Szekszárd Vidéke, 1889 (9. évfolyam, 1-67. szám)

1889-05-02 / 19. szám

SzelcszáircL "X^icLéke­a postai tarifák és posta-üzleti szabályok 67. §-ában foglalt határozmányok értelmében portómentesen szállítandó, ezentúl az említett tarifák 28. §-ának 2. pontja alatt körülirt módon, kizárólag portómen­tes utalványnyal adandó postára. Ez alól természe­tesen kivételnek van helye akkor, ha az elküldendő hivatalos pénz corpus delictit képez, vagy pedig ezüst, esetleg arany pénzből áll. Idegen sorsjegyek lebélyegzése. A hivatalos lap ápril 26-iki száma a pénzügy­miniszter egy hirdetményét közölte az idegen (he­lyesebben külföldi) sorsjegyek lebélyegzésére vo­natkozólag. E hirdetményből közöljük a következő­ket: A Pálffy, Salm, St-Genois, 41/2°/0-os trieszti, Windischgrütz, Clary, 4°/0-os dunagőzhajózási, osz­trák eitel, 4°/0-os trieszti, Rudolf, Waldstein, Sza- niszlóvárosi, 5°/0-os dunaszabályozási, innsbrucki, krakói, Becs-városi nyereménykölcsön, laibachi, 8°/0-os osztrák földhitel-nyereménykölcsönkötvények és nyereményélvezeti jegyek, salzburgi, osztrák vö­rös-kereszt sorsjegyek ; valamint az 1880. évben kibocsátott 5 szá­zalékos osztrák föld hitel d ij kötvény ek tőkeértékének visszatérítése után eddig már kiszolgáltatott nyere­ményélvezeti jegyek, nemkülönben a budapesti tőzs­dén 1889. évi április hó 10-ig jegyzett külföldi nyereménykötvények, nevezetesen az 1881. évben kibocsátott 100 frank névértékű 3 százalékos szerb sorsjegyek (bélyegilleték 7 krajezár) a közforgalom tárgyát csak úgy képezhetik, ha fölülbélyegeztetés végett bemutattatnak. A bélyegeztetés elmulasztása azonban ezen értékpapírok birtoklására befolyással nincsen, úgy szintén az azokra eső nyeremények felvételénél sem fog akadályul szolgálni. A magyar állam által eddigelé kibocsátott nyeremény-kölcsönkötvényekre (Magy. nyeremény­kölcsön és Tisza-szegedi kölcsön) s a magyar ko­rona országaiban egyesek vagy intézetek által tör­vény vagy konnány-engedélylyel eddigelé kibocsátott nyeremény-kötvényekre (gróf Keglevich, budavárosi, magyar vörös-kereszt egyleti, Bazilika, ilósziv sors­jegyekre s a magyar jelzálog hitelbank nyeremény- kötvényeire), végül, a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok kormánya által kibocsátott kötvényekre (1854-iki, 1860, és 1864-iki osztrák államsorsjegyekre) azonban ezen törvény határoz- mányai ki nem terjedvén, azokat nem csak, hogy nem szükséges lebélyegeztetni, de ilyenek lebélye- geztetés végett el sem fogadhatók. Az értékpapírok egy része illetékmentesen, a külföldi sorsjegyek egy része azonban csak a III. fokozat szerint járó bélyegilleték lefizetése mellett bélyegezhetők felül. A felülbélyegzésre a folyó évi május hó 1-től bezárólag május hó 30-áig terjedő határidőt tűzöm ki. Az értékpapírok ezen határidőn belül lebélyeg­zés végett a vidéken bármely kir. adóhivatalnál személyesen vagy megbízott által mutatandók be. Azoknak postai utón való beküldése megengedve nincsen, miért is azok átvétele ily esetben megta- gadandók s azok visszautasitandók. A bejelentő értékpapírok kimutatásba foglalva mutatandók be, mely kimutatás az esetben, ha 15 darabnál kevesebb értékpapír nyujtatik be, egy pél­dányban, ellenesetben pedig két példányban állítandó ki. E kimutatások mintái a felülbélyegzéssel meg­bízott hivataloknál betekinthetők és a meddig azok készlete tart, a felek által ivenkint 1 krnyi előállí­tási áron megszerezhetők. A kimutatásba a felek beirni tartoznak : a) a bejelentendő kötvények szá­mát ; b) a kötvények megnevezését; c) azok névér­tékét, és d) azok sor- és nyerőszámát. Ezenkívül a kimutatást, a bejelentő felek vezeték- és mellékne­vük, polgári állásuk s lakásuk kitüntetésével aláírni kötelesek. Árvák ügye. A folyó év ápril 24-én a délutáni vonattal érkezett városunkba Krancz József cziniz. miniszteri tanácsos, Bosnyák Zoltán miniszteri fogalmazó kí­séretében, hogy a vármegyei árvaszék s a vele kapcsolatosan működő vármegyei gyámpénztár, va­lamint a vármegyei tiszti ügyész