Szekszárd Vidéke, 1889 (9. évfolyam, 1-67. szám)
1889-06-13 / 25. szám
IX. évfolyam. 25. szám. Szekszárd, 1889. iunius 13. TOL1TA törvényhatósági, tanügyi és közgazdasági érdekeit képviselő társadalmi és szépirodalmi hetilap.-A. tolnamegyei gazdasági egyesület hivatalos köz Megjelenik minden csütörtökön. Szerkesztőség: Kiadóhivatal: Sőtpatak-utcza 1113. sz. Széchenyi-utcza 172. sz. Előfizetési ár 1 Egész évre .... 6 frt. Fel évre ..................... . . 3 frt. Évnegyedre .... 1 frt 50 kr. A lap szellemi részére vonatkozó közleménvek, úgy a hirdetési és előfizetési pénzek a szer- kesztősézhéz küldendők. lönye. ELir etetési d.íja.ltr Három hasábos petit sor 15 kr, ugyanaz a nyilttérben 20 kr. Bírósági árverési hirdetmények: 200 szóig bélyeggel együtt 3 frt. 200—30O-ig 4 frt. 300—400-ig 5 frt. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Főmunkatárs: Székely Ferencz. Q-e i g-e x* QyUia Lapkiadó : Ujfalusy Lajos. Selyemtenyésztésünk. hogy a selyemipar jövőjét Bezerédjnek siLapunk múlt számában már jeleztük, hogy li e z e 3* é d j Pál miniszteri meghatalmazott jelentésére legközelebb visszatérünk. Kétszeres örömmel tesszük ezt, hogy mint a nyilvánosság szerény közege, terünkhöz képest néhány meleg szóval, őszinte üdvözlettel adózzunk az önzetlen munkásság és áldozatkészség megtestesült alakjának : B e z e r é d j Pálnak. Jelentése, melyet Magyarország selyemiparának állásáról még a múlt évről terjesztett be az akkori szakminiszternek, — most jelent meg nyomtatásban és valóban „acre perennius'1 dicséri a selyemipar megalkotójának elévülhetetlen érdemeit. Hogy mily óriási, emberi erőt majdnem meghaladó munkát végzett Bezerédj 9 év alatt, arra elég fényes bizonyíték az, ha fölemlítjük, hogy inig az 1879. évben csak 2507 kiló gubót termeltek az országban, addig a múlt évben már 703488 kiló 21 deka gubót váltott be a miniszteri meghatalmazott; 1879. évben csak 2809 frt 89 krt fizettek a gubóért — s a múlt évben 724.260 frt 61 krt. — Olyan eredmény, melynek létrehozására csakugyan Beze- r é d j kell ! Ezen 9 év alatt összesen kevés híján. 2 millió forintot kaptak a termelők. Ez olyan pénz, a mit azelőtt sehonnan sem szerezhettek be az illetők, — tehát ezen 2 millió forinttal uj kereseti forrást teremtett Be- zerédj a népnek ; s így működésével a legszebb, legáldásosabb közgazdasági eredményt volt képes fölmutatni; mert éppen a legszegényebb néposztálynak nyújtott és nyújt évenként olyan jövedelmet, a mit azelőtt teljesen nélkülöznie kellett. Ezenkívül a gyárakban, selyemtenyésztési intézetekben dolgozó munkásoknak ezen 9 év alatt 311.759 frt 84 krt fizetett ki, egyéb napszámok-, szolgálatok- és üzleti dolgokra 440.091 frt 38 krt, a tisztviselőknek 137 473 frt 40 :kií vagyis összesen eme 9 év alatt Bezerédj önzetlen munkásságának az volt az eredménye, hogy majdnem 3 millió forintot juttatott a nép anyagi j a ván a k elő in ózd itására. Jelentése tanulságos adatokban bővelkedik, melyeket egyenként térszüke miatt fel nem sorolhatunk ; az elvitázhatatlan tényként tündöklik ki azonban a jelentésből, I került szilárd alapokra fektetni — úgy, hogy ha a gondviselés megengedi s Bezerédj lankadatlan, óriási munkaereje, még egy évtizedig segítségére lesz a selyemipar fejlesztésének: akkor virágzó, hasznothajtó iparággá fog fejlődni, melynek közgazdasági előnye, jövedelmezősége úgy az államra, mint a termelőkre nézve a legáldásosabb módon fog nyilvánulni. Szivünkből kívánjuk, hogy Bezerédj sokáig élvezhesse fáradságának gyümölcsét és sok ideig kisérje a nép áldása nehéz munkájában ! „Majdan, ha ezen országnak áldásthozó selyemipara lesz: alapkövének helyesen történt letételét csakis Bezerédj Pál bölcs intézkedésének és nemes önzetlenségének fogja köszönhetni s mindazok, kik az országban ezen iparnak áldásaiban sorsuk javulását fogják feltalálni, a hálának őszinte érzetével fognak Bezerédj Pálnak adózni!