Szekszárd Vidéke, 1889 (9. évfolyam, 1-67. szám)
1889-04-25 / 18. szám
IX. évfolyam. 18. szám. Szekszárd, 1889. április 25. TOXjHST^ vármegye törvényhatósági, tanügyi és közgazdasági érdekeit képviselő társadalmi és szépirodalmi hetilap. .A. tolnamegyei gazdasági egyesület hivatalos közlönye. Előfizetési áx : Egész évre ..........................6 frt. Fé l évre...............................3 frt. Évnegyedre . . . . 1 frt 50 kr. A lap szellemi részére vonatkozó közieméin ek, ngy a hirdetési és előfizetési pénzek a szerkesztőséghez küldendők. Megjelenik minden csütörtökön. Szerkesztőség: Sétpatak-utcza 1113. sz. Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 172. sz. ZEüxdetési díjalx: Három hasábos petit sor 15 kr, ugyanaz a nyilttérben 20 kr. Bírósági árverési hirdetmények: 200 szóig bélyeggel együtt 3 frt. 200—30o-ig „ „ 4 frt. 300—400-ig „ „ 5 frt. Főmunkatárs: Séner Ferencz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: <3r eiger <3r y n 1 el_ Lapkiadó : Ujfalusy Lajos. Hendöreinkröl. Szomorú és tarthatatlan viszonyok közt tengődnek a mi szánandó kinézésű és állapotú rendőreink, kik a közrend és csend fentartására és megóvására nemcsak képtelenek, hanem sajátszerü helyzetüknél fogva lehetetlen is nekik az, hogy hivatásuknak megfelelhessenek ! A képviselőtestület az ő reformjukat bizony nagyon kicsinyes oldalról kezdte. Csákót nyomott a fejőkbe s aztán ezzel segíteni véltek a bajon. Azt vesszük észre, hogy a diszcsákó tekintélyükön semmit sem emelt; legföljebb azt, hogy most már mulatságost is talál rajtok a publikum, eddig még csak szánalommal tekintett feléjök ! Nem a külsőségen kellett volna kezdeni a rendőrkérdés megoldását, hanem azon, hogy alkossanak végre valahára egy községi szabályrendeletet a rendőrök kötelességeiről és jogairól; mert komikus dolog ugyan, de elvitázhatatlan, szomorú tény és valóság az, hogy szegény rendőreinkre ráhúzzák az uniformist, de ők aztán azt sem tudják, hogy mit szabad és mit nem szabad nekik tenni. Maga az önérzetes és tevékeny rendőrbiztos, ki a közönséggel egyetemben legjobban érzi az ő bizonytalan és szabálytalan helyzetét, — panaszt emelt, hogy rendőrei nem tudják, mit tevők legyenek, mert semminemű utasításuk, rendeletük nincs, hogy mennyire terjed a hatáskörük. Ha a rend fentartása érdekében közbelépnek valahol, az a köszönet benne, hogy kigunyolják, elkergetik vagy jól helybenhagyják őket, s ők tehetetlenül állanak az erőszakkal szemben, mert azt sem tudják, hogy szabad-e nekük a vállukon nehezedő fegyvert használni, ha esetleg agyonvernék is őket. Az is baj ha használják, az is, ha nem ; mindkét esetben ők húzzák a rövid ebbet ! Tarthatatlan állapot ez, mélyen tisztelt képviselőtestület; mert elvégre is azt hisz- szük. hogy a megye székvárosában mégis csak érdemes arról gondoskodni, hogy a közrend és csend követelményei biztosítva legyenek. A község életében még sok orvosolni való van ; ne halogassák csupa közönyösség és kényelemszeretetből, előbb-utóbb segíteni kell a bajokon, mert az adózó közönség érdeke megkívánja, hogy minden igényéről gondoskodjanak. Ott van az építési szabályrendelet, az is nyugszik mélyen, senki sem bolygatja meg, hogy végre valahára e téren is rendezett viszonyaink legyenek ! A rendőri szabályrendelet megalkotásánál pedig nézetünk szerint a felelős rendőrbiztosnak is kellene annyi befolyást engedni, hogy a képviselőtestület helybenhagyása mellett a rendőrök felvételénél meghallgattassék, mert a mai gyakorlat azt mutatja, hogy az esküdt urak part- fogoltjai, kik egyéb kenyérkeresetből már kirokkantak, felfogadtatnak rendőrökül a nélkül, hogy még csak fizikai erejök is volna a szolgálat teljesítésére. Csak egy tekintetet kell vetnünk mostani szegény rendőreinkre és beláthatjuk, hogy egy-kettő kivételével nemcsak a rend fentartására képtelenek, hanem még saját maguk támogatására is majdnem támasztékra van szükségük, hogy össze ne roggyanak a dísz- csakó terhei alatt. A város közönségének nyugalma és biztonsága megkövetel, hogy a képviselőtestület a rendőri szabályrendelet megalkotásával a mélyen érzett bajokon segítsen és végre