Szekszárd Vidéke, 1889 (9. évfolyam, 1-67. szám)
1889-11-13 / 53. szám
SzekiszéiircL "V id_élk:e_ tüntetik ki azokat is, kik iparukat művészeti irányban f e j l e s z t i k és e tekintetben figyelemre méltó sikert képesek felmutatni. Az érmek elnyerésére pályázhat minden Magyarországban lakó, illetőleg Magyarországban ipartelepekkel bíró egyén. A pályázat az orsz. iparegyesület igazgatóságához ez évi deczember 31-ig nyújtandó be s abhoz melléklendők mindazon iratok és bizonyítékok, melyek az érem elnyerésére szükségesek. Az igazgatóság a kiküldött szakértő bizottságok ajánlására ítéli oda az érmeket s azokat a hozzájuk járuló okmánnyal együtt a legközelebbi rendes közgyűlésen ünnepélyesen osztják ki. bíróságok köréből. A tamásii Járásbíróságnál megüresedett aljegyzői állásra pályázat van hirdetve. A törvényszék területéről a joggyakornokok közül ez állásra a szükséges kvalifikáczióval Módly Béla törvényszéki és Dreven Lajos paksi járásbirósági joggyakornokok bírnak. Feltételes szabadságra bocsátás. A rabfelügyelő bizottság november 11-én a törvényszéki elnöki helyiségben ülést tartott, melyen Nagy Fe- reneznó Tretykó Erzse hamistanuságtétel miatt 2 évi fegyházra itéltre, valamint Pap József lopás miatt szintén 2 évi fegyházra itéltre nézve a feltételes szabadságra bocsátást hozta javaslatba. TOLNAMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET KÖRŰBŐL. Felhívás. A tolnamegyei gazdasági egyesület — a „magyar gazdák“ hadsereg ellátási szövetkezetétől megrendelést kapott 3000 métermázsa zabnak szállítására, — tisztelettel kérjük egyesületünk tagjait, kik feles mennyiségű zabbal (vaggon rakományban) rendelkeznek, méter-mázsánként 7-20—7-40 kr egyletünk titkári hivatalának mielőbb bejelenteni szívesek legyenek. Dr. Koboz Zoltán, egyes, titkár. • HELYI HÍREK. — A nagyvendégiő bérbeadása. Szekszárd nagyközség képviselőtestülete jóváhagyta a hármas bizottságnak Tóth Gyula jelenlegi bérlővel megkötött szerződését a nagy vendéglő bérbeadását illetőleg. Tóth Gyula fizet évi bérösszeg fejében 2500 irtot, az összes állami és a községi adóterheket viseli, s a belső, kisebb javításokat eszközli. A bérlet egy évre szól. — Az afrikai missió javára a vasárnap tartott prédikáczió és előadás — hallomásunk szerint — körülbelől 120 irtot hozott. Zimmermann István, jezsuita hittérítő hétfőn Budapestre utazott, a honnan Kómába megy a generálishoz. Később viszszater még Magyarországba adományokat gyűjteni és- jövő február végén indul Afrikába, négerei közé. Az előadásról és Zimmermann missionarius eddigi élete lefolyásáról részletes és alapos tudósítást fogunk közleni lapunk szombati számában. A Klein-féle korcsmában hirtelen halállal kimúlt egyén, kinek haláláról lapunk egyik múlt számában megemlékeztünk, rácz-inecskei (Bárányára egye) illetőségű Kovács István volt. Örökösei jelentkezvén a főszolgabiróságnál, a halálesetről felvett jegyzőkönyvet s csatolmányait, úgy a letétben volt 14 frt 67 krt kiutalványozni kérték, ami meg is történt. — Az állandó kataszteri munkálatok jövő évi programmját már megállapította a pénzügy- miniszter. Ezek szerint a mérnöki helyszínelés a jövő óv folyamában Tolnamegyében rendszeresen végbe fog menni. Mindezeken félül még a mérnöki nyilvántartás fog . vezettetni, s a tlkvi betétek szerkesztéséhez megkivántató térképmásolatok is el fognak készíttetni. — „Az őszi rózsák“ czimű Büky György pónzügyigázgatói helyettes által irt melodikus és igen sikerült keringő megjelent Krammer Vilmos helybeli könyvkereskedő kiadásában igen szép kiállításban. Ara helyben 60 kr., vidékre keresztkötés alatt küldve 65 kr., valóban