“ Sz. = A közigazgatási bizottság ma, 13-án tartott üléséről lapunk következő számában fogunk referálni. Ugyancsak ma délután 3 órakor tart ülést az erdészeti bizottság is. A „Szekszárd Vidéke“ tárczája. Bojtár-szegődé s. Mikor én doktorrá lettem fogadva s a költséges kutyabőrt az Alma mater központi irodájával 15 frt utánvét mellett hazaküldettem az öregnek, meg voltam győződve, hogy válogathatok a zsíros salláriummal dotált irodavezetőségek között. Huszonkét évem daczára biz én naiv ifjú valók ! Oh azóta — tíz hónapja — megöregedtem ; megtérdelt a sors, megtiport a fekete tehén ! A diploma után magam is haza utaztam pihenni és a dicsőség melegében kissé sütkérezni. Mert a mi falunkbeliek közül eddig igazi diplomás ember nem igen került ám ki! Hacsak a vén Kányát, a borbélyt nem számítom, a ki egy Ízben állítólag még a járásorvost is per „kollega“ titulálta ; mert ő diplomatikus sebész, szokta volt mondani, csak az a hiba, hogy a diplomáját negyvennyolcz- ban elégették a szerezsánok. Különösen a kopasz Gál szomszéd előtt akartam brillírozni, mert ez sokszor mondta apámnak gyermekkoromban — nem lé\ón valami különös tanúm : — Sob’se lesz ebből a gyerekből fiskális, Ná- czikám ! Nem mintha nem volna meg benne a kellő furfang és hunczutság,, inert kutyahájjal jól meg van kenve kívül belül, hanem rest a kölyök, nem szereti a betűt! — Majd meglássuk, — dörmögte rá az apám. I No hát hadd lássa most a mindenkire agyar- kodó vén ember, hogy itt a kutyabőr s rövid időn lesz mellé még másik is Ily büszke gondolatok közt értem haza a szülői karokba. Otthon bámulták bölcseségemet, hallgattak, mint a 100 esztendős jövendőmondót. A falu bírája ki is jelentette apámnak, hogy akárki meglássa, az urfiból nagy ember lészen ! 0 tudja, mert ő már öreg ember, lám a krajzleros fiáról is megmondta még kis oskolás korában, hogy rósz vége lesz, be is csukták, mert hamis pangrótot kiáltott! Az öregem is meg lehetett erről győződve, mert ellent soha se mondott, sőt útra kelésemet előző napon atyai tanácsokkal tűzdelt intő beszédet tartott hozzám, melyben elmondotta, hogy nyitva áll előtted a világ, ficzkó, mindenbe bele kezdhetsz, meg van hozzá a qualifikácziód ; kezdve a képvise- 1 lőségen, mert törvényhozónak csak az irás-olvasás j tudománya kell, s végezve az ügyvédségen, melyhez ugyan sajnos maholnap betöltött 40 óv, jog- és államtudórság, bíróság, közjegyző, közalapítványi és kincstári jogügyigazgatóság, az összes miniszte- ; riumok és kezelő hivatalaiknál egy-egy s ügyvédnél j töltött 5 évi gyakorlat fog kiválhatni. Képviselő nem lehettem, de nem is aspiráltam erre az állásra huszonkét évvel, s aztán meg I el valók határozva mielőbb a hazai judikatura egy oszlopává lenni. Az ügyvédség volt s maradt is az eszményem. Igaz ugyan, hogy ezen elhatározásom megérlelesét nagyban elősegítette azon körülmény, hogy több fogatlan fogalmazó gyakornok ismerősöm van, — no meg az is, hogy akkor az ügyvédségről szóló javaslat még a miniszter fiókjában hüselt. Nem sokáig késtem tehát otthon, hanem jöttem fel a fővárosba gyakorlatot szerezni. Megérkezve haladéktalanul iroda után néztem. V agyi a megszólítottam minden ismerős kollégát, hogy ha valamelyik ügyvédi irodában üresedésről hallanak, hozzák tudomásomra. Csakhamar figyelmeztetve néhány helyre, egy délután valamennyit sorba vettem. Az első, a kihez bekopogtattam, kinek a kapu alatti firmáján arany betűkkel ragyog a neve alatt r „Egyetemi m. tanár“, sokáig mustrálva nézett reám s aztán megszólalt: — Úgy tetszik, én láttam már uraságodat, gondolom X. kúriai bírónál ? Tán rokona ? — Nincs szerencsém a biró urat ismerni. — Fagy tán valamelyik másik biró urnái ? — Nincs a kúriai bírók között ismerősöm. — ügy alkalmasint egyik táblai bírónál találkoztunk. — Nincs azok közt sem ismerősöm. — Lehetetlen ! Pedig oly ismerős az ön ar- cza valahonnét! Van szép Írása uraságodnak ? — Kalligrafirozok -- siettem felelni. — No ez helyes. Háta vallása? — folytatta a paragrafusok atyamestere. — Kómái katolikus. — Ej, ej ! Sajnálom, de ez esetben nem vehetem fel uraságodat.
