Szekszárd Vidéke, 1889 (9. évfolyam, 1-67. szám)

1889-07-25 / 31. szám

pénzben 15 írt. Kis-Tormás község élelmi szelek és kész­pénzben 32 frt 69 kr. Mit. gróf Zichy Nándor ur 5U frt. Muck Mihály földmives, bikácsi lakos 50 frt. Tok. Csilléry Sándor vajtai jegyző ur 30 frt. „Szekszárd Vidéke“ ezlmii lap gyűjtése 17 frt 40 kr. Schvertl Antal paksi kémény­seprő ur 10 frt. Ngos. Sztankovánszky János ur 6 hecto­liter búza. Ngos. Forster Benő pálfai plébános, pápai ka­marás ur 5 frt. Tek. Petrás Imre földbirtokos ur 1 frt. Tek. Geisz László Lenesei földbirtokos ur 250 kére nád. Á ngs. megyei alispán úr által a vármegye 5 járásából gyűjtött adománya 610 frt 31 kr. Összesen 1450 frt 84 kr. A fenti összegből, levonván a fuvarosok ellá­tása körül felmerült költségeket 11 frt 42 krt, ma­radt összesen 1439 frt 22 kr, mely összeg 5/e ré­sze 62 háztulajdonos között egyformán. rl5-böl 10 szegényebb háztulajdonos között külön egyformán 100 frt. 12 zsellér között egyformán 120 frt. 5 urasági cseléd között egyformán 28 frt 20 kr osz­tatott fel. A gabnanemü, ruha és élelmi szer és más különfélék — kinek-kinek szükséghez mérten — különféle arányban osztatott fel, mindig 2 elöljáró- sági tag jelenlétében. Félre értések elkerülése végett tisztelettel je­gyezzük meg, hogy itt csak azon egyesek és köz­ségek nevei emlittettek, kik adományaikat egyene­sen Ilik ácsra az elöljárósághoz küldték. Végül midőn tek. szerkesztő urat újra jelen kimutatás közzététele végett megkérnénk, fogadja úgy ön, mint Tolnamegye összes községei — és az adakozó egyesek -— nemesszivüségükért és ál­dozatkészségükért — melylyel egy virágzó községet a végiuségtől mentettek meg, a tüzkárosultak ne­vében legmélyebb hálánkat és legforróbb köszöne- tiinket. Kelt Bikácson, 1889. évi julius 19-én. A tüzkárosultak részére gyűjtött könyöradományokat felosztó bizottság nevében L emle Béla községi jegyző. Fürdői levél. Duna-Földvár. II. Mégis csak furcsa az élet! Múlt heti levelem­ben említettem, hogy Farkas Menyhért, a szeren­csés lutrijátékos Duna-Földvárt jelölte meg üdülési helyül, és hogy ide nem érkezett, annak nem any- 1 nyira ő az oka, mint inkább Vozáry, ki Menyhért bátyánkat megakadályozta terve kivitelében, a meny­nyiben Temesvárra hívta meg, hol jelenleg kénysze- ritett zsellér a megyeházában. Még csak 8 nappal is ezelőtt irigyelt ember volt s hányán nem osztoz­tak örömében, boldogságában ! Üdvözlet üdvözletét, barát barátot ért, — és ma, midőn szerencse-vilá­gát felhők vették körül, még közeli ismerősei is távol tartják magokat tőle, pedig még nem is tud­ják, vájjon bünös-e vagy nem. Milyen előítéletesek az emberek! Terített asztalunk mindig számíthat biztos fogyasztókra ; tárnánkra mindig appellálnak az úgynevezett „jóbarátok“ ; — de ha szivünk, lel­künk elborul, ha testünk a fájdalom terhe alatt össze- roskad, ha a megpróbáltatás perczeiben még marad annyi erőnk, hogy karunkat kinyujhatjuk egy mentő kéz után: akkor vesszük észre, hogy az a kéz, mely felénk irányul, már nem a részvét, az emberszeretet nyújtotta, hanem a távozó, búcsút intő kéz volt. Hja, ilyen az élet! Tehát most már nyerni sem szabad ! Pedig én is mindig szerettem volna egy százezer forintos nyereményt felesi]mi, — bár sohsem tettem ; de most megtanultam, miként kell eljárni. Pálföldy rendszere biztos és csalhatatlan, mert minden betett számnak — hacsak természet- ellenes tünemények közre nem működnek — ki kell jönni. — Ha tehát valaki biztosan kijövő számokat óhajt, csak forduljon hozzám, a legnagyobb kész­séggel állok rendelkezésére. (Tudom F. Lajos és Tódor bátyám alig várnak haza.) Duna-Földvár nemsokára meg fog gazdagodni a sok fürdővendég duzzadt tározójától. Ezt pedig egyedül Etl Pepinek köszönheti. Akkora lesz jövő évben itt a fürdőző .közönség, hogy szállást sem fog találni, mikor már ez évben is 3 napig kellett ke­resgélnem, mig alkalmas szobára leltem ; azért, ki annak idején nem jelentkezik a fürdő-igazgatóság­nál, az aligha fogja Pepi barátunk csodával határos fürdőjét élvezhetni. Naponta