Szekszárd Vidéke, 1889 (9. évfolyam, 1-67. szám)
1889-05-16 / 21. szám
Szelcszéix’cL Vidéke. Nagy-Kajdacsra, aliol szinte legmelegebb fogadtatás várta. E helyütt S á n t h a Károly ismét a következő hangulatteljes költeményét olvasta fel: B o r j á d o n, 1889. május 11. Szent e hely, a borjádi hegysor, — Fenn-re törő Sassok helye — II on nun búsan nézett le egykor Petőfi ábrándos szeme. Lassú pataknak tükörében Ábrándos képe ott van, ott; Azért, hogy e tündér vidéken Minden úgy fénylik, úgy ragyog. Áll még a méhes. A barátság Mézével telve ez a hely; Szélvészek e tanyát ne bántsák, Mert forró itt minden kebel. A költőnek kedvencz tanyája Szegény utast is befogad, Mert itt lebeg nagy lelke szárnya, A dalnok ide látogat. Ez itt a vén fa, hol megfáj ült A szerelemtől a feje ; Hányszor virult, hányszor megsárgult, S mégis kihajt uj levele. Idő fájáról levelekként A szárnyas évek szállanak; De a költő fején a repkényt Fogyó- idő növeszti csak. Ez itt az.ut, melyen a költő S Erzsiké együtt ballagott, Már elsuhant egy emberöltő, Hogy választottak csillagot. E. csillag most is egyre csillog, Mind nappal és mind éjjelen : Örök hived, költő, e csillag, S e csillag a honszerelem. S ez itt a bor. Á lelkem szédül — Magasra fel ezt a kehelyt, A melynek szőlővesszejérűl Ő koszoruzva énekelt. A költő és a szőlővessző Lelkét világnak adja át: A dalt s a bort. — E kép mi tetsző — S mellettök vigad a világ. Sziniiltig a kehelyt e borbul: Lánglelkü költő, az van itt, A régi szép kor visszafordul, Csendülni halljuk dalait. Mélán, mint bus harang, siratja Az „erdős-völgyes szép hazát“, A dicsőt s bölcset zengi lantja. Majd hallod kenetes szavát. Apostoli nagy lelke, szíve Holt tagokat életre hoz, Ajkán, mint méz, folyik az ige, Sebz, gyógyít s áldva ostoroz. Kezét emelvén szent imára, Az Isten meghallgatja azt, A menny kárpitjait kitárja, S úgy kamatoz reád vigaszt. E nagy Vendég jövetelére Örömtül csordul a kebel, S a Költő-Püspök életére Szív és ajk áldást esdelcel! Tudósítónk az ottani fogadtatásról következőket írja: A nagykajdacsi határnál a községi elöljáróság csinosan felállított lovas bandérium kíséretében reggeli fél 8 órakor fogadta a főpásztort. Az elöljáróság szónoka Yitt Sándor, a község derék jegyzője volt, kinek rövid, magvas s hazafias érzelemtől áthatott beszédére az ünnepelt főpásztor szintén röviden, magvasan s kibeszélhetlen nyájassággal s kedvességgel felelt. Kíséretének tagjai egyházi részről: Szilády Áron egyházkerületi főjegyző s akadémiai tag, Csekey István tolna-egyházmegyei esperes, Mészáros János czeczei, Bálint Mihály nagydoroghi ref. lelkészek, Horváth Ignácz egyh. m. tanácsbiró, Sántha Károly sárszentlőrinczi ev. lelkész, Sádt János ev tanító, világi részről: Széchenyi Sándor gr főispán, Daróczy Tamás főszolgabíró, Fördős Dezső urodalmi intéző, Győré Pál sárszentlőrinczi jegyző s a nagydoroghi egyházi és világi elöljáróság voltak, kiket Sztankovánszky János nagykajdacsi földbirto- ! kos a község nevében egy gyönyörű „Isten hozott községünkbe“ feliratú s a község egyik bejárójánál felállított diadalkapuval lepett meg. A községbe bevonulás igazi diadalmenet volt, s a példás rendfentartás dicséretére válik mind a községi elöljáróság, mind a lakosság nemesebb érzületének. A főpásztor megyénk főispánjának a vendég- szerető főurnak fogatán a jobján foglalt helyet. A még tavaly épült csinos papi lak kapujá- i ban, pont 9 órakor, Tantó János lelkész, Tóth Ist- I ván kántor-tanitó, Kecskeméti János gondnok s az i egész egyháztanács fogadta a főpásztort. A lelkész üdvözlő beszéde, valamint