Székes-Fejérvári Naptár, 1935

Szépirodalmi rész

- 30 -Schnldt Károly

fehérnemtiek, harisnyáki nyakkendők nagy választékban Székesfehérvár, Kossuth-utca 5. — Telefon: 397. —

Véglegesen 1800-ban tűnt el a föld színéről, amikor Milassin püspök rendeletére a mai püspöki palotát építették, a még megmaradt köveit ide használták fel. A Mátyás-kápolna még valamivel később pusztulhatott el. 1862- ben Henszlmann még három olyan öreg emberrel beszélt, aki gyermekkorában ministrált benne. Ez volt a németajkú polgárság kedves temploma.

Ä többszöri leégésnek nemcsak Írott emléke van, hanem az ásatásoknál is megtalálták az égett rétegeket.

A feledés homályából az ásatások hozták ismét elő. Rendszeres ásatás háromszor volt: 1862, 1874, 1882-ben, mindegyik Henszlmann Imre vezetésével. Előtte 1839-ben, „midőn a püspöki udvar kútjának vizét az utcára vezetnék, három sírra akadtak, melyekben gazdag nemzeti ruhába takart testeket találtak, azonban ekkor figyelmet csak az itt napvilágra jött ékszer keltett“ és rendszeres ásatás nem volt. 1848- ban Érdi kutatásait Jellasich közeledte zavarta meg.

Gondolhatjuk, hogy a kereszténnyé lett Magyarország apostoli királya az ország főtemplomát a lehető legnagyobb fényűzéssel építtette fel, annál is inkább, mert a lelkileg még félig pogány magyaroknak csak hatalmas és művészi épülettel imponálhatott, hiszen Keán bolgár fejedelem temérdek kincse is, amit 1003-ban győzelmes hadviseléssel szerzett, ezt a célt szolgálta.

Mikor hazánkban a térítés elkezdődött, több régi ókeresztény bazilika még állott. (Lásd a legújabb ásatásokat Tácon.) Ezeknek mintájára építette első királyunk Boldogasszony tiszteletére monumentális bazilikáját, de már első alakjánál is találunk eltéréseket más népek építkezésétől, pedig ekkor még feltétlen idegen mesterekkel kel.lett építtetnie, hiszen a magyarok akkor kezdtek végleg letelepedni, ilyen hatalmas alkotást pedig minden előgyakorlat nélkül nem lehet elképzelni se. Hasonló nagyságú és pompájú templom egész Európában nem készült az ezres-év táján (de előbb és utóbb több is).

Milyen is volt az általános bazilikatípus, amely a IV. századtól a XI. századig a keresztény templom legfőbb formája volt Európa nyugati felében ?)

A bazilika, mint a mai építészet legtöbb formája, a római építészetből alakult ki, de nem a római templomot vette mintául, mert az a tömeg befogadására nem volt alkalmas, hanem a teljesen világi rendeltetésű bazilikát. (Ä bazilikái a mai tőzsde és törvényszék szerepének felel meg.)

R bazilika lényege a téglalap alakú alaprajz, 2 vagy 4 sor oszlop a hossztengely irányában. Az oszlopokkal való tagolásra a befedés miatt volt szükség, lapos gerenda-szerkezettel, vagy a fedélszéket is mutató nyílt fedéllel nem tudtak volna másképpen nagy csarnokot befedni. Az ősi, még nem templomi célú bazilikánál is megtaláljuk a bejárattal szemben levő, kissé kiemelkedő főhelyet, az exedrát, amiből a keresztény templomoknál az előreugró apsis fejlődött. Rendesen még oszlopos előcsarnok, vagy oszlopos udvar is járul hozzá. Jellemző a bazilikára, hogy külseje teljesen dísztelen, kidolgozatlan, sőt tagozatlan, a belsejét ellenben színes márványoszlopok, márvány padlózat és a falak mozaik, vagy márvány borítása, a tetőgerendák faragott és festett dísze igen ragyogóvá teszi. A szobrászi diszt majdnem teljesen nélkülözi, még domborműves faragás is kevés fordul elő a bazilikákban. Újabb időben elég helytelenül bazilikának neveznek minden nagyobb