Szekszárd Vidéke, 1889 (9. évfolyam, 1-67. szám)
1889-06-06 / 24. szám
IX. évfolyam. 24. szám. Szekszárd, 1889. junius 6. TOL1TA VA^AAH]C3-^"JE] törvényhatósági, tanügyi és közgazdasági érdekeit képviselő társadalmi és szépirodalmi hetilap. A. tolnamegyei gazdasági egjresület hivatalos közlönye. Megjelenik minden csütörtökön. Előfizetési ár ; Egész évre .................... G írt. Fe l évre...............................8 frt. Évnegyedre . . . . 1 frt 50 kr. A lap szellemi részére vonatkozó köziemén» ek, ngy a hirdetési és előfizetési pénzek a szer- kesztó’séffhez küldendők. Szerkesztőség: Sétpatak-utcza 1113. sz. Kiadóhivatal: Szőchenyi-utcza 172. sz. ZE-BCii'd.e'fcési dijalacr Három hasábos petit sor 15 kr, ugyanaz a nyilttérben 20 kr. Bírósági árverési hirdetmények: 200 szóig bélyeggel együtt 3 Irt. 200—30u-ig „ „ 4 irt. 300—400-ig 5 frt. Főmunkatárs: Székely Ferencz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Gr eiger Gr y -u. 1 a._ Lapkiadó : Ujfalusy Lajos. JL tanitógyálésekről általában. Valahányszor egy oly fontos hivatásit testület, mint a tanítóké — közgyűlésre összeül ; jogos érdeklődéssel kísérik eszmecseréjüket mindazok, kiknek szivükön fekszik, hogy a jövő nemzedék különb legyen a mostaninál. Az ily gyűléseken áttekintőleg s mintegy kirakatban mutatkozik egyrészt ama szellem, mely a tanítók gondolatvilágában uralkodik, másrészt ama nivó, melyet tanulmányaikban elértek. A mi a szellemet illeti, az — kivéve a turóczi vagy a szebeni kört — tantestületeink legtöbbjében kiválóan hazafias, a hivatás fenkölt tudatával teljes. A tanúsított ismeretek mérve pedig — a mint az máskép nem is lehet — egyénileg különböző. A nélkül azonban, hogy az egyéni felfogásnak szárnyát szegni, az önér.vónyesitési hajlamot járószalagra fűzni akarnám, elmondok itt czólzás nélkül nagy általánosságban egyetmást, a mi részint a kitüzetni szokott vitapontok, esetleg felolvasások tárgyának megválasztására, részint feldolgozási módjukra vonatkozik. Erős ama bitem, hogy eme sokoldalú megfigyelésből merített jóakaratu tanácsok a tanitógyü- lések értelmi értékének fokozásához hozzá fognak járulni, ha szívből jöte, szivhez is találnak. A kitűzendő tételekre, felolvasásokra nézve nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy azok kiválóan didaktikaiak, módszertanba vágók legyenek. Megköveteli első sorban a tanítók szakférfiúi reputácziója, de másodsorban s különösen az iskola érdeke és tényleges szüksége. Ebben vagyunk mi magyar tanfórfiak általában gyengék. Pedig a ki ebben erős, csak az az igazi mester. Ebben kell és lehet magunkat megkülönböztetnünk a laikusoktól. Mert hiszen utóvégre annyi ismerete, a mennyi az elemi iskolai tárgyaknak tovább közléséhez szükséges, minden művelt embernek van, kell tehát, hogy nekünk, a kik szakembereknek tartjuk és kívánjuk tartatni magunkat, o'y mesterfogások álljanak rendelkezésünkre, melyeket tárgyaink körén belül bizonyos átgondolt terv és czéltudatos egymásután szerint alkalmazunk, ugv, hogy azok láttára a velünk versenyezni akaró laikus maga is megérezze, hogy ő csak műkedvelő, inig mi szakemberek vagyunk e téren. És — tisztelet a kivételeknek — ennyire általában nem vagyunk; sőt a mi a javulás első feltétele, nem is látszik még, hogy ezen szakszerűségre komolyan törekszünk. Nem az a közgyűléseken a mi dolgunk, hogy a „tanító befolyásáról, társadalmi tekintélyéről, fizetésének csekélységéről“ néhány árkusos szóáradatban ömledezzünk. Lehet elvétve erről is beszélni, de ez a helyi lapokban a különféle tanügyi újságok társadalmi rovatában is.