Szekszárd Vidéke, 1889 (9. évfolyam, 1-67. szám)
1889-07-04 / 28. szám
— Uram,— mondám kissé,türelmetlenül, — gondolja meg szavait, anyja belátja, hogy'hibázott s megbánta tettét, mert szive nagy és nemes. — De a nyelve még nagyobb és uem is nemes, hanem éles és hegyes — válaszolói kitörő méreggel, mire'»éri minden további beszéd hasztalan- ságát belátva, legjobbnak véltem a szegény beteget anyjához vezetni. — Jöjjön — mondám kezét megfogva — jöjjön Joséo, levezetem anyjához. — Josée?— álmodik nagysád? —* Uram, én ismerem körülményeit, barátsággal és igaz részvéttel vagyok ön iránt, fogadja tanácsomat, hagyja a' képzelődéseket, feledje a múltat, éljen a jelennek és fektesse reményét egy boldogabb jövőbe. — De nagysád,! engem nem -Jósáénak, hanem Pistának neveznek ; de ez végre is mindegy, csak azt mondja kérem, hogy hová is akart engem vezetni ?. — Anyjához, szegény barátom, a ki önt aggódva várja a teremben. — Ezer veszedelem! anyám a hajón van ? de az lehetetlen ! mondja miss, ugy-e csak tévedett ?-- Nem, nem, Josée, anyja nem hagyja önt el, engem küldött, hogy hozzá vezessem. — De hiszen abból nem eszik ! Ha ő el nem hagy, majd elhagyom én ötét. Kellner! — kiáltá egy arra,siető pinezérhez — áz árgyélusát ennek a hajónak, érünk-e már állomást? — Ja wohl, Euer Gnaden, wir werden gleich bei Waitzen landen. — No akkor vegye egész podgyászomat és partra vele ! érti ? — Zu dienen Euer Gnaden.-»• Az istenért,, — mondám ijedten — csak nem akar kiszállni ? Látva azonban, hogy csakugyan készülődik kifelé, sietve hagytam el a fedélzetet, keresve az öreg hölgyet, hogy vele a beteg uj mániáját közöljem. Ezalatt a hajó kikötött Vácznál és Josée volt az első, a ki rohant kifelé. Én a rémült öreg nő által követve siettem utána, de nem értem volna el a lovagias tolakodó segélye nélkül, ki a beteget követte és éppen a kiszálló hídnál elérve, dörgő hangon kiáltá fülébe: „Stay sir!“ — mialatt erősen szoritá kabátja gallérját. — Maradjon barátom, mondám pihegve, nézze itt jő édes anyja. — Eresszetek, az irgalmát, .valahol egy angol megterem a világra ! -—orditá a kedélybeteg. Oh, hogy a pokolba készítsenek belőletek beef-steak-et,. 'eresszetek ! Ez alatt a kétségbeesett öreg asszony is oda ért és a tolakodó karját átkarolva, „Come, come my dearest Josée“ szavakkal vezette őt vissza a terembe. Én megkövülve néztem utánuk és* ámulatomból csakis a kedélybetegnek tartott idegen'sóhaja ébresztett fel. — Hála Isten, hisz ez nem az én anyám ! — Hát, hát maga nem bolond ? kérdem még mindig kótkedőleg. — Én nem ! mondá, mialatt a nyomaték, melyet az „én“ szócskára fektetett, minden vért arezomba kergete. — Bocsásson meg, rebegém zavaromban alig találok szavakat; de ez az an'gol nő . . . — Hogy.? — vága szavaimba — hát ön nem is angol ? — Isten mentsen, viszonzám, nekem testein, lelkem magyar. — Oh, akkor kész a bocsánat, mondá, kezemet ajkához emelve, hanem ni-ni, a hajó indul. Kellner, hol a podgyászom ?-- Ist schon draussen, Euer Gnaden.-1- Pokolba ! ? hát hozza be ! — Nicht mehY möglich, Euer Gnaden. — No, akkor behozom magam, mondá ki- ugorva, mialatt a hajó kassai} csúszott el a kikötő hid előtt, a melyen egy perez múlva szegény idegenem ismét megjelent, kezeiben két paktáskát tartva. De már akkor a hajó 20 lépés távolban úszott tőle. Tolnameg’yei Hölgyek kapja; Meg sem kisértem leírni azt az arezot, a melyet vágott. Pejével hol előre, hűl oldalt bólinga- tott, és midőn én őszinte sajnálatom kifejezéseid zsebkendőmmel üdvözletét inték feléje, a táskákat messze dobta magától és mérgesen kezde lábaival a kiszálló hídon dorombolni, Iliire egy a hajón utazó németek közül figyelmeztette fiacskáját, hogy .