Székes-Fejérvári Naptár, 1929
Szépirodalmi rész
— 40 — Csendőrök láncok közt hozták a rabot, Vonatban a bányász nem szólt, hallgatott. Agyára a tárna sötétje borul, Más bűnét vette magára botorul. Néhány nap — mondották — azután mehet, Nem vall — hetekig ottartják, — úgy lehet. Lelkét a sok robot kérgessé tette, Gondolkozni fáradt, élni sincs kedve. Maga előtt csupán egy falut látott. Mindegy, hogy mi áron, — de haza vágyott. Bezárult mögötte a börtönajtó, Vizsgáié bírónál sem félt a bajtól. ■»Megfogfak, a kasszát csak én loptam el, Nem volt ott szerencsém, de szerencse fel.* Keserű hónapok, kemény rabkenyér, Mindegy a börtön, hogy sötét vagy fehér. Pihenni akart hát, pihenni vágyott, A biró előtt összetörve állott. Két fürkésző szemnek tüzét nem állja, Megreszket a teste, remeg az álla. Körülte mindnyájan reá figyelnek, Nyomasztó némaság fojtja a termet. »Tolvaj én nem vagyoka — a bányász zokogj »Biró ur esküszöm úgy volt a dolog, Biztattak vallják, hát igy tettem én, Mindenre, mint mondták, úgy volt — felelém.« Hallgat a terem, nedves szemekkel, Szivekbe markolt e szó szerencse fel. Mint a felhős égből szivárvány derül, Oly nyugvást érez most a szivén belül. Ám nyílik az ajtó, csendőrök jöttek, Közöttük férfiak, megkötözöttek. Az érdi tolvajok! —- jelenti az egyik, A horpadt bányászmell felemelkedik. Jó urak ugye hogy nem loptam, nem én, Körülnéz sápadtan, meginog helyén. Tarisznyáját fogja szabna darab, Kiveszi, megnézi most bele harap. Könnyeivel sózza — sir is meg nevet, Amikor azt hallja, nem bűnös, mehet. Utat nyitnak neki, úgy eresztik el, Illendően köszön, hogy szerencse fel. Ősz volt, szüreteltek, hogy onnan jött el, Ma már zord az idő, karácsony közel. Tarisznya a vállán, rója az utat, Sehol egy élőlény, szeme bár kutat. Fázik és éhezik, nincs kunyhó sehol, Nyomor és a bánat együtt vándorol. Szürke nagy felhőkből száll fehér pihe Ni ott egy fényesség! Közeleg ide . . . Szeme is bánatos, tövis van fején, Megreszket a bányász, arcát ismerém. Oltárképen láttam, sebhelyes keze, És az Üdvözítő oda érkeze. Két vándor ment együtt most szeretettel, Boldog bányász zengi, hogy szerencse fel. , Hazaért a bányász egy fényes este, I Könnyű lett és tiszta, fehér a teste A hulló höpelyhek angyalok lettek, Akik a testén oda sereglettek. Fényes arcú vándor, a feje mellett, Azé az ország, kik érte szenvedtek. Ráteszi a kezét, álmot küld reája, És a bányász szegény végórát járja. Jön a falu, házuk, szüretelnek, De a kádak csupán törköllyel telnek. Gyönyör édes leve a iüzbe csurog, A kipréselt munkás, a szem — lett ur ott. Túlvilág szőlője igy szüretelt, Boldogan szól a dal — hogy szerencse fel. Hollfcy István speciális betonmunkák vállalata wmamamm Kutgyürük, kutkávák. Darabokban szállítható, — könnyen összerakható kerítések és hidak. Cementlapok, szabadalmazott sző lőprések,betoncsövek minden méretben. Cement dísztárgyak. — Vidéki munkák a helyszínen végeztetnek. Költségvetéssel szolgálok. Székesfehérvár, József-utca 32. (Budai~ut és József-utca sarok.) TELEFON 572 SZ. Blk.
