Székes-Fejérvári Naptár, 1934
Szépirodalmi rész
— 28 bélyeget is hajlandó lettem volna elspórolni az uzsonnapénzemből. Kikisértem az állomásra. Egy könycsepp, egy csók és már vitte is a vonat Veszprém felé. Csak egy piros rózsát hagyott a kezemben, maga helyett. A szerelemből tehát megvolt a rózsa. Eltettem a cigarettatárcámba, mert igy biztos volt, hogy napjában többször is megnézem és akkor mindanynyiszor rágondolok. A kedvesre. Aki olyan messze szakadt tőlem. De hogy később, talán egy hét múlva igen diószaga kezdett lenni a rózsának, mégis csak eldobtam, mert a diólevél szagától akkortájt mélységes undort éreztem. (Nem is csoda, amikor az isteni népnek a m. kir. dohányjövedék a nagy háború vége felé a diófán rendezett be trafiküzletet) * Múltak a hetek és én minden második levelemre pontosan megkaptam a választ Olgától. Boldog voltam, olyan boldog, hogy örömömben szerettem volna megölelni az egész világot, kivéve a matematika-tanáromat, aki az emlékezetes szekunda óta különösen kiváncsi természetű ember lett és kellemetlenül gyakran érdeklődött aziránt, hogy mit tanultunk a múlt órán. Nem akarta megérteni, hogy én rendesen akkor próbálgattam emlékezetből lerajzolni Olga arcképét, amikor ő háttal az osztálynak ostoba képleteket firkált a táblára. Ä tövist az első szerelem rózsájából egy szép májusvégi napon az anyám szúrta belém, amikor kivadászta a zsebemből azokat a leveleket, amiket Veszprémből Thália felkent papnője küldött nekem és jobb rejtekhely hiányában mindig magamnál őrizgettem. De ennek a tövisszúrásnak az esetét inkább ugorjuk át. Csak anpyi tartozik még a regéhez, hogy aznap este kiszöktem egy barátommal a szőlőhegybe, felejtkezni. Ma sem tudja megérteni az utcánkbeli pék, meg a cipész, hogy reggelre miért voltak a cégtábláik kicserélve és egy vándorló ember miért ment be a lábtyükészités magas művészetét űző untauglich honpolgárhoz félkiló kenyeret kérni. Hát ha a regémet megismeri, akkor megtudhatja, hogy azért, mert egy bánatosszivü szerelmes diák nagyon el volt keseredve és felejtkezésül beletemette búját a boroshordóba. A nyári vakációban rájöttem, hogy Olga a neki küldött válaszbélyegekből minden elsővel a lakásadója fiának, az én osztálytársamnak címzett leveleit bízta az akkor fölöttébb megbízható postára. Ez az árulás végét szakította a barátságnak is, meg a szerelemnek is. De azért az édes emléke még itt él a lelkemben ma is, amiként azt megírtam ezekben a sorokban. REHORSKA Ä Székesfehérvár. Telefon 173. Üzlet: Haltér 1., Kossuth-u. 5. Gyár: Tobak-u. 21.