hivatalos ügykö­dését tüzetes vizsgálat tárgyává tegye. E vizsgálat megejtósét különben maga a vármegye kérelmezte. A megyei árvaszéknél ugyanis a restanczia, a du- naföldvári hosszabb időt igénylő vizsgálat s egy árvaszéki ülnöki állás be nem tölthetése s a forga­lom növekedése miatt, meglehetősen felszaporodott, s igy gondoskodni kellett uj munkaerő alkalmazá­sáról, • esetleg a kezelés gyorsítása czéljából annak lehető egyszerűsítéséről. Krancz J. min. tanácsost, ki hasonló ügyben most volt a 24-ik vármegyében, a vonatnál Simontsits Béla alispán s Kurcz Vilmos megyei árvaszóki elnök fogadták s itt időzése alatt főispán ur ő méltósága s megyénk alispánjának vendége volt. Megérkezése után mindjárt a vizsgálat meg- ejtéséhez látott. Sorba vette az egyes árvaszéki ül­nökök ügyiratait, s a hol némi pótolni valót vett észre, felvilágosítást adott. Megvizsgálta az elnöki pénzkezelést; az iktató, kiadó, nyilvántartó, szám­vevő s irodai személyzet működését, a vármegyei gyámpénztárnál a mérleget, pénztárt és könyvelői naplózást, a főkönyveket, leltárt, pénzjegyzéket, az állandó és átmeneti letétkezelést. Különösen ki­emelte a gyám pénztárnál a tiszta, szabatos köny­velést s általán véve a pénztár kezeléséről alispán urnák külön is elismerőleg nyilatkozott. Végre vármegyénk tiszti ügyésze működésé­nek megtekintésére szentelt rövid időt s pár lé­nyegtelen megjegyzés tevése után összegyüjté az árvaszék fogalmazó személyzetét, figyelmezteté őket kötelességeik lelkiismeretes teljesítésére. Megígérte, hogy a részletes utasítást a minisztérium nemsokára el fogja küldeni. Ezután búcsút vett a megyétől, az ülnököket még egyenként meglátogatván hivata­los helyiségeikben, s a déli vonattal visszautazott Budapestre. Séner János f Városszerte általános részvétet keltett minde­nütt az intelligenczia és polgárság körében egyaránt, hogy a mindenki .által szeretett, tisztelt és becsült S é n e V .János bácsit is elszólította az élők sorá­ból a kérlelhetetlen halál, mely mintegy tetszeleg magának gyászba boritó munkájával, midőn legjobb­jainkat, legjelesebbjeinket egymás után sírba dönti. Nem kímélte meg az örökké fiatal lelkű, minden nemesért buzgó Séner János bácsit sem, ki múlt hó 25-én a reggeli órákban hunyta le örökre sze­meit. Példányszerii élete megérdemli, hogy az utó­kor tanulságául róla bővebben megemlékezzünk. 1816. junius 10-én született Szekszárdon ugyanab­ban a házban, a honnan örök nyugalomra kísérte­tett. Atyja volt 50 évig a szekszárdiak kedvelt és országos hírnevű kántora : Séner Ferencz, kinek vezetése alatt a szekszárdi nép templomi éneke mintaszerűnek volt mondható, — anyja nemes gyi- móthi Gyimóthv Rozália, mindkettő 75 éves korá­ban hunyt el. Kora gyermekségétől fogva a zené­hez különös szenvedéllyel ragaszkodott s a zene minden ágában jártas volt; s a legtöbb hangszeren tudott játszani. Különösen a klaszikus zenében ipar­kodott zenei tehetségének érvényt szerezni. Mint zeneszerző számos művet irt, ezek közül különösen kitűnik az édes atyja emlékére irt „Requiem“, mely a fővárosi zenekritikusok tetszését is nagyban meg­nyerte. 1833-ban ő alakította meg a mai napig is tön ál ló szekszárdi dalárdát s igy ez volt az első az országban. Az első évben csak 4 tagja volt, mind a 4 alapitó : Séner János, Halász József volt megyei főszámvevő, Schuler József, hantin kán­tor és Kálmán Péter birtokos. Mint kiváló zenész házánál megfordult: Reményi Ede hegedű művész Plotényi Mihálkovics, Állaga Géza, Servaci Ferencz stb. Báró Augusz Antal kiválóan szerette, s midőn L i s z t Ferencz, a zongora király Szekszárdon volt vele együtt látogatásával tisztelte meg. 1833-tól 1848 -ig tanító volt a belvárosi iskolánál. A szabad­ság haivzot ő is vitézül végig küzdötte mint hon­véd-huszár ; mint lelkes hazafi csákótól a sarkany- tyuig önmaga ruházta fel magát, mig a lovat is ő maga vette. 