érkeznek még mindig a szélrózsa minden irányából a vendégek. Éppen a Szekszárd 'VicLélce­tegnapi hajóval érkezett egy kedves hölgytársaság a fővárosból, mert hire ment, hogy Pepi barátunk fürdője fölülmúlja Budapestnek összes fürdőit szép­ség, kényelem és hasznosság tekintetében, még a Margitszigetet sem véve ki. Ezeket Pepi barátunk legközelebb a csörgetői Unom rákokkal óhajtja meg­vendégelni, mivel azok Ilka nagysámnak Szekszár­dion léte alkalmával nagyon megizlettek. Külföldről is vannak itt többen, köztük Moldoványi Pista is. A fürdés tart reggeli 5 órától 8 óráig. Azután jönnek a hölgyek és fürödnek 8-tól 11-ig ; a fér- jecskók pedig ezen idő alatt rendbe hozzák a szo­bákat és főzéshez látnak, hogy mire a gondos házi­asszony és kedves feleség hazajön, föltálalhassák az ebédet. Ebéd után rövid sziesztát tartanak, hogy 2 órától kezdve 4-ig ismét élvezhessék a Duna üdítő hullámait. A papácskák pedig, — ha ugyan türel­mük még határt nem ért, — mosogatnak, mivel a szolgáló-kisasszonyok erre nem igen érnek rá. Ne­kik a Dunára kell járniok vízért, hol aztán az asz- szonyukat szokták szólni, szapulni. Az elmúlt vasárnapon egy érdekes látványnak voltam szemtanúja. A délutáni órákban nehéz felhők emelkedtek a láthatárra. A vihar, mely egyes vidékeken oly végzetesen dühöngött, minket is érintett, bár nem oly nagy mértékben. Alighogy a vihar végigszántott a Duna hullámain, a fürdőző urak és hölgyek oly rémületbe estek, hogy futott, ki merre futhatott, — ki egészen, ki félig felöltözve ; sőt volt néhány, ki fürdőkosztümben menekült a biztos halál elől, ru­háit hóna alatt ezipelve. Még nagy szerencse volt rájok nézve az az iszonyú portengef, mert igy öl­tözködve, helyesebben vetkőzve nem érhették volna el nagyobb feltűnés nélkül a biztos otthont. Csu­pán én és Temmer Kari néztük a himbálódó uszo­dából a fölöttünk elvonuló vihart egész nyugodt­sággal. A fürdőzést nómiképen kellemessé teszi a he­tenkénti zene, csütörtökön a hölgyeknek, szombaton az uraknak ; de azt hiszem, hogy a dunaföldvári czigányok fáznak a viz láttára. Oly hidegség van játékukban, hogy az ember megdermed tőle a víz­ben ; sőt Pap Zoltán kezei egy Ízben mintegy két óráig oda is fagytak a kosár Kezeihez, daczára an­nak, hogy a viz elegendő meleg volt, s ha szeren­cséjére Hőke Lajos nem könyörül rajta, még tán most is ott van. Hogy azonban mennyire inspirálja tettre a fürdőzőket még a rossz zene is, elég ekklatáns példa rá Radnics bácsi, ki úgy mellesleg mondva, velem egyrangu úszó. Nem fedezte ugyan föl Amerikát, de járt benne, sőt mint mondja, azon időben át is úszta a Missisippit. Ez a Radnics bácsi a zene be­hatása alatt egy uj úszási módot talált fel, mivel az eddigi rendszer nem bizonyult be részéről sike­resnek. Ugyanis összehúzta magát gombóez-alakba, s aztán úszott .............lefelé. Schmied ur váltig állí­to tta, hogy a viz természetes folyásánál sebesebben nem halad parányit sem; ő mindazonáltal meg van győződve fölfedezése ezé!szerűségéről és elhiszi, hogy csakugyan úszik. En is elhiszem, de Hőké Lajos ravasz mosolyából mégis azt kell következtetnem, hogy kételyei vannak. Hogy tehát úszási művésze­tét és felfedezése jóvoltát beigazolja R. bácsi, egy gyorspolka ütemei szerint a vizár ellen kezdett úszni. Melyéből ki sem mozdult ugyan, mégis örömmel észlelte, hogy az uszoda közepéig jutott. — Hátha még Garay tüzes zenéjét hallaná, akkor pláne át- uszná az AtlantLoczoánt is. Mióta Duna-Földvár a világvárosok sorába emelkedett, szenzácziós események is jönnek fel­színre. Ily események a régi lovagkoriján gyako­riak voltak. Valószínűleg az időtájt több szerelem- i mel viseltettek a nők iránt és több értékét tulajdo­nítottak nékiök. Ma már rablás nélkül "is igen köny- nyü szerrel juthatunk nőkhöz, — egyszerű szökte- tés által. A hót egyik napján Duna-Földvárnak egy ily szép asszonya slisszolt el minden bucsuzás nélkül. Az ily cselekmény szép lehet, ha valami ro­mantikával van összekötve ; pl. holdfényes este, kö­télhágcsó, várakozó paripák, gondola vagy fiákkor, erdőség, sziklavár dühös sárkányoktól őrizve stb. ; de igy, déli 12 órakor a férj távollétében kocsira ülni és a város utczáin keresztül haladva, a járó­kelők szeme láttára szökni, — ez valóságos skan­dalum. A boldogtalan, pardon! boldog férj való­színűleg azt fogja mondani: „szegény tatár!