Szekszárd Vidéke, 1889 (9. évfolyam, 1-67. szám)
1889-10-23 / 47. szám
IX. évfolyam. 1889. 47. szám. Szekszárd, szerda, október 23. SZEKSZÁRD VIDÉKÉ. TOLJST-A. törvényhatósági, tanügyi és közgazdasági érdekeit képviselő társadalmi és szépirodalmi lap. A tolnamegyei gazdasági egyesület s a szekszárdi szőlészeti és kertészeti tanfolyam hivatalos közlönye. Előfizetési ár ; Egész évre.........................-6 frt. Fél évre ....................................3 frt. Évn egyedre .... 1 frt 50 kr. A lap szellemi részére vonatkozó közlemények, úgy a hirdetési és előfizetési pénzek a szor- kesztüséghez küldendők. HVTeg-j elexiik: lieten.lcén.'t kétszer z szerdán és szombaton. Szerkesztőség: Sétpatak-utcza 1113. sz. Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 172. sz. ZESZixdetési cLijalc:: Három hasábos petit sor 15 kr, ugyanaz a nyilttérben 20 kr. Bírósági árverési hirdetmények: 200 szóig bélyeggel együtt 3 frt. 200-300-ig „ „ 4 frt. 3u0-400-ig „ „ 5 frt. Főműnkatárs: Székely Ferencz, Felelős szerkesztő és laptulajdonos: G e i g* e r Gyula. Lapkiadó : Ujfaiusy Lajos. A „Szekszárd Vidéke“ most már 30^ kétszer *!#l jelenik meg hetenként. Előfizetési ára mégis 6 fi t marad. .A. nép erkölcse. A szekszárdi kir. törvényszék a minap hirdette ki a legfőbb itélőszék Ítéletét, mely egy polgárembert bűntársaival együtt halálra Ítélt' — apa- gyilkosságért; alig pár napra rá a kaposvári kir. törvényszék is Ítélt hisonló ügyben: egy beleznai embert gyilkoltak meg saját gyermekei, anyjuk az áldozat bites neje ösztönzésére. A kaposvári törvényszék kegyelmesebb volt, mint a szekszárdi és a felsőbb bíróságok, mert az apa és hitves-gyilkosokat élethosszig tartó fegyházra ítélte, daczára annak, hogy ebben a bűnesetben sem a vizsgálat, sem a végtárgyalás folyamán egyetlen momentum sem merült fel, mely a gyilkosság, az apagyilkosság iszonyatos bűnében büntetőjogi szempontból enyhítő körülményül lett volna beszámítható; de az egész dráma lefolyásában sem találunk semmit, a mi aethikai szempontból igazolná az elnézést, a szánalmat, mert a bűntett indító oka egyedül az aljas hírvágy volt, melynek gátat vetett életében a takarékos, józan életű apa, ki nem tűrte ingyenélő neje és fiai tunyaságát és pazarlását. Lehet, hogy a kir. törvényszék a legsúlyosabb Ítélet kiszabásánál nem az aethikai indokokra helyez súlyt, hanem a társadalmiakra, minek folytán az apagyilkost, ki csak egy ember élete és vagyonára tör, kevésbbé tartja bűnösnek, mint a rablógyilkost, ki az egész társadalom bőszült ellensége. Nem azért hoztuk fel ezt, mintha a kir. törvényszék ítéletét kívánnánk bonczkés alá venni, de A „Szekszárd Vidéke“ tárczája. Minek nevezzelek. Paródia. Minek nevezzelek, Ha a perpatvar lármájában Mérges szemednek vad tekintetét Reszketve nézik szemeim, Miként ha most látnák először E vad macska nézést, A melynek minden sugára Három ágú hegyes vasvilla, Me!y kegyetlenül szúr, döföd — Minek nevezzelek. Minek nevezzelek, Ha rám röpíted Tekinteted, Ezt a ezivódó vércsét, A melynek minden tolla Egy hátamhoz vágott toliseprő, Mely kabátomat belisztezi, S melynek érintése hátamon A kefének sokszor dolgot ád, Minek nevezzelek ? Minek nevezzelek, Ha felsivítnak hangjaid, E hangok, melyeket ha hallanak felhozzuk, mint egy adatát a nép erkölcsi állapotának, melyet igen érdemesnek találunk a raedi- táczióra. Az ily nagy bűntények ritkák : mert a bün- tevőket a törvény ereje riasztja vissza s épen ebben van a meditáczió szüksége. A viszonyok, melyek az ily bűntények elkövetését vagy tervezését megérlelik, már nem oly ritkák népünk életében. Népünk legnagyobbrészt földmivelésből él és sajátos viszonyainál fogva, családonként kötve van egy kisbirtokhoz, melyet művel s melyen kívül nem igen van más keresete. Ha a család szaporodik, a gyermekek fölnevelkedésével azok igényei is nőnek, a kisbirtok a felnőtt nemzedéket nem igen bírja eltartani ; a munkában tehetetlenekké vált öregeknek a vagyonnal való rendelkezést és a jövedelem kizárólagos élvezését biztosítja a törvény, minek folytán az ifjabb, de már nagy kort ért nemzedék sorsa a súlyos munka és nélkülözés. Csoda-e, ha ily körülmények közt a durva munka és nélkülözések