igen csekély ár a szép zeneműért, s a vállalkozó épen azért szabott ily jutányos árt a keringőnek, hogy annál nagyobb elterjedést biztosítson neki. — A kir. tábla decentralizálása tárgyában a budapesti ügyvédi kamara — mint az Ü. L. Írja — fölterjesztést intézett az igazságügyminiszterhez, melyben kifejti, hogy a budapesti kir. tábla területén 8, a marosvásárhelyi kir. tábla területén pedig 1 és igy összesen 9 kerületi másodbiróságot, illetőleg „feltörvényszéket“ tökéletesen kielégítőnek tart. A városok, melyekben kir. táblák volnának felálli- tandók, a felterjesztés szerint a következők : Budapest, Debreczen, Kassa, Sopron, Pozsony, Temesvár, Szeged, Pécs és Kolozsvár. Fiúmét, helyi távolsága daczára Budapesthez esatoltatni javasolja a kamara közjogi indokokból. Fiume részére önálló másodfolyamodásu bíróság fölállítását nem javasolja a kamara közjogi indokokból. Nagy nehézségekbe ütközik a pécsi kir. tábla területének megállapítása, mert e város vasúti összeköttetései a vidékkel a lehető legszerencsétlenebbek. Helyette esetleg Nagy-Kanizsa volna figyelembe vehető, melynek közvetlen vasúti összeköttetései vannak. Véleményünk szerint Tolna, Baranya, Somogy, K a p o s- vár volna a legalkalmasabb központ. — A postatakarékpénztár köréből. Kimutatás a m. kir. postatakarékpénztár 1889. évi október havi forgalmáról. — 1889. évi október havában 36,038 betéttel 404,486 frt 11 kr tétetett be. — 11,268 felmondás alapján 365,246 frt 46 kr fizettetett vissza. — Az 1889. évi október havi tiszta betét összeg 39,239 frt 65 kr. A megelőző év megfelelő szakában 33,955 betéttel 275,057 frt 07 kr tétetett be. — 10,050 felmondás alapján 234,421 frt 81 kifizettetett vissza. — Az 1888. évi október havi tiszta betétösszeg 40,635 frt 26 kr. — Az összforgalom 1889. október havában 769,732 frt 57 krt, az előző óv hason szakában pedig 509,478 frt 88 krt tett ki. — 1889. évi október havában vásároltatott 5%-os magyar papirjáradék a kir. postatakarékpénztár számára névór.tékben 17,000 frt. — Különböző értékpapír a betevők számára névértúkken 83,200 frt, tehát összesen 100,200 frt névértékű értékpapír. — 1889. évi október havában belépett uj betevő 5,128, kilépett 3,258. A betevők számában szaporodás 1,870, A betevők száma 1889. évi szeptember 30-án volt 145,798. Az összes betevők száma 1889. évi október hó 31-én 147,668. A kir. postatakarékpénztár számára vásárolt és saját tulajdonát képező 5%-os magyar papirjáradék nóvértóke 1889. évi október 31-ón 3.832,400 frt. — A betevők által 1886. évi február l-jétől 1889. évi október 31-ig megtakarított tiszta betétösszeg 3.584,511 frt 79 kr. A járadékkönyvecskékre elhelyezett értékpapírok nóvértéke 675,800 frt. A betevők által 1889. évi október hó 31-ig megtakarított összeg tehát 4.260,311 frt 79 kr. Budapest, 1889. évi november hó 4-ón. — M. kir. postatakarékpénztár. — Vasutiigy. A szekszárd-baranyavári vasút ügye, ugylátszik, közel áll már a megvalósuláshoz. Mint Budapestről Írják, — Vesztei’ Imre ország- gyűlési képviselő ezen vonalszakasz felépítése miatt előmunkálati engedélyért folyamodott a miniszterhez, ki megígérte, hogy a vasút kiépítésének tervét támogatni fogja. — Szénkénegezési tanfolyam a budapesti vinczellérkópezdónél. A földmivelósi miniszter utasítása folytán dr. Horváth Géza a filokszela-kisórleti állomás főnöke, a vinczellérképezdei tanárok és vándortanárok részére szénkénegezési tanfolyamot tart. Szekszárdról Nits István, a szőlészeti és kertészeti tanfolyam vezetője, e tanfolyamon szintén részt fog venni. — Megszólalt siketnéma. A központi járási főszolgabirósághoz kisértetett a decsi elöljáróság