Székes-Fejérvári Naptár, 1934

Szépirodalmi rész

— 33 -tavat nem lehet lefoglalni, mert ázs; családfenntartó.

De bizony a zárgondnok ur fülei nem vették be a közbekiáltást és Rárót kivezette az istállóból. Erre Katyi aszszony a Ráró nyakába akaszkodva, hangos jajszóval sikong : Ráró! Ráró ! hát ki fog tiged már most úgy ápolni s kedvedben járni, mint in s egy medicinás üreg tartalmával nagy buzgalommal kezdi dörzsölgetni a ló lábát.

Lehet, hogy Ráró, ki éppen a padlás eresztékeiből lelógó szalmaszálakat kapkodta nagy mohón, mérgében, hogy zavarják táplálkozásában, nagy fejével úgy oldalba kólintotta Katyit, hogy a medicinás üveg kiesett kezéből s tartalma szét folyt a földön.

Az ezt követő rémes sikitást és jajveszékelést, ami kitört egyszerre az egész tömegből, nem bírták füleink. Sietve távoztunk a tettek színhelyéről, de hiába volt a sietés, mert az egybegyült cigánysereg hangos kiabálással nyomunkba szegődve kisért.

Alig haladunk azonban mint egy száz lépést, szembejött velünk egy gebével vont szekéren, már meglehetősen iluminált állapotban a főhős, ifjabb Csala József.

Ahogy meglátta elől a zárgondnok által vezetett lovat s az utánunk jövő kiabáló nemzetségét, rosszat sejtve felénk kiált.

Ráró állj! Hát ezs micsoda, ki meri ázs in paripámat tudomásom s akaratom nélkül a portámrul elvinni.

Ráró meg is állt volna, ha a zárgondnok ur nem húzta volna előre.

Siessünk az Istenért kedves végrehajtó ur, szól a jelölt ur; nem szeretem ezt a közelgő cigánysereget.

Egy óra sem telt bele s a cigányok csapatokba verődve állták körül az ügyvéd ur lakását.

Itt is, ott is felhangzott a vészkiáltás : háború les, háború!

A csoportok közepén álló ifjabb

Csala József nagy hangon kiált! Csiíw hé ! csend legyen, ha én mondom.

Majd megmutatom én neki, hogy azson módon vissa adja a paripát és fizsetni fog a sigyenért is. Ezzel nagy büszkén megy befelé az ügyvédhez.

De, ahogy a kiskert kapujához ér, alakja hirtelen meggőrnyed, kalapját fejéről lekapva, csendesen kopog az ; ajtón.

Belépve szép alázatos hangon kö: szön:

Kezsit csókolom nagyságos ügyvid ur.

Hát kirem nagy alázsatossággal a paripa irányában gyittem, mert hát fizsetnik in, de mibül, ha elvettik a lovat.

Hiszen azért vettük el Józsi, mert nem fizetsz.

Nem jó! teccik ezst tudni nagyságos ügyvid ur. Azsért vettem a paripát, mert jövő vásáron még egyszer anynyiért fogom eladni s ázs árát ide hozsom a nagyságos ur kezsihezs; mert in avval a zsárgondnokkal sóba nem állok.

Elég az hozzá, hogy Jóska cigány addig könyörgött, rimánkodott, mig az ügyvéd ur Írásban kiadta, hogy a zárgondnok kiadhatja a lovat Csala Józsefnek.

Jóska nagy boldogan távozik az írással, de az ajtóból hirtelen visszafordul. No mi az? mi kell megint Jóska! Jáj . . . jáj nagy ázs én bajom ; el | is felejtettem mondani a nagy zsürzsavarban. Ráró kiütötte a Katyi kezséböl a medicinás üveget. Pedig e nélkül nem les jó vásár.

Csókolom a kezsit, lábát, meg azst ázs aranyos szivét, adjon nékem öt pengőt, csak kölcsön, hogy megvehessem Ráró résire a medicinát.

Nincs nekem Jóska, menj a fenébe.

Jáj . . . jáj, de hogy is nincs, his ott látom a nyomát a lajbi zsebén ... Hát kihezs forduljak most már in sörnyü bájomban, ha nem a mi jóságos patrónusunkhozs. Megfogom ádni becsü-3