valahára mihamarább megszüntesse a rendőri mizériákat! zz Simontsits Béla alispán a következő tartalmú rendeletet bocsátotta ki a íőszolgabirákhoz : Az állategészségügy rendezéséről szóló 1888. évi VII. t. ez. 117. §-a és ezen törvény végrehajtása tárgyában kiadott utasítás 297-ik szakaszában az állat-orvosi okleveleknek a kér. állami állatorvosA „Szekszárd Vidéke“ tárczája. Dr. Balassa János, Dr. Kovács József, Dr. Poór Imre és Dr. Gebhardt Lajos. Rudolf trónörökös ép oly váratlan, mint megrendítő halála többféle zajos ünnepélyt feltételező összejövetelt gátolt meg az utolsó két hónap alatt. A gyászos napok bekövetkezte miatt elmaradt egyebek között azon jubiláns ünnepély is, melyet a budapesti egyetem orvostan hallgatói tervbe vettek azon alkalomból, hogy Dr. Kovács József egyetemi tanár busz év előtt foglalta el a sebészeti kórtan tanári székét. A tervbe vett ünnepély azonban, ha jól értesülve vagyunk, a fent felhozott ok miatt csak el- haiasztitott, de meg fog tartatni vagy József napján, vagy valamivel későbben. De sokan fogják kérdeni e becses lapok olvasói közül, mi köze van egy tolnamegyei helyi érdekű , lapnak ? mi köze van Tolna vármegyének azon tervbe vett ünnepélyhez és annak hőséhez, Dr. Kovács Józsefhez. Az, tisztelt olvasó, hogy a budapesti magyar egyetem orvosi karának legnevezetesebb tanszéke, a sebészeti kórtan tanári széke, tólnamegyeiek által lett immár csaknem félszázadon át betöltve. Nem merjük ugyanis egész biztonsággal azt állítani, bogy a czikkünk élére irt négy tisztes orvostudor csakugyan Tolnamegyében született-e, de hogy mind a négy tolnamegyeinek tartotta magát minden időben s tartja ma is, annyi bizonyos. Ha néhai Nagy Imre simontornyai urodalmi sebész örökösei, ennek hátrahagyott irományait, levelezéseit megőrizték, azok között a nagynevű Dr. Balassa Jánosnak többrendbeli leveleit olvashatnék, melyben előbb a pályája kezdetén, majd dicsősége tetőpontján álló Dr. Balassa a legliizelgőbb sorokban mond köszönetét Nagy Imrének azért, hogy ez ötét a szerény szent-lőrinczl papiakból, bölcs tanácsa, s a sorok között lehet gyanítani, anyagi támogatásával is az orvosi pályára jutni segélyé. De ama levelek között ott kell lenni annak a levélnek is, melyben Dr. Balassa nagy örömének ad kifejezést, hogy Kis Pál, egykori fiumei kor m á n y z ó n a k M i s z 1. a j ó s z á g á n lakó szakács á n a k, K ov ácsnak f í a Dr. K o- vács József az ő földije, legkitűnőbb m ü t ő i nő vendé k e. Nos hát azon Dr. Kovács Józsefi ki később l)r. Balassának asszisztense volt, majd. annak halálával a sebészeti kórtan tanári székét is elfoglalta, a mi emberünk, tolnamegyei. 40 év előtt egy tol- namegyeiekből alakult zászlóaljban szolgálta hazánkat, mint honvéd. S azóta minden aikalo.mmal Tolna vármegyét vallja szükebb hazájául, s igv áll az, hogy a kél tolnamegy cd Dr. Balassa és Dr. Kovács immár csaknem félszázadon át töltik be a legfontosabb tanszéket az egyetemen. Bel- és külföldi lapok nem győzik eléggé magasztalni Trefort Ágoston elhunyt vallás- és közoktatási miniszterünk emlékét azért, mert az minden, de mégis főkép az orvosi tudománynak olyan csarnokokat emelt, melyekkel a gazdag külföld, a nyugati országok kultúrái sem dicsekedhetnek, s melyek belső berendezésüknél fogva — ide értve az újabb kórházakat is, csaknem páratlanul állnak. Hát igaz, Trefort miniszter erélye megszerezte ezen építkezésekhez a pénzt, meglehet, hogy az eszmék is tőle származtak, de eléggé nem dicsérhető tapintattal az állam költségén a genialis, nagy tudományi! Dr. Kovács Józsefet küldötte külföldre, hogy ez ott tanulmányozza az eddig legtökéletesebb azon szakbeli institueziókat, és így minden uj épületnél, mely Trefort által Budapesten építtetve lett, Dr. Kovács szakismerete vált tetté. Tehát mindenben, a mi által a szakoktatás 20 év óta Budapesten fényes és czélszerü csarnokot nyert, Trefort érdeme mellett első sorban ott van Dr. Kovács József érdeme is, ki úgy báró Eötvös József, mint Trefort Ágoston benső barátságát is kivívta. Európa- szerte ismert tudományossága után több kid- és belföldi rend tulajdonosa, ra magyar tudományos