- elvégezhető. A gyűlés nem ezért van behozva, hanem azért, hogy az országos tantervet vidékünk speeziális' viszonyaihoz alkalmazzuk ; a végrehajtása körüli nehézségeket megbeszéljük ; egyes tárgykörökre vonatkozó tapasztalatainkat kiegészítés vagy helyesbítés végett elősoroljuk. De különösen arra valók e gyűlések, hogy az egyes tantárgyak fontosabb részegészeinek tanmenetét javítsuk, bitsiik ; a részletek beadagolását, városi, falusi, tanyai iskolák prakszisából merített adatokhoz képest megállapítsuk. Szóval az a mi dolgunk a gyűléseken, hogy izmositsuk a tanítókban a tanító mestert, finomítsuk érzékét a didaktikai mesterfogások iránt, keltsük fel találékonyságát, tegyük leleményessé a bemutatásban, világossá a szemléltetésben, biztossá a kérdésalkotásban, mindenhatóvá a megértetésben. Nekünk nem szabad a felszínen, a dióhéjon rágicsábiunk ; hanem a lényegre — a gerezdekhez — kell hatolnunk. Az elvek, a vezéreszmók minden tantárgyhoz ki vannak már dolgozva, megállapítva. Tehát nem lehet feladatunk egyik-másik közkézen forgó könyvnek alkalmi részeit kiírnunk és untig ismételnünk ; hanem bele kell mélyednünk a tárgynak egyik részébe és az általános elveket abban alkalmaznunk. Tehát nem szabad egészen tág körű kérdéseket adni fel. Tartatnak ily czim alatt felolvasások : „A magyar történelemből“, „A babonáról“, „A társadalom bajairól“, „A térmőszetiüjz ó- eriuészet- tan közötti különbségekről“, „Az ifjúsági önképzőkörökről“ (túl is esik a népiskola körén). A ki ily sokat markol, keveset fog. Beszél, beszél félóra hosszáig s a végén se újat, se egyénit, se különöst nem hallunk. Sokkal helyesebb ilyes kérdéseket (részletek) megfejteni : „A magyar igeragozás tanításánál hogyan szoktatjuk a másnyelvü gyereket az alanyi és tárgyi ragok helyes megkülönböztetésére ?“ Vagy : „Mily egymásutánban ismételjük át a vármegye földrajzát ?“ Vagy : „Hogyan értetjük meg a gyermekkel legkönnyebben a föld forgását ?“ Vagy : „Mely olvasmányok kapcsán lehet az egészségtan legfőbb elveit összefoglalni ?“ Ilyen és hasonló kérdések mutatják a tanítóban a művészt; ezekben tanúsíthatja a szakszerűségét ; ezeknek pontos, egyértelmű megfejtése viszi előre az elemi tanügyet. Hátra van még ezen és efféle kérdéseknek előadásairól is szólani. Az efféle thémák természete egyszerű, világos beosztású és tagozatú, rövid, értelmes előadást követel. Helytelen tehát minden szükségtelen, amúgy is unalmas bevezetés. A legtöbb felolvasó azt hiszi, hogy ha hosszú lére nem ereszti tárgyát, nem is nézik okos embernek. Téved, hosszasan Írni nem művészet; tömören, de azért világosan értekezni: — ez a nehéz feladat. Tehát rövidségre törekvés legyen jelszavunk. Húzzunk