terhe majd elviselhetetlen sulylyal nehezedik azok kedélyére, kik koruknál fogva oly jogosan és természetesen vágyódnak az élvezetek és önnállóság s az ezt biztositó vagyon után ? Csoda-e, ha a vallásos érzelem s a miveltség melegétől föl nem engesztelt szív féktelen vágyában bűnre, bármily borzasztó bűnre vetemedik azzal szemben, ki habár atyja is, de boldogulása útjában áll'? . . . Nem is az erkölcsi romlottság, hanem a minden erkölcsi érzéket csirájában elnyomó életviszonyokban keresendő a bűn igazi oka!... Tehát nem a büntetés brutális szigorában van az orvossága a bajnak, hanem a nép életviszonyainak kedvezőbbé alakításában kell keresni a javítás utját. Szakácsnő, szobalány, Abrázatjuk ólom-fehér leszen, Azt gondolván, hogy itt a „ne mulass“ S a seprünyól, a főzőkanál Hátukhoz fognak verődni — Minek nevezzelek ? Minek nevezzelek, Ha ajkaimhoz ér Eársony kacsodnak izmos tenyere S minden fogam úgy meginog helyében, Mint részeg, ki egyensúlyt vesztve jár; S homályba borul a szemem, Megrázkódik fejemben, a velő, S minden rejtélyes irtózatát Árasztja rám a házi boldogság — Minek nevezzelek ? Minek nevezzelek, Déli álmaim zavarója, Ajtó- és ablak-csapdosás, Boszorka lánya, Legvak m erő b b bátorságom at Fel sem vevő ördöngös gráczia, Házamnak egyedüli, De két ördögnél bátrabb amazonja Szép, drága, nyelves hitvesem — Minek nevezzelek ? N agy- K aj d ács. Rliadam antus. Ez igazolja a kaposvári törvényszék emberséges felfogását is a büntetés kiszabásánál. Ám a nép életviszonyainak javítása első sorban törvényhozási utón volna eszközölhető s a törvény rendeléséhez még járulnia kellene a népneve- lós törvényileg biztosított vallásos irányának és a társadalom gondos segítő kezének. A magyar örökségi és családi jog éppen most van kodiíikáczió alatt; ebben kellene a magyar nép viszonyaihoz és a szükséghez ^képest megállapítani a családtagok jogait a közös vagyon élvezetében és a háztartásban; elvitathatlan, a törvény által biztosított jogokat kell adni a szülők önkénye ellenében a felnőtt gyermekeknek, kik a vagyon fentar- tásában dolgoznak, viszont ezek túlkapásai ellen törvényileg kell megvédelmezni az elaggott szülőket. A mindennapi élet szomorú példáit mutatja azon visszás állapotoknak, melyek a paraszt családokban az egyes tagok erkölcsi tönkremenetelét okozzák. Látunk elaggott szülőket, kiket a felnőtt gyermekek egyszerűen kidobnak az ősi vagyonból, s hogy ezt törvényesen tehessék, nem kell hozzá más, csupán egy szerződés, mely a vagyon fejében a szülőknek egy soha ki nem szolgáltatott tartást — ígér; látunk elziillőtt özvegyeket, gyermekeket, kiket az öreg szülők féktelen önzése elűz a családi hajléktól, miután gyámoluk, a még gazdává nem lehetett férj előbb elhalt, mint szülői. Látjuk az erkölcstelenség ezer nemét, melyet a viszonyok kényszere idéz elő a paraszt családban, s melynek áldozatai mindig az ifjabb nőtagok, kiknek se védelmet, se jogot nem biztosit se a törvény, se a népszokás. Ezen bajok gyógyításáról kellene gondoskodnia a törvénynek a családjog szabályozásával, ebben kellene segédkezet nyújtani a társadalom jótékony befolyásának. Szükséges volna, hogy az erkölcsnemesitő egyesületek a nép házi életére is kiterjesztenék figyelmüket s akár a vallásos nevelés és oktatás hatályosabb előmozdításával, akár más czólra vezető utón nyújtanának segélyt e bajokban, melyek immár általánosak népünk között. Ha a törvény és társadalom összhangzó működéssel nyújt e részben segélyt, bizhatunk hozzá, hogy nemcsak a családban elkövetett bűntények száma fog apadni, hanem meg fog szűnni az erkölcstelenség is, mely minden bűnnek szülő anyja. b7s. = A m. kir. földmivelésügyi miniszter utasítani rendelte a hatósági és magánállatorvosokat, hogy a látleletekben és bonczjegyzőköuyvekben pontosan és lelkiismeretesen tüntessék ki a kórismét. = A m. kir. pénzügyminiszter tudatja, hogy oly községekben, melyekre nézve az ital mérési jövedék az 1889. év folyamán megváltás vagy bérbeadás utján nem biztosittathatik és kincstári kezelés sem rendeltethetik el, a szeszes italok kimérésének és kis mértékben való el árusi fásán a k 1889. évi deczember 31-iko után való gyakorlására sem adathatik engedély.