„Schau mein Sohn, dieser Herr Ungar tanzt soeben den Toborzo.“ IK.-Ü.1 ö nf é 1 é k: _ Franczia és nemzetközi kongressus a nők jogairól. E kongresszus mint halljuk junius 25-én nyílott meg. A kongresszust a földrajzi társaság Saint-Germain körüli palotájában tartották Maria De- raisme asszony elnöklete alatt. A különböző országokból érkezett számos elfogadó levél ‘egyike arról értesít, hogy Belgáiból hatszáz hölgy érkezett o kongresszusra. E kongresszuson a társadalom minden osztálya képviselve volt s a külföldi tagok is az aristokratiát és a proletár elemet egyaránt sűrűn képviselték — Sok hölgyet vártak Angolország. Ausztria-JMagyarország, Sveicz, Belgia, Olaszország,' Amerikából stb. — A kongresszushoz való hozzájárulását több szabadkőműves páholy is bejelentette; az ülés lefolyása • rendkívül érdekes volt. A szónoknők és szónokok közül a következők nevét is adhatjuk:. Marié Pierre és Schultze kisasszonyok orvostudorok ; Pauline de Grandpé kisasszony a Saint-Lazareból kiszabadultakat segítő egyesület alapitója; Mine Yattier d’Ambroyse a Littoral de la Fraee szerzője; Montaut, Bloch, Léónie Rouzaed, Bréon a haladás egyesületének igazgatónője ; Clémenee Boyer a Darwin fordítója s szerzője az Orginie de l’hommenak ; Mine Crawford a .Daily News levelezőpője; Schmall stb. A férfiak részéről Heredia, Delattre, Montaui, Beau- cjuier, Gustave Hubbard képviselők ; Georges Martin, Couturier senatorok; Emile Accolas. Leon Eicher Leon Donat ottis. A nők idegessége. Sokat kutatták már, mi az oka az annyira elharapódzott idegességnek. A legtöbben úgy vélték, hogy a mai kor felcsigázott követelményei s az áldatlan szerencsevadászat. De hát erősebb idegzet nem állana ellent az élet sokféle viharainak? Igen ám, csakhogy kinek van ma erős idegzete, mikor már a gyermekek is idegesek ! Egy német orvos 'szerint nem az iskolai túlterhelésen kell első sorban segíteni, hanem azon, hogy a nők és anyák ne legyenek idegesek. Gyenge idegzetű anyáknak nem lehetnek erős gyermekeik. A nők gyenge idegeit , az említett orvos vérszegénységtől származtatja. Az idegeket ép úgy kell táplálni, mint a többi testet. Mért pedig, csak jó táplálkozás adhat. Ámde hölgyeink úgy szeretik a karcsú derekat, ogy összepréselik, fűzik gyomrukat, hogy nem képesek emészteni s igy hiába szedik a vasasme- deczinát, hiába mennek fürdőre, a vérszegénység nem szűnik. Idegeik, elcsenevésznék s gyermekeik idegesén jönnek a világra. Persze hogy nem bírják el aztán a sok tanulást s a későbbi, megfeszített szellemi munkát. A régi tudósok és búvárok bezzeg jobban megerőltethették eszüket, idegeik őket nem hagyták cserben. Szarvas Mariska, hírneves írónő, lapunknak kitűnő munkatársa, a múlt héten lakhelyéről, Kányáról a Balaton melléki Szárszórja ment üdülni, a honnan — Ígérete szerint — szintén fel fogja keresni lapunkat néhány érdekes közleménynyel. A nők politikai jogai Angliában. A londoni feljebbviteli törvényszék több napi tárgyalás után helybenhagyta a Queens-Bench-biróság azon határozatát, hogy lady Sandhurstnak a londoni grófsági- tanácsba való megválasztása érvénytelen. A lord főbíró az indokolásban azt mondja, hogy bár 1869. óta . a nők jogositvák a községi választási szavazásokban résztvénni, nők még nem választattak meg eddig községi tanácsok tagjaiul. Az 1882-iki törvény 66. czikkelye világosan mutatja, hogy nők községi ügyekben csak szavazati joggal bírnak, de nem választhatók. A lady Sandhurstra adott szavazatok tehát semmisek s a ki utána a legtöbb szavazatot nyerte, az tekintendő megválasztottnak, >Tr \At v, Nv Másodvirágzás. — Tarnóczy Róza emlékkönyvébe. — Teleirnám ezt a lapot Szerelemmel ... boldogsággal... Meghinteném arany pornál Szebb „nefelejts“ kék virággal! Meghinteném... hátha szived Melegétől újra nyílna — S szivedből nőtt virágok közt Volna sorsom ide írva?.., Meghinteném ... hátha- lelkünk A nefelcjts illatában Találkoznék, mint az ég s föld A láthatár távolában ? . .. Volnál akkor rózsa-felhő, Volnék akkor hegytető én — Lábaidhoz ón a földet.. . Te az eget nyujtnád felém.... Felső-Méra. (Abaujm.) 