ki fogalmazványunkból minden szót, mely nélkül az el lehet. Uzsoráskodjunk azzal a pár órával, a melyTet együtt töltünk, hogy csupa hasznos és minél több kérdés nyerhessen ott megoldást. Ne huzzunk a tárgyhoz hajánál fogva semmi rokon thémát. Hiszen nem felnőttek oktatása ez, hogy mindent elmondjunk, a mi eszünkbe jut, hanem ünnepélyes tanúsítása annak, hogy egy részletes kérdéssel miképen jöttünk a megejtett nyomozás után tisztába. Hasonlókép kerülni kell a nagyon is elharapódzott orátöri szóczikornyát, a tele szájjal való nagyhanguságot. Nekünk nem a kedélyt, hanem az elmét kell meggyőzni; nem magunkat, hanem álláspontunkat kell kitüntetni. Szakemberek között csak az érvek, a tapasztalatok, a kipróbált irányok, a kézzelfogható előnyök számíthatnak maradandó hatásra. Ha ezen szempontok vezérelnék a tanító-gyűléseket, ha a fellépők ily vezérelvek szerint merítenék ki thómáikat: akkor minden egyes gyűlés- után elmondhatnék, hogy az előbbre vitte elemi tanügyünket. Ezek nélkül azonban a tanitó-gyülések csak a kedélyes viszontlátás’ vonzóerejével hatnak, mely mindenikünknek 2 — 8 órai unalmas és kevés tanulságu peniteneziába kerül. Igaz, hogy még nem oly régi divatuak az ilyen gyűlések, hogy bizonyos konkrét formába je- geczedhettek volna ; de viszont el kell már egyszer komolyan kezdeni s a helyes irányt kitűzni, hogy életrevalóságunk ne csupán a mozgásban, hanem a haladásban is tükröződjék. Forgács. = Tolna vármegye törvényhatóságának közigazgatási bizottsága junius 13-án délelőtt 10 órakor ülést fog tartani. — A központi választmány május 9-én tartott ülésben a m. kir. belügyminiszter körrendeletére megalakította az országgyűlési képviselő választók 1889—1890. évre érvénnyel bírandó névjegyzékének kiigazítására szükséges bizottságokat. Az ösz- szes választókerületekben működő bizottságok az. összeírást legkésőbb folyó évi junius h ó 14-i g a központi választmányhoz beküldeni tartoznak. — A nemzetközi fillokszera-egyezmény kiegészítéséről szóló törvényjavaslatot az országgyűlés junius 1-én tárgyalta és fogadta el. Ez egyezmény szerint a szerződő államok a fillokszera-men- tes területeket jegyzékbe venni s egymással közölni tartozván, ezentúl az ilyen területekről származó szőlőtőkék és más növények szállításához nem lesz., szükséges külön helyhatósági bizonyítvány. — A Baranyavárig építendő vasút ügyében gr. Széchenyi Sándor főispán vezetése alatt a megyei bizottság junius 3-án tisztelgett Baross- Gábor kereskedelmi miniszternél. A kedvező előjelekből Ítélve, remélhető, hogy zsákutezában végződő vasutunk nemsokára ki fog épülni. TÖRVÉNYHATÓSÁGI ÉLETBŐL. Tolnavármegye törvényhatósága, különösen a tűzre n d é s z e t i és é p i t- k e z é s i szabályrendelet-javaslatok tárgyalása czéljából, mely tárgyak a legközelebb tartott tavaszi közgyűlésről maradtak fenn, május 28-án délelőtt gróf Széchenyi S á n d o r főispán elnöklete alatt rendkívüli közgyűlést tartott. A tárgysorozat is rövid volt, tagok som voltak nagy számmal jelen s igy törtökélyes- kiporeziózását, a Mai számunkhoz „Tolnamegyei Hölgyek Lapja“ cziniü mellék-lapunk van csatolva.
