Szekszárd Vidéke, 1889 (9. évfolyam, 1-67. szám)
1889-05-23 / 22. szám
Szekszárd "V'idLélce. szabadabb fejlődést engednek a szellemnek; ha tul- 'emelkednek az iskolai gyakorlatirás színvonalán; ha kebelükbe oly ifjakat vesznek föl, kik a belépésre, a működésre különös hajlamot s egyúttal tehetséget is mutatnak. Ezt követeli a nemzeti nyelv érdeke. Szalay Sándor. — Törvénykezési épület Szekszárdon. A m. kir. igazságügyminiszter a következő tartalmú leiratot küldötte Tolna vármegye közönségének : Tolna- megye kezdeményező lépésére még ez óv első felében ki fogom küldeni megbizottaimat Szekszárdra a végből, hogy a megye által felajánlt telkeket tüzetes vizsgálat tárgyává tegyék. A mennyiben megbízottai m jelentéséből arról győződtem meg, hogy a kérdéses telkek törvénykezési épület emelésére alkalmasak, a tárgyalásokat a megyével megindítani szándékozom s kedvező eredmény esetén a műszaki iratokat elkészíttetvén, az építkezést a jövő év elején megkezdetem. Ezért a törvényszék jelenlegihelyiségeiben engedélyezett helyreállítási munkálatok foganatba vétele az ügy eldöntéséig függőben hagyandó. Szász Károly Tolna vármegyében. Múlt csütörtökön érkezett városunkba az ünnepelt főpap és kísérete reggeli 8 — 9 óra között. Az eleje ment küldöttség, elöl a főszolgabíróval mozsarak dörgése mellett vonult keresztül városunk utezáin a ref. paróchia elé, a hol Borzsák Endre a presbyteriummal, körülöttük 12 fehér ruhás leányka, virágokkal várta a püspököt. A hívek pedig majdnem teljes számmal jelen voltak a fogadtatáson. Megérkezése után alispánunk s a többi hiva- ralok vezetői tisztelegtek nála. 10 óra felé vonult a templomba, melyet ekkor már teljesen betöltött a közönség valláskü 1 önb- ség nélkül, s csakhamar megkezdte a püspök nagyhatású és költői ihlettel előadott beszédjét melyben itteni hívei jó és rossz tulajdonságait felsorolva — intette, feddte és felhívta őket az Istenhez való fohászkodásra. Istentisztelet után az iskolákat vizsgálta meg, a hol megelégedésének adott kifejezést; azután pedig a presbyteriummal tanácskozott az egyháznak ügyeiről. Egy óra után érkezett a nagyvendóglő dísztermébe, a hol a már egybegyült intelligens közönség lelkes éljenekkel fogadta. A bankettra mintegy 90-en jöttek el, a hangulat mindvégig emelkedett, derült volt, melyet az áltelános örömön kívül Garay, pompás zenéje is elősegített. A város intelligens elemeinek képviseletében ott volt mindenki, kivéve a kath. klérust és a kath. tanítói kart, kik ismét*, távollétükkel tüntettek. A lakoma pompásan sikerült, Tóth Gyula kitett magáért; az Ízléses, válogatott menu és gondos kiszolgálat dicséretére válik a vendéglősnek, ki maga dirigálta a kiszolgálást. — Az ételsor a következő volt: Levesek: Borjú Ragout. Tüdős táska'. — Asietta. — Sonka, nyelv. Aszpik, Halak: tok, kecsege, süllő, majonézé és tartarral. Dinstelt marhasült és marhahús körözve. — Bouding bor satőval és sonkás koczka. — Sültek: Idei kacsa, töltött csirke és borjusültek. Saláta.és. kompót. Kevert sajtok. Kávé: mokka. •— ^ liter'asztali decsi bor. A pecsenyénél felállott Szász Károly és' a királyi párra, az uralkodó-házra ürítette poharát, mely felköszöntőt az egész társaság állva hallgatta végig és lelkes éljenekkel kisért. Erre aztán megszólalt a mi szeretett alispánunk és olyan kerekded, valóságos ihletszülte, pompás felköszöntőt mondott az ünnepeítre, hogy szavainak bevégzése után általános éljcn-riadal és tetszés zaja hangzott a teremben. — Az alispán beszédje a következő volt: Ha azon ünnepélyes alkalomból, hogy a magyar reformált egyház egyik kitűnőségét van szerencsénk körünkben tisztelhetni, egyéni nézeteimnek akarnék csak kifejezést adni: -— mint katholikus hivő, amaz isteni bölcseséget hirdető szavakra gondolva, hogy „szeresd felebarátodat, mint tenmagadat,“ — azt mondanám, hogy a szó igaz értelmében vett vallási türelmességgel mindig karöltve járó műveltség követelményeként teljes őszinteséggel és mély tisztelettel adózom a dunamellóki ref. egyház méltóságos főpapjának ; — mint magyar ember azt mondanám, hogy egész mérvben érzem nemzeti büszkeségünk jogosultságát, mikor a két utolsó évtized alatt századok mulasztásait pótoló nagy nemzeti