Szekszárd Vidéke, 1889 (9. évfolyam, 1-67. szám)
1889-11-06 / 51. szám
Az élet rég elfeledtette velem a keserű, édes emlékű estét, a kis zúgó fenyvest gyepüs dombjaival és sárga szerte viruló csÜlagvirágávil, melynek tölcsér alakú sorából lánezokat fűztünk egykor . . . Egészen más este volt ez a melyikről most beszélek. Sehol semmi nyoma a virulásnak, merev fehérségben terült el, piheht a tájék, a fákat boritó zúzmara meg-meg csillant a lenyugvó fényben. Az alkony szétválaszthatni egységbe olvasztotta össze a havas vidéket az ezüstös fellegekkel tarkáit égbolttal! Merengve néztem. Szivem összeszorult, valamely aggódó fájó érzelem öszpontosult benne, s áttsajgott idegeimen, arczomba kergetve a forró vért. Mit nem — mennyi szépet vártam az élettől, sehol — semmi . . . Úgy jártam vele, mint a gyermek a távolról megbámult játékszerrel, melyet bűvösnek, különösnek vél s bírásáért remeg, midőn az övé lesz szétbontja, összevizsgálja a bámult, óhajtott tárgyat s akkor látja, hogy semmi . . . . s mennyire csalódott! . . . Nézem a távol elmosódó körrajzát s szomorú gondolatokkal foglalkozom. Igen, nincs sehol semmi, ilyen üres az élet is mint az előttem elterülő fehér burkolat, melynek síkjára még egyetlen szálkát sem hordott a kósza szól! . . . Kell, hogy végre e végtelen üresség belopja magát a szívbe, a lélekbe, s ha ott is üressé, rideggé vált minden, ez a legszomorubb s legfájóbb mozzanat a lélek világában ! . . . Köröttem apró utczai gyermekek játszanak pajzán nevetéssel, kigyult arczczal fáradozva eg; fél öl magas hóember felépítésén, meghajigáljál egymást hógolyókkal, futnak, évelődnek s aztán foly tátják a munkát tovább .... Szemem reájok téved. S nem tudom hamarjában szánjam avag irigyeljem e kis mitsemtudó teremtéseket. Nézem egy ideig, aztán boszantani kezd főj kozódó vidámságuk, mely oly élénk ellentétben vaj borús kedélyálapotommal, szeretném nekik meg mondani sorsukat I h A szerelem mámor, a szeretet önámitás, barátság érdek, a virágok hervadók, — s a szí k a magasztosnak látszó fény semmi más, mint is iórcztűz, mely ingoványba vész .... k Ezt akarom mondani s ekkor történik valara Semmi különös! h Megkondul az estharang — hangja fenség n sen, ünnepélyesen terjeng az órczes téli levegőt ölti be a nyugalmas völgyet. a A gyermekek veres, hidegtől dermedt kea v Dől kihull a hógolyó s egybe kulcsolódik ! Egw h gyermekcsoport mellett álló kis szöszhaju leáni h reserves sírásra fakadt, hasztalan igyekezvén CB n ütni a tömött kemény hóban, k Kopott öltönyü fiatal asszony közeleg é gyengéden emeli fel a kis gyermeket letörli k ji rötónyével fagyos könyes arczocskájáról, aztán ege eszi parányi nedves kezecskéit s halkan figyelik- c éti az ünnepélyesen csengő harangszóra csak jy- a íyit mondva: „Imádkozzál kis leányom!“ n Mint egy régen hallott édes dal távolból e- ti énk hangzó üteme úgy érintette szivemet! . h .... Könyek, égő könyek áztatják arczfat l hózománczos láthatár az enyészet színét mán k •iselő táj felett fény, édes világitó biztató fén 11- ti an meg . . . benépesül a tompa merevseien .ti )ihenő táj, képzeletemben felélénkül ama csdes sjszaka, látom újra a bujkáló holdfényt, a meört ti iszó fellegek alól előtünedező csodás fantasjkus v uhanó alakokat, érezem a kései virágok ítiéz, n lervatag illatát s az édes megnyugtató — cíkot. o ízt veszem észre, hogy ott állok az imározó s ;yermekcsoport mellett egybe kulcsolt kezekll s ji . nyugalom, mely e pillanatban a mindenséd be- i] ölti s az eszményivel egyesül, bevonul lassa las- k an az én szivemben is. Egykor játékaimat, — ma az élet fájti mát k eledve alszom el azzal az édes „régi“ ékkai a omlokomou .... j t olnameg’yei Hölgyek Lapja. CSARNOK. Divatos bánat. Gyászruhában, könyhullatva Lép be hozzám egy leány ; Gyermek ő még, életének Alig van még tavaszán. Ében hajzat keretében Márvány homlok, halvány arcz ; Ártatlanság kék szemében, Kebelében fájó harcz. Ajka remeg, majd meg mosoly Vonul rajta gyorsan át, Mintha villám ragyogna be Zivataros éjszakát. Vógy erőt hát fájdalmadon S mondd el búdat énnekem, Nem illik a kishitűség Korodhoz még gyermekem ! — Anyám özvegy, én meg árva, Mindenünk egy varrógép, Dolgozunk is éjjel-nappal, Égnek hála, erőnk ép. Hogyha látná jó gépünket, Mint a tükör úgy ragyog, Öltései mint a gyöngyök Egyformák és nem nagyok. Zöreje ah, olyan kedves, Mint megannyi madárdal; Hogyha gyötör éhség, bánat, Az ő szava vigasztal. Ha léhűtő mázos szava Szépelegni