Székes-Fejérvári Naptár, 1938
Szépirodalmi rész
— 43 — Csípős nyelv. Történelmi terminus. Férj: No, engem ugyan egy asszony sem tud bolonddá tenni. Feleség: Édes Istenkém, hát teljesen magadnak köszönheted ezt? Kölcsönösen. — Hallod, leányom, az a fiatalember, aki neked udvarol, egyáltalán nem tetszik nekem. — Megnyugtatlak papa, hogy te sem tetszel őneki. Rövid idő. — És mondja csak, ha a felesége egyszer beszélni kezd, idejében abba is tudja hagyni ? — Nem tudom biz’ én, még csak hatéves házasok vagyunk. A döntő pillanat. — Szóval a felesége otthagyta magát ? — Igen, három nappal ezelőtt! — És milyen szavakkal távozott? — Azt mondta: .Nézd csak meg, hogy áll a kalapom ?“ A szakember. A történelem-tanár észreveszi, hogg egyik diák hosszas betegség után ismét megjelenik az előadáson. — Mióta is hiányzik maga ? — kérdi tőle. — Attól kezdve, mikor Hóditó Vilmos kikötött Angolországban. A szkeptikus. — Hallom, hoqy maqa javithatatlan kételkedő. — Óh, kérem, én igazán nem vagyok bizonyos benne. A házaló. . — Ernyővédót, ceruzát, kefét, tűt, kávéfőzőt, cérnagombolyitót, patent inggombot tessék . . . — Hallja, ha nem takarodik mingyárt, rendőrt hívok. — Szolgálhatok talán jó éleshangu jelzósippal ? Jó kifogás. — Miért nem hozta még vissza az esernyőmet ? — Bocsánat, de azóta folyton esett az eső. — Úgy találom hogy a nők még Konkurencia. mindig a kelletenel kevesebb pénzt költenek a ruháikra. — És jól tud ez a papagály beszélni ? — No, magának bizonyára nincs fe- ; — De még mennyire ! Az előbbi lesége. tulajdonosnője azért adta el, mert nem — Dehogy is nincs. Egy női szabónő. | tudott tőle szóhoz jutni. á
