Székes-Fejérvári Naptár, 1929
Szépirodalmi rész
Humor. A tízparancsolat. — Hány parancsolat van, Vi i ? — Tíz ! — És mi történik, ha egyet megszegsz ? — Kilenc marad. Neki is van szive. Rendőr (a részeg emberhez): Hát magát már mindig igy kell fölszednem ? Nem szégyenli magát?! A részeg. — Nem ám, biztos ur 1 Mert én is fölszedném a biz'os urat a földről, ha szüksége lenne rá. A benszfilött. — Mondja kérem, mi a legérdekesebb látnivaló itt a városban ? — Kérdezzen meg valami idegent. Én nem tudom, mert én itt élek, mióta csak megszülettem. A makacs iró. — Mit akar ezzel a novellával ? Hiszen már a múltkor megmondtam, hogy nem jó. — Azt gondoltam, szerkesztő ur, hogy azóta talán megjavult az ízlése. Az a baj. — Megkértem az öreg Weisznak, a zálogházasnak a lányát és képzeld : kirúgott! — Talán nem ismer? — Éppen az a baj, hogy nagyon jól ismer: régi kundsaftja vagyok . . . Nemes ambíció. — Hogyan halad előre, édesem, a főzési tudományokban ? — Nagyszerűen. Mire megesküszünk, már kitűnő s/akácsnő leszek s alig várom, hogy beteg legyen a férjem, mert kitűnő, betegnek való ételeket tanultam meg főzni. Legbiztosabb mód. — Hogy szabadultál meg Bélától, attól a kellemetlen frátertől ? — Kölcsönt adtam neki, — azóta messzire elkerül, ha meglát . . . Rendezett körülmények. — Milyen ember ez a Varjas? — Óh, rendezett körülmények közt él . . . van szép fizetése, nincsenek adósságai és már el is van válva. . .