89 június 19. dial-U-plsia. ZEtezsőApróságok. Egy, valahol Németországban először színre került darab előadása után, a jelenvolt közönség kívánta tudni a szerző nevét. A rendező előlépett, s a szokásos háromszori meghajtás után mondja : „Meyer Achill ur meguevezetlen kivan maradni.“ Bórne Lajos halálos ágyán feküdt. Halálnapja reggelén igy szólt orvosa : „Ön nehezebben köhög ! ?“ A beteg bágyadt hangon válaszolt: „Csodálkozom 1 Pedig egész éjjel gyakoroltam magamat 1“ Midőn a. hires'Eon lovag nemét felfedezték, ki ász- szony létére férfi ruhában nevezetes szerepet játszott, Nagy Frigyes tréfálodva szólt a franezia követhez: „Veletek francziákkal rendesen igy jár az ember ; eleinte azt hisszük, férfiakat van dolgunk, s csak későbben sül ki, hogy asszonyokkal bajoskodtunk 1“ Hátrányos pech. Hallottunk már a hölgyek ezen „előnyös hátrányáról“ szebbnél szebb regéket, hallottuk a „csoda turnűr rémes meséjét, a. mely turnür egy szobacziezus lopott ékszereinek volt kincses tárháza, ismerjük a turnűrnek mint egérfogónak praktikus alkalmazását stb. Szóval a turnűr minden tekintetben igen előnyös hátrány s méltán meg- botránkoznak hölgyeink, ha valaki a turnűr ellen nyíltan fel mer lépni. Azonban mint mindennek, úgy a turnűrnek is meg van a rossz oldala s ez nem más, mint hogy hölgyeink gyakran ki vannak téve annak a veszélynek és szégyennek, melyet a turnűrjük elvesztése hoz. — Ily szégyennek és veszélynek volt kitéve szombaton egy vidéki hölgy is, ki az utczán sétálva elvesztette hátrányát s azt az utána jövő fiatal ember megtalálva, neki visszaadta. Csak még annyit jegyezzünk meg, hogy a t. hölgy elátkozta még a feltalálóját is és megfogadta, hogy soha feléje sem néz többé a turnűrnek. , , Szép asszonyok szeszélyesek. Ez az angol közmondás most újabban ismét valónak bizonyult New-Yorkban. Az ottani hölgyek között egy egészen uj sport fejlődött ki s ez az, hogy a hölgyok sétára színházba, hangversenybe vagy lóversenyre e czélra kibérelt szellemesen csevegő urak kíséretében mennek. — Egy iroda nyílt ugyanis meg „Messenger Kompagnies“ czim alatt. — A hölgy, a kinek'kísérőre van szüksége, csak 3 dollárt küld az irodába s-tiz pezcz múlva egy elegáns ur jelenik meg lakásán. Bemutatja magát és azt a kegyet kéri, hogy ő nagyságát elkísérhesse a színházba; Természetesen az urak művelt, jómodoru ifjak, ügyes csevegők, úgy hogy a hölgy, a ki őket 3—5 dollárért „kibófli“, igen kellemes társaságban tölti el estéjét. Különösen olyan hölgyek, a kiknek férfirokonuk, vagy ismerősük nincs, igen gyakran veszik igénybe ezt a kisegítő eszközt. Furfangos leány. U d v a r 1 ó : Kisasszony önt szeretni... 1 — Leány: (Közbevág.) De hiszen egy kraj- czár vagyonom sincs! — Udvar ló: Ön nem hagyta bevégezni a mit mondani akartam, t. i. önt szeretni nem tudom. — Leány: Úgy? Csak próbára akartam tenni, mert van 60,000 fit vagyonom ! — U d v ar 1 ó : Megint nem engedte befejezni mondókámat t. i. önt szeretni nem tudom pénzéért, de annál inkább kellőméiért. — Leány: Ör- vendek, mert a 60,000 fit vagyon csak tréfa volt 1 Lehetetlenség. Egyszer úgy be szeretnék rúgni, hogy az anyósomat angyalnak nézzem! Miből keletkezik az ájtatosság? Nő (a tükör előtt): A kalapom remekül áll, az uj ruhám pompásan sikerült: lehetetlen, hogy el ne menjek a — templomba!
