Szekszárd Vidéke, 1889 (9. évfolyam, 1-67. szám)

1889-05-30 / 23. szám

TOLIBA rtAÁIRJVLE] Gi-^IE törvényhatósági, tanügyi és közgazdasági érdekeit képviselő társadalmi és szépirodalmi hetilap. A. tolnaznegyei gazdasági egyesület hivatalos közlönye. Előfizetési ár ; Egész évre..................... 6 frt. Fél évre ...............................3 frt. Év negyedre .... 1 frt 5U kr. A lap szellemi részére vonatkozó közlemények, úgy a hirdetési és előfizetési pénzek a szer- kesztöséííhez küldendők. Megjelenik minden csütörtökön. Szerkesztőség: Sőtpatak-utcza 1113. sz. Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 172. sz. Hirdetési dijak:: Három hasábos petit sor 15 kr, ugyanaz a nyilttérben 20 kr. Bírósági árverési hirdetmények: 200 szóig bélyeggel együtt 3 frt. 200—300-ig \„ „ 4 frt. 300—400-ig \, „ 5 frt. ——hmmri i T-r- i Főmunkatárs: Székely Ferencz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: <3r eiger Gr tjl 1 el_ Lapkiadó : Ujfalusy Lajos. Modern betegség. Egy uj társadalom keletkezett a társadalom­ban, egy uj állam az államban, egy uj osztály a mi kaszt rendszerünkben: a sikkasztok társadalma, a szalon-betyárok álladalma, a gavallér gazemberek osztálya. Hatalmas, imponáló tábor, mely a maga ar- czátlanságával és vakmerőségével megfélemlítő a be­csületes embereket. Voltak eddig is sikkasztok, az öröklött bűn- hajlam, a nyomor vagy a rossz társaság eddig is évente sok embert rávitt arra, hogy eltulajdonítsa a mások értékét s a közvagyont; de eddig nem volt járvány, nem volt divat a sikkasztás ! Manapság már nem csupán szórványos esetek­kel találkozunk, hanem egy elharapódzott — szokás­sal állunk szemben; azzal a szokással, hogy az emberek egy nagy része nem szokott különbséget tenni a maga és a más pénze közt. Annyira jutottunk már, hogy senki sem lehet bizonyos a maga tulajdonának birtok olásában, senki sem tarthatja biztosítottnak a vagyonát, ha az az árvaszéknól, vagy banknál vagy bármely testületnél van; mert a sikkasztok titkos szövetségének egy tagja mindenütt ott lehet s az előtt nem bir szent­séggel az árvák gyámolitó pénze s a szegények utolsó alamizsna-garasa. ügy látszik, az a nézet uralkodik, hogy a közvagyonból lopni, valamely pénztárból sikkasztani, vagy pláne az államnak pénzét eltüntetni, nem olyan közönséges bűn, mint valakiről lelopni a ka­bátját. Mert az utóbbi időben épen a közvagyon, az állam pénze s a pénztárakban elhelyezett összegek valóságos szabad zsákmány tárgyát képezik. Ugyan van-e vidék, van-e megye, melynek közvagyona ne szenvedett volna a lelketlen hará­csolok hadától s van-e közhatóság, melynek tekin­télyét ne szállította volna alább egy gazembernek a vakmerő bűne ? Egy-egy önmagáról megfeledkezett hivatalnok, a ki társadalmi rangját meghaladó, képességeihez és képzettségéhez nem illő urasabb életet akar élni s becsületes munka árán s tisztességes eszközökkel nem tudja elérni, egyszerűen hozzányúl az idegen vagyonhoz, elharácsolja a mások rábízott pénzét, ól, vigad, uralkodik, — a mig csak rajta nem csí­pik s be nem csukják. S okulást senki sem merit a példából, sőt el­lenkezőleg a példa vonz s mint hajdanában a nagy eszmékért elvérzett martyr minden vórcseppjéből uj vértanú támadt, most minden sikkasztásról szóló hírlapi újdonság uj sikkasztókat teremt. S ennek legfőbb oka az. hogy a bűnösöknek a mi társadalmunkban nincs meg az igazi bűlihö- désök. Mert a törvény által kiszabott büntetés soha­sem rettenté el az embereket a bűntől, a büntető törvény sem kisebbítő a bűnesetek számát; — az igazi büntetést különösen a művelt osztály bűnöseire a társadalom szabja ki. A társadalomban kell, hogy meglegyen az az erkölcsi erő, a becsületes embereknek az az össze­tartása, az erkölcsi rend iránti kényes érzék s a be­csület dolgában való szigorú felfogás, — mely a A „Szekszárd Vidéke“ tárczája. Két nap Lengyelen. A magyar szaktudomány kezdi nemcsak itt­hon kiforrni magát és az önállóság jellegét venni fel, hanem hovatovább kiható erejét mutatja a kül­földdel szemben is. Köszönhetjük ezt olyan férfiak­nak, a kik teljes odaadással és méltó ügybuzgalom- mal szentelik működésüket valamelyik ágának és nemcsak az amateursógig viszik, hanem szakkép­zettségükkel vonják magukra a külföld figyelmét. Ily férfi, kire megyénk méltán a legnagyobb büsz­keséggel tekinthet, gróf A p p o n y i Sándor ur, ki a lengyeli birtokán lévő őskori telepet rendszeres bú­várkodás tárgyává téve, a praebistoricumra vonat­kozó oly kincsesei gazdagította első sorban hazán­kat, de az egész tudós világot, mely páratlan a maga nemében. Főtisztelendő W o s i n s k y Mór ur vezetése mellett folytak