Székes-Fejérvári Naptár, 1930
Szépirodalmi rész
— 58 — Mire való a történelem? A történelem tanárnője: A középkor egves tekintetekben még mindig éiezteti hatását Milyen irányban dolgoznak ezek a hatások? — Igyekeznek nekünk, fiatal lányoknak kellemetlenné tenni az életet. A gyöngéd feleség. — Tizenöt éve vagyok házas, de a feleségem azért mindig csókkal fogad, mikor este hazajövök. — Lám, még mindig szereti — Dehogy, csak azt akarja tudni, hogy itta n-e. Ismerős vendég. Vak koldus: Higyje el, naccságám.nem voltam azért én n ináig igy ! . -Háziasszony : Emlékszem ! A múlt hónapban sánta volt . . . A nagypapa szeme. — Nagypapa, hunyd be csak a szemedet. — Mért angyalkám ? — Mert a papa azt mondta, hogy bárcsak már tehunyna a nagypapa a szemét, mert akkor sok pénzt kapunk. Biztató. Vendég: (Rámutat a borotvára.) Mondja, meg tud maga engem borotválni ezzel a borotvával ? Borbély: Hogyne! Ha csak a nyele el nem törik I Ami lehetetlen. — Drágám, ez az eledel nem valami nagyszerű. — Azt csak képzeled. A szakácskönyv azt mondja, hogy nagyszerű. Fiús fiú. — Mondd fiacskám, miéit nem vágatod le a hajadat, miért jársz ilyen hosszú hajjal? — Azért tanító néni kérem, mert én nem akarok lányosán kinézni. Ez aztán védelem ! — Hogy mert maga i'yen doronggal beállítani a bíróság e4be ? — Instálom alásan azért, mert a jegyző ur azt mondta, hogy a tárgyalásra kellő védelemről is gondoskodjak. Ügyvédi irodában. Ügyvéd: Mielőtt elvállalnám a védelmet, mondja meg őszintén, elkövette a betörést ? — Hát mit gondol ügyvéd ur, hogy tudnék máskülönben egy ilyen drága ügyvédet fizetni, mint maga ? Tájékozott kislány. Tanítónő (aki az osztályban a lopás bűnét akarja megmagyarázni): Idefigyeljetek! Ha én valakinek a zsebebe nyúlok es kiveszem belőle a pénzt, mi vagyok én akkor? — Annak az urnák a felesége ! A villamos konyha. — Mondja, pincér, miért olyan kemény ez a bifsztek ? — Ké em az lehetetlen, nálunk a konyha legmodernebbül villamoserére van berendezve. — Hát akkor vigye vissza, hogy- üssön bele még néhányszor az Isten nyila! Bizalmas tanács. Vendég: (az étlapra mutat) Pincér! Igen ! szeretem a gyomromat. Itt van a jó borravaló előre, és most mondja meg: mit tanácsol ? Pincér: Menjen egy másik vendéglőbe nagyságom uram ! Anyai szeretet. — A maga menye, leikőm, úgy gondozz* a disznóit, mint a gyerökeit! — Najiszen, ha csak úgy gondozná, jó is vóna. Akkó mind föfordúnának! . . . A kannibál és a művész. Cirkuszkikiáltó rámutat a vademberre: — Ebben a kannibálban egy nagy művész veszett el! Hang a közönség köréből: Mikor etle meg? Ki a hibás? — Hallja, Lina, az ur panaszkodik, hogy a leves el volt sózva, a főzelék kozmás volt, a pecsenye elégett, a tészta meg kiszáradt! — Na hát, aki lelke a nagysága helyében, én ugyan nem maradnék együtt ilyen emberrel, aki ennyi mindenben hibát talál!
