Székes-Fejérvári Naptár, 1935
Szépirodalmi rész
— 33 — IPIs&fillU Hala erdőmérnök, tűzifa és szénkereskedése WIQ Széchényi-utca 28. — Telefon 197. Oltártáblái közül több tiszta aranyból készült. Kincstára tele volt csodálatos művű arany, ezüst, kristály és oniksz edényekkel. Ä krónikás nem emlékezik meg a mozaik díszítésről (hacsak nem erre vonatkozik: cetaturis in chori pariete distinctis) pedig bizonyára már az első bazilikánál meg volt, hiszen a későbbi román és gótátépités nem teszi indokolttá. Ott inkább freskót kereshetnénk, de ennek még irodalmi nyoma sincs. Ä mozaik a bazilikák legjellemzőbb dísze. Itt is így volt, bizonyítja az a sok apró üvegszerü anyaggal bevont kőkocka, amilyent régebben elég sokat találtak, legtöbbször már házak vakolatában. A helybeli múzeumban és a Nemzeti Múzeumban van belőle több darab, de összefüggő kép nincs. Nem is lehet, mert a tűzvészek alkalmával potyogott le a mozaik borítás. A székesegyház kincstárában egy kis feszületet őriznek a bazilika mozaikszemecskéivel díszítve. 1862-ben épen a mozaikszernek felszínre kerülésének köszönhetjük az ásatások megindítását. Pauer János kanonok, a későbbi püspök, egy akkor lebontásra került ház vakolatában talált több darabot. Ő hívta fel a Tudományos Akadémia figyelmét az ásatásra. Nemzeti akadozásból indították meg a kutatást és hamarosan annyira feltárták a falak egy részét Henszlmann Imre vezetésével, hogy a helyreállítást is meg lehetett tervezni. A további feltárást Farkas Imre püspök (1851—66) megakadályozta, mert az udvarán, ahol a bazilika főrésze fekszik, nem engedte meg az ásás folytatását. így is, bár csak az utca felöli kisebb részt tárták fel, megállapították a falak irányát, méreteit, a tornyok helyzetét és az apsziszt. (Kitűnt az is, hogy a falakat, biztosan az Írott emlékeknek megfelelő átépítéseknél, megvastagították.) Érdekes, hogy a falak iránya nem felelt meg az öreg emberek emlékezetének, sem a szokásos keletelésnek, hanem attól 28o eltérést mutat. Sikerült egy oszloplábat az eredeti helyén, a nyugati torony mellett, az alsó rétegben megtalálni és ennek helyéből, valamint a falak hosszúságából az arányokat kiszámítani. Az első formánál, az igazi bazilikánál 23 oszloppár lehetett. A bazilika hossza a főhajó szélességének ötszöröse volt. A bazilika eredeti hossza 88.8 méter körül voH, szélessége 35 méter. Később kb. 71 méter a hossza. (A méretek ezért nem kerek számúak, mert akkor nem tizes mértékrendszer szerint dolgoztak, még a felméréseknél is láb és hüvelyk szerepel.) A méretekből látjuk, hogy az egykori irók nem túloztak, magasztosnak és hatalmasnak írva a bazilikát, még a mai viszonyok között is tekintélyes nagyság ez. Aj bazilika hossza is hatalmas méret (majdnem 90 m.), de ennek elérése nem ütközött különös nehézségekbe, hanem a szélessége igazán meglepő. A középhajó szélessége 10 római lábbal több, mint a később épült hatalmas kölni és reimsi székesegyházban, itt 60, ott 50 láb. Az oszlopok az első formánál igen sűrűn állhatták. Ez a sűrűség nem is indokolt az ilyen épületnél, ahol aránylag könnyű fatetó és nem kőgerenda vagy boltozat nehezedik rá, (a boltozat különben inkább pillért kíván) de a sűrű rendben álló ragyogó oszlopsor mindenesetre emelte a bazilika ünnepi hangulatát. Oszlopai körül az ismert töredékek nem az ásatásoknál kerültek elő, hanem biztosan a szétszedésnél. Jelenleg kettő a Bazilika-téren áll