haladásnak egyik nagy tényezőjét láthatom; — és mint szerény szellemi munkás azt mondanám, hogy örül a lelkem, mert a szellemi munka terén annyi babért aratott ernyedetlen vezetőt van most alkalmam ő méltósága- személyében üdvözölni. De hivatalos kötelességeimnek egyik legkedvesebbje hallgatásra készteti bennem most az egyént, mert egy olyan vármegyének nevében emelek szót, a mely a múltaknak kivételt nem ismerő tanúsága szerint mindenkor lelkesült örömmel üdvözölte a határait átlépő országos férfiakat és benső meggyőződéssel igyekezett bizonyitékát adni annak az igaz tiszteletnek, mellyel minden különbség nélkül viseltetik a vallásfelekezetek és ezek méltóságai iránt. Tolna vármegye nevében emelek poharat s azt kívánom, hogy a dunamelléki ref. egyház püspökét, a koszorús lantost, sa magyar szó- és tolinak egyaránt felkent vezér bajnokát: főtiszt. Szász Károly ur ő méltóságát egyháza és szeretett hazánk dicsőségére a Mindenható soká, igen soká éltesse ! E nagy hatást keltett szavakra Szász Károly meleg hangon köszönte meg a szives fogadtatást, melynek már a megyébe lépte óta mindenütt egyformán részese ; éltette a megye közönségét és népe vezérletében a kitűnő alispánt, kit habár eddig nem ismert személyesen, de ismerte már a hírét Budapesten is, mint a megye vasszorgalmu, erélyes, kitűnő első tisztviselőjét. H i r 11 n g Ádám városi főjegyző a város nevében üdvözölte a püspököt és szép hasonlatokkal szőtt beszéde tetszést aratott. T o 11 h Ödön az ágost. reform, hívek nevében a két felekezet közti egyetértésre és ennek legnemesebb hirdetőjére, a püspök ő méltóságára ürítette poharát. — T i 1 d y István polgár ember a prebyterium nevében mondott egy hosszú, jól betanult beszédet. Horváth lgnácz, mint legöregebb tanácsbiró, a távollevő egyházkerületi gondnok Szi- lassy nevében mondott köszönetét. Ezután B o r- z s á k Endre reform, hívei nevében mondott egy igen talpra esett és tetszéssel kisért beszédet. 'Végül még ismét T o 11 h Ödön egy sikerült tósztban Méreteim szerint ezen kőépület belső világosságának átmérője 5.75 méter, tehát a három ölet nagyon megközelíti. A fal szélességének mérete 70 cmtr. s ebből az tűnik ki, hogy az épület kicsinységéhez mérve elég erős falazattal bírt, s itt meg kell még említenem, hogy a körfal északi, nyugoti és déli oldalán pillérekkel is meg volt támasztva, mert ezeknek elvitázhatlan nyomait feltaláltuk, s a körülásatásnál ezek mindenkor zavart is okoztak. Úgy látszik, hogy a bejárat a déli oldalon volt, a hol a pusztítás ereje legrombolóbban is hatott. A három pillér vastagsága azonban nem egyenlő, s ebből, valamint abból is, hogy nem mértanilag egyenlően voltak elhelyezve, hogy ezek nem egy időben készültek, hanem a szükséghez mérve, midőn a falak repedezni és a kidüléssel fenyegetni kezdtek. Az építkezési anyag túl nyomó lag faragott mészkőből állt, s erre mutat a temérdek szétszórt kőtörmelék is, a melyben azonban igen jelentékeny mennyiségű római tégla darabot is találtunk. Minden ilyen római tégladarabot, melyek száma százakra rúg, külön-külön figyelmesen megvizsgáltunk azokon azonban a felírásnak legkisebb nyomát som fedezhettük fel,, noha közöttük a felhajtott szélű l.óMadarab épen nem ritkaság. A kövek vakolattal (malter) voltak összeragasztva, még pedig elég mész tartalommal. Megkutattuk ezen egykori épület maradványának úgy külső környékét, mint belső terepének talaját is, s ennek eredménye felette leverő volt. A körfalon kívül felkutatott hánytföld rétege hamu, korom és kőtörmelékből állt, a hol azonban az utóbbi volt mennyiségre nézve túlsúlyban, belül a körfalak közötti területen pedig a kőtörmelék jelentékenyen kevesebb, a hamu és széndarabok pedig, mely utóbbiak között az ökölnyi, vagy gyermekfej nyagyságuak sem voltak ritkák, határozottan több volt. Nem egy oly égett kemény fa darab került elő, melyben egy lábnyi hosszúságú erős vasszeg is volt. Az emberi csontváz maradványok, a koponyák, láb és kar szárcsontok, bot dák és csigolyák oly szerteszét hányt vetetett állapotban kerültek elő e törmelékekből, hogy teljes lehetetlen lett volna azokból egy csontvázt is összeállítani, holott itt legalább 15—20 tetem volt eltemetve, s