a főpásztor válasza egyike volt a püspöki látogatás jelen alkalmakor elmondott legszebb beszédeknek. A főpásztor különösen hangsúlyozta abbeli örömét, hogy nem a régi romlott erkölcsű s anyagilag is szegény, hanem az erkölcsi és anyagi jóllétnek a körülményekhez képest lehető legmagasabb színvonalán álló községet van szerencséje üdvözölhetni. Beszéde után egy iskolás . Folytatás a rendkívüli mellékleten. lensógének, ha más más egyházban imádták — egyforma áhítattal bár és egy ugyanazon édes anyai nyelven — az igaz Istent, és a testvérharczok alatt elgyengült a magyar és eljött a külellenség, reánk tette valamennyiünkre hatalmas kezét, elfojtani akarván ajkunkon a legigazabb imádságot, azt, a melyet az édes aDyanyelven a szabadon választott oltár előtt rebegiink az egek urához, de akkor a szolgaság közös félelme megértette velünk, hogy testvérek vagyunk, mert egy atyánk van és ez atya a magyarok jóságos Istene, s mióta megismertük azt a közös édes atyát, azóta szivünkbe fogadtuk az ő mindnyájunkat egyesitő vallását: a magyar haza, a magyar nemzeti nyelv szeretetét. Méltóságod nemcsak református atyánkfiainak fő lelki- pásztora, hanem egyúttal ennek a mi közös vallásunknak ihletett papja, a magyar nemzetnek koszorús lantosa, — miért is midőn városunkba lép a magunké gyanánt üdvözöljük méltóságodat mindnyájan, mi katholikusok épugy, mint a többi felekezet. Adja a magyarok Istene, hogy az egyházaknak sok ily pásztora legyen és akkor a szeretet és tisztelet, melyet egymás vezetői iránt táplálunk, leend a varázs, mely keblünket vallási türelemmel és testvéri szeretettel tölti el. Isten hozta körünkbe méltóságodat. Éljen ! Paksról, hol az egyház és iskola megvizsgálását szintén bevégezte. 11-én Nagy-Doroghra ment, hol hasonló kitüntető fogadtatásban részesült; a tiszteletére tartott lakomán Sántha Károly kitűnő költő a következő nagy hatást keltő és a nagy költőkollega teljes elismerésével találkozó költeményt olvasta fel: Hág y-D o r o g o n. 1889. május 10. Széchényi ajka mondá az igét, S mert 0 mondotta, teljesülni fog : „Nem volt, hanem lesz!“ A magyar szivét E szó táplálja, melyre feldobog. Próféta-ajkról áldott szent ige, Zendülj ki a hazában messzire ! A Kárpátoktól le az Adriáig, A palotáktól a kunyhók fiáig! A ..legnagyobb magyart“ a ezenki sír Nem rejti tőlünk, itt lángszelleme. Hazám, jövődért gyáván még ki sír? Itt vére, szíve s drága mindene. Széchényi-vér buzog itt e helyen, Széchényi szív lüktet itt melegen; Övé e kép, e jellem és ez elme, Oltári lánggal ott ég honszerelme ! Az oltár lángját szítja Főpapunk : Áldoz hazáért, szépért és hitért. Mily hivatás! Örömre fakadunk, Hogy újra látjuk s halljuk a Vezért, S hogy újra áldást imádkozhatunk, Vígan csendülvén össze poharunk : A mi Széchényink drága életére, S a Főpap s Költő koszorús fejére ! Ugyanaznap kíséretével, mely akkor már a közeli lelkészekkel szaporodott — átment érték a 19-ik század második negyedében, melyek azután egy ideig a tényleges szakadást eszközölték s nyomot hagytak a törvényes fejlődésben is. Századunk elején lelketlen izgatok vezeték tévutakra az erősbödő nemzeti érzést, megszületett Dráván túl az úgynevezett illirizmus, egy alkotandó nagy- horvát állam ködképe. Századokon át a horvát-szla- vón honosok büszkén emlegették magyar polgárságukat, most egyszerre a szakadás óhaja fészkelte be magát a nagy többség szívébe. Közjogilag ez irány első hatása új kifejezés keletkezésében nyilatkozott. A kapcsolt részek kezdték magukat társországoknak nevezni, s e megjelölés állott a főrendekének egy 1843-iki üzenetében