12 csatában vett részt. A szabadság- harcz lefolyása után egy ideig bujdosott, s hogy fel ne ismerjék egy ideig mint fuvaros követ hor­dott. Mig végre 1852-ben megválasztották a szek­szárdi takarópénztárba pénztárossá s o tisztét 33 évig legbecsületessebben viselte. 1885-ben nyugdí­jazták teljes fizetéssel. Érdemeinek elismerését I)r. Kramolin Emil akkori vezérigazgató méltatta a közgyűlésen, s e beszédét jegyzőkönyvbe iktatták. Mint férj, mint nagy családos ember mintaképe volt az embereknek. 6 gyermeke maradt, kik ma mind önnállók. Yárkonyi Sándor lapunk kiadóhi­vatalának buzgó vezetője és jeles munkatársa atyját, főmunkatársunk pedig nagybátyját gyászolja a bol- dogultban. Szerénysége határos volt népszerűségével. Két ember volt Szekszárdon, kiket a köszöntésben nem lehetett megelőzni; az egyik Séner János volt. Különösen ki kell emelnünk, hogy a szekszárdi da­lárdának 1833-tól tehát megalapításától 1872-ig, te­hát közel 40 évig karmestere volt. Azóta tisztelet­beli tagja. Halálát neje kivel 1853-ban kelt össze, 6 gyermeke, 12 unokája, nagyszámú rokonsága, s még nagyobb számú tisztelői gyászolják. Becsüle­tességénél szerénysége volt nagyobb. Került min­den feltűnést. Polgártársai őt a hatvanas és hetvenes években megyei bizottsági taggá, városi képviselő- testületi taggá, iskolaszéki tagsággal tüntették ki. 1865-ik évben az ő kezdeményezése folytán alakult meg a polgári zenekar, mely ma tűzoltó zenekar név alatt szerepel. Ilyen munkás, érdemekben gazdag életpályát fejezett be a boldogult, kinek élete, működése Szek- szárd történelmének legszebb lapjain fog helyet foglalni. Áldás emlékére. A család a következő gyászjelentést adta ki: A család fájó szívvel tudatja a felejthetetlen jó férj, atya, nagyapa és ipa Séner János a szek­szárdi takarékpénztár nyugalmazott pénztárosának és 1848/49-iki honvédnek hosszas szenvedés és a halotti szentségek ájtatos felvétele után, 1889. évi ápril hó 25-én reggeli 6 és V2 órakor, munkás és példás életének 73-ik, boldog házasságának 36-ik évében, végelgyöngülés következtében történt gyá­szos elhunytét. A boldogult földi maradványai fo­lyó évi ápril hó 26-án délután 5 órakor fognak a róni. kath. egyház szertartásai szerint a halottas háznál beszenteltetni és a szekszárdi róni. kath. alsó te­metőben öröknyugalomra tétetni; — az engesztelő szentmise-áldozat pedig e hó 27-én reggel 8 óra­kor fog a belvárosi plébánia-templomban a minden- ség Urának bemutattatni. Szekszárdon 1889. évi áp­ril hó 25-én. Béke hamvaira! Séner Jánosné szül. Kristofek Teréz, az elhunyt hitvese stb. stb. TOLNAMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET KÖKÉBŐL. Az egyesület kebelébe beléptek : Varga Béla (Megyes puszta); Gaál József (Dombóvár); Apáth Alajos (lvölesd); Kovács János (Gyapat); Bischitz Márk jMartincza); Ocsény község; Magyar Zsig- Mond (Szántó); Tóth Vilmos (Apáthi); mint rész­vényes tagok : Döry Zsigmond (N.-Dorogh) ; Szabó Mihály (Tolna-Szántó); Szászy Antal (Mözs);Stra- szer József (Felső-Iregh); Fischer Sándor (Pincze- liely); Strnád Ede (Báttaszék); Győry Vilmos (Bát- taszék); Tolna-Szántó község; mint óvdijas tagok. A tolnamegyei gazdasági egyesület hiva­talos közleményei. * beszerzési források. Kis-Kajdacson Perez el Lajos urnái 12 hízott ökör, és 2 hízott ártány — körülbelül két métermázsásak — eladók Megtételre kerestetik. Kovács János egyleti tag Gyapáról 15 métermázsa tavaszi borsót keres. * E rovatban a gazdasági egyesület tagjainak az egye­sületi elnök vagy titkár utján beküldött közleményeit díj­mentesen közöljük. HELYI HÍREK. — Személyi hírek. Szeifricz István ka­nonok, pécsegyházmegyei főtanfelügyelő és dr. H inka László káptalani ügyész, hivatalos dolog­ban, pár napra Szekszárdra jöttek, s innét másnap kimentek Puszta-Hidjára a Szedresen alapítandó uj plébánia rendezése és alapítási ügyében. Varasdy Lajos, Tolna vármegye kir. tanfelügyelője, egészen jobban van s hivatalát már legközelebb át fogja venni. — Esküvő. Pápay Gyula paksi órás ápril hó 29-én tartotta Szekszárdon esküvőjét Póseh Mariska kisasszonynyal. Folytatás a mellékleten.

Next

/
Oldalképek
Tartalom