kezd nekem, Gépem hangos zörejével Azonnal elkergetem. Jóltevőnk ő, őrangyalunk, Magasztalnám . . . évekig. Es most . . . adóhátralékban Jó gépemet elviszik. —& Rigoletto. A keztyü. történetéből. Manapság a keztyü úgy a női, mint a férfi toalettben nélkiilözhetlen. Nincsen olyan ünnepélyes alkalom, melyen keztyü nélkül megjelenni lehessen. Sőt még fényes isteni tiszteleten is a pontifex aranynyal hímzett keztyüt húz. A keztyü ily nagy szerepénél fogva nem lesz tán érdektelen annak történetéről egyet-mást elmondani. A mai napig sem tudjuk, mikor találták föl a keztyüt ; azt sem tudjuk, hogy egyháziak vagy világiak találmánya-e. Annyi azonban kétségtelen, hogy már 1184-ben használtak a papok a templomi szertartásokhoz keztyüt, nem említve azt, hogy már a zsidó farizeusok a frigyszekrénynél valami kézburkot használtak. A keztyü története a mily homályos az elején, éppen olyan érdekes a középkorban. L Pál orosz czár kedvesének Gagarin her- czegnőnek azzal kedveskedett egy alkalommal, hogy a Mihály-palota azon termét, melyben a herczeg- nőt fogadta, rózsalevelekkel hintette be, mert úgy tudta, hogy a herczegnő kezein rózsaszínű keztyük lesznek. A középkorban a legmegtisztelőbb ajándék a keztyü volt, mig arczba dobva a legnagyobb sértés jele. ügy adva, számos boldog szerelem postája, úgy dobva temérdek gyász és vérontás hírnöke. A keztyü végre oly nagy tért foglalt el a társadalomban, hogy nemcsak az udvariasság és lovagiasság jele, hanem a boszu eszköze is lett: számos esetben használták föl mérgezésekre. Franczia- országban először Medici Katalin elégítette ki bo- szuját mérgezett keztyükkel s még St. Simon idejében is nem egyszer szerepeltek, legalább emlékirataiban. Valami Hauteéine úrról azt mondják, hogy keztyü vei küldötték a másvilágra. Grammont irataiban is találunk számos érdekes apróságot a keztyü történetéről. A többi közt azt állítja, hogy egy előkelő angolnő keztyüt küldött egyik vetélytársának „egyik titkos tisztelője“ nevében, a ki ugyan oly keztyükét Ígért viselni egy udvari bálon. Ugyanakkor hasonló keztyüket küldött egy másik titkos szépségnek is ugyanazon titkos tisztelő nevében, úgy hogy az illető gavallérhoz egyszerre két urhölgy rohant a bál alkalmával, a kik aztán a titkos imádóért olyan botrányt csaptak a parketton, hogy Londonban egy álló hétig egyébről sem beszéltek. DB o i* s s z e ztl e k:_ I- .A. titok:. A titok csak egynél titok Rejtett forrás, melyből csupán Még egyetlen ember ivott ! Titok, kettőnél már patak, Mely — lassan bár, tovább lialad S háromnál, négynél nagy : folyó! — Ihat’ belőle — millió! XI- _A_ lii-fc_ Csodás mikroskóp az ember hite : Erdőt látsz rajt’ már egy mag semmibe! III_ -A- "becsületOlyan a becsület Mint az, aranybánya : Ki bányássza mélyben. Annak nem hoz éppen : Sokat a konyhára 1 * És nyikorgó szekér A becsület soknál, Csak a kenést várja : Akkor vigabban jár! * Komisz bakkancs a becsület Hej elnyúzni gyorsan lehet! Csak hogy próbálj vetni rája Foltot, azt oszt’ ki nem állja! * A becsület: hitbizomány, Jöjjön bármily rossz pillanat, Elfecsérelned nem lehet: Mert ezt csak növelni szabad! * Becsület szivedben Legyen Isten — maga: Semmit ne tehess, mi Nincs tudva általa! I"V_ -A. szerelem. Fináncz a szerelem, Nincs ennek zár, lakat: Feldúlja a szivet S aztán — odább — szalad! * A szerelem : handle zsidó, Mindenkihez benéz, bemegy, Sok időbe kerül aztán : Mig kituszkolod, kivered! "V. .A. pletyka. A pletyka : nagy, kiéhezett egér : Csemege ennek minden, mit csak ér ! •* A pletyka: czél nélkül s mégis Örökre forgó : szélmalom, Ha még szemet darálna, de Szemét s gaz jár a garaton ! "VI- .A. gazdagság. A gazdagság : Angol tapasz : Nagyon sok foltot elfed az! VII. A rágalom. A rágalom gyorsan Ki ár adott patak : Annál jobban piszkol, rondit, Mennél tovább halad! VIII. -A. gondolat. A gondolat soknál Madár, fecske madár! S nem azért tán, hogy sebesen, De mert oly alant jár ! Bodnár István. Apróságok. Vállfiiző és magas sarok. Londonban a minap egy nőegylet ülésén Cormiebad Stopes asszony, kiről nem tudjuk fiatal-e, vén-e, szép-e vagy anya-e, előadást tartott a női öltözékekről és élesen megtámadta a modern divat kártékony voltát. Elmondta, hogy még az egyesület tagjai is nagyon eltérő véleménynyel vannak a mostani női divat felől, de abban mind megegyeznek, hogy ideje volna valami egyszerűbb divatot léptetni életbe. Stopes asszony két osztályba sorozza a női divatot. — Az egyikbe
