencztől, Luby Sándortól, Pósa Lajostól, Petrí Mórtól, Reviczky Gyulától, Yárady Antaltól stb. — Tárczákat Írtak: Ábray Károly, Bródy Sándor, Degré Alajos, Erdélyi Gyula, Haller Jézséf gr.. Murai Károly, Porzsolt Kálmán, Sebők Zsigmond, Sziklay János, Tolnai Lajos, Vay Sándor gr. stb. Regényeire hasonlókép mindig kiváló gondot fordít a „Budapest“ ; arra törekedvén, hogy ne csak órdekfeszitők, hanem irodalmi színvonalon állók is legyenek, a mire nézve különben elég kezességet nyújtanak állandó regényírói, u. m. V. Gaál Karolina, Murai Károly, Mártonffy Frigyes, Sziklay János, Mátrai B. Béla, Tolnai Lajos stb. Ezek mellett a „Budapest“ folyvást három regényt közöl egyszerre, sőt midőn közlendőinek anyaga megengedi, négy regényt is közöl, mint azt a nyár folyamán is tette. — Ezeken kívül „L'j Budapest“ czim alatt vasárnaponként humorisztikus hotimelléklet csatol- tatik a főlaphoz egészen ingyen. E humorisztikus melléklet kifigurázza a politikai és társadalmi élet ferdeségeit, hoz jóízű adomákat, tréfás megjegyzéseket; végül pedig minden héten egy-egy talányt közöl, a melynek megfejtői között ér- tékák jutalomkőnyveket sorsol ki. — Ha még tudjuk, hogy e lap „Kis Gazda., rovata úgy a mezőgazdaságra, mint az iparügyekre kiváló gondot fordít, s a közgazdaságot — a többi lapoktól eltérőleg — akként kezeli, hogy az bárki által köny- nyen megértessék: úgy bátran elmondhatjuk, hogy a „Budapest“ — mely tényleg a legolcsóbb lap hazánkban — minden tekintetben alkalmatos arra, hogy minden magyar család állandó látogatója, házibarátja legyen. — Előfizetési ára egy hóra csak I frt, negyedévre 3 frt, félévre 6 frt, egy évre 12 frt. A „Budapest“ előfizetői még a következő kedvezményben részesülnek: A ki egész évre előfizet s az előfizetési ösz- szeget (12 frt) egyszerre küldi be, az a „Budapest“ Na^y Képes Naptárát ingyen, a ki fél évre előfizet s az előfizetési összeget (6 frt) egyszerre küldi be, az a „Budapest“ Kis Képes Naptárát ingyen, vagy a Nagy Képes Naptárt 40 krért, a ki negyedévre fizet elő s az előfizetési összeget (3 frt) egyszerre küldi be, áz a Kis Képes Mesenaptárt ingyen, vagy a Nagy Naptárt 50 krért, vagy a Kis Naptárt 25 kr kedvezményes ár mellett fogja kapni.

Mutatványszámokkal bárkinek ingyen szolgál a „Budapest“ kiadóhivatala IY. kér. Sarkantyus-utcza 3. sz. a.

hazánk legolcsóbb

Á „Kis Újság"

politikai független _ _ néplapja. — Jel„Népjólét és független Magyarország !“ Van benne jó vezérczikk, a legfontosabb politikai hírek, érdekes helyi és vidéki közlemények a legkimoritöbb tudósításban, 2 érdek- feszitő regény, stb. Előfizetési árak : 1 hóra 75 kr; egy negyed évre 2 frt 25 kr; egy fél évre 4 frt 50 kr. — Mutatványszámokat ingyen küld a „Kis Újság“ kiadóhivatala, Budapest, IV. kér., Sarkantyus-utcza 3. szám.

— A dohányzás és a ragálybetegségek. Egy franczia szaklap, a „Revue generale de elin et de tlierap.“ megfigyelései szerint a dohányzás és szivarfüst kitűnő óvszernek bizonyult a sárga láz és & sárga láz baczillusainak fejlődése ellen. Más ragályos betegségek ellen is kitűnő védelmet ad a dohányfüst, azért tehát járványos ragályok esetén igen ajánylatos a dohányzás.