“ — Csak aztán elég éber legyen, nehogy az idyll eltel­tével az illető trubador valamiképen visszaszöktesse. Pedig azt mondják, hogy a boldog eltávozott oly szende volt viselkedésében, mint a kis ibolya. De- nique : „az asszony ingatag“ stb. Most lázas tevékenységet fejt ki Lévay Pista az augusztus hó elején tartandó úszó verseny ren­dezése körül, melyre a vidékről is igen sok ven­déget várnak. Ezen alkalomból Dunaföldvár közön­sége a paksi tűzvész által ínségre jutottak fölsegé­lyezésére rendezendő jótékony czélu estélyre a szek­szárdi dalárdát szándékozik meghívni. Hogy e szí­vélyes meghívásnak a dalárda eleget fog-e tehetni, — alig hiszem, mert tagjai közülük sokan távol vidóken vakáczióznak. Maga az úszási verseny azonban rendkívüli­nek Ígérkezik látványosság tekintetében. En Etl Pepi szájából hallottam, hogy a dekoráczió, tűzijá­ték stb., ha nem fölözi, de mindenesetre megkö­zelíti Rudolf trónörökös házassága alkalmával Buda­pesten rendezett ünnepélyességeket. Már innen-onnan elkészültek az itteni hajógyárban azok a nehéz von­tató hajók, melyek a tömérdek tűzijátékot és más egyéb díszítményeket fogják napokon át ide szállí­tani. Solttól egész a hajógyárig a Duna lángtenger lesz ezer és ezer röppentyűvel, forgóval, nappali és bengáli fónynyel megvilágítva. A versenydíjak a párisi kiállítás remekeiből vannak kiszemelve, és már csak megvásárlásra várnak. Ezen estély rész­leteit nem ismerem tüzetesen, de azt hiszem leg­érdekesebb részlete lesz a „bál a Duna közepén“. A tribünök dereglyéken lesznek fölállítva, melyeken többnyire — mint a már eddig is beérkezett beje­lentési ivekből kitűnik — agglegények foglalnak helyet kitűnő látcsövekkel. A tánezot, de leginkább a négyeseket maga a fürdőtulajdonos, Etl »Pepi szándékozik rendezni. Tehát a kinek csak módjában és tehetségében van, igyekezzék magát mielőbb elő­jegyeztetni, mert hasonló estélyt nem lát többé ez életben. I gy hírlik, hogy azon időre elkészül a du­nai korzón Etl Pepi barátunk érezbe öntött szobra is életnagyságban, melyet D.-Földvár hálás fürdő- közönsége állíttat elismerése jeléül. A gipszöntvény miniatűr kiadásban Rotter Mihály kirakatában meg­tekinthető. Egy vízi nimfát ábrázol, mely Pepi ba­rátunkat magához öleli. Emléke élni fog, de mása is éljen soká ! y. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Folyó hó 20-án folyt le a szekszárdi kir. tör­vényszék. mint delegált bíróság előtt Jankóvich Dénes mohácsi felfüggesztett aljárásbiró veszte­getési ügyében a végtárgyalás. Elnök: Ágoston István i örvényszéki bíró; szavazóbirák: Borsody György és Osztrich Mihály ; jegyző : Módly Béla. A vádhatóságot Szörényi Kálmán kir. ügyész kép­viselte. A vádlott védelmét dr. Steiner Lajos vál­lalta el. A megvesztegetési ügy előzménye abban kul­minál, hogy dr. Tarnay Károly mohácsi ügyvéd Jankovieh allűré ellen egy hírlapi czikket tett közzé, melyben nyíltan azzal vádolja Jankovichot, hogy több ízben megvesztegettette magát, ki e miatt az­tán a sajtóbiróság előtt keresett magának elégtételt, de ott Tarnayt fölmentették és igy quasi kimondot­ták a vétkest Jankovichra. Ennek aztán az lett a folyománya, hogy Jan­kovieh ellen a kir. főügyész vádinditványa alapján megindították a vizsgálatot vesztegetés büntette miatt s tegnap tartották meg a végtárgyalást az itteni tör­vényszék előtt. Vádlott 43 éves, nagyon ellenszenves külsejű ember, a kit mindennek másnak lehetne gondolni, csak aljárásbirónak nem : zavarosan beszél magya­rul. Az a vád terheli, hogy egy-egy kispolgári ügy­ben felperestől 30 Irtot, alperestől pedig 25 frtot követelt és fogadott el kedvező ítélet, ígérete mel­lett. — Vádlott mindent tagad. Legterhelőbb tanú ellene Dr. Kantz Adolf mo-

Next

/
Oldalképek
Tartalom