Székes-Fejérvári Naptár, 1934
Szépirodalmi rész
36 — ESESS A székesfejébvAri naptár 1 III IFJÚSÁGUNK!f§§ ROVATA. Tréfás elbeszélő. (Társas játék.) íme, az utálatos esős napokra vagy unalmas estékre egy nagyon mulatságos játék. Egy körül kit elbeszélőnek kiválasztottatok körben elhelyezkedtek. A mesemondónak az a feladata, hogy az elmondandó históriát kitalálja, amelyben szándékosan összehalmoz mindenféle tévedést A körbenülők közül egyhez fordulva elkezd egy ilyenféle mesét: Szép középkori legendát fogok elmondani: „Egy bátor lovag keresztes hadjáratra akart menni. Levelet irt XIII. Lajosnak. — Bocsánat! — Kell tüstént a játékosnak közbeszólnia, akihez fordultak, hogy elkerülje a fenyegető zálogot. —A középkornak és a keresztes hadjáratnak XIII. Lajos korában már vége volt. — Ez igaz! Köszönöm a figyelmeztetést. „Hogy történt, hogy nem — folytatja az elbeszélő a következő játékos felé fordulva — a mi lovagunk összeszedte fegyvereit, lándzsáját, kardját és puskáját. — Megálljunk! — kiált közbe a másik — a keresztes hadjáratok idejében még nem voltak puskák. — Valóban. Tévedtem folytatja tovább a mesemondó, aki közben egy harmadik játékoshoz fordul. „Mindazonáltal, hogy lovagunk befejezte előkészületeit, hozatott magának fehér, pompás, erős, szemrevaló öszvért. Tüstént felült és ellovagolt.“ Az elbeszélő hirtelen félbeszakítja beszédét. — Történetem úgy látszik nem érdekel téged: Még azt sem vetted észre, hogy öszvér nem lehet ló. A szórakozottnak zálogot kell adnia és eltávozni a játékból. Az elbeszélő újra belekezd a következő játékos felé fordulva. — A mi lovagunk fehér öszvéren mégis útnak indult. Az első napon, ameddig eljutott 50 kilométer ut volt. — Bocsánat! Ebben az időben még nem ismerték a kilométereket. — Tényleg! — Egyezik bele a mesélő. (Majd egy ötödik játékos felé fordul). Sok-sok napig folytatta a lovag az útját, azonban mialatt erdőn ment I át két bandita megtámadta. Megőrizvén hidegvérét egy kardcsapással véget vetett a küzdelemnek. Elfogta a má! sodikat és a legközelebbi városi ható; Ságnak adta át. A bandita, kit már hosszú ideje köröztek jó fogás volt és minden további pörösködés nélkül másnap guillotine nal lefejezték. Hohóí Zálogot! — kiált félbeszakítva beszédét az előadó — és állj ki a játékból. Igen, a guillotine-t akkor még nem találták fel és nem figyelmeztettél erre engem. A történet folytatódik és addig kell szövögetni, leginkább tréfás fordulatait, mig az összes játékosok kiesnek a játékból, akár azért, mert elfelejtettek észrevenni egy tévedést, akár ott mondtak egyet, ahol nem volt. Magától értetődik, hogy ez a történet csak útmutatás. Mindegyik elbeszélő tetszése szerint feltalálhat egy novellát, amelyben a legmulatságosabb képzelt dolgok kaphatnak helyet. Az utolsó játékos helyén marad és az előbbi elbeszélő helyett Ő lesz a mesemondó.