— Hírlapi statisztika. A hírlapirodalom terén az európai államok közt Németország foglalja el az első helyet. — Ez országban 5.500 hírlap lát napvilágot s ezek között van 800 napilap. Németország után következik : Angii 3000-rel (köztük 809 nayilap; Francziaország 2.819-czel (köztük 700 napi lap) ; Olaszországé 1.400-zal (köztük 170 napilap); Ausztria-Magyarország 1.200-zal (köztük 150 napilap); Spanyolország 850-el (köztük 280 napilap); Oroszország 800-zal, és Swájcz 450-el stk. Az Európában nyomtatott hírlapok száma

20.000 rúg. Ázsiában 3.000 lap jelenik meg és legnagyobb része japánban és Angol-Indiában. Afrikában csak 200 hírlap lát napvilágot. Ausztráliában pedig 700. L)e a sajtó igazi hazája mégis Amerika, a hol naponta 12.500 hírlap jelenik meg. A statisztikusok számításai szerint átlag 82.600 olvasó jut egy-egy hírlapra.

V I D É K R ő L.

Bonyhád.

E becses lap — ugylátszik rendes — bonyhádi tudósítója R. az 52. számban több újdonságot közöl, még pedig egyik-másikát élezés alakban akarta leírni, csakhogy elfelejtett minden olvasónak csiklandozó eszközt rendelni, melylyel magát nevetésre ingerelje és megjelölni a helyet, hol kell nevetni.

Ugyanis „elkésve" tudósítja e becses lap t. olvasóit, hogy nálunk jótékonyczólu hangverseny tartatott. Elmondja, hogy „ily tudósítással kár a nyomdafestéket koptatni.“ Mint a t. szerkesztő ur helyesen megjegyzé, nem kár, mert ez oly hangverseny volt — mint az eredmény is mutatá — a minőt nem hamar sikerül összehozni, kivált ily kis provincziális városban, minő Bonyhád.

Kritikát nem akart a t. tudósitó Írni, mit helyesen is tett, mert a hangverseny műszaki részéről kritikát mondani nem is hivatott; de azért mond kritikát, még pedig olyat, a melyet az illető közreműködött műkedvelőkre nézve nem előnyösen lehetne magyarázni. Pl. azt mondja : „A jelenlevők úgyis előre tudták, kitől mi várható“. Továbbá: „Hogy a szereplők tőlük telhetőleg mindent megtettek“. Aki nem volt jelen a hangversenyen, vagy aki nem ismeri a közreműködött műkedvelők zeneképességét, az úgy is ítélheti, mint R. tudósitó : no ! megtettek, amit tehettek, többet nem is vártunk tőlük.

Én, ki konyitok keveset a zenéhez, elmondhatom, hogy minden egyes előadott darab várakozásomat fölülmúlta, és ciodálkozásomnak kell kifejezést adnom, hogy ily kis helyen, minő szerény községünk, annyi alaposan képzett zenész találtatott. T. tudósitó felemlíti Forberger László ur kétszeres érdemeit, mivel cziczája az első képet széttépte, és ő egy második sikerült allegorikus képet rajzolt. En nem akarok Forberger László ur rendezői érdeméből, — annál kevésbé rajzképességéből egy mákszemnyit sem levonni, de ha a t. tudósitó valakinek az érdemét felemlité, akkor még többeket is fel kellett volna említeni, kiknek ha nem is több, — de annyi érdemük mindenesetre van, mint Forberger urnák. Ha Hofer és Müller zenetanitó urakat, kik az egyes zenedarabok betanításával fáradoztak, vagy másik kartársát Kirchner Károly urat nem is tartotta érdemesnek a felemlitésre, de Bony- hády Perczel Crescencia urhölgynek e hangverseny körüli kiváló érdemei mégis csak megemlítést érdemeltek volna. Ezek szerény észrevételeim a hangversenyre vonatkozó tudósításra.

R. tudósitó, midőn ismételten újdonságokat közöl ipariskolánkról, csekélységemről is szives megemlékezni S. J. betűk alatt, és ipariskolánkról irt első tudósítására irt czáfolatomat „körmönfont“-nak mondja. Hogy az mennyire „körmönfont“, annak megítélését a t. olvasóra bízom. (Lásd e b. lap folyó évi 43. számát.)

Azt súgja R. e b. lap olvasóinak, hogy a „képviselő-testület“ (értsd a közs. képviselő-testüle