folyó hó 7-én egy engedély nélküli kéregetőt, ki siketnémának adta ki magát. A szolgabiróság előtt is erősen játszotta szerepét s Boda Aladár járási írnok a siketnómák jel-beszédével igyekezett kivenni belőle a vallomást. A jelbeszédet némileg értette is, de közben elég gyanuokot is adott arra, hogy csan- ugyan szimulál. Végre is D ö r y László szolgabiró erélyes fellépése után megoldta a siketnéma nyelvét és elkezdett beszélni! Bevallotta, hogy Spiegel Jakab, misztótfalus szatmármegyei illetőségű, t a 1 m u d tanuló; s egyúttal kisült, hogy már 5—6 óv előtt is volt Másnap már teljesen elmaradt a kis mérges, megsértett emberke. Ez által ama kis márványasztal óriásit veszített politikai jelentőségéből és európai fontosságából, mert a nemzetközi kérdések megoldatlanul maradtak ... Marczaliban. Nem volt publikum ; nem volt türelmes haigatóság a kis görhes „Dobzse László“ hiányában. A marczalii kaszinói asztal megszűnt Európa sorsát intéző nagyhatalom lenni. Egy ideig a tiszttartó és Kalivoda fiskális el-elmondogatták, hogy már ki az ördög gondolta volna, hogy az a patyikus olyan korlátolt eszű ember legyen ? Hogy maradhatott el igy ! Hogy volt képes igy megrontani a társaságot! ügy voltak a kis görhes patikárussal, mint mikor az óra szerkezetéből valami kis jelentéktelen szegecske kihull. Egy ideig még jól, rosszul csak eljár, elketyeg az óra; de járása egyre lassúbb lesz; a kerekek meg-mogakadnak; végre teljeson megáll. A hires marczalii asztal mellett is igy csendesült el lassankint teljesen az élet. Később elmaradt a tiszttartó is. A fiskális volt legkitartóbb. Körül-beliil két hétig teljesen egyedül üldögélt a megszokott helyen. Kiszívott pár pipa dohányt ; megivott b ef ej ez tető ü l pár deezi borocskát; elgondolkozott a világ folyásáról. Fel-felsóhajtott, hogy : — Oh tempóra, oh mores ! — Oh asini, oh boves ! Azután vette botját és haza ballagott. Később ő is elmaradt. Az asztal át lett adva a történelemnek. Pedig nagy kár, hogy a marczali diplomatia feloszlott, mert hajmeresztő dolgok történtek. Ausztria és Magyarország occupálta Boszniát. Bismark pronuncziálta a véd- és dacz-szövetséget; a római pápa ott akarta hagyni az „örök-várost.“ És a többi. A tiszttartó patyikus és fiskális körül-belül két esztendőn át csak messziről látták egymást nagy ritkán. Egyszer a tiszttartó a patika előtt haladt el. A patikárus kiugrott a patikából s lelkendezve futott a tiszttartó után : — Tiszttartó ur! Órácskám ! baratocskam ! ■— Mi baj patikarus barátom '? Kalivoda jarja vigit1 — Ne beszéljen ! ■— Bizony Isten ! Komolyan mondok. — Bosszul van ? — Mondok hogy jarja vigit. Nem megnizünk? — Nem bánom ! Hát jöjjön ! A patikárus visszafutott a felöltőjéért és kalapjáért. Egyúttal fölkapta Íróasztaláról a mindig ott álló órczfeszíiletet és felöltője belső zsebébe rejtette.- — Pompás alkalom lesz ez — gondolta magában — megtéríteni az istentelen Kalivodát, hogy legalább ineggyónjók. Mert mig kitelmk a gonosz prókátor lelkitől, hogy pokolba menne.“ A patikárus és tiszttartó együtt értek Kali- vodához. A fiskális nőtlen ember volt. Agya mellett egy öreg nő ült ápolóul. Midőn a két látogató a besötétitett szobába lépett, Kalivoda fal felé volt fordulva. A patikárus szép csendesen oda lépett a beteg ágyához s megadván elővette az érczfeszüle- tet s a beteg fölé tartotta. — Kalivoda ! baratocskam ! ismored-e eztetat ? A beteg vonagló ajkain megint megjelent az a sarcasticus mosoly s úgy nyögte : — Hogy ne is . . . mer . .. nem ... Iszen ... már .. . Jeruzsálembe ... is ... szamár ... vitte... Azután falnak fordult és ... meghalt. Szalay Sándor-