évek óta és folynak ma is az ásatások s még mindig nincs kimerítve eme kincsbánya. Ezen leletek megtekintésére és a hant hi határban található római nyomok tüzetesebb vizsgá- lására rándult le folyó hó 20-án Budapestről Pulszky Ferencz, Dr. Ozobor Béla, Dr. Fröhlich Bobért, Dr. Szendrey János és Dr. Posta Béla urakból álló társaság. Én Simontornyán hozzájuk csatlakozván, azon szerencsében részesültem, hogy velük együtt részt vehettem ezen tudományos és egyúttal élve­zetes kirándulásban. Megérkezvén a kurdi állomásra, a szives há­zigazda és főt. Wosinsky ur vezetése mellett 4 fo­gaton a lengyeli erdőben lévő sáncztelepre hajtat­tunk, ugyanide érkezett akkorra Bonyhádról Perczel Dezső volt kedves alispánunk országgyűlési képvi­selő is. A sánczczal megerősített hely egy teljesen sik 25 cat. holdnyi hegytető, 800 lábnyi tengerszini magassággal; 5—6 ölnyi meredek oldalai alatt hú­zódik a védelemre szánt árok, a melynek szélei újra mély völgybe mennek át. Két feljárás vezetett ide, melyek az őskorban is megvoltak s az ott ta­lált kövekről Ítélve védelmi állapotban. Élvezzük itt a gyönyörű kilátást a Kapos-koppány völgye felett s a balzsamos levegőt tele tüdővel szíva önkényte­len azon gondolat lepett meg, mily szerencsések va­gyunk mi a gőz és villany korszakában ezen sze­gény őslakosokhoz képest, kik csak kőből és csontból készült kezdetleges eszközeikkel küzdötték magukat az életen keresztül s szerezték be a napi kenyeret. Merész alkotásuk eme mesterséges erődítmény bi­zony maradandóbb emlék, nagyobbszerü mű egy mostani Eiffel-toronynál. Merengésünkből tányérok csengése szólított terített asztalhoz s árnyas tölgyek alatt eleget tettünk a természet követelményeinek, elköltve a frissen készült magyarom gulyást és hi­deg sülteket. — A részletes helyi szemlén szelle­mes kalauzunk főt, Wosinsky ur egy éppen ásás bűnösöknek lehetetlenné teszi a tisztességes társa­dalomban való megmaradását. A mig a társadalom nem lesz a maga leg­szigorúbb bírája s nem veti ki magából a szeme­tet, addig nem fogja azt pacifikálni semmiféle törvény. = A két minisztérium uj beosztásához. Azon időpont, melytől kezdve a földmivel és-, ipar- és ke­reskedelemügyi minisztérium helyett f ö 1 d m i ve­ié sügyi és a közmunka- és közlekedésügyi mi­nisztérium helyett kereskedelemügyi mi­nisztérium elnevezés használandó, egyidejűleg az uj beosztás életbeléptetésével, a minisztérium ál­tal rendeleti utón fog megállapittatni. TÖRVÉNYHATÓSÁG ÉLETBŐL. Tolna vármegye törvényhatóságának közigazgatási bizottsága május 9-én gróf Széchenyi Sándor főispán elnöklete alatt ülést tartván, a tárgysorozatból közöl­jük még a következőket: Kir. adófeliigyelő jelentéséből. I, Egyenes a d ó k. A folyó óv I. II. év- negyedi adótartozás tesz összesen 870,782 frt 28Y2 kr, erre befizettetett összesen 372,886 frt 61 kr, marad tartozás 497,945 frt 57 Y, kr, a múlt év megfelelő időszakában befolyt összegnél kevesebb folyt be az idén 5768 frt 55 krral. II. Hadmentességi adó. Az összes tartozás 8556 frt 74 kr, erre befizettetett 2548 frt 95Y2 kr, marad hátralék 6007 frt 79Y2 kr, ez évben kevesebb folyt be 1059 frt 181/2 krral. alatt lévő sirhoz vezet, hol a hulla hasonlóan az eddig kiásottakhoz, teljesen zsugorítva jobboldalon fekszik; körötte az életében használt kőeszközök, kések, kovaszilánkok, cserepek töredékei s az elma­radhatatlan fáklyatartó. Láthatók a telep más ré­szén a szép sorban elhelyezett veremlakások, me­lyek 3—4 méter mély földalatti üregek a mostani gabnásvermek alakjára s leginkább lakásul szolgál­tak, a mit az ott talált tűzhely, sok cserépdarab és csont is bizonyít ; ugyanily vermek szolgáltak mag­tárul is, hol teljesen megszenesedett búza és vad­borsó voltak lelhetők. Következtethető tehát, hogy ezen őslakók bizonyos fokig földmivelők is voltak. Korai volna azon kérdés felől döntő véleményt kocz- káztatni, hogy mily időben és meddig lakták ezen telepet; csakis annyi bizonyos, hogy a római kor, illetve Pannónia meghódítása előtt hosszabb ideig szolgálhatott állandó tartózkodási helyül. Hozzávető­leg állíthatni 3—4 ezer évesnek. A sánczot elhagyva a gyönyörű fekvésű len­gyeli kastélyba mentünk, hol a vendégek a kijelölt szobákban kissé kipihenvén magukat, újra összejöt­tek a múzeumban. Az emeleti folyosón első pilla­natra leköti figyelmünket a sok értékes rézmetszet, melyek közt legkiválóbb Magyarország három leg­régibb térképe, s ezek ketteje határozottan unicum. A muzeum két szobát tesz ki, telve a falak mellett üvegszekrényekkel, széles polczokkal, a közepén pe- ■ dig asztalokkal; ezek mindegyike zsúfolásig telve

Next

/
Oldalképek
Tartalom