koponyáik után Ítélve a legkülönbözőbb korból valók. Találtunk itt a 70—-80 éves aggtól lefelé a 2—3 éves gyermek koponyáig majd minden tizedévből valót, de teljesen épet egyet sem. Mindezek után azt várhatná tőlem a t. olvasó hogy ezen költséges és fáradságos munkával véga hölgyekre s főleg a püspök nejére és családjára ürítette poharát. A lakomáról a püspök 4 óra felé távozott s később visszaadta az alispánnak a látogatást; az estét pedig rokonánál, Dr. Sass Istvánnál töjtötte szűk családi korban. Másnap reggel 8 óra felé ment el városnnk- ből a Sárközbe. A Sárközben, hol körülbelül 100 éve nem volt látogatáson ref. püspök, — nagy izgalommal és diadallal fogadták a várva-várt főpapot és nagy előkészületeket tettek fogadtatására. — O e s é n y- b e n az egész falu népe banbériummal, zászlókkal ment a püspök elé, kit nagy lelkesedéssel fogadtak. A templomi szónoklat, presbyteri gyűlés és iskolalátogatás ulán megtartott dús lakoma végeztével délután Decsre ment kíséretével együtt, hol hasonló ünnepi s lelkes fogadtatásban részesült. Másnap Pilis és Als ó-N y é k községeket látogatta meg, honnan az alsónyéki bandérium kíséretében B á t á t szerencséltette látogatásával — folyton Geren day Lajos a központi járás rokonszenves, derék főszolgabirájának kíséretében. Innen aztán Mórágyra rándultak, hol szintén nagy lelkesedéssel, zenével fogadták a főpapot. Itt Geren- day Lajos főszolgahiró elbúcsúzott a püspöktől, mivel a völgységi járásba érve Döry Pál főszolgabíró vette át a hivatalos fogadás és vezetés funk- czióját. Mórágyról, Bonyhád, Hidasd, Pécsvárad és Pécsen keresztül folyó hó 25-én érkezik vissza Budapestre. Tolnamegyében a nagyérdemű főpap és hazafi a legmelegebb fogadtatásban és az intelligens közönség valláskülönbség nélküli rokonszenvében, íinnepeltetésében részesült; hisszük, hogy jelenléte a ref. egyházak bel életére is üdvös hatású lesz, valamint megyénk lakosságában is kellemes emlékeket fog kelteni a szeretett püspök, a kedves modorú ember és kitűnő költő látogatása! TÖRVÉNYHATÓSÁGI ÉLETBŐL. Tolna vármegye főispánja gr. Széchenyi Sándor, úgyis mint az állandó választmány elnöke a következő meghivót bocsátotta ki: Van szerencsém a törvényhatósági bizottság és az állandó választmány t. ez. tagjait tisztelettel értesíteni, hogy a tűzrendészed és építkezési szabályrendelet-javaslatok s egyéb sürgős természetit ügyek tárgyalás alá vétele ezéljából szükségessé vált rendkívüli közgyűlés folyó május hó 28-án délelőtt 10 órakor a vármegyeház gyüléstermében, az állandó választmány ülése pedig folyó május hó 27-én délelőtt 9 órakor a közigazgatási bizottság üléstermében fog megnyittatni. Tárgysoroz at: 1. Baross Gábor közmunka- és közlekedés- ügyi m. kir. minister ur leirata, mellyel a belügyminisztérium ideiglenes vezetésével történt megbízatását tudatja. 2. Gróf Szapáry Gyula földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi m. kir. miniszter urnák ezen miFolytatás a mellékleten. zett ásatás ekkénti befejezése után mondjam meg, hogy ezen épület mi volt, mikor és hogyan pusztult el, végül az a sok emberi maradvány kiktől származik és "miként jutott oda? Nos hát ezen kérdésekre csak annyit mondhatok, hogy mi dilettánsok rendszerint csak arra szorítkozunk, hogy constatáljuk azt, a mit találtunk leleteinket, úgy a mint találtuk, természetben, ha igy nem lehet, leírásban vagy rajzban küldjük meg azon szakférfiúknak, a kik aztán a rendelkezésünkre álló összes eszközeivel a tudománynak szintén csak hozzávetőleg, megközelítőleg adhatnak véleményt, mert az archeológia is még mindig — bár már igen jelentékeny haladást tett — a legfiatalabb tudományok közé tartozik, de nem sokára — sőt még ha fokozatossabb támogatásban részesülhetne — oda fog jutni, hogy az ily összegyűjtött, adatok nyomán mindig biztosabb, utóbb pedig határozott véleményt fog adhatni. Mindazonáltal ne tessék azt hinni, hogy azért aztán a mi leleteinkről egyátalában semmi véleménynyel nem volnánk, s ismereteink kisded tárházában ne kutatnánk, hogy leleteink meghatározását magunk is meg ne kíséreljük. Tesszük bizony és igy ezen épület maradványról is elmondhatnánk, hogy ott egykor talán egy római őrtorony állt, 'mely