is. Akkor az alsó tábla még tiltakozott a szoktalan formula ellen, de 1846-ban már maga Deák Ferencz indítványozta annak egy föliratban való használatát*). Az uj név azonban nem jelent megváltozott közjogi viszonyt, mert keletkezése korában a régi „kapcsolt részek“ kifejezés is mint vele azonos értelmű használatos, így az 1848-i törvényekben. A 11orcátokat még a „társországok“ kitétel sem elégítette ki, hanem „három egy királyság“-ot kezdtek emlegetni. E megnevezésben egyrészt bennfoglaltatik Horvát-, Szlavón- és Dalmát-országok állami egysége, másrészt kizárt belőle a Magyarországhoz való kötelék fogalma, csakhogy törvényesen soha e megnevezés nem használtatott, nem nyert létjogot. *j Pe.-ty Fr. Száz levél. 202. 1. A „három egy királyság“ eszméjének valósítása volt az, mikor 1848-ban a zágrábi tartomány-gyűlés a politikai helyzet zavarosságában bízva 11. törvónyczikke által a Magyarországtól való elszakadást és az ausztriai birodalmon belül Görzzel Isztriával, Karinthiával s az uj szerb vajdasággal szorosabb kapcsolatban önálló délszláv állam alapi- j tását kimondotta. E tény nem volt a történeti fejlődés, a magyar államhoz való sok százados tartozás tagadása. Ugyanezen tartomány-gyűlés ugyanis a 23. czikkben Zeng szabadalmaira nézve magyar országgyűlési végezményekre hivatkozik, Jellasics bán, a szakadás fő intézője, szeptember 10-i prok- 1 amációjában az 1723-i 2. törvényt, a császári alkotmány ellen remonstrálú báni tanács pedig az 179i-i 10., 11. és 58. czikkeket idézi*). Csupán a 48-iki magyar országgyűlési határozatokat tekintek törvényteleneknek, forradalmiaknak s ennélfogva a társországok kötelékét felbontóknak. ■»Ám e törvények korrekt utón jöttek létre, teljes érvényűek, a Dráván túl is hatásosak valamik s igy a zágráb gyűlés a lázadás útjára lépett. Az 1847-iki pozsonyi diétán a karok és rendek azon törvényeknek megfelelően ültek össze, tanácskoztak és határoztak, melyeket, mint mondtuk, a horvát-szlavónok kifejezetten elismertek. Jelen voltak a drávántuli küldöttek és résztvettek, mint a szent korona tagjai, azon határozatok hozatalában, *) Sí. PojakovicH. Aktenstücke. melyeket, mint mondtuk, a horvátli-szlavónok kifejezetten elismertek. Jelen voltak a drávántuli küldöttek és résztvettek, mint a szent korona tagjai, azon határozatok hozatalában, melyek a többség akarata folytán keletkeztek. A magyar állam -fejezte ki Pozsonyban akaratát s teljes joggal törölhette ! volna el kiegészítő részeinek, a társországoknak, különös kiváltságait^ Ám a törvényhozás ezt nem tévé, sőt április 6-án kelt határozata s az ennek megfelelően ápril 10-én kiadott miniszterelnöki nyilatkozat kijelentette, hogy „Horvátország lakosainak nyelvét és nemzetiségét, mint a horvát honfiak eltulajdonithatlan sajátját tiszteli és épségben meghagyni óhajtja“ *). Nem akartak tehát erőszakos átalakítást a karok és rendek stb. stb. királytól megerősített jogokat és szabadságokat el nem lehet és szabad vennie, Hasonlóképen fogta fel az uralkodó az ügyek állását, májás 6-iki és 7-iki, a átalakítást akarok és rendek, hozott törvényeik jogosságát és jótékonyságát elismerték eleinte a korlátok is. Jelasics igy szól április 25 én báni köriratában: „senkinek tőletek ezentúl a törvény szerint engedélyezett s a legkegyelmesebb királytól a nádorhoz és bánhoz intézett legfelsőbb kézirataiban a Magyarország koronája alá tartozó országok egységét hangsúlyozván. A június 10-iki királyi inanifesztum épen világosan jelöli meg a legújabb 1 törvények folytán támadt helyzetet: „Az utolsó *) P.ilúgyai I. kapcs. részek. 155. 1.
