Szekszárd Vidéke, 1889 (9. évfolyam, 1-67. szám)
1889-08-08 / 33. szám
I. évfolyam. 8: szám. Szekszárd, 1889, augusztus 8. Szerkesztő-tulajdonos :• Geiger Gyula, a kihez úgy a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, mint a hirdetési és előfizetési pénzek küldendők. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárd, Sétpatak-utcza 1113. Megjelenik minden hóban egyszer s állandó havi mellékletét képezi a ,,Szekszárd Vidékének“, s ennek előfizetői ingyen kapják. Külön mag rendel ve egész évre 2 forint 50 krajezár. ZErEir-cLe-tő czégeirtlc szives fig-yelm.é"be_ Ha a^beküldő hirdetményét a „Tolnamegyei Hölgyek Lapjában“ kivánja, felvétetni, kérjük-e körülményt különösen megjelölni. A divat-, és női munkákhölgyeinkét érdeklő hirdetéseket lehetőleg itt fogjuk közölni. Hirdetési díjak : mini a főlapban. ruhák-, ékszer-pipere-czikkek, általában hőI < Dialogizált monolog. Jelige: Hojij a medve borét soh- aem jó előre eladni. Pagát Ultimé csüggesztett karokkal, horgasz- tott fővel ül elhagyatva egy kanapé szögletében, s miután az egész világgal megliasonlott, önmagával* tart párbeszédet.-— Mit művelsz szegény Pagát Ultimo ? — Szomorkodom, gondolkodom. — Miután az első valószínűleg a második kifolyásából ered, mondd el hát, hogy mi fele.tt gondolkodni'? — Hát a'felett, hogy voltaképpen fiú vagyok-e vagy leány — Xo. téged ugyan jól kiütöttek a kerékvágásból, ha már azt sem tudod, hogy mi vagy.! — Oh barátom, az ellenem elkövetett igazságtalanság nagysága mellett az Eiffel-torony csak egy kis fogpiszkálú. Hanem mondd csak bajtárs, te, mint egyetlen barátom; leszel-e szives ítéletet hozni egy kérdésem felett ? — Szolgálatodra állok. — Valami dologban — legyen az bár lényeges vagy lényegtelen — egy hölgy egy férfit titoktartásra kér fel .... — Először is azt kell tudnom, -szavát adja-e a férfi a titoktartásra V — Arra ugyan nincs alkalom, de úgy hiszem, az magától értetik. — Nem éppen barátom. Tegyük fel, hogy a kérést intéző hölgy —- kinek titkai egy másik hölgy kíváncsiságát keltik — idegen ; e szerint közönyös az illető férfiú előtt, Inig a másik iránt érdeklődik vagy ahhoz barátság köti, ez,esetben minden lelki- isme r e t - fi i r da 1 á s nélkül-áldozza fel az előbbi titkait az utóbbi kíváncsiságának. — Es ezért mit érdemel ? — Semmit. — Lehet eset, midőn ez több a valaminél. — Van .ez némi vonatkozással az ellened elkövetett' Eiffel-torony felett kimagasló igazságtalanságra ? — Szerénytelen kérdésed még inkább fokozza ingerültségemet. Várj sorodra, nem.szeretem, ha kártyádba. tekintenek, még mielőtt kijátszottam. — Rossz kedved eloszlatásául fogadd tervemet Pagátli : menjünk a szabadba, egy nagy séta után betérünk X.-né csárdájába; tudod, a kis menyecske mily kedvére készíti a székely gulyást. Nem, nem ! a sziliét sem kívánom látni, inkább egy sörös pohárban adatok konyakot magamnak. — XT) szegény barátom, most már látom, hogy szerelmes- vagy, mert a gyomrod is el van j rontva*. Az utolsó játszmájával a kedves „öreg asz- szony;< ugyan megkopogtatta a szivedet. — A szivemet ? Hiszen csak az ineupressib- : lemről beszélt. — Azért a szivre Is hathatott,- mint például a villany, melynek érintése a test minden részében 1 .érezhető. ' — Ereztem is barátom. Meg a hajam szálai is mind görcsöket kaptak arra a rettenetes sértésekre melyeket ellenem mértek. —• Ne túlozz Pagát! igaz, hogy az inexpressible! am-ngy helyére, kiporozták, de sértést nem igen találtam benne. — Elég, az. ha az embernek az ’egész világ 'hallatára olyat mondanak. — Hát mégis mi sértett meg legjobban ? — Hát —- hát az, hogy nem vagyok*szép. — Sejtettem előre, hogy a legtalálóbb megjegyzés adta a legfájóbb döfést; mert persze azt fájlalod, hogy nem tagadhatod. — Neyi-e. ? hát olvasd ezt. a levelet, melyet | "csak pár nappal ezelőtt kaptam, — itt van fekete- ! vei Írva fehérre, hogy oltárkép vagyok, a melynek lábainál a szellemes iró reszket és alig mer föltekinteni. — No boltó, ez többet mond, mint á kedves öreg asszony. — Hogy-hogy ? hát nem hallod, hogy oltárkép nők nevez V — Igen, mint faragott kópét felállít oltárára. | Melléklet a „Szekszárd Vidéke4, lEí-ik számához — Itt faragodról szó sem jön elő. — XT hát, mint faragatlant, — aztán elkezd reszketni és maga sem mer föltekinteni. — Es igazad van barátom. XT majd nem is késem megköszönni az ügyes bókot. Az öreg asz- szonynák meg szívesen megbocsájtok, mert' igazat mondott. — Pedig hát a szépeknek a nem szépek iránt előzékenyeknek kellene lenniük, mert szépségüket csakis azoknak*köszönhetik; ha nem volna nem szép, nem tűnnék fél a szép. — Hiszen ha ő gyengédebben bánt volna velem, én őt bizonyosan elkértem volna a férjétől.-— 1 lóimét tudod."hogy férje van? — A tüzességről, mellyel a férfiak ellen pattog. — E szerint te a tűznek repülnél neki, mint az esti lepke a gyertya lángjának. — Olyan lángok között szívesen hamvadnék el barátom. — És feltételezed, hogy férje oda adná őt neked ? — Abban semmi kétség; a férjek szívesen adnak túl az öreg asszonyokon. — Es én biztosítják, hogy nem adná — és ha mégis .... egy nő, a kit férje odaad . . . . azt viheted szegény tatár ! — Mit fogsz neki felelni ? — Semmit. — 0 a vitát befejezettnek nyil- vánitá. — Ebből is láthatod, hogy az a nő — unikum. — Mindenesetre. Hanem hát ez csak csel volt —- ő ismeri Pagát udvariasságát, melynek tartóságához képest a bagaria-bőr csak selyem-papir, ő tudta, hogy fegyver letétele által biztosítva van minden további támadás ellen. Hej bafátom, egy asszony nem engedi oda az utolsó szót még akkor Sem, ha a viz a szájába folyik ; láttam ón ezt saját szemeimmel, egyszer midőn egy mély folyam partján nőt kerestem, egy férfit pillantottam meg a ki már akkor fogott volt egyet. —- Mit fogott ? — Hát nőt.
